2012. április 30., hétfő

Húsvéti idő, 4. hét Hétfő

Húsvéti idő, 4. hét Hétfő

ApCsel 11, 1-18Isten a pogányoknak is megadta a bűnbánatot az életre.
Jn 10, 11-18
Én vagyok a jó pásztor
Isten minden embert üdvözíteni akar. Krisztus keresztáldozata az egész világ bűneiért hozott áldozat. Feltámadásában minden embernek megadta az üdvösség zálogát. A Szentlélek kiáradása minden embert Krisztusba akart kapcsolni.

Krisztus keresztáldozata az egész világ bűneiért hozott áldozat. Feltámadásában minden embernek megadta az üdvösség zálogát. A Szentlélek kiáradása minden embert Krisztusba akart kapcsolni.

forrás. Magvető lista 2003
Jn 10,1 - 10.

Ma sokan vallják magukat pásztornak. Gondoljunk csak a sok szektára, illetve a százat jóval meghaladó bejegyzett ún. egyházra. Sokan vannak tehát, akik jogot formálnak arra, hogy ők legyenek a vezetők, rájuk hallgassanak az emberek. És ennek érdekében bármilyen eszközt készek bevetni. Különféle trükkökkel próbálják megszerezni az emberek bizalmát, próbálnak felettük hatalmat gyakorolni.
Jézus azonban már kétezer évvel ezelőtt megmondta, csak az a pásztor, aki az ajtón megy be. Aki nem különféle csalafintaságokat alkalmaz az emberek megnyerése céljából, hanem pusztán csak teszi a dolgát; azaz hirdeti az evangéliumot "akár alkalmas, akár alkalmatlan". A jó pásztor ugyanis nem becserkészni, megszerezni akarja a nyáj juhait, hanem szolgálni. Hiszen Jézus is azért jött, hogy Ő szolgáljon. A jó pásztor egyik legfőbb ismérve tehát a szolgálatkészség. Az, amikor nem a saját dolgait akarja érvényre juttatni, hanem csak a rábízottak javát keresi (néha még azok ellenállásával vagy akaratával szemben is).
Melletted is ott van egy jó pásztor, csak fel kell ismerned! Nézd meg kit, és hogyan szolgál! Nézd meg önmagát adja e, és az evangéliumot hirdeti e! Aztán - KÖVESD ŐT!

Húsvét negyedik hete – hétfő

2012.04.30. hétfő

(Szent V. Piusz, Takashi Nagai)
A pogányoknak is megadta az Isten a megtérést az életre


ApCsel 11,1-18
Az apostolok és a júdeai testvérek meghallották, hogy a pogányok is befogadták Isten igéjét. Mikor tehát Péter feljött Jeruzsálembe, a körülmetéltségből valók nekitámadtak, és azt mondták: ,,Bementél a körülmetéletlen férfiakhoz, és ettél velük!' Erre Péter hozzáfogott, hogy sorjában elmondja a történteket: ,,Joppe városában voltam és imádkoztam, amikor lelkem elragadtatásában látomást láttam. Valami edény ereszkedett le, mint egy nagy lepedő, a négy sarkánál fogva az égből, úgyhogy egészen elém ért. Mikor szemügyre vettem és beletekintettem, négylábú földi állatokat és vadakat, csúszó-mászókat és égi szárnyasokat láttam. Szózatot is hallottam, amely felszólított: ,,Kelj föl Péter, öld meg és edd!'' Én azonban azt mondtam: ,,Távol legyen tőlem, Uram, mert közönséges vagy tisztátalan sohasem jutott a számba!'' Erre másodszor is megszólalt a szózat az égből: ,,Amit Isten tisztává tett, azt te ne mondd közönségesnek.'' Ez pedig három ízben történt, mire az egész újból visszaemelkedett az égbe. Akkor nyomban három férfi állt ott a házban, amelyben voltam. Cézáreából küldték őket hozzám. Ekkor a Lélek azt mondta nekem, hogy menjek velük minden habozás nélkül. Velem jött ez a hat testvér is, és beléptünk Kornéliusz házába. Ő elbeszélte nekünk, hogyan látta az angyalt, aki megállt házában, és így szólt hozzá: ,,Küldj Joppéba, és hivasd el Simont, akit Péternek is hívnak; ő olyan igéket hirdet majd neked, amelyek által üdvözülsz, te és egész házad.'' Amikor aztán beszélni kezdtem, a Szentlélek leszállt rájuk, ahogyan miránk is kezdetben. Ekkor megemlékeztem az Úr szaváról, amely megmondta:,,János csak vízzel keresztelt, titeket azonban Szentlélekkel fognak megkeresztelni'' [1,5; Lk 3,16]. Ha tehát Isten ugyanazt a kegyelmet adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy útjába állhattam volna Istennek?' Mikor ezeket meghallották, megnyugodtak, és így magasztalták Istent: ,,Tehát a pogányoknak is megadta Isten a bűnbánatot, hogy ők is életet nyerjenek!'

Zs 41-42
A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól. Amint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem! Szomjazza lelkem az erős, élő Istent: mikor jutok oda, hogy Isten színe előtt megjelenjek? Éjjel-nappal könnyem a kenyerem, hiszen napról-napra azt mondják nekem: ,,Hol van a te Istened?' Kiöntöm lelkemet és arra emlékezem, hogyan vonultam a csodás hajlék helyére, az Isten házához hangos ujjongással és hálaadással, az ünneplő sokasággal. Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet! Lelkem elcsüggedt bennem, azért rád gondolok a Jordán és a Hermon földjéről, a Miszár hegyéről. Örvény örvényt hív elő, amíg harsognak zuhatagjaid: mind áthaladnak rajtam árjaid és hullámaid. Nappal kegyességét küldi nekem az Úr, s éjjel neki szól énekem: imádkozom éltem Istenéhez. Ezt mondom Istennek: ,,Oltalmazóm, miért feledkezel meg rólam? Miért kell szomorúan járnom-kelnem, miközben sanyargat engem ellenségem?' Amíg csontjaimat törve, gyaláznak elnyomóim, és napról-napra azt mondják nekem: ,,Hol van a te Istened?' Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet! Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, kelj ügyem védelmére az istentelen nemzetséggel szemben; A gonosz és álnok embertől szabadíts meg engem! Hisz te vagy, Isten, az én menedékem, miért vetsz el engem? Miért kell szomorúan járnom-kelnem, miközben sanyargat engem ellenségem? Küldd el világosságodat és igazságodat, hadd vezessenek és vigyenek el engem szent hegyedre s hajlékodba. És bemegyek Isten oltárához, ujjongásom örömének Istenéhez, és lantszóval dicsérlek téged, Isten, én Istenem. Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet!

Jn 10,1-10
,,Bizony, bizony mondom nektek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol oson be, az tolvaj és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit a kapus, a juhok pedig hallgatnak a szavára. Juhait a nevükön szólítja, és kivezeti őket. Amikor mindegyiket kiengedi, előttük megy, a juhok pedig követik őt, mert ismerik a hangját. Idegen után pedig nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.' Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit mondott. Jézus ekkor ismét szólt: ,,Bizony, bizony mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Mindnyájan, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, s a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.

Húsvét negyedik hete – hétfő

2012. április 30. - Hétfő


  Abban az időben így szólt Jézus: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a
  kapun megy  be a  juhok aklába,  hanem  máshol, az  tolvaj és  rabló.  Aki
  viszont az ajtón megy be,  az a juhok pásztora. Az  őr ajtót nyit neki,  a
  juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket.
  Miután mind kivezette, előttük halad, és  a juhok követik, mert ismerik  a
  hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját
  nem ismerik.”
  Jézus ezt a hasonlatot  mondta nekik, de ők  nem értették meg, hogy  miről
  beszél. Jézus  ezért így  folytatta: „Bizony,  bizony, mondom  nektek:  Én
  vagyok az ajtó  a juhok  számára. Akik  előttem jöttek,  azok tolvajok  és
  rablók. Nem is  hallgattak rájuk a  juhok. Én vagyok  az ajtó: aki  rajtam
  keresztül megy be, az  üdvözül, ki- és bejár,  s legelőre talál. A  tolvaj
  csak azért jön, hogy  lopjon, öljön és pusztítson.  Én azért jöttem,  hogy
  életük legyen, és bőségben legyen.”
  Jn 10,1-10

  Elmélkedés:

  Az evangéliumok szerint Jézus több példabeszédben is pásztorhoz hasonlítja
  magát, a benne hívőket pedig bárányokhoz. A mi személyes kapcsolatunkra is
  érvényes ez a  hasonlat, hiszen az  Úr jó pásztorként  vezet minket, az  ő
  bárányait. Félreértés  volna azt  gondolni, hogy  Jézus azt  akarja,  hogy
  „bárgyú birkák”  legyünk, akikben  nincs semmi  önállóság, s  csupán  arra
  képesek, hogy együtt legyenek a  nyájjal. Jézus ugyanis olyan  pásztorunk,
  aki jól ismer  minket, „nevünkön  szólít”, törődik  velünk és  gondoskodik
  rólunk. A  hasonlat  azt  jelenti számunkra,  hogy  engedelmesen  követjük
  Jézust és megőrizzük a Vele  való közösséget. Nem idegen számunkra,  hanem
  jól ismerjük szavát, hangját, tanítását. Hallgatunk rá, mert tudjuk,  hogy
  az örök élet felé vezet minket.
  © Horváth István Sándor
 
 

  Imádság:


  Uram, mivel  te  a lelkünkben  laksz,  a te  imád  a miénk  is,  én  pedig
  szeretnék abban szüntelenül  részt venni;  ezért lelkem  kis edényként  az
  élet e forrása  alá tartom, és  hogy ezt tovább  tudjam adni a  lelkeknek,
  hagyom, hogy végtelen szereteted hullámai elborítsanak.
______________________________

Húsvét negyedik hete – hétfő

Átmenni a kapun
2012. április 30. Húsvét negyedik hete – hétfő

P. Steven Reilly LC

Jn 10, 1-10

Bevezető imádság: Uram, hiszem, hogy itt vagy velem. Ez az imában veled töltött idő a legfontosabb időszak a napomban. Tudom, hogy sok kegyelemmel akarsz megajándékozni a mai napon. Kérlek, segíts nekem, hogy hálás buzgósággal éljek is velük!

Kérés: Uram, segíts átmennem a kapun, és hogy ne halljak más hangot a tieden kívül!

1. Jézus a kapu. Minden ember boldog akar lenni. Senki sincs a föld színén, aki tudatosan választaná a boldogtalanságot és a szomorú hangulatot. Akkor mégis, hogyan lehetséges az, hogy annyi ember „öntudatlanul” ezt választja, vagy éppen lekési azt a hajót, amelyik fedélzetén az életnek valódi értelme van? Jézus a kapu! Ha igazán teljesíteni akarjuk legmélyebb emberségünkből fakadó vágyainkat, indíttatásainkat, akkor ismernünk és szeretnünk kell Krisztust. Ameddig Jézus csak másodlagos helyet foglal el éltünkben máshoz vagy más valakihez viszonyítva, még nem teljesen haladtunk át a kapun. A döntő lépés megtétele és a valódi áthaladás a kapun a legjobb elhatározás, amit valaha is meghozhatunk.

2. Az idegenek hangja. Ha nem megyünk át a kapun, sebezhetők maradunk. Azok, akik nincsenek teljes mértékben elköteleződve, könnyen találhatják kecsegtetőnek az idegenek ajánlatait. De Krisztus juhai megtagadják azok hangját a Pásztorhoz való hűség folytán. A kitartás a katolikus hitünkben és katolikus életvitelünk mellett egy állandó, Krisztusra irányuló összpontosítást követel meg tőlünk. Még ha egy zűrzavaros, ellenhang ostromol is minket, az Úr hangja mindig fölül fog kerekedni azon a lármán. Hűségesnek kell lennünk! Imaéletünk az a kiváltságos és alkalmas terület, ahol kiűzhetjük ezeket a hangokat, és igazán Krisztust hallgathatjuk; ami azért van így, mert az imádságunk a nap legfontosabb mozzanata. Mennyire határozott, vagy gyenge lábakon álló az imaéletem?

3. Bőséges élet. Az erőfeszítés, amit azért hozunk, hogy keresztülmenjük a kapun, és hogy egyedül a Jó Pásztor hangjára figyeljünk, bőséges „jutalmat” biztosít számunkra. „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.” Milyen tulajdonképpen ez az élet? Tulajdonképpen nincs is a világon nincs ehhez fogható dolog. A bőséges élet, amit Krisztus ad nekünk, a Szentháromság lélekben rejlő jelenléte az egyes lelkekben. Ez az a szeretet, ami beborítja az hiteles keresztény otthonokat és közösségeket. Ez az a béke, ami olyan lelkiismeretből fakad, amelyik a megbocsátás megtapasztalásából ered. Mit tudna bárki is adni, ami versenyképes ezzel szemben?

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus. Köszönöm neked ezt az időt, amit együtt tölthettünk. Rengetegszer engedtem már más hangoknak, hogy eltérítsenek tőled. Megígérem, hogy a feléd vezető hűség útján fogok haladni. Kérlek, add meg kegyelmedet, hogy mindvégig kitartsak, és példát tudjak mutatni másoknak, ezzel is segítve őket keresztülmenni a kapun!

Elhatározás: Kinyújtom kezemet egy olyan rokonom felé, aki eltávolodott az Egyháztól, hogy visszatükrözzem számára Krisztus, a Jó Pásztor szeretetét azzal a reménnyel, hogy ez majd elvezeti őt a kapuhoz.

Erdő Péter bíboros atya 2012. áprilisi imaszándéka:
Imádkozzunk, hogy húsvét ünnepe erősítse Istenbe vetett bizalmunkat és egymás iránti szeretetünket, mert Krisztus mindnyájunkért meghalt és mindenkit az örök boldogságra hív.

2012. április 29., vasárnap

Húsvéti idő, B év, Húsvét 4. vasárnapja

Húsvéti idő, B év, Húsvét 4. vasárnapja

SZENTMISEKOMMENTÁR
Bertalan atya kommentára
A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: Ma a feltámadt Jézus a jó Pásztor alakjában lép elénk. Magáról mondta, hogy életét adja juhaiért. Nyáját táplálja, gondozza, vezeti a teljes boldogság felé. Bűnbánó imádságunk eltévedt lelkünket visszavezeti pásztorához.
ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: Öröm tölti el lelkünket, mert mi is a jó Pásztor tulajdona vagyunk. Ismer bennünket. Nekünk is ismernünk kell őt, hogy követhessük. A szentírás könyveiben Isten ismerteti meg magát hívő népével.
FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: A kísértő, mint ragadozó vad jelenik meg a mai szimbólum képeiben. Krisztus szembeszállt vele. Életét adta a lelkekért: Ő az engesztelő áldozat a világ bűneiért, de hálaáldozat is, mert általa köszönjük meg Istennek, hogy Benne Szabadítót küldött nekünk.
ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: A jó Pásztor szól azokról a bárányokról, akik még távol járnak. Egy akol és egy pásztor: ez Jézus óhaja. Teljesüléséért imádkozni és fáradozni kell. Várjuk az örök élet örömeit. Ennek előízét érezteti meg velünk húsvét 4. Vasárnapjának szentmiséje.

ELMÉLKEDÉS
Forrás: Ócsai József
Kedves Testvérek!
A ma vasárnapon a jó pásztorról hallva szemünkbe ötlik a megszokott idillikus kép, amint Krisztus vállára veszi elveszett báránykáját, s viszi vissza a nyájhoz. Eszünkbe jut a 22. zsoltár, amely a maga nemében irodalmi remekmű is:
"Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt,
zöldellő réteken legeltet.
A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet."
De ezt az idillikus képet megzavarja rögtön a zsoltár következő sora:
"Ha sötét völgyben járok is
nem félek a bajtól, hisz te velem vagy."
Vagy pedig hallottuk az evangéliumban: "a farkas elragadja és szétkergeti a nyájat". Miért e sötét képek, mint a sötétség völgye, vagy a nyájat fenyegető ragadozó farkas?
Amikor Jézus az Egyházról beszél, mindig a krízishelyzetek képeit használja. Az Egyházat egy csónakhoz hasonlítja a viharos tengere, melyet majd felborítanak a hullámok. Amikor az utolsó vacsorán a világ gyűlöletéről beszél, akkor azt mondja tanítványainak: "Mindenki szemében gyűlöletessé lesztek az én nevemért." Mikor Péternek megígéri a mennyek országának kulcsait, akkor a pokol kapuiról beszél, melyek nem vesznek erőt, az Egyházon. S aztán a mai evangélium képe: a farkas kívülről fenyegeti a nyájat. S ugyanakkor belülről is bomlasztják az Egyházat a báránybőrbe öltözött farkasok.
Mindebből látható, hogy az Egyház a világ legfenyegetettebb, legtámadottabb, legtörékenyebb emberi közössége. Belépni az Egyházba egyenlő azzal, hogy belépni az emberi gyöngeség világába. Az Egyházban elemi erővel felszínre jön az ember rettenetes fenyegetettsége. S aki fenyegeti, az nem más mint a gonosz, a Sátán. Meg lehet figyelni, hogy az Egyház története nem más, mint szakadatlan küzdelem a gonosszal, a Sátánnal.
Az Egyház azért él ilyen fenyegetettségben a Sátán részéről, mert már az üdvösség útjára lépett. Krisztus megadta a felismerést Egyházának az üdvösség útjáról, s már arra lépett. A Sátán pedig nem akarja ezt, nem akarja, hogy az emberek az üdvösségre jussanak, s ezért az üdvösség eszközét az Egyházat elemi erővel támadja kívül-belül. Nem csak a nagy, egyetemes Egyházat támadja, hanem annak helyi megnyilvánulásait, a plébániai közösségeket, a Jézus nevében összegyűlt mindenféle keresztény csoportot. Ez a támadás az életrevalóság jele. Amelyik egyházi csoportosulásban nincs probléma, ott nincs már Egyház - ott már nem támad a Sátán, mert már a karmaiban van. Olyan ez, mint amikor a jó vadászkutya amelyik a vadászaton a még életben lévő, sebesült vadkacsákat támadja meg, s nem azokat, amelyek már elpusztultak egy jól irányzott lövéstől.
A fenyegetettség állapotában vagyunk. Aki ezt nem észleli, az nem lát jól, az nem az Egyházban él. Hazugságban él, és másokat is becsaphat. Az Egyház az a hely, ahol az ember helyesen látja helyzetét. Helyesen látja létének, bűneinek mélységét - a pokol erőit, a kárhozat rettentő lehetőségét. Az Egyházon kívül másutt kábítás folyik. A reklámok, az amerikai filmek szuperhőseinek világában az emberiség világméretű kábítása folyik a műholdakon keresztül, hogy ne lássák meg a pokol rettentő örvényeit.
Aki felismeri rettentő fenyegetettségét a sötétség hatalmától, az így tud imádkozni: "Az örök haláltól, ments meg, Uram, minket!" Ne a sikertelenségtől, ne a testi szenvedéstől, ne a kicsinyes problémáktól, hanem "Az örök haláltól ments meg, Uram, minket!"
Ez az egyetlen út a megmenekülésre, ami csak azok számára jelent valamit, akik megláttak valamit a pokol mélységeiből. Mindez üres fecsegés mindannak, aki nem veszi komolyan a hitet. Aki nem is akarja meglátni az ember alapvető fenyegetettségét, azt hogy isteni beavatkozás nélkül pusztulásra van ítélve.
"Az örök haláltól ments meg, Uram, minket!" - imádkozzuk, s az Úr meghallgatta imánkat. Elküldte egyszülött Fiát, aki elmondhatta magáról: "Életemet adom a juhokért." Mert valóban életét adta. Meghalt, s alászállt a holtak országába. Alászállt az emberi lét olyan mélységeibe, amelyben sem előtte, sem utána nem lesz senki a történelem során, aki ugyanezt meg tudja tenni. Alászállt, s aztán feltámadt, s magával ragadott minket, hogy megszabadítson a sötétség szörnyű mélységétől, és isteni életében részesítsen minket.
"Életemet adom juhaimért." - Mi így nem tudjuk életünket adni, de nekünk is életünket kell adni testvéreinkért Krisztus példájára, ha meg akarunk menekülni a sötétség hatalmától. Mindannyiunknak hivatása van, nemcsak a papoknak. Keresztény hivatásunk van. Akkor lesz hivatássá egy élet, ha teljesen odaadja magát másoknak Krisztus miatt, Krisztusban, mert másképp nem is lehet odaadni magunkat senkinek. Így lesz hivatássá életünk, munkánk, családunk, ha életünket adjuk másokért.
Sajnos ma nagyon kevesen vannak, akik ezt megvalósítják, vagy legalább erre törekednek. Kevesen vannak olyanok, mint Lisieux-i Szent Teréz, akinek halálának 100 évfordulójára emlékezik az Egyház az idén, aki az égvilágon semmi rendkívülit nem művelt. Nem művelt csodákat, nem prédikált, hanem szinte kamaszfejjel belépett egy szerzetesrendbe és ott tette amit rábíztak, tette az általa kis útnak nevezett életszentségre vezető egyszerű életet.
Ha tehát érdekel léted sorsa, ha komolyan veszed hited, akkor a feladat adott: felülvizsgálni életedet: hivatásként éled-e meg azt, amit Istentől kaptál. Az életnek azon területén ahol most vagy, családban munkahelyen. A szolgálat szelleme vezérel-e téged testvéreiddel szemben, Krisztus példájára, aki megmosta tanítványai lábát azzal, hogy "Ti mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy, amit én tettem, ti is tegyétek meg".
Ámen

Jézus jó pásztori lelkülete (Jn 10,11-18).
a) A pásztor képe, szerepe különböző hatást válthat ki bennünk. Nem szeretnénk, ha a nyáj képével hasonlítanának minket össze. A modern ember öntudata nem hagyja, hogy más vezesse őt. Ezt a feladatot szeretné magára vállalni. Olyan felvilágosultnak, tájékozottnak tudja magát, hogy elegendőnek tartja saját értelmének használatát, amikor dönteni szeretne arról, hogy milyen úton haladjon tovább életében. Szabadnak tudja magát. Ha valaki velünk szemben vezetési igényt támaszt, ez először bizalmatlanságot ébreszt bennünk. Ebben a magatartásban bizonyára vannak helyes elemek is. Jogosan vetődik fel azonban a kérdés: képes-e az ember arra, hogy minden vezetés nélkül haladjon saját útján? Nincs-e arra szüksége, hogy mások ismereteit és tapasztalatait is felhasználja saját döntéseinek kialakításánál? A kérdés több szempontból is jogos. A szakemberek ma jobban jelen vannak önmagunk megértésénél, mint bármikor máskor. Gondoljunk arra, ahogyan a lélektan beszél az emberről, és ahogyan megfogalmazza követelményeit az emberrel kapcsolatban. A vélt szabad döntésünket pedig mennyi tényező befolyásolja! Milyen sokféle külső és belső tényező, mennyi erőszakos hatás, mennyi benyomás befolyásolja döntésünket, amelyben szabadnak tartjuk magunkat! Mennyi csábítás jelentkezik a televízió és a rádió műsoraiban, a reklámokban, a propagandában! Nem arról van tehát szó, hogy az embernek ne lenne vezetésre, jó tanácsra szüksége, hogy ne lenne szüksége pásztorokra. Jó pásztorokra ma is szükség van! Jézus idejében a népek vezetőit pásztoroknak nevezték. Természetesen nagyon sokszor nem feleltek meg ennek a címnek. Milyen szerencsés azonban az a nép, amelynek pásztora, uralkodója valóban jólétét tartja szem előtt és nem saját hatalmát. Ha olyan a magatartása, amely jó legelőre akarja vezetni népét, és nem ideológiák pusztaságába.
b) Ezeknek a szempontoknak figyelembevételével komoly jelentősége van a kérdésnek: mit jelent számunkra a jó pásztor képe, amelyről az evangélium beszél? Mindenekelőtt egy bizalomra épülő kapcsolatot, amelyben tudatában vagyunk annak, hogy Jézus hozzánk tartozik, mi pedig őhozzá, ezért megbízhatunk benne. Jézus azokat, akik rá vannak bízva, a sajátjainak nevezi. Egy apa vagy édesanya beszél úgy családjáról, hogy ők az övéi. Akik a családban élnek, összetartoznak, és egymásért élnek. Amikor Jézus jó pásztornak nevezi magát és azt mondja: ismerem enyéimet és enyéim ismernek engem, akkor pontosan erre gondol. Ő aggódik értünk, kiáll mellettünk, közbenjár értünk a mennyei Atyánál. Ő és az övéi között hasonló kapcsolat létezik, mint amilyen őt a mennyei Atyához fűzi: ahogyan a mennyei Atya ismeri őt, és ő a mennyei Atyát, ezt a bensőséges kapcsolatot akarja kiterjeszteni felénk is. Ő Istenről úgy beszél nekünk, mint a mennyei Atyáról, aki törődik velünk, aki magáénak tekinti gondolatainkat, akire tehát rábízhatjuk magunkat. Ő úgy nyilatkoztatja ki Istent nekünk, mint aki a mi Istenünk. Hogy Jézus nem üres szavakat mond, hanem az igazság és a valóság szerint nyilatkoztatja ki Istent, aki valóban a mienk, ezt szenvedésével és kereszthalálával mutatja meg nekünk. Erről beszél ugyanis, amikor ezt mondja: életemet adom juhaimért. Ezt ő teljes szabadságban teszi meg, csak azért, hogy teljesítse a mennyei Atya akaratát, aki őt ezért küldte. Ő azért tette ezt, mert övéi hozzá tartoznak, és a bűn és a múlandóság elesettségében velük akar maradni, hogy innen kiszabadítsa őket. Nem akarta őket magukra hagyni, mint akinek semmi köze nincs ehhez, és nem is érdekli őt az, hogy a gonosz hatalmában élnek. Éppen életének feláldozása: szenvedése és halála a kereszten, és a legteljesebb tehetetlenség és elhagyatottság, amelyben itt része volt, ez alapozza meg jó pásztori mivoltát, és ez mutatja meg teljes komolyságában és elkötelezettségében. Ez túl van az általános és megszokott emberi magatartáson. Ő felelősnek vallja magát azokért, akik hozzá tartoznak, mert az Atya neki adta őket és felelősségét vérével pecsételi meg. Hozzá tartozik minden tanítványa, és mindenki, aki a hitben eltalált hozzá, és még el fog találni. Végeredményben minden ember, mert ő mindenkiért meghalt.
c) Ha a pásztor szóra úgy tekintünk, mint amellyel Jézus saját maga küldetését akarta jellemezni, akkor benne a következő jegyekre kell gondolnunk: Jézust Isten ajándékozta nekünk, és Jézusban az utat és életünk célját. Ha ez valóban hívő látásmóddá lesz szívünkben, ennek bőséges lelki gyümölcsei lesznek számunkra. Jézus szándékai, lelkülete, jó cselekedetei folytonosan szemünk előtt lesznek. Mindig újra és újra kedvet fogunk érezni arra, hogy az evangéliumok alapján elmélkedő imádságainkban Jézushoz kapcsoljuk életünket. Az is egyre erősebben fog tudatosodni bennünk, hogy ő nemcsak út életünk számára, hanem a mi úti kísérőnk is. Jézus egész földi életében miértünk volt itt, a kereszten értünk szenvedett és halt meg, minden szava hozzánk szólt, minden cselekedetével értünk fáradt. A feltámadt Jézus most is itt van és mindenkorra itt is marad. Benne úgy látjuk Istent, aki velünk van és értünk van, mindig rábízhatjuk magunkat és mindig követhetjük őt. Ha azonban Jézust igazán követni akarjuk, akkor jó pásztori lelkületét nekünk is gyakorolni kell embertársaink felé. Valami módon legyünk együtt a szegényekkel, a nagyvárosok hajléktalanjaival, a betegekkel, a kitaszítottakkal, hogy segítsük őket elesettségükben, hogy előmozdítsuk felemelkedésüket. MK

Forrás: Vasárnapi Kalauz - http://www.piar.hu/pazmany
O: Jézus az üdvösség egyetlen forrása.
S: Isten gyermekei majd színről színre látják a mennyei Atyát.
E: A jó Pásztor életét adja juhaiért.
Csodáljuk azt, aki életét odaadja, hogy mást megmentsen, talán egy szerettét, vagy bárkit, aki veszélyben forog. Ilyen ember több van, mintsem gondolnánk. A nagy óra meghozza a hősiség lelkét. A nagy órának megvan a maga hősi lelke, beszélnek róla az emberek. De van hősiesség a kis segítségekben és szolgálatokban is, a csöndes, mentő tettekben, melyeknek maga a megmentett sincs tudatában.
Jézus odaadta életét, vállalta a halált, keserves, súlyos halált. Többet tett értünk, mint a pásztor tehet nyájáért. Ismeri szükségleteinket, ismer bennünket, szeret minket.
Első olvasmányhoz / ApCsel 4,8-12Pétert és Jánost kihallgatják egy béna meggyógyításáért. Ismét (már harmadszor pünkösd óta) Péter az, aki beszél. Nemcsak bíráihoz fordul, hanem "Izrael egész népéhez" (ApCsel 3,2: húsvét 3. vasárnapja). Inkább missziós beszéd az, amit mond, mintsem védekezés. Középpontja Jézusnak, a Megfeszítettnek és a Föltámadottnak a hirdetése. Csak az Ő nevében és az Őbenne gyökerező hit által van számunkra gyógyulás és üdvösség. (ApCsel 3,6.16; Zsolt 118,22; Iz 28,16; Mt 21,42)
Válaszos zsoltár / Zsolt 118(117),1 és 8-9.21-23.26 és 28-29Hála és dicséret
Szentleckéhez / 1Jn 3,1-2Aki nem hisz Istenben, aki nem ismeri Krisztust, az sosem érti meg, hogy mi az: Isten gyermekei vagyunk. De még mi, hívők is sokszor nehezen fogjuk ezt föl. Csak amikor megéljük, akkor fogjuk föl lassan, hogy igazság ez, nem csupán szép kifejezés. Azért ne legyünk világtól elszakadt álmodozók; e világ lakóiként meg kell ismernünk kötelességünket és vállalnunk felelősségünket. Csak így remélhetjük, hogy istengyermekségünk valaha Krisztus ragyogásában kiteljesül. (3,1: Róm 8,14-17; Jn 1,12; Ef 1,5; Jn 15,21; 17,25 # 3,2: Kol 3,4; Fil 3,21)
Evangéliumhoz / Jn 10,11-18A népek királyai, fejedelmei az ókorban "pásztornak" nevezték magukat (vö. Ez 34). Jézus a Jó Pásztora Izraelnek, minden népnek: hűséges övéihez egészen élete odaadásáig. Csak a húsvét fényében (halála és föltámadása által) tárja föl a Jó Pásztor példabeszéde egész mélységét és igazságát: az egységet Jézus és Atyja és azon közösség közt, amely tanítványaihoz köti. Két komoly intés a Jó Pásztor példázata: intés mindenkihez hit- és szeretet-egységre; intés a pásztorokhoz, hogy kövessék a Jó Pásztor példáját a rájuk bízott "nyáj" odaadó szolgálatában. Szolgálni másoknak annyi, mint értük lenni, dolgozni, élni és szenvedni.
Szentségre várvaHalljuk a hangját, és jól tudjuk, Ő az! Itt van! Mikor befogadjuk a Szentségben, akkor fölemel bennünket közösségébe, tulajdon életébe.
ElmélkedésJó Pásztor! Ki a jó pásztor, ki a béres? Látjátok, testvéreim, a mi Fejünknek irántunk való szeretetét! Már a mennyben van, és íme itt szenved, valahányszor az Egyháza és tagjai itt szenvednek. Itt éhezik Krisztus, itt szomjúhozik, ruhátlan és jövevény, beteg és börtönben sínylődő. Mert bármit szenved itt az Ő teste, Ő maga szenvedi; és a végén, jobb oldalra állítva az Ő testét és balra a többit, akik ma tapossák, azt mondja majd: "Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek a nektek készített országot... Mert éheztem és ennem adtatok"... És mind a többit. A nem értőknek pedig felel: "Amit a legkisebbnek tettetek, Nekem tettétek".
S mikor az Úr sürgette Pétert: "Szeretsz-e engem?" -- mintha mondta volna: Mit adsz nekem, mi jelét adod, hogy szeretsz? Ugyan mit adhatott szegény Péter a Föltámadott Úrnak, a mennybe szállottnak, az Atya jobbján ülőnek?! Jézus pedig mintegy mondá: azt adod jelül, ha szeretsz, hogy legelteted az én juhaimat; hogy az akol ajtaján lépsz be s nem csalárd módra, másunnan osonsz be! Hallottátok imént az evangélium olvasásában: "Aki az Ajtón keresztül lép be, az a pásztor; aki pedig másfelől lopódzik be, az tolvaj és rabló. Az szétszórni akar és széleszteni és ragadozni." Ki lép be az Ajtón át? Aki Krisztus által lép be. És ki az ilyen? Aki Krisztus szenvedését ölti föl, aki megtanulja alázatát annak a Krisztusnak, ki Isten létére emberré lett érettünk.
Nem az hangzik neked: Légy kevesebb annál, ami vagy, -- hanem: Ismerd meg, mi vagy! Ismerd meg, hogy beteg, gyönge ember vagy, hogy bűnös vagy. -- A pásztor aki felfuvalkodik, az másfelől kapaszkodik a karámba, aki pedig megalázkodik, az Ajtón át lép be, fejét meghajtva. Azért erről azt mondja: belép, arról meg, hogy: kapaszkodik. Aki kapaszkodik, látjátok, az fölfelé tör, nem lép be, hanem beesik. Aki pedig mélyre hajol, hogy a kisajtón bejusson, nem esik el, -- ő a pásztor.
Három személyről szól az Úr: a pásztorról, a béresről és a tolvajról. Ha fölismeritek e hármat, megtaláljátok egyszersmind azokat, akiket szeressetek, akiket eltűrjetek, akiket kerüljetek. Szeretni kell a pásztort, tűrni a bérest, óvakodni a tolvajtól. Vannak olyanok az Egyházban, az apostol szavával: akiknek alkalom az igehirdetés, a maguk javát keresik a hívektől, akár pénzben, akár méltóságban vagy emberi dicséretben. Bármiképp csak előnyre vágyva hirdetik az evangéliumot, és nem azoknak üdvét keresik, akikhez szólnak, hanem a maguk javát. De az üdvösséget hallgató, az üdvtelen béres hírnökre figyelvén, annak fog hinni, akit a béres hirdet, s nem abba veti reményét, aki hirdeti, s így a hirdető kárát vallja és akinek meg hirdeti, hasznát. (Szent Ágoston: 157. beszéd)

forrás: Magvető lista (2000)
"Én vagyok a jó pásztor" - mondja Jézus, és megkülönbözteti magát a bérestől, aki nem tud áldozatot hozni a juhokért. A béres csak béres: hiányzik belőle a belső azonosulás a feladatával. A jó pásztor élete a juhoké: összeforr velük, a szívébe zárja őket - olyannyira, hogy fontosabbá lesznek mint saját maga.
A béres csak kicsit él: annyira leköti a maga érdekeiért, a maga boldogságáért, a saját életéért való aggodalom, hogy áldozatát a juhokért kiméri. Szüntelenül figyeli, nem sodorják-e veszélybe boldogságát a feladatával járó áldozatok. A béres nem éli, hanem őrizgeti az életét. A béres sóhajtozva szeret, ezért áldozata rossz ízű: tele van szemrehányással, önsajnálattal.
A jó pásztor valóban él: annyira szeret, hogy megfeledkezik magáról. Úgy betölti az élet, hogy észre sem veszi: odaadta az életét. A jó pásztor áldozatának jó íze van: tele van életkedvvel, a szeretet örömével, az odaadás vágyával. A jó pásztor szeret szeretni.
(2000)

EGYÉB
Imádság a hivatás felismeréséért
Uram, bölcs gondviseléseddel öröktől fogva minden embernek megszabtad feladatát. Ezt a feladatot keresnünk kell, s te segítesz nekünk, amikor akaratodat kinyilvánítod számunkra:
  • a kor lehetőségeiben és követelményeiben
  • a nép és az egyház szükségében
  • a jóakaratú emberek tanácsában
  • képességeinkben, amelyeket tőled kaptunk,
  • valamint szívünk hajlamaiban.
Uram, kérlek téged, áraszd lelkembe világosságodat, hogy mindezekből fölismerjem az én feladatomat! Hogy úgy szolgáljak neked, ahogy te kívánod tőlem:
  • ha akarod, a család közösségében,
  • ha akarod, lemondva a családi élet melegéről,
  • ha úgy akarod a lelkek vezetésével,
  • ha úgy akarod, két kezem kemény munkájával.
Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Fogd a kezem, és vezess, légy számomra az Út, a Világosság! Uram, te tudsz mindent! Te előre látsz mindent. Vezess engem a helyes úton! Mutasd meg akaratodat! Adj erőt, bátorságot, hogy tántoríthatatlanul kövessem azt!

Benyik György gondolatai 2003
Húsvét 04. vasárnap
Jn. 10, 11-18
„A jó pásztor életét adja a juhokért.”

János evangéliumának ez a szakasza a képes beszéd műfajába tartozik, amely azt jelenti, hogy a beszédnek rejtett értelme van. Annyiban különbözik az allegóriától, hogy nem minden részletének van rejtett értelme, hanem csak a fő mondani való van elrejtve és a részleteket ennek kell alárendelni.
A választott nép tagjai igen sokáig főleg pásztorkodással foglakoztak, ezért ez a foglalkozás és a hozzá tartozó képek mélyen beivódtak a beszéd és gondolkodási kategóriákba. Babilonban a királyokat is pásztorként értelmezték és az alárendelt népet nyájnak tartották. Az Ószövetség ritkán alkalmazza az Istenre a pásztor szót, de a pásztor viselkedésével kapcsolatos tulajdonságokat szívesen alkalmazta Isten és népe kapcsolatának leírására. A királyokat csak akkor nevezte pásztoroknak, ha kritikával illette őket, tehát legtöbb esetben csak hűtlen pásztoroknak nevezte őket. A jámbor zsidó a zsoltárokban (23,1) az Isten nevezi pásztornak és a gondviselést a pásztorkodás eredményének.
Jézus korában a pásztorok inkább a rablók és törvényen kívüliek kategóriájába tartoztak, ezért komoly jelzés értéke van annak, hogy az evangéliumokban Jézus jászola köré gyűlnek. A nomád életformának ez a különös változata pásztort és nyáját egyetlen életközösséggé formálta. A pásztornak erős embernek kellett lenni, aki képes volt megvédeni a nyáját a vadállatoktól és veszélyes rablóktól.
Jézus és közösségének kapcsolatát írja le ez a képes beszéd, amelynek hagyománya Jézusra vezethető vissza. Ezért csak későbbi újra értelmezésnek tarthatjuk, hogy a zsinagóga és Jézus közösségének az elkülönülésén túl, a zsidók és keresztények elkülönüléséről is szólna. Rejtett utalással beszél arról is, hogy Jézus életét adja azokért, akik követik őt.
A beszédnek kozmikus értelmet is tulajdonítottak a középkorban, ez eseten a kapu az emberiség volt, az akol a világ, vagy a kozmosz, a tolvajok és a rablók a sátán, a kapu pedig Jézus születése és halála, a pásztor a testé lett Isten igéje, a beszédben található „kimenni” igékben pedig rejtett felszólítást láttak arra, hogy távolodjunk el a világtól, hogy az örökkévalóságba be tudjunk menni. A beszéd ilyen értelmezése távol áll az eredeti értelmétől és inkább a beszéd szerkezetét felhasználva egy új értelem belemagyarázásáról van szó.
A beszédnek azonban van jelentése a mai egyház számára is. Miden szervezeti forma ellenére, Jézus vezetése az egyházban vitathatatlan és most is így valósul meg. A nyáj pedig leginkább azt tartja spirituális vezetőjének, aki kész akár az életét is adni ezért az új közösségért. A spirituális vezetők hangja ismerősen cseng a lelki élet után vágyók szívében, ezért nem parancsra, előírásra, vagy kötelességnek engedelmeskedve követik, hanem azért, mert ismerik ezt a hangot. Vannak most is akik mímelt kegyes beszéddel mint béresek a  juhok vagyis a hívek bizalmába akarnak férkőzni, de életüket soha nem adnák értük. Olyanok is akadnak, akik nem a „kapun” vagyis Jézus Krisztuson keresztül jutnak az egyházba, vagyis az akolba, ezek hangja idegen marad az egyházban és nem nagyon mennek utánuk a hívek.
A legszomorúbb azonban, hogy a társadalom atomizálódása a közösségek felbomlásához vezet és ennek a képnek a megértése sok városi ember számára nehézséget jelent. A pásztor és nyáj között kialakult életközösséget korszerűtlennek és a mai életre alkalmazhatatlannak tartják. Más társadalom kép, más vezetés eszmény uralkodik, és az életveszélyes vezetői küldetés helyett gyakorta a felelőtlen megélhetési politizálás lesz a vezető követendő példaképe. A bibliai időkben az így gondolkodó királyokat, „hűtlen pásztoroknak” nevezték a próféták. Az egész 20. század az egyén felszabadításának címszava alatt szétbomlasztotta a közösségeket, sőt az egyénnek a közösségek bomlasztására való jogát hangsúlyozta. Az eredmény, hogy védtelenek lettünk. Ha egy embert megtámadnak nincsenek barátaik, akik a segítségére sietnek, ha megölnek valakit, a családját nem gyámolítják. A közösségek nem érzik támogatni kell a gyenge tagjaikat. Csak reméljük, hogy a templomi közösségek meghallják Jézus a jó pásztor szavát és egyesülnek közösség teremtő szándékával, és egy nyáj lesznek, amely segít és védelmez.

HÚSVÉT 4. VASÁRNAPJA

2012.04.29. vasárnap: HÚSVÉT 4. VASÁRNAPJA

(Sziénai Szent Katalin)
A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett


ApCsel 4,8-12
Ekkor Péter Szentlélekkel eltelve így szólt hozzájuk: ,,Népünk vezetői és ti vének, halljátok! Ti ma felelősségre vontok minket, mert jót tettünk egy beteg emberrel, hogy megtudjátok, hogyan lett újra egészséges. Vegyétek hát tudomásul mindnyájan, ti és Izrael egész népe, hogy a mi Urunknak, a Názáreti Jézus Krisztusnak neve által, akit ti keresztre feszítettetek, akit Isten feltámasztott halottaiból: őáltala áll ez itt előttetek egészségesen. Ez az a kő, amelyet ti, az építők, elvetettetek, s amely szegletkő lett [Zsolt 118,22]; és nincs üdvösség senki másban, mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell.'

Zs 117
ALLELUJA! Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló! Mondja hát Izrael, hogy jó, hogy irgalma örökkévaló! Mondja hát Áron háza, hogy irgalma örökkévaló! Mondják hát, akik félik az Urat, hogy irgalma örökkévaló! Szorongatásomban segítségül hívtam az Urat, s az Úr meghallgatott és tágas térre vezetett. Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem? Az Úr az én segítőm, s én lenézhetem ellenségeimet. Jobb az Úrhoz menekülni, mint emberben reménykedni. Jobb az Úrhoz menekülni, mint fejedelmekben reménykedni. Mind körülvettek engem a nemzetek, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek, bizony körülvettek engem, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek engem, mint a méhek, föllobbantak, mint a tűz a bozótban, de az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Meglöktek, bizony meglöktek, hogy elessem, de az Úr megsegített engem! Az Úr az én erőm és dicsőségem, ő lett az én szabadítóm. Ujjongás és diadal szava hangzik az igazak sátraiban: ,,Az Úr jobbja győzelmet szerzett, az Úr jobbja fölmagasztalt engem, az Úr jobbja győzelmet szerzett!' Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit. Az Úr nagyon megfenyített engem, de nem engedett át a halálnak. Nyissátok meg előttem az igazság kapuit, hadd lépjek be rajtuk, hogy dicsérjem az Urat. Ez az Úr kapuja, az igazak lépnek be rajta. Hálát adok neked, hogy meghallgattál engem, és szabadítóm lettél. A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr műve ez, csodálatos a mi szemünkben. Ezt a napot az Úr adta, ujjongjunk és vigadjunk rajta! Nyújts, ó Uram, segítséget, adj, ó Uram, jó sikert! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldunk az Úr házából titeket. Az Úr Isten világosított meg minket. Álljatok sort az ünnepi lombokkal, egészen az oltár szarváig. Istenem vagy te, hálát adok neked, Istenem vagy te, magasztallak téged. Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.

1Jn 3,1-2
Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveznek, és azok is vagyunk! Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van.

Jn 10,11-18
Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elfut -- a farkas pedig elragadja és szétszéleszti azokat --, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, amint engem ismer az Atya, és én is ismerem az Atyát; és én életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy akol lesz, és egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy ismét visszavegyem azt. Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól. Hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.'

Húsvét 4. vasárnapja


2012. április 29. - Húsvét 4. vasárnapja


  Abban az időben Jézus  így szólt: „Én  vagyok a jó  pásztor. A jó  pásztor
  életét adja a juhokért. A béres  azonban, aki nem pásztor, akinek a  juhok
  nem a sajátjai, otthagyja  a juhokat, és elfut,  amikor látja, hogy jön  a
  farkas. A farkas aztán  elragadja és szétkergeti őket.  A béres azért  fut
  el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor. Ismerem
  enyéimet, és enyéim is ismernek engem,  – mint ahogy az Atya ismer  engem,
  és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak,
  amelyek nem ebből  az akolból  valók. Ezeket is  vezetnem kell.  Hallgatni
  fognak szavamra, és egy  nyáj lesz és egy  pásztor. Azért szeret engem  az
  Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el
  tőlem senki, magam adom oda, mert  van rá hatalmam, hogy odaadjam, és  van
  rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”
  Jn 10,11-18

  Elmélkedés:

  Isten szeretetének képviselői
  A Papi Hivatások  Világnapján régi  szokás szerint  a papnevelő  intézetek
  növendékei országszerte elmennek a plébániákra, hogy hivatásukról tegyenek
  tanúságot. Ilyenkor a kispapok nem csupán a szentmiséken szoktak beszélni,
  hanem találkoznak a  fiatalokkal és gyerekekkel  is. Annak idején,  kispap
  koromban én is  voltam több  helyen, s  emlékszem, hogy  a gyerekek  arról
  kérdeztek, hogy miért leszek pap, hogyan döntöttem el, hogy pap leszek.  A
  mostani kispapok elmondása szerint  nekik ugyanezeket a kérdéseket  teszik
  fel mostanában. Tavaly azonban a  szokásos kérdések mellett megjelent  egy
  új kérdés is. Ne törje senki a fejét, mert aligha lehet kitalálni.  Inkább
  elárulom: Tud-e az atya gördeszkázni?  Könnyű kitalálni, hogy Zoltán  atya
  bemutatójának köszönhető ez a kérdés,  amelyre a válasz egyértelmű:  rajta
  kívül talán egyetlen  pap sem  tud gördeszkázni,  de nincs  rá szükség.  A
  világ számára érdekes dolog  volt, hogy valaki reverendában  gördeszkázik,
  de ennek valójában nem sok köze  van a papi hivatáshoz, legfeljebb  annyi,
  hogy minden pap  a saját képességeivel  igyekszik megnyerni az  embereket.
  Érdemes arra is gondolnunk, hogy mi lett a gördeszkázás eredménye?  Nagyon
  egyszerűsítve adok  választ: Három  gyerek  elhatározta, hogy  misére  fog
  járni és  háromezer gyereknek  megjött  a kedve  a gördeszkázáshoz.  Ha  a
  számok éppen fordítva lettek volna, akkor örülhetnénk az eredménynek, de a
  média más irányba segítette a különleges produkciót.

  Ma, a  Papi  Hivatások  Világnapján azzal  a  szándékkal  ünneplünk,  hogy
  mindannyian hálát adjunk  Istennek papainkért, akik  a papszentelés  révén
  szent hatalmat  kaptak,  hogy  Krisztus  nevében  és  az  Ő  tekintélyével
  szolgálják az embereket. A papi hatalom tehát nem uralkodást jelent, hanem
  szeretettel végzett szolgálatot, amely akkor  hiteles, ha a pap  mindenben
  hasonlít Jézushoz, a jó  pásztorhoz. Mit jelent  számunkra, számomra ez  a
  hasonlóság.   Papként   mindenekelőtt   a   mindennapi   szentmiséből,   a
  szentáldozásból, mint kimeríthetetlen forrásból merítek erőt lelkipásztori
  szolgálatomhoz. Ehhez jön a rendszeresen, naponta végzett imádság, amely a
  személyes megszentelődés  eszköze, ugyanakkor  a rám  bízottakért  végzett
  imádság is. Krisztus tanításának, azaz az evangéliumnak a  tanulmányozása,
  a róla való elmélkedés a harmadik forrás, amely segít abban, hogy életemet
  az ő életéhez  igazítsam. Ezek  azok az  alappillérek, amelyeken  nyugszik
  minden pap  hivatása. Krisztussal  élünk,  Krisztustól tanulunk,  hogy  őt
  hirdethessük szavainkkal és életünkkel  egyaránt. Nem szórakozásra és  nem
  gördeszkázásra akarjuk tanítani a gyerekeket és a fiatalokat, hanem  arra,
  hogy éljenek Krisztushoz és az ő evangéliumához méltóan.

  A hívek,  az  emberek sok  esetben  azt várják  tőlünk,  hogy  elvégezzünk
  bizonyos   feladatokat.   Tartsunk   szentmisét,   kereszteljük   meg   az
  újszülötteket,  áldjuk  meg  a  házasulandókat,  gyóntassunk  és  tartsunk
  hittanórákat, végezzük a  temetési szertartást.  Ha pedig  van még  időnk,
  szervezzünk közösségi programokat, irányítsuk a templomok felújítását és a
  karitatív tevékenységet.  A  pap  ennél  többet  akar  adni.  A  felsorolt
  tevékenységeivel és minden egyéb más munkájával, sőt, egész életével Isten
  szeretetét közvetíti az emberek felé. Vegyük észre Isten szeretetét, amely
  a papok szolgálata által árad ki az emberekre. És legyünk hálásak ezért  a
  szeretetért! Istennek mondjunk hálát ezért a szeretetért!
  © Horváth István Sándor
 
 

  Imádság:

  Urunk, Jézus Krisztus! Te összegyűjtöd és őrzöd nyájadat, az Egyházat,  és
  fáradhatatlanul indulsz az eltévedt bárányok után, hogy visszavezesd  őket
  a  közösségbe.  Ismered  és  nevén  szólítod  mindazokat,  akik  nyájadhoz
  tartoznak. Te vagy a Jó Pásztor, aki a kereszten életedet adtad juhaidért,
  az emberekért.  Hívj  fiatalokat  a papságra,  hogy  téged  követve  egész
  életükkel megmutassák a világnak és nekünk szereteted! Segíts minket, hogy
  a papjaid által hirdetett evangéliumhoz méltóan éljünk!
______________________________

Húsvét negyedik vasárnapja

Odaadom életemet
2012. április 29. Húsvét negyedik vasárnapja
Jó Pásztor vasárnapja – Papi és szerzetesi hivatásokért

P. Todd Belardi

Jn 10, 11-18
Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor. Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam az Atyától."

Bevezető imádság: Úr Jézus, köszönöm, hogy alkalmat adtál nekem az imádságban veled lennem. Kész az én szívem meghallgatni örök életre adó Igéidet azért, hogy képes legyek téged még hűségesebben követni az igaz szeretet ösvényén.

Kérés: Uram, add, hogy életemben hű legyek akaratodhoz!

1. Add oda! Az Atya Krisztust megbízta a küldetéssel, hogy megváltson minket tökéletes önátadása által. Ezt Jézus a legvégső pontig teljesítette: odaadta életét értünk. Mivel Ő valóságos Isten, meg tudta fizetni az árat az Atyának a mi bűneinkért; és mivel valóságos ember, azonosulni tudott a mi esendő emberi természetünkkel. Így fel tudta emelni emberségünk méltóságát, hogy az Atya gyermekei lehessünk. Krisztus volt a tökéletes híd az elesett ember és a végtelenül szent Isten között. Azáltal tudta összekötni ezt a szakadékot, hogy szabadon elfogadta az Atya akaratát. A mi Urunk semmit sem kapott viszonzásul, mégis hűséges volt a halálig.

2. „Magam adom oda.” Jézusnak nem adták ki parancsba, hogy odaadja életét érünk. Ő maga ajánlotta fel önmagát értünk. Akkor élünk a legnagyobb szabadságban, amikor készségesen alá vetjük magunkat Isten akaratának, bármibe is kerüljön. Emlékeznünk kell, hogy Jézus tudta mi van beszédei és csodái hátterében: a Kálváriára vezető út. Sok éjszakát átimádkozott az Olajfák hegyén, hogy felkészüljön erre az órára. Ő előre megjövendölte sorsát apostolainak és folyamatosan közeledett felé annak ellenére, hogy apostolai nem értették Őt. És a végén, amikor eljött az óra, bebizonyította hűségét. Amikor eljött érte a sötétség órája, elé állt és ezt mondta: „Én vagyok.” (Jn18,5) Érezte ennek a súlyát. Bánat árasztotta el szívét. Egy könnyebb ösvényre húzta embersége. De Ő bebizonyította, hogy a szeretet erősebb a halálnál, és, hogy az igazi szabadság képes legyőzni a bűnt, és úrrá tud lenni fölötte.

3. A szeretet élete. Talán megrémülünk, ha arra gondolunk, hogy fel kell ajánlanunk magunkat Istennek. Mit fog kérni tőlem? Mit kell elhagynom, miről kell lemondanom? Képes leszek megtenni? A félelem azonban eltűnik, ha a szeretetben élünk, úgy, mint Krisztus. Emlékeznünk kell, hogy az Atya arra kérte Őt, hogy haljon meg értünk – és nézzük meg milyen gyümölcsöket hozott tette! Krisztus felvállalta emberségünket, és lemondott istensége dicsőségéről, és minket egy új szintre emelt fel. Ő megtette a lehetetlent azáltal, hogy minden vétkünket magára vállalta. Ő bízott az Atyában, hogy erővel tölti el. Ma inkább arra kérhet minket az Atya, hogy haljunk meg a saját önszeretetünknek, hogy hagyjunk el egy vétket, amivel már régóta küzdünk. Vagy arra kér, hogy bízzunk a kegyelemben, mert ezáltal igaz keresztény életet élhetünk egy olyan világban, mely ellensége a kereszténységnek. A végén, ha szeretjük Krisztust, nem kell félnünk semmitől, hiszen Ő már megmutatta nekünk az utat – Ő már győzött.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, tölts el bátorsággal, hogy hű keresztény legyek minden időben és minden helyzetben, találkozzam bárkivel és mondjak bármit. Segíts, hogy tanúságot tegyek rólad!

Elhatározás: Ma felajánlok egy konkrét cselekedetet Krisztus iránti szeretetből, melyben önmagamat legyőzöm.

A pápa imaszándéka 2012. április hónapra:
Hivatások: Hogy sok fiatal tudja elfogadni Krisztus hívását arra, hogy kövesse Őt a papságban és a szerzetesi életben.
Krisztus, remény az afrikaiaknak: Hogy a feltámadott Krisztus biztos remény jele legyen az afrikai földrészen élő férfiak és nők számára.

2012. április 28., szombat

Chanel Szent Péter vértanú

Chanel Szent Péter vértanú

Jeruzsálemben üldözik az Egyházat. Ez látszólagos negatívum azonban gyümölcsöt is rejt: az Egyház elterjed az egész akkor ismert világon. Erejét Istenből meríti, és ez elegendő. Aki Istenben bízik, az a nehézségek láttán sem esik kétségbe. Emberileg sikertelennek tűnő helyzetek a kegyelem diadalát jelentik.
További gondolatok...

Húsvét harmadik hete – szombat

2012.04.28. szombat

(Chanel Szent Péter, Szent Teodóra, Grignon Szent Lajos)
Az egyház a Szentlélek vigaszával telt el


ApCsel 9,31-42
Az egyház ekkor egész Júdeában, Galileában és Szamariában békében élt és gyarapodott, az Úr félelmében járt, s telve volt a Szentlélek vigasztalásával. Történt egyszer, hogy Péter, amikor mindenkit fölkeresett, eljutott azokhoz a szentekhez is, akik Liddában laktak. Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc év óta ágyban feküdt, mert béna volt. Péter így szólt hozzá: ,,Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged! Kelj föl, vesd be ágyadat!' Erre ő azonnal fölkelt. Lidda és Száron lakói mind látták őt, és megtértek az Úrhoz. Joppéban a tanítványok közt volt egy asszony, a neve Tabíta volt, ami azt jelenti: Dorkász. Teljesen a jócselekedeteknek és az alamizsnálkodásnak szentelte életét. Történt pedig azokban a napokban, hogy megbetegedett és meghalt. Miután megmosták, lefektették a felső teremben. Mivel Lidda közel van Joppéhoz, s a tanítványok meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: ,,Ne késlekedj hozzánk jönni!' Péter erre útrakelt, és elment velük. Amikor megérkeztek, felvezették őt a felső terembe. Az özvegyek mind körülvették őt sírva, és a köntösöket és ruhákat mutogatták, amelyeket Dorkász készített nekik, amíg velük volt. Péter azonban mindnyájukat kiparancsolta, azután térdre borulva imádkozott, majd a holttesthez fordulva így szólt: ,,Tabíta, kelj föl!' Erre az kinyitotta a szemét, meglátta Pétert, és felült. Ő pedig odanyújtotta neki a kezét és felsegítette. Azután odahívta a szenteket és az özvegyeket, és megmutatta nekik őt, hogy él. Híre ment ennek egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban.

Zs 115
Az Úr kedvében járok az élők földjén. Hittem, még ha így is szóltam: ,,Nagyon nagy megalázás ért!' Elkeseredésemben azt mondtam: ,,Hazug minden ember!' Mivel viszonozzam az Úrnak mindazt, amit velem cselekedett? Fölemelem a szabadulás kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt. Az Úr szemében drága dolog, szentjeinek halála. Én is, Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok és szolgálód fia. Széttörted bilincseimet: a hála áldozatát mutatom be neked, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem.

Jn 6,60-69
Amikor ezt meghallották, a tanítványai közül sokan azt mondták: ,,Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?' Jézus tudta magában, hogy tanítványai emiatt zúgolódnak, ezért azt mondta nekik: ,,Megbotránkoztat ez titeket? Hát ha majd látjátok az Emberfiát fölmenni oda, ahol azelőtt volt? A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, lélek és élet. De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek.' Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és hogy ki fogja őt elárulni. Majd hozzátette: ,,Ezért mondtam nektek: Senki nem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.' Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele. Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: ,,Talán ti is el akartok menni?' Simon Péter azt felelte: ,,Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.'

Húsvét harmadik hete – szombat

2012. április 28. - Szombat


  Abban az időben,  amikor Jézus  Kafarnaumban az  élet kenyeréről  beszélt,
  tanítványai közül, akik (szavait)  hallották, többen azt mondták:  „Kemény
  beszéd  ez.   Ugyan  ki   hallgatja?”   Jézus  tudta,   hogy   tanítványai
  méltatlankodtak miatta,  azért  így  szól  hozzájuk:  „Ez  megbotránkoztat
  titeket? Hát ha  majd azt  látjátok, hogy  az Emberfia  fölmegy oda,  ahol
  azelőtt volt! A Lélek az,  ami életre kelt, a  test nem használ semmit.  A
  szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik
  nem hisznek.” Jézus ugyanis  kezdettől fogva tudta,  hogy kik nem  hisznek
  benne, és hogy ki fogja őt  elárulni. Aztán így folytatta: „Ezért  mondtam
  nektek, hogy senki sem  jöhet hozzám, hacsak az  Atya meg nem adja  neki.”
  Ettől kezdve tanítványai közül sokan  visszahúzódtak, és többé nem  jártak
  vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon
  Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez  menjünk? Az örök élet igéi  nálad
  vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”
  Jn 6,60-69

  Elmélkedés:

  Az elmúlt napokban  olvasott élő,  mennyei kenyérről  szóló jézusi  beszéd
  után  elhangzó  emberi  válaszokról  hallottunk  az  evangéliumban.  Annak
  ellenére, hogy személyesen látták  a kenyérszaporítás csodáját, sokan  nem
  fogadják el és visszautasítják Jézus tanítását, amelyet a csodát  követően
  a mennyei kenyérről mond. Egyesek bizonyára nem értik Jézus  kijelentéseit
  erről az élő kenyérről, a  lelki táplálékról, amely Krisztus teste.  Mások
  talán nem lelki kenyérre vágyakoznak, hanem ingyen földi kenyérre, hogy ne
  kelljen azt fáradságos  munkával megszerezniük. Ismét  másokban talán  nem
  volt hit,  hogy elfogadják  azt, hogy  Jézus önmagát  tudja ajándékozni  a
  kenyérben az embereknek.  E kételkedés  és hitetlenség  ahhoz vezet,  hogy
  többen elhagyják a Mestert. A másik  oldalon viszont ott látjuk a  hűséges
  tanítványokat, akik kitartanak az Úr mellett. Az ő nevükben Péter  apostol
  tesz hitvallást: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak.”  A
  kijelentés tanulsága a következő számunkra: Aki hiszi, hogy Jézus tanítása
  az örök élet igéje, az talán könnyebben hisz abban is, hogy Krisztus Teste
  az örök élet kenyere.
  © Horváth István Sándor
 
 

  Imádság:
  Jézusom, neked szentelem szívemet, zárd a tiédbe. Szívedben akarok  lakni,
  szíveddel  akarok  szeretni,  szívedben  akarok  élni.  Szívedből   akarom
  meríteni az  igazi  szeretetet,  mely  felemészti  szívemet:  benne  erőt,
  világosságot, kedvet és igazi vigasztalást fogok találni. Jézusom,  szívem
  a te  szíved  szeretetének oltára  legyen,  oltár, amelyen  magamat  neked
  áldozom.  Szemem  mindenkor   szent  sebeidre   tekintsen,  elmém   mindig
  irgalmadra gondoljon.
  Vianney Szent János
______________________________

Húsvét harmadik hete – szombat

A keresztény hit meggyőződésről szól és nem megértésről
2012. április 28. Húsvét harmadik hete – szombat

P. James Swanson LC

Jn 6; 60-69
Tanítványai közül, akik ezeket hallották, többen azt mondták: "Kemény beszéd. Ki hallgatja?" Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: "Botránkoztok rajta? Hátha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet, de vannak közöttetek, akik nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni. Aztán így folytatta: "Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki."
Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, s többé nem jártak vele. Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: "Ti is el akartok menni?" Simon Péter felelt neki: "Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás. Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje."

Bevezető ima: Szentlélek, segíts olyan odaadóan imádkoznom, hogy minden kegyelmet befogadhassak, amit nyújtani akarsz nekem. Segíts az elmélkedés mélyére hatolnom, és add, hogy minden tanításodat hittel elfogadjam.

Kérés: Uram, add meg a hitet, ami bevezet titkaid mélységeibe!

1. Az értelem kisiklik, amikor az Eucharisztiával találkozik. János írása szerint Jézus tudta, hogy mi játszódott le tanítványai szívében. Azt mondja, hogy Jézus kezdettől fogva tudatában volt annak, hogy ki nem fog hinni benne. A hitetlenségük akkor kezdődött, amikor arról beszélt, hogy enniük kell a testét és inniuk kell a vérét. Sokuknak ez volt az első alkalom, hogy nehezen fogadták el Krisztus szavait. Mostanáig oly sokat segített nekik, amiket Jézus mondott, és olyan könnyű volt megérteni szavait, hogy örömmel egyetértettek mindennel. Sokáig mindent megértettek, amit Jézus mondott, de most az értelem nem sietett a segítségükre.

2.  A keresztény hit egyedül Istentől jön. Jézus tovább ment, és azt mondja, hogy a hit az Atyától származik. Ezt szükséges meghallanunk. Túl gyakran gondoljuk, hogy a dolgok miattunk sikerülnek. Túlságosan bízunk saját magunkban. Végül mi is elérkezünk ahhoz a ponthoz, ahová a tanítványok ma érkeztek: amikor felülmúlja képességeinket, hogy továbbmenjünk a saját erőnkből és talentumainkból. A kegyelmi életben semmire sem vagyunk képesek, ha nem hagyatkozunk Istenre. Csak Isten adhat nekünk hitet. A hit nem tőlem származik, az egyedül Istentől jön. Ha nem akarjuk úgy végezni, mint a tanítványok a mai evangéliumban, fel kell hagynunk azzal, hogy saját magunkra építsünk, és Isten kegyelmére kell bízni magunkat.

3. Júdás bukása. Miért említi János ugyanabban a versben a tanítványok hitetlenségét és Júdás későbbi árulását? Csak azért lehet, mert az ok ugyanaz volt. Akik elhagyták Jézust, nem tudták befogadni tanítását az Élet Kenyeréről, mert mindenképpen olyas valamit akartak megérteni, aminek megértéséhez nem voltak eszközeik. Júdás később elárulta Jézust, mert ő sem tudta elfogadni az Élet Kenyeréről szóló tanítást. Talán nem gondolt árulásra a probléma első pillanatától fogva, de mivel minden áron fel akarta fogni, amit képtelen volt, azt kezdte gondolni, hogy Jézus egy hamis messiás. Ha Júdás azt gondolta, hogy Jézus nem a Messiás, akkor el kellett volna hagynia a csoportot és keresni valamit, amiben hinni tud. Ezt javasolta Jézus, amikor azt kérdi: „Ti is el akartok menni?” De Júdás nem tett semmit. A csoporttal maradt, pedig meg volt győződve arról, hogy Jézus nem lehet a Messiás, ha ilyen dolgokat mond. Mivel nem tudta elhagyni a csoportot, a képmutatók útjára tért, ami az árulásig vitte őt. Kérjük az Urat, hogy mentsen meg minket a képmutatástól és nyissa meg a szívünket a hit számára.

Beszélgetés Krisztussal: Drága Uram, oly sokszor közelítelek meg nem lelki utakon, követelve, hogy mindent, amit tőled hallok, azonnal megértsek. Segíts türelmesnek lennem! Segíts alázatosnak lennem! Tudom, hogy az ember képtelen mindent ésszel felfogni rólad, csodáidról, és terveidről, amiket megálmodtál számunkra. Könyörögve kérlek, add meg a szükséges hitet, hogy mindent, amit mondasz alázatosan és következetesen el tudjak fogadni.

Elhatározás: Meg fogom vizsgálni a lelkiismeretemet, hogy az Egyház tanításának mely területeit nem tudtam egészen elfogadni hittel. Egy szentgyónásban leteszem ezeket a pontokat. Még ha nincsenek is kételyeim vagy nehézségeim, a bűnbánat szentségéhez fogok járulni, hiszen a rendszeres gyónás erősíti a hitet.

Erdő Péter bíboros atya 2012. áprilisi imaszándéka:
Imádkozzunk, hogy húsvét ünnepe erősítse Istenbe vetett bizalmunkat és egymás iránti szeretetünket, mert Krisztus mindnyájunkért meghalt és mindenkit az örök boldogságra hív.

2012. április 27., péntek

Húsvéti idő, 3. hét Péntek

Húsvéti idő, 3. hét Péntek

Volt valaki, aki Saulként indult el és Pálként érkezett célba. De nem önerőből, hanem isteni rásegítéssel. Egy utazás segít abban, hogy megváltozzunk. Régebben ezt zarándoklatnak hívták. Kifejezi egész létünk zarándok-jellegét. Megyünk, mert hajt valami bennünket. Aki semmi változást nem akar, az már meg se mozdul. A mozgás hozzásegít az önismerethez. Ha felvállaljuk az út kiszámíthatatlanságát, és merünk haladni, akkor más emberként érünk célba, mint ahogy elindultunk. Istenhez csak cselekedeteink mozgásában lehet eljutni. De az ő vonzása is segít ebben. Az igazi megtérés eléggé ritka, de van annyi, hogy reményünk élő legyen, azonban, nincs annyi, hogy lélekben elkényelmesedjünk. (Adoremus 2005)
További gondolatok...

Húsvét harmadik hete – péntek

2012.04.27. péntek

(Szent Zita)
Választott eszközöm ő, hogy nevemet a népek elé vigye


ApCsel 9,1-20
Eközben Saul, aki még mindig gyűlölettől lihegett és halállal fenyegette az Úr tanítványait, elment a főpaphoz, és levelet kért tőle a damaszkuszi zsinagógákhoz, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és nőket, akiket ott talál ennek a tannak a követői közül. De amint haladt az úton és Damaszkuszhoz közeledett, történt, hogy hirtelen fényesség ragyogta körül az égből. Leesett a földre, és szózatot hallott, amely azt mondta neki: ,,Saul, Saul, miért üldözöl engem?' Erre remegve és ámulva megkérdezte: ,,Uram, mit akarsz, hogy tegyek?' Az Úr azt válaszolta neki: ,,Kelj föl és menj be a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.' A férfiak, akik kísérték, csodálkozva álltak. Hallották ugyan a hangot, de nem láttak senkit sem. Saul pedig fölkelt a földről, de amikor kinyitotta a szemét, semmit sem látott. Úgy vezették be kezénél fogva Damaszkuszba. Ott volt három napig, nem látott, nem evett, nem ivott semmit. Volt Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány, akihez az Úr látomásban így szólt: ,,Ananiás!' Ő pedig így felelt: ,,Itt vagyok, Uram!' Az Úr így folytatta: ,,Kelj föl, menj el az úgynevezett Egyenes utcába, keress fel Júdás házában egy Saul nevű tarzusi embert. Íme, épp imádkozik, és lát egy Ananiás nevű férfit, amint belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy látását visszanyerje.' Ananiás azonban azt felelte: ,,Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi gonoszat tett szentjeiddel Jeruzsálemben. Itt meg felhatalmazása van a főpapoktól, hogy megkötözze mindazokat, akik segítségül hívják nevedet.' De az Úr azt mondta neki: ,,Csak menj, mert kiválasztott edényem ő nekem, hogy hordozza nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt. Én ugyanis megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.' Erre Ananiás elindult, bement a házba, rátette a kezét, és azt mondta: ,,Saul testvér, az Úr Jézus küldött engem, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy láss és eltelj Szentlélekkel.' Erre azonnal halpikkely-szerű valami hullott le a szemeiről, és visszanyerte a szeme világát. Fölkelt és megkeresztelkedett, azután ételt vett magához és megerősödött. Néhány napig még együtt maradt a tanítványokkal, akik Damaszkuszban voltak. Azonnal hirdette a zsinagógákban Jézust, hogy ő az Isten Fia.

Zs 116
ALLELUJA! Dicsérjétek az Urat minden népek, dicsérjétek őt minden nemzetek! Mert megerősíttetett mirajtunk az ő irgalma, és jósága örökre megmarad!

Jn 6,52-59
Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: ,,Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?' Jézus azt felelte nekik: ,,Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él. Ez az a kenyér, amely az égből szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog. Ezeket mondta Kafarnaumban, amikor a zsinagógában tanított.

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger