2012. március 11., vasárnap

Nagyböjti idő, B év, nagyböjt 3. vasárnapja

Nagyböjti idő, B év, nagyböjt 3. vasárnapja

SZENTMISEKOMMENTÁR
Bertalan atya kommentára
A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: Nagyböjt harmadik vasárnapjának imádságait bizalom tölti el. Bűnbánatunk nem kétségbeesett önmarcangolás. Nincs olyan őszintén megbánt bűn, amit Isten meg ne bocsátana. Mennyei Atyánk a lelki megtisztulás kegyelmi fürdőjébe merít és kiárasztja lelkét egybegyűlt fiaira.
ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: Csak akkor remélhetjük bűneink bocsánatát, ha mi is készek vagyunk másoknak megbocsátani. Az ősegyházban nagyböjt idején fokozatosan vezették be a hittanulókat az isteni titkok ismeretébe. A szentírás eligazít Isten ügyeiben, növeli ismereteinket. Figyelemmel hallgassuk az Isten üzenetét.
FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: A kenyér és a bor a hívő közösség ajándéka. A mi áldozatainkat jelképezik: az imát, önmegtagadást, bűnbánatot, szeretetet... Egész héten készülnünk kell a szentmise bemutatására, összegyűjtve Istennek tetsző cselekedeteinket. Lelki ajándékok nélkül nem léphetünk színe elé.
ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Mennyei Atyánk megbocsátotta bűneinket, visszafogadott fiai közé. Elfogadta Szent Fia érettünk megújított keresztáldozatát, testét eledelül adta a szentáldozásban. Oltáránál otthonra találtunk. A bizalom lelkületével indulunk útjainkra.

ELMÉLKEDÉS
Forrás: Ócsai József
Kedves Testvérek!
Meglepő jelenetet hallhattunk az evangéliumban: a szelíd Jézus, aki elmegy egészen a kereszthalálig szelídségében, most kötélből ostort fon és kiűzi a kereskedőket a jeruzsálemi templomból. Az evangélista az egyik zsoltár sorával kommentálja Jézus eme tettét: "Emészt a házadért való buzgóság". Hogy megértsük a zsidók megütközését Jézus tettén tudnunk kell, hogy a kereskedők a jeruzsálemi templomnak az úgynevezett pogányok udvarában kaptak helyet, amely még szoros értelemben nem tartozott a templomhoz. De Jézus mégis kiűzi őket, mert számára szentségtörés ezt tenni Atyja házában.
A templom van középpontban a mai vasárnap tanításában. Sokat sóhajtoznak manapság a papok, hogy nem járnak az emberek a templomba, s mindezt úgy mondják, hogy az ilyenek, akik távol tartják magukat Isten házától, már eleve bűnösök. Pedig a legtöbbje akik kívül rekednek a templom falain nem saját hibájukból vannak így. Olyan világban élünk, amely mindent profanizál, olyan világban, amelyben eltűnik a szent. A számítógépek korában mindent számadatokkal jelölünk meg. Az idő ebben a szemléletben nem más, mint egyforma pillanatok egymásutánisága, amelyben nincsenek kiemelt pontok, ünnepek. A teret is megszámozzuk, s eszerint a templom nem más mint egy darab épület egy település épületei között. A számítógépek világában nem létezik olyan, hogy szent idő és szent hely. Azt mondják ma sokan, hogy imádkozni mindenhol és bármikor lehet. Félreértés ne essék: nem vagyok a technikai haladás ellen. De az ember nem nőtt fel saját találmányaihoz, hogy mai divatos kifejezéssel éljek: a találmányai a fejére nőttek.
Ebben a profanizáló világban az Egyház sorra veszítette el az embereket a templomból. Először a munkásságot, mert ők kerültek először kapcsolatba a számok világával: nyolc óra munkáért ennyi, meg ennyi pénz jár. Azután elveszítette a parasztságot, mely az időjárásnak való kiszolgáltatottságban sokáig tartotta kapcsolatát az Istennel, de hogy már ide is betörtek a technikai vívmányok, ez a kapcsolat megszűnt. Az elmúlt évtizedek diktatórikus rendszerei pedig nagy igyekezettel takarították ki az embereket a templomokból azzal a jelszóval, hogy a vallás elidegenít. Ez azonban csak álcázása volt annak a ténynek, hogy a templomban a hatalom olyan helyet látott, ahol az ember kicsúszik ellenőrzése alól, ahol büntetlenül kimondhatja másvalakinek és nem a hatalomnak azt, hogy "Tied az ország a hatalom és a dicsőség".
Mindezek ellenére a hívek egy része kitartott a templom mellett. Egyesek pusztán megszokásból: mert szüleink, nagyszüleink is így tettek. Ennek a megszokásból való templomba járásnak azonban a kereszténység szempontjából nincs jövője, mert napjainkban észrevehetően lassan eltűnik ez a réteg.
Van aki azért maradt meg a templomban, mert engedelmeskedni akar az Egyház parancsának. Ez szép de kevés, nem elég.
Azoknál a leghelyesebb a templomba járás indítéka, akik azért jönnek, mert a templom számukra egy szent hely, ahol egy nagyszerű találkozásra van lehetőség.
Akárhogy is igyekezik a világ, a szent iránti igényét az embernek nem lehet kiirtani. Irtózik az ember a tér és az idő egyformaságától, egyhangúságától. Mindig vannak kiemelt helyek és idők egy-egy ember életében melyre ha nem is mondja, hogy szent, de teljesen úgy viszonyul hozzá.
Szent helyek ilyen hétköznapi értelemben azok a helyek lehetnek, amelyhez valami feledhetetlen élmény fűződik.
Itt van szomszédságukban a Mátra-hegység, s tőle keletre a Bükk. Én a Bükk-hegységet szeretem, mert ott rengeteget kirándultam sokféle társakkal. S amikor ott járok, egyes tájak még jobban tetszenek nekem, egyes tájak, vagy fák, sziklák szentek számomra, mert ott valami feledhetetlen dolog történt egy-egy kirándulás alkalmával. Ez lehet a magyarázata annak, hogy miért vannak tele az erdő fái, vagy egy-egy kilátó oszlopa mindenféle bevésésekkel, melyeken nevek és évszámok láthatók. Mert valakinek különösen kedves, különösen szent az a hely és mindenáron ne akart ezt jelölni, jelezni akarta másoknak is. Valami ilyesmit tett Jákob is, amikor egyik helyen az Isten létrájáról álmodott, melyen az angyalok fel, s alá járkáltak. S amikor felébredt megjelölte azt a helyet egy kővel, egy oltárral, mert az számára szent volt. S talán azért űzte ki a kereskedőket Jézus a templomból, mert azok ott űzték mesterségüket, ahol ő 12 éves korában a templomban maradva mennyei Atyjával beszélgetett, s kérdezgette az írástudókat.
Vannak szent idők. Számomra ilyen például június 17. Másnak ez egy nap a naptárban, a többi között, de nekem nem, mert ezen a napon szenteltek pappá.
Ezek a szent helyek és idők magánélmények alapján alakulnak ki. De vannak közös szent helyek és szent idők. Ilyen szent helyek a keresztények számára a keresztény templomok, és ilyen szent idők a keresztény ünnepek. De ezek csak egy igazán kereszténynek jelentenek valamit, másnak semmit: csak egy műemléképületet, vagy egy pirosbetűs napot a naptárban.
Mitől szent egy keresztény templom? A falaktól, a képektől, a díszektől, vagy a nagyvilág zajában ritkán tapasztalható csendtől? Nem, nem a templom épülete a szent, hanem amit hordoz. Nem a templom épülete a templom a keresztények számára, hanem Krisztus teste a templom. Az a test melyről azt mondta Jézus: "Romboljátok le ezt a templomot és én három nap alatt fölépítem!" Jézus Krisztus a mi templomunk, akiben találkozhatunk Istennel. Az Egyház a mi templomunk, amely Krisztus titokzatos Teste. Sajnos oly kevesen értik ez meg. Oly kevesen értik meg, hogy nem kőből épült templomokat kell építeni, kicicomázni, hanem a lelkek templomait.
Mitől szent egy keresztény ünnep? A csillogástól, a pompától, a zúgó imádságtól énektől, a tömegtől? Nem, hanem attól, hogy az ünnepen különösképpen is találkozunk Jézus Krisztussal. De sajnos művészi módon el tudjuk kenni ünnepeink lényegét egy értelmetlen misegyár sodrában a lelkek üdvösségére hivatkozva.
Templomban vagyunk, szent helyen. Nagyböjtben vagyunk, szent időben. A húsvétra készülünk, a kereszténység legnagyobb ünnepére, a legszentebb ünnepre. A nagyböjti egénygyakorlatokat végezve - az önmegtagadást, az irgalmasság cselekedeteit és az imádságot - készüljünk méltóan fel arra, hogy húsvétkor bevonulhassunk legszentebb templomunkba Jézus Krisztusba, az Újszövetség egyetlen templomába, melyet leromboltak, de Isten három nap alatt újra felépített.
Ámen.

Forrás: Vasárnapi Kalauz - http://www.piar.hu/pazmany

Forrás: www.katolikus.hu
Jézus az újszövetség temploma
a) János evangélista, amikor elbeszéli, Jézus nyilvános működésének kezdetén hogyan tisztította meg a templomot a pénzváltóktól és a galambárusoktól, ezzel azt hirdeti, hogy Izrael messiási várakozása beteljesült. Malakiás (3,14) és Zakariás próféta (14,1-21) úgy mutatja be a messiási idő kezdetét, hogy akkor az Úristen hirtelen a templomba jön, hogy azt megtisztítsa. Abban az időben ezt jövendölik: nem lehet majd kereskedőket látni az Úr házában. Jézus tette, hogy a templomba belépve a kereskedőket, pénzváltókat és az állatokat kiűzte onnan, a negyedik evangélium szemléletében jelképes cselekedet, amely azt hirdeti, működésének az lesz a célja, hogy "felborítsa" a zsidó törvények törvénytábláit, és kivesse onnan a képmutatás és a külsőséges törvénytisztelet kereskedőit. Ő az imádás régi formáit majd megszünteti, testének új és épülő templomával. A kicsinyes és elidegenítő törvények helyett felajánlja mindenkinek aki hisz benne azt a kapcsolatot a mennyei Atyával, amely az ő sajátja.
b) A templomot, amelyet most Jézus megtisztít, Heródes uralkodásának 18. évében kezdte építeni, avagy pontosabban felújítani. Ez 20-19-ben történhetett Krisztus előtt. Amikor a zsidók visszatértek a babiloni fogságból, a Kr.e. 6. század végén, az elpusztult templomot csak szegényesen építették fel. Heródes kedvezni akart a zsidó népnek, ezért határozta el a templom díszes felújítását. Ez csak 63-64-ben fejeződött be, és alig pár év múlva, 70-ben Titus csapatai véglegesen elpusztították. Jézus idejében a templom 46 éves volt, erről tudósít az evangélium, ezért ez az esemény 27-28-ban lehetett. Legvalószínűbb, hogy a pogányok udvarában történhetett. Itt kínáltak eladásra különféle állatokat, amelyeket áldozatok bemutatására szántak. Különösen nagy volt a kínálat a húsvéti ünnepek előtt, amikor Josephus Flavius szerint mintegy 15000 bárányt áldoztak fel. Zarándokok, akik nagy távolságról jöttek Jeruzsálembe a húsvéti ünnepekre, itt az árusoknál könnyen vehettek egy bárányt az ünnepléshez. Úgy tűnik, Jézus magatartása a galambárusokkal szemben enyhébb volt. Az ő asztalaikat nem forgatta fel, csak felszólítja őket, vigyék el innen asztalaikat. Ez valószínűleg azért van, mert a galambáldozatokat a szegények számára írta elő a törvény (vö. Lev 5,7). A pénzváltókra azért volt szükség, mert a templomi díjakhoz csak a tiruszi fél sékelt lehetett használni fizetési eszközként. Az átváltásnál ezek a kereskedők igazságtalanul nagy nyereségre tettek szert, így Jézus haragja azok ellen fordulhatott, akik a zarándokokat tisztességtelenül megkárosították.
c) Amikor az evangélista Jézus haragjáról számol be, amellyel a pénzváltók és kereskedők asztalait felforgatta, Jeremiás próféta szavaira is emlékezhetett (7, 11-15). Ő Izrael fiainak gonosz tetteiről beszél, amelynek az volt a következménye, hogy Isten Silót, Isten imádásának régi helyét elpusztította. "Elvetlek titeket színem elől" (15. v.), mondja erre emlékeztetve az Úr, ami azt jelenti, a templomhoz kapcsolódó cselekedetek fölötti ítélet azt hirdeti, a nép nem érdemes arra, hogy a templomban Isten színe előtt legyen. Tóbiás (14, 7-10) és Zakariás (14, 20, s. köv.) arról jövendöl, hogy az ideális templomban nincs helye a kereskedelemnek. Jézus úgy beszél a templomról, mint "Atyám házáról". Ez aláhúzza azt a speciális kapcsolatot az Atyával, amelyet Jézus képvisel a Földön, és amely általa minden hívőnek elérhető. A negyedik evangéliumban 27 alkalommal fordul elő az "Atyám háza" kifejezés, és ez egészen különleges jelentőséget kap, amikor Jézus ezekkel a szavakkal az örök élet királyságáról beszél (14,2), amely mindenkinek az ő megváltó művével válik elérhetővé. A templom megtisztulásának, mint jelnek megértését tovább bővíti, ha összevetjük a kánai csoda jelével, ahol Jézus a vizet borrá változtatta. Amikor Jézus a vizet borral helyettesítette, ezzel azt jelezte, hogy személyével befejeződött az Ószövetség. Így fogja helyettesíteni a templomot és liturgiáját is saját magával. Az újszövetséget, és így az Egyház életét is az jellemzi, hogy a hívek bensőséges kegyelmi kapcsolatban vannak Jézussal. Ő velünk van, és ez a közösség alapvetően megváltoztatja kapcsolatunkat a mennyei Atyával. Éppen a Jézushoz fűződő kegyelmi kapcsolatunk alapozza ezt meg. Minél bensőségesebb szeretet fűz minket hozzá, annál közelebb érezzük magunkhoz Isten atyai szeretetét. Így egyre erősödik bennünk az a hívő tudat, hogy életünk Isten atyai szeretetének védelme és irányítása alatt van. Erősödik bennünk annak tudata is, hogy imaéletünket a Jézussal való benső közösség hatja át. Ő teszi imádságunkat igazán hatékonnyá. Érdekes, hogy amíg a szinoptikusok szétválasztják a templom megtisztítását, és Jézus jövendölését a templom elpusztításáról, a negyedik evangélium a két eseményt egészen szoros kapcsolatba hozza. A zsidók nem értik meg Jézus állítását: "bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt felépítem azt". Azt gondolják, hogy Jézus szavai valóban a templom elpusztulására és felépítésére vonatkoznak. Jézus feltámadása után tanítványai visszaemlékeznek ezekre a szavakra, amelyről most már felismerik, hogy jövendölést tartalmaztak, és az még jobban megerősíti hitüket Jézus szavaiban. MK

Nincsenek megjegyzések:

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger