2012. április 22., vasárnap

Húsvét 3. vasárnapja

 2012. április 22. – Húsvét 3. vasárnapja

  Abban az időben az Emmauszból  visszatért tanítványok beszámoltak az  úton
  történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor.  Míg
  ezekről  beszélgettek,   egyszer  csak   megjelent  köztük   (Jézus),   és
  köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Ijedtükben és félelmükben azt vélték,
  hogy szellemet látnak. De ő így  szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg,  és
  miért támad  kétely a  szívetekben? Nézzétek  meg kezemet  és lábamat!  Én
  vagyok. Tapintsatok meg és lássátok,  a szellemnek nincs húsa és  csontja,
  de amint látjátok, nekem van.” Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
  De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt
  hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?”  Adtak neki egy darab sült  halat.
  Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk:  „Ezeket
  mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie  mindannak,
  amit rólam  Mózes törvényében,  a prófétákban  és a  zsoltárokban  írtak.”
  Ekkor  megnyitotta  értelmüket,  hogy  megértsék  az  írásokat.  Majd  így
  folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és  harmadnap
  fel kell  támadnia a  halálból. Nevében  megtérést és  bűnbocsánatot  kell
  hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.”
  Lk 24,35-48

  Elmélkedés:
  A feltámadás tanúi
  A húsvéti időszak Jézus feltámadás utáni megjelenéseiről szóló evangéliumi
  történetei segítenek minket, hogy hitünk erősödjék. Az érdekes  történetek
  hátterében fontos tanításokat fedezhetünk fel a húsvéti hit tartalmáról, a
  feltámadásban való hit mély tartalmáról.
  Húsvétkor Krisztus feltámadását  ünnepeljük, de  helyesebb volna  Krisztus
  feltámasztásáról beszélnünk.  Ez a  szóhasználat egyáltalán  nem idegen  a
  szentírás  kifejezésmódjától,   hiszen   a  feltámasztást   Szent   Lukács
  evangélista és Szent Pál apostol kifejezetten az Atyának tulajdonítja.  Az
  Apostolok  Cselekedeteiben  például  a  következőket  találjuk:  „Az  élet
  szerzőjét megöltétek,  de  Isten  feltámasztotta őt  a  halálból”  (ApCsel
  3,15), továbbá:  „Atyáink Istene  feltámasztotta Jézust,  akit ti  a  fára
  függesztve megöltetek” (ApCsel  5,30). Az apostol  leveleiből is  idézzünk
  néhány példát: „Mi  hiszünk abban, (azaz  Istenben,) aki feltámasztotta  a
  halottak közül Jézus Krisztust,  a mi Urunkat”  (Róm 4,24). „Tudjuk,  hogy
  aki az Úr Jézust  feltámasztotta, minket is  fel fog támasztani  Jézussal”
  (2Kor 4,14). Az Atya „hatalmas erejének hatékonyságát Krisztusban  mutatta
  meg, amikor  feltámasztotta  a halottak  közül,  és jobbjára  állította  a
  mennyekben” (Ef 1,20). Ezek a szentírási kijelentések egyértelművé teszik,
  hogy Krisztus feltámasztása a mennyei  Atya cselekedete. Itt válik  igazán
  nyilvánvalóvá, hogy  Isten az  élet és  a halál  ura, akinek  hatalma  van
  életet és  új  életet  adni  az  embernek.  A  teremtő  Isten  újjáteremtő
  szeretetét csodálhatjuk  meg Jézus  feltámasztásában. Bár  a  kereszthalál
  pillanatában úgy tűnt, hogy  az Atya is elhagyta  a Fiút, a  feltámadásban
  bizonyossá vált számunkra, hogy valójában az Atya hűséges maradt a Fiúhoz,
  hűséges a szeretethez.
  A húsvéti  beszámolók  második fontos  tanulsága,  hogy a  hitnek  szilárd
  alapja van mind az apostolok, mind a mi számunkra. A hit nem légből kapott
  híresztelésekre vagy feltételezett látomásokra alapul. A feltámadása  után
  megjelenő Jézus tanújelét adja annak, hogy él. Megmutatja sebhelyeit és az
  apostolok szeme láttára eszik. Eloszlatja Tamás apostol kételyeit,  miként
  arról az elmúlt vasárnapon hallottunk, és megszünteti apostolai  félelmét,
  ahogyan erről a mai evangéliumban olvashatunk. Vajon képesek vagyunk-e  az
  apostolok szemével  nézni a  feltámadt Krisztust?  Akarjuk-e szemlélni  és
  érinteni a kereszten szerzett sebeit, hogy hitre ébredjünk? Van-e  bennünk
  bátorság, hogy mi is Istenre bízzuk életünket? A húsvét titkában hinni,  a
  feltámadásban hinni, Isten új életet adó erejében hinni azt jelenti,  hogy
  egész életünket  Istenre bízzuk.  Krisztus feltámadása  azt jelenti,  hogy
  örökre és teljesen az Atyának él.  És ebből az is következik, hogy  nekünk
  is Istennek  kell  élnünk,  hogy halálunk  és  feltámadásunk  után  örökre
  Istennel élhessünk.
  Harmadszor  pedig   a   mai   evangélium   utolsó   kijelentésén   érdemes
  elgondolkoznunk, amely így hangzik: „Ti tanúi vagytok ezeknek” (Lk 24,48).
  Jézus egykor arra  hívta az apostolokat,  hogy életének,  cselekedeteinek,
  tanításának tanúi  legyenek,  hogy pedig  arra  ad nekik  küldetést,  hogy
  mindezen túl halálának és feltámadásának tanúi legyenek. A kezdeti időkben
  az  apostolok  tanúságtételének,  a  későbbi  századok  során  az   Egyház
  tanúságtételének köszönhető, hogy  az emberek  megismerhetik Krisztust.  A
  húsvéti  beszámolók  indítsanak  bennünket  arra,  hogy  hitünkről  mi  is
  tanúságot tegyünk! Legyünk Krisztus feltámadásának hirdetői!
  © Horváth István Sándor
  
  
  Imádság:
  Urunk, Jézus  Krisztus!  Mély  hálát érzünk  irántad,  hiszen  te  egészen
  egyszerű módon, megtört kenyérben adod magadat nekünk. Egyszerű módon adsz
  lehetőséget  arra,  hogy  veled  egyesüljünk.  Irántad  való   szeretetünk
  jeleként veszünk  téged  magamhoz.  Változtass, alakíts  át  minket,  hogy
  áldozat  legyünk  és  neked  ajánljuk  életünk!  Te  egy  lakomára,  közös
  étkezésre, a veled  való egyesülésre  hívsz minket, hogy  te élj  bennünk,
  amikor  evangéliumodat  hirdetjük  a  világban.  Segíts  minket,  hogy  az
  evangéliumhoz méltóan éljünk!
_______________________________________________
Evangélium minden naphttp://www.evangelium365.hu/

Nincsenek megjegyzések:

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom