2012. május 6., vasárnap

Húsvét 5. vasárnapja


2012. május 6. – Húsvét 5. vasárnapja

  Abban az  időben  Jézus ezt  mondta  tanítványainak: Én  vagyok  az  igazi
  szőlőtő, és  Atyám  a  szőlőműves.  Minden  szőlővesszőt,  amely  nem  hoz
  gyümölcsöt  bennem,  lemetsz  rólam,  azt  pedig,  amely  gyümölcsöt  hoz,
  megtisztítja, hogy még többet teremjen.  Ti már tiszták vagytok a  tanítás
  által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok  bennem, akkor én is  bennetek
  maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem  marad
  a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti  a
  szőlővesszők. Aki bennem  marad, és  én őbenne,  az bő  termést hoz,  mert
  nélkülem semmit sem tehettek.  Aki nem marad bennem,  azt kivetik, mint  a
  szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem
  maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek,
  és megkapjátok. Azáltal dicsőül  meg Atyám, hogy bő  termést hoztok, és  a
  tanítványaim lesztek.
  Jn 15,1-8

  Elmélkedés:

  Megmaradni Krisztus szeretetében
  Az elmúlt  hetek  híradásait figyelemmel  kísérők  lassacskán  szakértőnek
  érezhetik magukat szőlészet és borászat témában. A bátrabbak talán már  el
  is  döntötték  magukban,  hogy  szőlészetből  fognak  diplomamunkát   vagy
  szakdolgozatot  írni,  mert  oly   nagy  a  hiány   az  ilyenből.  A   mai
  evangéliumban  is  szőlőről   van  szó,   de  sietek   eloszlatni  azt   a
  feltételezést, hogy  ennek  bármilyen  politikai célja  volna.  Húsvét  5.
  vasárnapján ugyanis  háromévente  (B  liturgikus év)  ezt  az  evangéliumi
  példabeszédet olvassuk fel világszerte a szentmiséken, s ennek megfelelően
  most is,  mint  korábban,  a  történet  lelki  mondanivalójára  szeretnénk
  figyelni. Mit szeretne Jézus azzal mondani, hogy  ő a szőlőtő és mi, az  ő
  tanítványai vagyunk a szőlővesszők?

  Az elmúlt  vasárnapi evangéliumban  a következőt  hallottuk Jézustól:  „Én
  vagyok a jó  pásztor. …  Életemet adom a  juhokért” (Jn  10,14-15). A  mai
  evangélium kijelentésének  mondanivalója összecseng  ezzel. „Én  vagyok  a
  szőlőtő, ti  a szőlővesszők”  (Jn 15,5)  –  mondja a  mi Urunk.  Ő  táplál
  bennünket, belőle élünk. Hozzá kapcsolódik az életünk, s ha ez a kapcsolat
  megszakadna, az élet forrásától szakadnánk el.

  Jézus felszólítást  intéz hozzánk,  hogy maradjunk  őbenne,  kapcsolódjunk
  hozzá,  ragaszkodjunk  hozzá,   miként  a   szőlővesszők  kapcsolódnak   a
  szőlőtőhöz. Ez  a  hosszú  távú kapcsolat  és  ragaszkodás  talán  egyesek
  furcsának tűnik, hiszen  világukban a mobilitás,  a mozgékonyság  előtérbe
  került. Nem  jelent  már  gondot, hogy  a  fiatalok  lakóhelyüktől  távoli
  városokba járnak  tanulni,  és  ha  a  családfenntartó  más  városban  kap
  munkahelyet,  akkor  az   egész  család  vele   költözik.  Ismerek   olyan
  családokat,  akiknél  ez  néhány  évente  előfordul,  és  megszokták   már
  rendszeres költözködést. Az  állandóan változó,  felgyorsuló világban  nem
  mindenki tartja  fontosnak, hogy  legyenek gyökerei,  tartozzon  valakihez
  vagy valamilyen közösséghez. De  egy idő után ők  is megérzik mindennek  a
  hiányát, megérzik, hogy érdemes valahová, valakihez tartozni. A keresztény
  ember számára  az emberi  kapcsolatok  mellett az  is fontos,  hogy  lelki
  kapcsolatban legyen Istennel.

  A keresztény művészetekben  nagyon szépen jelenítik  meg a Jézusról,  mint
  szőlőtőről szóló  evangéliumi  példázatot. Az  ábrázolásokon  középen  van
  Krisztus, az igazi szőlő, akiből leágazik tizenkét szőlővessző, amelyek az
  apostolokat jelentik.  Az  apostolok  szőlővesszőjéből nőnek  ki  a  többi
  tanítvány  szőlővesszői,  amelyek  termést  hoznak.  Magunkat  is  könnyen
  elhelyezhetjük  az  ilyenfajta   képeket,  amelyek   a  Krisztushoz   való
  tartozáson túl  arra is  rávilágítanak, hogy  mindannyian az  Egyház  nagy
  közösségéhez tartozunk  és  egymással  is élő  kapcsolatban  vagyunk.  Nem
  csupán Krisztussal köt bennünket össze a szeretet, mint a kapcsolat biztos
  alapja, hanem egymással való  kapcsolatunknak is ez  a szeretet az  éltető
  eleme.

  Nem kell szőlősgazdának lennünk ahhoz, hogy tudjuk, a szőlővesszők  minden
  körülmények között a szőlőtőhöz kapcsolódnak. Az időjárás viszontagságait:
  a hideget és a jégesőt, valamint a növényi betegségeket egyaránt  viselik.
  De az éltető napfény is egyaránt éri őket és a talaj tápanyaga is az egész
  szőlőt élteti. Őrizzük a Krisztussal való közösségünket! Maradjunk meg  az
  ő szeretetében, hogy Isten megdicsőítése által bőséges termést hozzunk!
  © Horváth István Sándor
   
   

  Imádság:

  Urunk, Jézus Krisztus! A  hozzád fűződő engedelmes,  fiúi kapcsolat és  az
  Egyház többi tagjával való testvéri szeretettől vezérelt közösség  ápolása
  egyaránt fontos  számunkra.  Szentlelked  indítson minket  arra,  hogy  az
  életszentségre törekedjünk, bátran megvalljuk hitünket, közösségben éljünk
  egymással és hirdessük az evangéliumot! Legyünk élő szőlővesszők!  Legyünk
  az Egyház élő tagjai! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
_______________________________________________
Evangélium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom