2012. április 3., kedd

Nagykedd


2012. április 3. - Nagykedd


  Az  utolsó   vacsorán  Jézus   mélyen   megrendült  lelkében,   és   újból
  kijelentette: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.”
  Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra  néztek, mert nem tudták,  kiről
  mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a  vacsora
  alatt Jézus  mellett ült.  Simon Péter  intett neki:  „Kérdezd meg,  kiről
  beszél!” Ő  Jézushoz fordult,  és megkérdezte:  „Uram, ki  az?” Jézus  így
  felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a  falatot
  (a tálba)  és  karióti Júdásnak,  Simon  fiának nyújtotta.  A  falat  után
  mindjárt belészállt  a  sátán.  Jézus ennyit  mondott  neki:  „Amit  tenni
  akarsz, tedd  meg mielőbb!”  Az asztalnál  ülők közül  senki sem  értette,
  miért mondta ezt  neki Jézus. Egyesek  azt hitték, hogy  – mivel  Júdásnál
  volt a  pénz  –  Jézus  megbízta: „Vedd  meg,  amire  szükségünk  lesz  az
  ünnepen!” Mások pedig (azt gondolták), hogy adjon valamit a  szegényeknek.
  Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
  Júdás távozása után Jézus ezeket  mondta: „Most dicsőült meg az  Emberfia,
  és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten megdicsőült benne,  az
  Isten is meg  fogja őt  dicsőíteni önmagában,  sőt hamarosan  megdicsőíti.
  Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem,  de
  amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: ahová én megyek,
  oda ti nem  jöhettek.” Erre  Simon Péter megkérdezte:  „Uram, hová  mégy?”
  Jézus így válaszolt:  „Ahová én  megyek, oda  most nem  jöhetsz velem,  de
  később  követni  fogsz.”  Péter   azonban  erősködött:  „Uram,  miért   ne
  követhetnélek most? Az életemet is odaadom érted.” Jézus ezt felelte neki;
  „Életedet  adod  értem?  Bizony,  bizony,  mondom  neked,  mire  a   kakas
  megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”
  Jn 13,21-33. 36-38

  Elmélkedés:


  Júdás árulásának megjövendölése  és később távozása  az utolsó  vacsoráról
  azt követően történik, hogy Jézus megmossa tanítványai lábát. A  szolgálat
  és a vendégszeretet igaz cselekedete ez, amely a végsőkig ellentétben  áll
  az árulás gaztettével. Az ellentétet János evangélista még fokozza  azzal,
  hogy Jézus maga nyújtja oda a  falatot Júdásnak, amely szintén a  szeretet
  jelének tekinthető.  Júdás  távozását  a többi  apostol  nem  érti,  Jézus
  viszont ismeri szándékát, hiszen „jól tudta ő, hogy mi lakik az emberben”.
  Az emberi cselekedetek mögött meghúzódó szándékot jól ismeri Jézus. Még az
  éjsötétben végzett tetteink indítéka is világos számára. Vigyázzunk,  mert
  a rossz szándék bárkit, akár engem is könnyen árulóvá tehet!
  © Horváth István Sándor
 
 

  Imádság:

  Krisztusunk,   aki   elestél    bűneink   súlya    alatt   és    fölkeltél
  megigazulásunkra, kérünk, segíts minket és mindazokat, akiket földre  sújt
  a bűn, hogy föl tudjunk kelni és folytatni tudjuk utunkat.
  Boldog II. János Pál pápa
______________________________

Nincsenek megjegyzések:

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom