2012. április 11., szerda

Húsvét nyolcada – szerda


2012. április 11. - Szerda


  Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba  mentek,
  amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra  (két-három óra járásnyira)  fekszik.
  Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek
  és vitatkoztak,  egyszerre  maga  Jézus közeledett  feléjük,  és  hozzájuk
  szegődött. Ők azonban  nem ismerték  meg őt,  mert látásukban  akadályozva
  voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással
  útközben?” Erre szomorúan megálltak,  és egyikük, akit Kleofásnak  hívtak,
  ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben,  aki
  nem tudja, mi történt ott ezekben  a napokban?” Ő megkérdezte: „Miért,  mi
  történt?”
  Azok ezt felelték:  „A názáreti Jézus  esete, aki szóban  és tettben  nagy
  hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink
  kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi
  azt reméltük, hogy ő váltja meg  Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek,  már
  három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart  bennünket.
  Hajnalban a  sírnál voltak,  de nem  találták ott  a holttestét.  Azzal  a
  hírrel  tértek  vissza,  hogy  angyalok  jelentek  meg  nekik,  akik   azt
  állították, hogy  él. Közülünk  néhányan el  is mentek  a sírhoz,  és  úgy
  találtak mindent,  ahogyan  az asszonyok  mondták,  őt magát  azonban  nem
  látták.”
  Jézus erre így szólt: „Ó,  ti oktalanok és késedelmes szívűek!  Képtelenek
  vagytok hinni abban, amit a  próféták jövendöltek! Hát nem ezeket  kellett
  elszenvednie a Messiásnak,  hogy bemehessen  dicsőségébe?” Azután  Mózesen
  kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta,  ami az írásokban őróla  szól.
  Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna
  menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik,  és
  lemenőben már a nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor  asztalhoz
  ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és  odanyújtotta
  nekik. Erre megnyílt a szemük, és  fölismerték. De ő eltűnt előlük.  Akkor
  azt mondták egymásnak:  „Ugye lángolt a  szívünk, amikor útközben  beszélt
  hozzánk, és kifejtette az  írásokat?” Még abban az  órában útra keltek  és
  visszatértek  Jeruzsálembe.  Ott  egybegyűlve  találták  a  tizenegyet  és
  társaikat.  Azok  ezzel  fogadták  őket:  „Valóban  feltámadt  az  Úr,  és
  megjelent Simonnak!” Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan
  ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
  Lk 24,13-35

  Elmélkedés:


  A húsvéti ünnepek befejeződtek Jeruzsálemben. Nincs értelme tovább maradni
  a városban. Az ünnep előtti napon Jézus meghalt, élete véget ért. Vasárnap
  reggel az  asszonyok, akik  a  sírhoz mentek,  még  az Úr  holttestét  sem
  találták meg. Csalódottan és reményvesztetten indul haza, Emmauszba a  két
  tanítvány. A feltámadás híre nem volt elég nekik ahhoz, hogy higgyenek.  A
  Feltámadottal való  találkozás  és  az  Úr  felismerése  a  kenyértörésben
  viszont hitet  ébresztett bennük  és a  feltámadt Krisztus  tanúivá  tette
  őket. A húsvéti ünnep elmúltával  mi is visszatérünk a mindennapi  életbe.
  De minden szentmisében, a  kenyértöréskor felismerhetjük Urunkat.  Legyünk
  mi is Krisztus feltámadásának hirdetői!
  © Horváth István Sándor
 
 

  Imádság:

  Miért szükséges tudnom, hogy hogyan jössz hozzám az Oltáriszentségben,  én
  Istenem? Elég, hogy hiszem,  erős hittel hiszem,  hogy valósággal te  vagy
  az, aki hozzám jössz. És ezt azért hiszem, mert te magad mondtad, ki  örök
  igazság vagy; azért hiszem, mert tudom, hogy szereteted  mindenhatóságának
  semmi sem lehetetlen. Ámen.
  Szalézi Szent Ferenc
______________________________

Nincsenek megjegyzések:

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger