2012. március 25., vasárnap

Nagyböjti idő, B év, nagyböjt 5. vasárnapja

Nagyböjti idő, B év, nagyböjt 5. vasárnapja

SZENTMISEKOMMENTÁR
Bertalan atya kommentára
A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: Az egyházi év ünnepein átéljük a megváltás művének eseményeit. Egyre közeledünk a nagyhéthez, ahol Jézus szenvedései jelennek meg a szertartásokban. A mai szentmise nemcsak a szenvedő Krisztust állítja elénk, hanem a bűn felett diadalmaskodó Megváltót is. A keresztfa már a győzelem jele. Rajta elszenvedte Urunk a világ bűneinek büntetését, feloldozott a bűn átka alól, visszavezette az embereket az üdvösség útjára.
ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: A bűnbánat és a könyörgő imádság az ember hangja volt. Most az Isten szólal meg. A szentírás és a szentbeszéd szavai az Úr személyes üzenetét tolmácsolják.
FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Isten szíve megesett a bűn által bajbajutott emberiségen. A szánalom vezette, amikor emberi testet öltve elégtelen kis áldozataink helyett a szabadító kereszthalált felajánlotta. Ez az áldozat most megújul. Hálát adunk az irgalmas Istennek, hogy szenvedéseinket, imáinkat Fia kedvéért elfogadja, a bűnből és a halál árnyékából az életre visszavezet bennünket.
ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: A feláldozott Jézus testét vettük eledelül. Isten szava új világosságot gyújt életünkben. Megértjük, hogy a szenvedésből és a halálból is élet fakad. Kegyelme által Isten fiainak családja vagyunk, titokzatos testének tagjai. Hétköznapjainkban, lemondásainkban Jézus áldozata folytatódik.

ELMÉLKEDÉS
Forrás: Ócsai József
Kedves Testvérek!
A mai vasárnapot a magyar népi elnevezés "Feketevasárnapnak" nevezi, utalva arra a jelenségre, hogy ezen a vasárnapon a kereszteket és a képeket lefedik a templomban sötét lepellel. Ez a szokás még a középkorból ered, amikor a keresztek tulajdonképpen drágakövekkel kirakott ékszerek voltak, és a nagyhét közeledtével ezeket a világi hívságokat takarták el. Ma azonban a keresztek lefedésének nem sok értelme van, mert azok nem drágakövekkel kirakott ékszerek már, hanem a fölfeszített Jézus Krisztus teste van rajta ábrázolva. Nincs értelme eltakarni annak a Jézusnak testét, akinek pontosan ezen kínhaláláról elmélkedünk a nagyböjt vége felé.
Az evangéliumok is Jézus közeledő szenvedéséről beszélnek. A mai evangéliumban is ennek megfogalmazását hallhattuk: "ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz". De ezen mondat előtt Jézus egy furcsa kijelentést tesz: "Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az emberfia". Mi ez a megdicsőülés Jézus Krisztus számára? Nem más mint maga a kereszthalál.
Az emberi értelem e szavak hallatára a legnagyobb ellentmondásba ütközik. Már hogyan lehetne a kereszthalál a megdicsőülés órája? Hogyan lehet a totális kudarccal végződő kereszthalált megdicsőülésnek nevezni. Az emberi értelem homályos fényénél ez beláthatatlan. Mert mi a megdicsőülést valami rajongásban, ünneplésben képzeljük el. Jézus Krisztus világában azonban a megdicsőülés nem más mint rejtett lényegének felragyogása. Rejtett lényege pedig nem más, mint a végtelen bizalom az Atyában. Jézus Krisztus a szenvedésből tanult engedelmességet. Hogyan? A mindentudó Istennek tanulnia kell? Igen, mert ennyire emberré lett értünk. Valóban a mindentudó Isten lakozott Jézusban, de ezt most nem használja, mert emberré lett. Emberségében nem látta előre szenvedésének minden részletét, s az is lassan világosodott meg számára, hogy meg kell halnia. S amikor ezt fölismeri, meglepődik. Ekkor mondja: "Most megrendült a lelkem." S amikor leendő halálát felismeri az első gondolata természetesen az, hogy szabaduljon tőle: "Mit is mondjak? Atyám, szabadíts meg ettől az órától?" De vállalja, s meghozza szabad döntését: "De hiszen épp ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!"
Erről hallottunk a szentleckében a Zsidókhoz írt levélből: "Jézus földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott és könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól. (.) Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet."
Jézus Krisztusnak az Atyába vetett bizalma vállalta a kereszthalált. Jézus bele tudott halni, az Atyába vetett bizalomba. Ennek a bizalomnak jegyében ki meri mondani az embereknek: ha megöltök, az Atya feltámaszt engem! Jézus eme döntése és vállalkozása az ő egyedüli vállalkozása. Csak egyedül ő tette ezt így meg a történelem során és egyes egyedül. Egyes egyedül járta meg a pokol kínjait, ahogy a hiszekegyben imádkozzuk "szálla alá poklokra".
Példát kell venni Jézusról. Példát kell vennünk az Atyára való teljes ráhagyatkozásban, bizalomban. Ha ezt megtesszük, akkor értjük meg Szent Pál szavait: "amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős"; vagy pedig másutt: "az erő a gyöngeségben nyilvánul meg teljesen". Vagyis amikor nélkülözés, szenvedés, pusztulás ér bennünket, és ezt az Atyába vetett bizalommal fogadjuk, akkor járunk Jézus útján helyesen. Ez az igazi keresztény lelkület. Ez az igazi istenbe vetett bizalom, hogy nyugodtan merjünk meghalni, mert bízunk abban, hogy az Isten föltámaszt. De sajnos az átlagkereszténynek vallott nagy többség azt várja Istentől, hogy mentse meg a kudarctól, a szenvedéstől. Az ilyenek akarva akaratlanul azt kiáltják a keresztre feszített Jézusnak: "Ha Istenben bízott szabadítsa meg most, ha akarja, mert azt mondotta, hogy Isten Fia vagyok".
Az igazi keresztény törekvés tehát az Istenbe vetett teljes bizalom. Hogy meg tudjak halni, mert Isten feltámasztja a halottakat. Ha keresztényeknek valljuk magunkat és nincs meg bennünk ez a bizalom, akkor szerencsétlenebbek vagyunk az ateistáknál, mert csak ebben az életben bízunk.
De tény az, hogy ez a totális halálig szóló bizalom embertelenül nehéz feladat. De nem vagyunk egyedül. Már Valaki megjárta ezt az utat, úgy ahogy közülünk senki sem fogja megjárni, s ösvényt vágott a rengetegben. Mi sosem fogjuk megtudni, hogy Jézus úttörő munkája a halálig tartó bizalomban milyen volt, hogy milyen volt Jézus keresztútja, hogy mit jelentenek ezek a szavak "szálla alá poklokra". Mert sosem fogja megmondani nekünk - szeretetből. Mert ha megmondaná, akkor még örök boldogságunkat is megzavarná vele.
Ennek a teljes bizalomra való törekvésnek szemszögéből értjük meg Jézus szavait a mai evangéliumból: "Aki szereti az életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, megmenti azt az örök életre." - Aki a sírig tartó bizalommal van az Atya iránt, az feltámad, annak örök élete van.
Erre törekedjünk a nagyböjtben. Szakadjunk ki az átlagkeresztény magatartásból, amely csak azt várja hamis módon az Istentől, hogy óvja meg a kudarcoktól, szenvedéstől. Jézus Krisztussal együtt - az ő segítségét kérve imáinkban - törekedjünk a teljes bizalomra. Törekedjünk, de csak Jézussal. Egyedül nem fog menni, egyedül teljesen értelmetlen, emberfeletti feladat. És ha egyáltalán nem törekszünk erre, akkor kereszténységünk, és minden imánk semmit nem ér.
A mai vasárnap legfontosabb üzente tehát ez: "Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet. Műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki." - akik vállalják vele együtt a halálig tartó bizalmat.
Ámen.

Forrás: Vasárnapi Kalauz - http://www.piar.hu/pazmany
O: Az Úr szövetséget köt népével; az új törvényt a szívekbe írja.
S: Krisztus kereszthalálát az engedelmesség tette üdvösségszerző áldozattá.
E: Jézus meghirdeti, hogy a halálon keresztül dicsőül meg.
A kiengesztelődés annyi, mint Isten gyermekeivé válni. Elveszett gyermekei voltunk, talán most is azok vagyunk. De ott van egy Atya, aki vár ránk, ott van egy Fiú, "minden teremtés elsőszülöttje", ki hozza nekünk a kiengesztelődés hírét és üdvajándékát. Ő maga fizette meg az árát, Ő maga vette magára adósságunkat.
Jézus az Ószövetség főpapja, Ő egyben az áldozat, amely megszentel minket. Ő a búzamag, mely a földbe hullott és meghalt. E halál gyümölcse a miénk, sőt mi magunk vagyunk a gyümölcse, az új emberségünk. Mivel Ő meghalt, nekünk életünk van.
Első olvasmányhoz / Jer 31,31-34Egy új szövetség ígérete Jeremiásnál (31. fejezet): üdvösség igéje a vallási megújulás idejéből Juda királyságában (Kr.e. 622-től), Józsiás király alatt. Isten népének története a Sínai szövetséggel kezdődik. "Én vagyok a ti Istenetek, ti az Én népem!", ez volt röviden a szövetség formája. Többet nem adhatni még a jövőben sem. De ezt az ó szövetséget már százszorta megszegték; csak Isten képes új kezdetet adni. Így az új szövetség mindenek előtt a megbocsátó szeretet szövetsége Isten részéről. Az ember részéről gyökeres megtérés és benső megújulás az új szövetség föltétele; de ez is az Ő adománya, az Ő kegye. A szövetség: "Én, Jahve vagyok a ti Istenetek, a te Istened -- ti (és te) az Én népem" egy új, sokkal nagyobb módon válik valóvá. (Zsid 8,8-12 # 31,31-32: 2Mz 24,3-8; Lk 22,20 # 31,33: Zsid 10,16; Jer 32,39-40; Ez 11,19; 36,26; Zsolt 51,8-12; 2Kor 3,3 # 31,34: Oz 2,22; 6,6; 1Jn 2,27; Zsid 10,17)
Válaszos zsoltár / Zsolt 51(50),3-4.12-13.14-15Könyörgés megbocsátásért
Szentleckéhez / Zsid 5,7-9Mivel Jézus a tökéletes Főpap, Isten Fia, közvetítő lehet Isten és ember közt (Zsid 4,14; 9,15; 1Tim 2,5). Noha Isten Fia, "szenvedése által engedelmességet tanult". Imádsága meghallgattatott. Ereje volt, hogy megtegye Isten akaratát és meghaljon a kereszten a "sokaság bűneiért". Áldozata elfogadtatásra talált, az Ő számára fölmagasztalása útja lett ez, nekünk pedig meghozta az "üdvösséget": bűnbocsánatot és Isten-közösséget. (5,7-8: Mk 14,32-42; Jn 4,34; Zsid 10,5-7; Fil 2,6-8 # 5,9: Zsid 2,10; 1Kor 8,6; Jn 17,19)
Evangéliumhoz / Jn 12,20-33Néhány görög, egyben a pogány világ képviselői, meg akarta ismerni Jézust. Olyan választ kaptak, amely messze túlszárnyalt kérdésük láthatárán. Jézus az Ő "órájáról" szól, a "fölemeltetés" órájáról: egybefogva kínszenvedést, halált és föltámadást. A kánai mennyegző óta mind egyre erről az "órájáról" beszél, ezért él. És most, hogy maga előtt látja, megrendül. János evangéliuma nem az Olajfák hegyi óráról beszél. De ebben a kifejezésben: "most megrendült az én lelkem", -- megsejtünk valamit az Ő útja nehéz voltáról, engedelmessége nagyságáról. A pogányok, igen, "látni fogják Jézust", az ő órájuk is közel vagyon. A kereszten Fölmagasztosult, a megdicsőült Emberfia mindeneket magához fog ölelni. A tanítványok Jézussal való közössége nem bomlik föl az Ő halálával, hanem tökéletessé válik. (12,21: Jn 12,32 # az "óra", 12,23: Jn 2,4; 7,30; 8,20; 12,23.27; 13,1; 17,1 # 12,24-26: Iz 53,10-12; Mk 8,35; Mt 16,24-25 # 12,27-28: Mk 14,33-36; Zsid 5,7-8; Jn 18,11; 17,6)
Szentségre várvaJézust látni! Most erre itt az óra, a hit órája, az imádás és a Vele való egyesülés órája. Mikor Vele és egymással közösségben vagyunk, akkor miénk Isten élete és öröme.
Elmélkedés"Látni akarjuk Jézust". Kortársaink is vágyakoznak rá, hogy találkozzanak ma az élő Krisztussal. Szemükkel akarják látni, kezükkel érinteni.
Ahogy a görög származású zarándokok, kik Jeruzsálembe fölmentek, Fülöp apostolhoz fordultak kérésükkel: "Látni akarjuk Jézust!" -- úgy akarnak kortársaink is közvetlen Ővele szembenállni. Nyugtalanító lehet ránk, keresztényekre nézve, hogy ők Krisztust mindannyiunkban látni kívánják: s nekünk úgy kell átragyogtatni Őt magunkon, ahogy a színes templomablak a ragyogó napot. -- Nem azt veti szemünkre a hitetlen, hogy keresztények vagyunk, hanem hogy nem vagyunk eléggé azok, nem krisztusiak -- és ebben van a tragédia. Mikor Gandhi olvasta az evangéliumot, megrendült, és már-már kereszténnyé lett. De visszatartotta a "keresztények" szemlélete, és lassan visszahúzódott. Ebben rejlik, valóban, a mi legnagyobb felelősségünk. (Leon J. Suenens)
+
Milyen a Krisztus fölmagasztaltatása e földről?S mivel azt hallotta Heródes, hogy magát királynak nevezte: régi rongyos bársonyköntösbe öltözteté Őtet, mint valami farsangos királykát, és nagy-sok nevetséges tréfákkal visszaküldé Pilátushoz... Nézzétek, keresztyének a ti Uratokat bolond ruhában! Ki tudná előszámlálni, mennyi süvöltést, hajigálást, taszigálást szenvedett ebben a bolond öltözetben az Isten Bölcsessége? Az ünnepekre felgyülekezett sokaság csudájára futott, mikor az utcákon bolond-ruhában hordozták Üdvözítőnket,... ki orrát pattogtatta, ki taszigálta, ki illetlen tréfákkal csúfolta. Óh szent Isten, mennyire megaláztad magad! Így kellett a mi kevélységünket megrontani; így kellett a mi balgatagságunkat észre hozni.
[Ostorozás:] Aztán a nagy fájdalmak és vérontások miatt lábai nem bírván bágyadtan a földre dőle, s mindaddig szent vérében úsza, míg a kegyetlen hóhérok felrángatván, imígy-amúgy ruháját reája veték. Mivel pedig Krisztus szerelme telhetetlen volt az érettünk való szenvedésben, nem azt írták az Ő oszlopára, amit a Herkules oszlopira (Gibraltárnál): "Non plus ultra: Elég eddig, ne menjünk tovább!" -- hanem: Tovább menjünk! Mert tovább: ott vár a nagy Oltár, a szent Kereszt.
[Keresztfán:] Dicsőséges Jézus! Óh én lelkem szeretője, mily nagy változást látok benned! Akinek mennyben angyalok udvarolnak: most a Kálvárián latrok közt függesz! A bűnösök helyén, bűnösök között, bűnösök kínjával gyaláztatol! Elvesztéd lelkedet, hogy mi éljünk; elvesztéd emberek előtt tisztességedet, hogy megnyerjed Isten előtt a mi böcsülletünket. Óh áldott kereszt, azelőtt gyalázatos voltál, latrok vállán hordoztattál, de azóta, hogy Krisztus testét illetéd, királyok koronáján és minden szentek homlokán fényeskedel. Igazán te vagy ama drága fa, melynek magassága felséges, levele szépséges, gyümölcse édességes... Óh keresztfára magasztaltatott áldott Jézus, mivel azt fogadád, hogy mindeneket hozzád vonzasz, mikor felemeltetel a földtűl, vond hozzád a mi akaratunkat, hogy kiálthassuk Szent Pállal: Én is Krisztussal megfeszültem a világi kívánságoknak. (Pázmány: Nagypénteki 1. beszéd)
+
Lelki életHa erényről hallasz, testvér, ne féld nevét, s ne csudáld! Nem valami távoli! Belül hordod magad, csiráját. Könnyen kihajt, csak te akard: add neki át magadat! Görög bejár tengert: tanul tudományt, csillagokat. Nem kell messze menni neked, belül van a Mennyország. Erényt se kell túl keresned: eljött rég ő tehozzád! (Szent Atanáz)

Forrás: www.katolikus.hu
"Aki nekem szolgál, kövessen engem!" (Jn 12,20-23)
a) Húsvéti idő volt, amikor néhány görög, illetve pogány, akik imádkozni mentek Jeruzsálembe, szerették volna Jézust látni. Ezek éles ellentétben álltak a farizeusok cinikus, ellenséges viselkedésével, amelyről előzőleg is tudósít az evangélium: "A farizeusok akkor így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy semmire sem mentek? Lám az egész világ tódul utána!" (12,19) A görögök őszinte érdeklődését jelzi, hogy ők is az imádkozók között vannak. (20. v.), Istenfélők, vagy prozeliták voltak, akiket vonzott a zsidó vallás egy Istenhite, azonban nem tartották meg az összes mózesi törvényt, és a vallási szokásokat, így a böjtöt, a körülmetélést és így tovább. Mégis jelenlétüknek és vágyuknak, hogy "látni" szeretnék Jézust, nagy jelentősége van ebben az időpontban, amikor ő fölkészül a szenvedésre, amelynek ideje már egészen közel van. A puszta kíváncsiság nem vitte volna a görögöket Jézushoz, csak az őszinte vágy a hitre. Az a körülmény, hogy éppen most jelentkeznek, jelzi, hogy közel van Jézus órája, felemeltetésének és minden ember magához vonzásának ideje.
b) Jézus órájának közelsége ellentétes érzelmeket ébreszt szívében. "Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, ments meg ettől az órától? De hiszen ezért jöttem, ezért az óráért." (27. v.) Elhatározását nem akarja visszavonni. Engedelmesen el akarja fogadni halálának óráját is, és így gazdag termést akar learatni. Bár a negyedik evangéliumban nem olvashatunk a Getsemáne-kert eseményéről, a vérrel verejtékezésről, a mostani szöveg tartalmazza a hagyományos szinoptikus elbeszélés minden elemét. Annak tudatát, hogy közel van az ő órája, a szorongást, a mennyei Atyához való feltételes könyörgést, de ezzel együtt ennek az órának elfogadását: "De hiszen ezért jöttem, ezért az óráért." A mennyből jövő vigasztalás kinyilvánítását: "Ez a szózat hangzott az égből: Már megdicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni." (28. v.) Bár a szózatot a tömeg félreérthette, vagy nem is hallotta meg, az evangélista szándékát nem lehet félreérteni. Ahogyan a mennyei Atya dicsősége megnyilvánult Jézus szavaiban és tetteiben, úgy fog megnyilvánulni kereszthalálában és feltámadásában is: "Újra meg fogom dicsőíteni."
c) Azoknak, akik látni fogják Jézust, és hitük által részesülni fognak órájában, azoknak megígéri, hogy az Atya tisztelni fogja őket, és hogy részesülni fognak az örök életben. Életet elveszíteni, életet gyűlölni, magába foglalja a Jézussal való meghalást. Nem arról van tehát szó, hogy Jézus követése megkövetelné a földi életnek gyűlöletét. Ez a kifejezés inkább azt jelzi, hogy a Jézushoz fűződő kapcsolatunkkal földi életünk már nem jelent abszolút értéket nekünk. Nem akarjuk magunknak megtartani, hanem őt szeretnénk szolgálni, a vele való életközösségben éljük életünket. Ezzel "gyűlöljük" földies gondolkodásunkat, azt az életet, amely nem akarja befogadni Krisztus megváltó szeretetét. Aki így gyűlöli életét a világon, megőrzi azt az örök életre. A földbe hullott gabonaszemhez hasonlóan hal el, hogy még több életet hozzon létre, még több termést hozzon. Antiochiai Szent Ignác az élet gyűlöletének, elvesztésének következményét úgy élte meg, hogy így lett részesévé Jézus órájának. Ő Istennek a "búzája", szeretné, ha vértanúságában a vadállatok fogai ölnék meg. Érdemes vértanú lelkületét közelebbről is megismerni. Ehhez levelei nyújtanak segítséget, amelyeket akkor írt, amikor fogolyként hajón Rómába vitték. Amikor a hajó kikötött egy-egy kis-ázsiai kikötőben, a hívek meglátogatták őt. Ez adott alkalmat és lehetőséget a levelek megírására. A római híveknek írt levelében azt kéri tőlük, hogy semmit se tegyenek megszabadulásáért. "Soha többé nem lesz ilyen alkalmam Istenhez jutni. Milyen szép, hogy elhagyhatom a világot és Istenhez juthatok, hogy őbenne feltámadjak!" Leveleiben többször visszatérő gondolat, hogy életét, mint váltságdíjat és áldozatot adja övéiért "váltságdíj vagyok értetek", "engesztelő áldozat vagyok értetek", "lelkem áldozatul adja magát értetek". E szavai világosan jelzik, hogy a Jézus Krisztussal közösségben hozott áldozatainkat, jócselekedeteinek felajánlhatjuk másokért. Ő kifejezetten a bűnökért engesztelésként ajánlja fel életáldozatát. Ezzel minket is arra biztat, hogy imádságainkat, áldozatainkat, önmegtagadásainkat, szenvedéseink türelmes elfogadását mi is ajánljuk fel engesztelésül bűneinkért, amelyben benne van a hitetlenek megtéréséért való könyörgés is. Ezekben a kis áldozatokban is mindig velünk lesz Jézus, hogy erőt adjon nekünk, és hogy áldozatunkat igazán érdemszerzővé tegye. Antiochiai Szent Ignác erre így emlékezik: "Aki közel van a karhoz, közel van Istenhez, s vadállatok között Isten is ott van. Egyedül Jézus Krisztus nevében! Mindent elviselek, hogy együtt szenvedhessek vele. Ő erőt ad nekem, aki mindenestül ember lett!" Annak is tudatában van, hogy az emberi gyengeségek kísértéseivel is szembe kell néznie. "Imádkozzatok értem, nehogy elvetésre méltó legyek! Most még veszélyben vagytok, de hűséges az Atya Jézus Krisztusban, teljesíteni fogja az én és a ti kéréseteket." A nagyböjti idő most különösen emlékeztessen minket arra, hogy Antiochiai Szent Ignác lelkületét kövessük a mindennapok kicsiny áldozataival, jócselekedeteivel! MK
forrás: magvető lista 2003
"Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz."

Látszólag nincs értelme egy megprobáltatásnak. Látszólag nincs célja egy betegségnek. Látszólag felesleges és értelmetlen egy családi konfliktus. Látszólag.
De ha mélyére nézünk életünk eseményeinek, akkor előbb vagy utóbb (az esetek nagy többségében utóbb) megvilágosodik, hogy mi miért történt.
Ragaszkodunk az életünkhöz.
Ragaszkodunk azokhoz az anyagi javainkhoz, melyeket birtoklunk.
Ragaszkodunk szellemi képességeinkhez, büszkék is vagyunk rá.
Mindennap van újjászületés és mindennap van elhalás.

Ahhoz, hogy megtapasztaljuk az újjászületés örömét, értékét, csodáját mindennap - akár többször is - meg kell halnunk.
Meg kell halnunk önmagunknak, másoknak. El kell halnunk azoktól melyekhez annyira ragaszkodunk.

Adja Isten, hogy a nagyböjt hátralévő napjaiban többször is meghaljunk, hogy gyümölcsöt hozzunk az örök életre.

Balogh Attila
bosi@axelero.hu

Nincsenek megjegyzések:

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom