2012. május 31., csütörtök

Évközi idő, 8. hét Csütörtök


Évközi idő, 8. hét Csütörtök

1Pét 2, 2-5.9-12Lássák jótetteiteket és magasztalják az Istent
Mk 10, 46-52Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!

Jézus a jerikói vaknak nemcsak a testi, hanem a lelki vakságát is meggyógyította. Kérjük Jézust, óvjon meg minket a lelki vakságtól.

 Elmélkedés:

Sok élethelyzetben könnyű kitalálni a másik ember gondolatát és szándékát.
Sokszor első  pillantásra  tudjuk, hogy  mit  akar valaki,  anélkül,  hogy
kérdeznünk  kellene   vagy  neki   el  kellene   részletesen   magyaráznia
kívánságát. Jézus is így volt ezzel. Pontosan tudta, hogy azért  fordulnak
hozzá a  betegek  és  azért  viszik hozzá  a  betegeket,  hogy  gyógyulást
nyerjenek. A  bénák újra  járni szeretnének,  a leprások  megtisztulni,  a
némák beszélni,  a  süketek  hallani.  A  vak  pedig  nyilvánvalóan  látni
szeretne. Miért teszi fel akkor Jézus a mai evangéliumban szereplő jerikói
vaknak a kérdést, hogy mit kíván  tőle? Ha látta, hogy vak, akkor  könnyen
kitalálhatta, hogy vissza szeretné  kapni szemevilágát. Miért kérdezi  meg
mégis tőle, hogy mit tegyen vele?
Egyrészt azért,  hogy  a vak  személyesen  kimondhassa kérését.  Ebből  az
következik számunkra, hogy imáinkban bátran fogalmazzuk meg és mondjuk  ki kéréseinket.
Másrészt lehetőséget ad  a gyógyulni vágyónak  arra, hogy kifejezze  Jézus
gyógyító hatalmába vetett hitét. Ebből pedig az a tanulság, hogy  Jézusnak
hatalma van ahhoz, hogy teljesítse hozzá intézett kéréseinket.
(Horváth István Sándor)
Gábor Bálint József 2005
Üvöltés és ember
A-év, 8. hét, Cs. (Sir 42,15-25; Zs 32; Mk 10,46-52)

Vakságból gyógyulni a legnagyobb dráma. Ám a vakságból gyógyulást kérni − talán még ennél is megrendítőbb. Hiszen kétesélyes a kérés kimondásának pillanatában is. A legbensőbb reményünk is csak útelágazáshoz vezet. Bekövetkezik-e a vágyott gyógyulás vagy sem? A vak koldus gyógyulása a legfelkavaróbb emberi drámát rejti. Bartimeust indulatok feszítik. Belső, sokszor elvesztett birkózása − a számára lehetetlen reményléséért. Már maga kiáltása látás ösztöne: vakon kiált annak Arcáért, akitől szemevilágot remél. „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” (Mk 10,47). Vajon megvan-e bennünk ez a tehetetlen düh, kényszer, égető szomj a Színelátásért? Pedig a mi szemeinket is a nappal káosza feszíti lezártságba. Döntések, a jó elvesztett pillanatai, a szeretetlenség ránk záruló pillanat-kapui; mind-mind súlytalan tonnák. „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” A kozmosz ősmondata ez. Számunkra a világegyetem középpontját jelöli ki. Az Ige érkezése − és az Ige foglalata bennünk. Valójában üvöltés ez, mely csak az evangélium lapjain szelídül kéréssé. Olyan üvöltés, melyben az ember Emberré lesz. Az evangélium meggyógyítottjait − mozdulatlanságuk, csendességük mögött is végtelen vergődés feszíti. Az utcákat járva, a fogyasztás sztaniolpapírjaiba csomagolt embereket nézve − Bartimeus kiáltása érkezik a szívek középpontjából. Artikulálatlan mozdulatok, kétségbeesett sírás a gyógyulás után. „Az pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz”(Mk 10,50). Szűkölünk, ez a mi mozgalmas utcaképünk. Chopin zenéjének szépsége csak a külső − benseje a vak koldus agóniája a Látásért. Perlekedik Isten érkezéséért, meri kísérteni a látássá lett Istent. „Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál hangosabban kiáltozott” (Mk 10,48). Merünk-e Jézus elé állni? Merünk-e útjába állni? Odamerjük-e kiáltani nyomorúságunkat? A betegségét ki nem mondó világunk − csupán látszattülekedés. Egyetlen haladó, útján járó ember Bartimeus. S mi magunk, amennyiben követi őt tekintetünk. „Az pedig nyomban látni kezdett, és követte őt az úton” (Mk 10,52).
Forrás: Bárdosy Éva
  1. Amikor üdvösségünkért minden ember nevében hálát adunk! Hallgass meg, Urunk!
  2. Amikor a jerikói vakkal kitartóan kérjük, hogy könyörülj rajtunk! Hallgass meg, Urunk!
  3. Támogass minket Lelkeddel, hogy a mai Ige tanítását megértsük és életre váltsuk! Hallgass meg, Urunk!
  4. Hogy az Egyházban mindenki megértse, hogy minden kereszténynek csodálatos hivatása van! Hogy mint valódi királyi papság életünk odaadásával, jótetteinkkel tanúskodjunk Rólad a "pogányok között"! Hallgass meg, Urunk!
  5. Építs belőlünk neked tetsző, örök lelki templomot a te dicsőségedre! Hallgass meg, Urunk!

Évközi nyolcadik hét – csütörtök


2012.05.31. csütörtök


Jézus Krisztus által Istennek kedves lelki áldozatokat mutassatok be


1Pét 2,2-5.9-12
és mint a most született kisdedek, hamisítatlan szellemi tej után vágyakozzatok, hogy általa növekedjetek az üdvösségre, miután megízleltétek, milyen édes az Úr [Zsolt 34,9]. Járuljatok hozzá, mint élő kőhöz, akit az emberek elvetettek ugyan, de Isten kiválasztott és megtisztelt [Iz 28,16G]. Ti is, mint élő kövek, épüljetek fel rajta lelki házzá, szent papsággá lelki áldozatok bemutatására, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. Ti pedig választott nép, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok, hogy hirdessétek annak erényeit [Kiv 19,5kG; Iz 43,20k], aki a sötétségből meghívott titeket az ő csodálatos világosságára, akik egykor ,,nem nép' voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik számára azelőtt nem volt irgalom, most pedig irgalmat nyertetek [Óz 1,6.9; 2,3]. Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és zarándokokat, tartózkodjatok a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. Tanúsítsatok jó magatartást a pogányok között, hogy éppen abban, amiben mint gonosztevőket megrágalmaznak, a jócselekedetek láttán, dicsőítsék Istent a látogatás napján.

Zs 99
Zsoltár. Hálaadásra. Ujjongjatok Istennek, minden földek, örvendezve szolgáljátok az Urat, járuljatok eléje lelkendezve! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és az övéi vagyunk az ő népe s az ő legelőjének nyája. Lépjetek be kapuiba hálaadással, udvaraiba magasztalással. áldjátok őt, dicsérjétek nevét. Mert jó az Úr; Örökké tart kegyelme, nemzedékről nemzedékre hűsége.

Mk 10,46-52
Ezután megérkeztek Jerikóba. Amikor kiment Jerikóból tanítványaival és a nagy sokasággal, a vak Bartímeus, Tímeus fia az útfélen ült és kéregetett. Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: ,,Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!' Sokan leintették őt, hogy hallgasson. Ő azonban annál jobban kiáltozott: ,,Dávid Fia! Könyörülj rajtam!' Jézus megállt és megparancsolta, hogy hívják őt eléje. Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: ,,Bízzál! Kelj föl, hív téged!' Mire az ledobta a felső ruháját, felugrott és odament hozzá. Jézus megszólította és megkérdezte: ,,Mit akarsz, mit cselekedjek neked?' A vak azt felelte neki: ,,Mester! Hogy lássak!' Jézus erre azt mondta neki: ,,Menj, a hited meggyógyított téged.' Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az úton.

Évközi nyolcadik hét – csütörtök


2012. május 31. - Csütörtök

  Abban  az   időben:  Tanítványaival   Jézus  Jerikóba   érkezett.   Amikor
  tanítványainak és a nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy  vak
  koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti
  Jézus  közeledik,  elkezdett  kiáltozni:  „Jézus,  Dávid  fia,   könyörülj
  rajtam!” Többen  szóltak neki,  hogy hallgasson,  de ő  annál  hangosabban
  kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!
  Jézus  megállt,  és  így  szólt:  „Hívjátok  ide!”  Odaszóltak  a  vaknak:
  „Bátorság! Gyere, téged  hív!” Az eldobta  köntösét, felugrott és  odament
  Jézushoz. Jézus megkérdezte:  „Mit akarsz,  mit tegyek veled?”  A vak  ezt
  Felelte: „Mester, hogy lássak.” Jézus erre így szólt hozzá: „Menj, a hited
  megmentett téged.” Az pedig nyomban visszanyerte látását, és követte őt az
  úton.
  Mk 10,46-52

  Elmélkedés:

  Sok élethelyzetben könnyű kitalálni a másik ember gondolatát és szándékát.
  Sokszor első  pillantásra  tudjuk, hogy  mit  akar valaki,  anélkül,  hogy
  kérdeznünk  kellene   vagy  neki   el  kellene   részletesen   magyaráznia
  kívánságát. Jézus is így volt ezzel. Pontosan tudta, hogy azért  fordulnak
  hozzá a  betegek  és  azért  viszik hozzá  a  betegeket,  hogy  gyógyulást
  nyerjenek. A  bénák újra  járni szeretnének,  a leprások  megtisztulni,  a
  némák beszélni,  a  süketek  hallani.  A  vak  pedig  nyilvánvalóan  látni
  szeretne. Miért teszi fel akkor Jézus a mai evangéliumban szereplő jerikói
  vaknak a kérdést, hogy mit kíván  tőle? Ha látta, hogy vak, akkor  könnyen
  kitalálhatta, hogy vissza szeretné  kapni szemevilágát. Miért kérdezi  meg
  mégis tőle, hogy mit tegyen vele?  Egyrészt azért, hogy a vak  személyesen
  kimondhassa kérését. Ebből az következik számunkra, hogy imáinkban  bátran
  fogalmazzuk meg  és  mondjuk ki  kéréseinket.  Másrészt lehetőséget  ad  a
  gyógyulni vágyónak arra,  hogy kifejezze Jézus  gyógyító hatalmába  vetett
  hitét. Ebből pedig az  a tanulság, hogy Jézusnak  hatalma van ahhoz,  hogy
  teljesítse hozzá intézett kéréseinket.
  © Horváth István Sándor
   
   

  Imádság:

  Ó Vigasztaló Szentlélek,  tökéletesítsd bennünk a  Jézus által  megkezdett
  művet, tégy minket erőssé,  imádkozz velünk az  egész világért! Add,  hogy
  jobban kihasználjuk az  időt a  benső élet  elmélyítésére, adj  lendületet
  apostoli tevékenységünknek,  hadd érjünk  el  vele minden,  Krisztus  vére
  által megváltott  népet és  embert,  az Ő  örökségét.  Törd le  bennünk  a
  természetes nagyravágyást, emelj fel a  szent alázat régióiba, töltsön  el
  minket az igazi istenfélelem és a nagylelkű bátorság. Semmi földi  kötelék
  ne akadályozza hivatásunk tökéletes teljesítését!
  Boldog XXIII. János pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Évközi nyolcadik hét – csütörtök


Hirdetni Isten irgalmas szeretetét

Mk 10,46-52
Ezután megérkeztek Jerikóba. Amikor kiment Jerikóból tanítványaival és a nagy sokasággal, a vak Bartimeus, Timeus fia az útfélen ült és kéregetett. Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: ,,Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!” Sokan leintették őt, hogy hallgasson. Ő azonban annál jobban kiáltozott: ,,Dávid Fia! Könyörülj rajtam!” Jézus megállt és megparancsolta, hogy hívják őt eléje. Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: ,,Bízzál! Kelj föl, hív téged!” Mire az ledobta a felső ruháját, felugrott és odament hozzá. Jézus megszólította és megkérdezte: ,,Mit akarsz, mit cselekedjek neked?” A vak azt felelte neki: ,,Mester! Hogy lássak!” Jézus erre azt mondta neki: ,,Menj, a hited meggyógyított téged.” Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az úton.

Bevezető ima: Uram, Jézus, hiszem, hogy apostolodnak hívsz most, a XXI. században. Segíts, hogy erősebben meggyőződjem hivatásomról! Eszköz szeretnék lenni kezedben ezen a világon. Segíts, hogy amilyen sok embert csak lehet, elvezessek a Te ismeretedre és mindenekfölött szeressenek téged!

Kérés: Uram, ajándékozz nekem olyan szívet, mely érted és országodért lángol!

1. Figyelmes hallgatás. Oda kell figyelnünk Krisztusra, aki a bensőnkben szól hozzánk, és arra hív, hogy megnyíljunk, és hirdessük az evangéliumot életünk által. Emlékezzünk arra, hogy mennyi időt töltünk azzal naponta, hogy magunkon gondolkodunk, nem pedig Krisztusról és az Ő országáról. A keresztségben azt a küldetést kaptuk, hogy ne csak ismerjük hitünket, hanem tegyünk is érte, és azt osszuk is meg másokkal. A vak koldus figyelmesen észrevette, hogy Jézus elsétál mellette; figyelme volt az első lépés a gyógyulása felé.

2. Félelem nélkül hirdetni az evangéliumot. Krisztus azt kívánja, hogy olyanok legyünk, amilyen Szent Pál volt: merész a prédikálásban és az igazság védelmezésében. Azt akarja, hogy túllépjünk emberiszonyunkon. Gyakran azon vesszük észre magunkat, hogy mennyire befolyásol az, amit mások gondolnak és mondanak rólunk, és hogy képtelenek vagyunk önmagunk lenni. A világ megpróbál megfélemlíteni azáltal, hogy kinevet minket, és nevetségesnek tűntet fel. Ezzel valójában arra akar kényszeríteni, hogy hitünket magánügyként éljük meg Krisztus nélkül és anélkül, hogy bizonyságot tennénk az Ő igazságáról. Azokban az időkben úgy kellett volna tennünk, ahogy Bartimeus tett — sőt még hangosabban kellett volna kiabálnunk, és azért kiállnunk, ami igaz, és állhatatosan ragaszkodni ahhoz. Ez nagyon sokat kíván tőlünk, de Krisztusnak nem az életébe került, hogy kiállt az igazság mellett?

3. Újra látni. Bartimeus élete soha többé nem lehetett olyan, amilyen azelőtt volt. Krisztus által bensőleg teljesen megváltozott – sőt még a teste is meggyógyult. Ismét látott. Látni azt jelenti, hogy életünket, és mindent, ami hozzá tartozik, Isten szemszögéből látjuk. Látni azt jelenti, hogy boldogok vagyunk, ha teljesítjük Isten akaratát, bármit is kér tőlünk.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus, kérlek, segíts, hogy meglássam a nagy tetteket, melyeket életemben véghezviszel! Segíts, hogy a kereszt megtapasztalását úgy fogjam fel, mint első esélyt arra, hogy növekedjek az irántad való kapcsolatomban!

Elhatározás: Valakivel meg fogom értetni Krisztus nevét és példáját egy beszélgetésben.

A pápa imaszándéka 2012. május hónapra:
A család: Hogy a társadalomban előmozdítsanak olyan kezdeményezéseket, amelyek védik és erősítik a család szerepét.
Mária, a misszionáriusok útmutatója: Hogy Mária, a világ Királynője és az evangelizálás Csillaga, kísérje valamennyi misszionáriust Fiának, Jézusnak hirdetésében.

2012. május 30., szerda

Szent István király ereklyéinek átvitele


Szent István király ereklyéinek átvitele

Szent Pál három évet töltött Efezusban, ahol az öröm mellett sok küzdelme is volt, s erről leveleiben is megemlékezik. Átmeneti görögföldi tartózkodása után Jeruzsálembe indulva érintette Efezust, és a kikötőbe magához hívatta az egyház elöljáróit. A beszéd személyes nyilatkozat, de missziós munkáját is megvilágítja. Hangsúlyozza, hogy önzetlenül fáradozott, nem előnyök kereséséből élt. Feltárta a keresztény tanítást, és példát adott arra is, hogyan kell az üldöztetést elviselni. Az elöljáróknak ajánlja az éberséget, mert tévtanítók lépnek fel. Magáról csak annyit mond, hogy fogadalma teljesítése végett Jeruzsálembe megy. Tudja, hogy megpróbáltatás vár rá, de igazolni akarja tiszta lelkiismeretét mind a zsidók, mind a pogányok előtt. (Adoremus 2006.) 
 További gondolatok...

Évközi nyolcadik hét – szerda


2012.05.30. szerda

(Szent István Jobbja, Szent Johanna)
Hitetek egyben Istenbe vetett remény is legyen

tudva, hogy nem romlandó ezüstön vagy aranyon történt a megváltásotok az atyáitoktól rátok hagyományozott hiú életmódotokból [Iz 52,3], hanem a szeplőtlen és érintetlen Báránynak, Krisztusnak drága vérén, akit az Atya ugyan a világ alkotása előtt szemelt ki, de az utolsó időben jelentett ki tiértetek. Általa hisztek Istenben, aki őt feltámasztotta halottaiból, és dicsőséget adott neki, hogy Istenben legyen a hitetek és reményetek. Tisztítsátok meg tehát lelketeket az igazságnak engedelmeskedve, a nem színlelt testvéri szeretetben. Figyelmesebben, szívből szeressétek egymást, újjászületve nem romlandó, hanem romolhatatlan magból Isten élő és örökké megmaradó igéje által, mert minden test olyan, mint a fű, s minden dicsősége, mint a fű virága: elszárad a fű, és lehull a virága, az Úr igéje azonban örökre megmarad [Iz 40,6-8G]. Ez pedig az az ige, amelyet hirdettek nektek.

Dicsérd az Urat, Jeruzsálem, Dicsérd Sion, Istenedet, Mert ő erőssé teszi kapuid zárait, megáldja benned fiaidat. Békességet ad határaidnak, és a búza javával lakat jól téged. Elküldi szavát a földre, igéi gyorsan futnak. Olyan havat ad, mint a gyapjú, és mint a hamut, szórja a zúzmarát. Mint a morzsát, úgy hullatja jegét, ki tudja hidegét elviselni? De ha elküldi igéjét, felolvasztja azokat, a szele fúj, és folynak a vizek. Kihirdeti igéjét Jákobnak, törvényeit és rendeleteit Izraelnek. Nem tett így egyetlen nemzettel sem, nem ismertette meg őket rendeleteivel. ALLELUJA!

Mikor úton voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe, Jézus előttük ment, ők pedig félve és aggódva követték őt. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és elkezdett nekik beszélni mindarról, ami rá vár: ,,Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak. Azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik; de harmadnapra föltámad.' Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: ,,Mester! Azt akarjuk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.' Ő megkérdezte tőlük: ,,Mit akartok, hogy megtegyek nektek?' Azt felelték: ,,Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben.' Jézus erre azt mondta nekik: ,,Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a pohárból, amelyből én iszom? Vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?' Ők azt felelték neki: ,,Meg tudunk.' Ekkor Jézus azt mondta nekik: ,,A pohárból, amelyből én iszom, inni fogtok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni. De azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké lesz, akiknek készítették.' Amikor a tíz meghallotta ezt, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra. Jézus azonban magához hívta őket, és azt mondta nekik: ,,Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a ti szolgátok; aki pedig első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek. Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.'

Évközi nyolcadik hét – szerda


 2012. május 30. - Szerda

  Abban az időben: Jézus és a tanítványok úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus
  elöl ment, a tanítványok pedig aggódva követték őt.
  Jézus ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik  beszélni,
  hogy mi vár reá. „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják  a
  főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, kiszolgáltatják a pogányoknak,
  és azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De  harmadnapra
  feltámad.”
  Akkor Zebedeus fiai, Jakab  és János, odamentek  Jézushoz, és ezt  mondták
  neki:  „Mester,  szeretnénk,   ha  megtennéd  nekünk,   amit  kérünk!”   Ő
  megkérdezte: „Mit kívántok,  mit tegyek  nektek?” Ezt  felelték: „Add  meg
  nekünk, hogy egyikünk  a jobbodon,  másikunk a  bal oldaladon  üljön a  te
  dicsőségedben.”
  Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek! Tudtok-e inni a kehelyből,
  amelyből én  iszom,  vagy  meg tudtok-e  keresztelkedni  a  keresztséggel,
  amellyel én megkeresztelkedem?” Azt felelték: „Meg tudjuk tenni!”
  Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s
  a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek.  De
  hogy a jobb és a bal oldalamon ki  üljön, azt nem én döntöm el. Az a  hely
  azokat illeti, akiknek készült.”
  Amikor a többi  tíz ezt  meghallotta, megnehezteltek  Jakabra és  Jánosra.
  Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok,  hogy
  akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető
  embereik éreztetik  velük hatalmukat.  De köztetek  ez ne  így legyen!  Ha
  valaki közületek ki akar  tűnni, és ha valaki  közületek első akar  lenni,
  legyen mindenkinek  a szolgája!  Hisz  az Emberfia  nem azért  jött,  hogy
  szolgáljanak neki,  hanem  hogy ő  szolgáljon,  és életét  adja  váltságul
  sokakért.”
  Mk 10,32-45

  Elmélkedés:
  A gazdag ifjú  megértette Jézus  kérését, hogy mondjon  le vagyonáról,  ha
  követni akarja őt, de az ifjú nem volt erre képes. A tanítványok lemondtak
  mindenről, hogy az Úr tanítványai  lehessenek, de a mai evangéliumból  úgy
  tűnik számunkra, hogy  mégsem értették  meg Jézus  tanítását és  nincsenek
  tisztában azzal, hogy ez mit is jelent a számukra. Jakab és János  ugyanis
  valamiféle dicsőségre és  uralomra vágynak mesterük  mellett, s a  többiek
  fejében  is  hasonló  gondolatok   járhattak,  ha  megnehezteltek   rájuk.
  Bizonyára Jézust  is  megdöbbentette a  tanítványok  kicsinyessége,  főleg
  azért, mert éppen szenvedésének megjövendölését követően történt az  eset.
  Válaszában értésükre adja, hogy az Isten országában azok foglalhatnak majd
  helyet, akik  vállalják  a szenvedéseket,  miként  ő  maga is.  De  az  is
  kiderül, hogy a keresztény közösségben bármilyen vezető szerepet betölteni
  nem uralkodást,  hanem szolgálatot  jelent. Kész  vagyok-e az  üdvösségért
  felvenni  a  szenvedések   keresztjét  és   elkötelezem-e  magamat   mások
  szolgálatára?
  © Horváth István Sándor
   
   

  Imádság:

  Istenem, bocsásd meg gyermekkorom  sértéseit, felnőttkorom sok  rettenetes
  bűnét, mindazt, amit a  mai napig elkövettem  a jelen pillanatig.  Segíts,
  Istenem, ítéld  bennem halálra  a régi  gonosz, langyos,  hűtlen,  gyönge,
  határozatlan, elbágyadt  embert,  és  „teremts bennem  új  szívet”!  Neked
  szentelem életem második felének minden pillanatát. Add, hogy jövőm teljes
  ellentétben legyen múltammal, hogy jövőm fizessen a múltért, hogy mindig a
  te  akaratodat  tegyem,  hogy  minden  pillanatban  megdicsőítselek  a  te
  akaratod mértéke szerint.
  Boldog Charles de Foucauld
_______________________________________________
Evangélium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Évközi nyolcadik hét – szerda


Krisztus kelyhéből inni
2012. május 30. Évközi nyolcadik hét – szerda

Mk 10,32-45
Úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus elöl ment, ők pedig csodálkoztak, követői meg féltek. Ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni, ami vele történni fog: "Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak. Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik, de harmadnapra feltámad."
Zebedeus fiai, Jakab és János eléje járultak, s megszólították: "Mester, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket." "Mit tegyek nektek?" - kérdezte. "Add meg nekünk - felelték -, hogy egyikünk jobb oldaladon, másikunk bal oldaladon üljön dicsőségedben." Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelyből, amelyből majd én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek?" "Készen" - felelték. Jézus így folytatta: "A kehelyből, amelyből én iszom, ti is isztok, s a keresztséggel, amellyel engem megkeresztelnek, ti is megkeresztelkedtek.De hogy jobb és bal oldalamon ki üljön, afelől nem én döntök. Az a hely azokat illeti, akiknek készült".Amikor a többi tíz ezt hallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. Jézus ezért odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. Közöttetek azonban ne így legyen. Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."

Bevezető ima: Uram, újra eljöttem hozzád és imádkozom. Nem látlak, de bízom abban, hogy itt vagy és tanítani akarsz engem. Ahogyan megmutatod szeretetedet irántam azzal, hogy időt szentelsz rám, úgy szeretném én is szeretetemet kifejezni azzal, hogy a hit, a bizalom és a figyelem lelkületével töltöm veled ezt az időt. Itt vagyok Uram, hallgatlak téged, és szeretettel válaszolok.

Kérés: Uram. segíts, hogy követhesselek szeretetteljes szolgálatodban!

1. Jézus szilárd elhatározása. Jézus tanítványai előtt, szilárd elhatározással megy előre. Néhány követője egyre bizonytalanabb, de úgy tűnik, Jakab és János nem fogja fel, hogy milyen komoly a helyzet. Jézussal ott vannak követői, mégis egyedül van. Újra és újra próbálja magyarázni küldetését, amely elutasításhoz, kigúnyoláshoz és végül a kegyetlen halálhoz vezet. A tanítványok azonban képtelenek felfogni a lényeget, az ő álláspontjuk szerint ennek nincs értelme. Néha mi is halljuk Krisztus szavait arról. hogy vegyük fel keresztünket minden nap, veszítsük el érte életünket, de minket sem rémít meg ez a kilátás, mert nem fogjuk fel értelmét. Jézus mégis hív, hogy kövessük, vegyük fel keresztünket minden nap, és szegezzük tekintetünket mennyei hazánkra, az Új Jeruzsálemre.

2. A nagyravágyó követők. Jakab és János az Úr kiválasztott tanítványai. Jézus gyakran hagyta, hogy maradjanak vele, amikor egyedül ment imádkozni. Mindketten nagyon szerették az Urat, így nem meglepő, hogy vele akartak lenni, amikor megdicsőül. Jézus nem inti meg őket a kérésük miatt, bár ezt éppen akkor terjesztik elé, amikor szívét súlyos gondok nyomják. Jézus ehelyett arra szólítja őket, hogy gondolják el kérésük következményeit. Jézus jobbján és balján lenni a dicsőségben azt jelenti, hogy hasonló megpróbáltatást kell átélni, mint amilyen hamarosan rá vár – akkor lesznek jobbján és balján, amikor Őt a keresztre feszítik fel. Jézus minket is szólít, hogy nagyobb dolgokra törekedjünk, és ne földi dicsőségre, hanem mennyei magasságra törekedjünk. Ha igazán szeretjük Jézust, akkor szeretetünknek ki kell állnia a gyötrelem és szenvedés próbáját.

3. A legnagyobb szolgáljon! Általában szívesebben utasítunk, mint engedelmeskedünk. A törekvés hamarosan elvezet a versengéshez és a keserűséghez. Ezt történt a tizenkét apostollal is. Jézus hamar közbelép, és a hatalom valódi jelentőségére világít rá, tanítását nagyon komolyan kell venni. A hatalomnak egyetlen egy célja van, a szolgálat. Én is szolgálatnak tekintem a nekem adott hatalmat? Nem inkább az fontos nekem, hogy engedelmeskedjenek – azonnal és pontosan – ahelyett, hogy másoknak példát adnék? Hogy válhatok hasonlóvá Jézushoz a hatalom gyakorlása során? Megértem, hogy ez is egy mód arra, hogy felvegyem a keresztemet és kövessem Őt?

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, segíts, hogy a magasabb dolgokra törekedjek! Ne engedd, hogy nagyravágyó legyek, hanem legyek inkább szelíd és alázatos, mint Te!

Elhatározás: Igyekezni fogok személyválogatás nélkül másokat szolgálni.

Erdő Péter bíboros atya 2012. májusi imaszándéka:
Imádkozzunk, hogy az új evangelizáció elmélyítse és megelevenítse hitünket, és ráébresszen arra, hogy Krisztus örömhírét mindenkinek tovább kell adnunk.

2012. május 29., kedd

Évközi idő, 8. hét Kedd


Évközi idő, 8. hét Kedd

1Pét 1, 10-16Meg van írva: szentek legyetek, amint én is szent vagyok!
Mk 10, 28-31Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.

Mindannyian adósai vagyunk Istennek. Ajándékozó jóságáért a legértékesebb emberi tulajdonságot adhatjuk neki, a szeretetet. Szeretetünk az engedelmességben és Isten parancsainak megtartásában válik teljessé.

 Forrás: Magvető lista magveto@katolikus.hu
(vö. Mt 19,27-30; Lk 18,28-30)
Az evangéliumi részlet mindhárom szinoptikus evangélistánál megtalálható. Előzményként elhangzik a gazdag ifjú története a tevés hasonlattal, majd az üdvözülésre vonatkozó kérdés-felelet.
Mk-nál és Lk-nál Péter csak kijelenti, hogy ők mindent elhagytak és követték Jézust. Mt szerint a jutalomra, sorsukra is rákérdez, és erre reagál Jézus. Mt-nál külön is választható a válasz két része: először az apostolokra vonatkozó ígéret hangzik el, utána a többi krisztuskövető jutalmát részletező felelet, amely némi változtatással Mk-nál és Lk-nál is megtalálható. A ház, szülő, házastárs, gyermek és föld elhagyásának motívumai: Mt- Krisztus nevéért, Mk-Krisztusért és az evangéliumért, Lk-Isten országáért. Ebből az következik, hogy ezek ekvivalensek, tehát amit Krisztus nevéért, ill. az evangéliumért teszünk, Isten országáért tesszük. A jutalom mértéke Mt-nál és Mk-nál százannyi, Lk-nál pedig "sokkal több". Az örök életet mindhárom evangélium említi. A jutalmazás idejének megjelölésekor Mk és Lk kiemeli, hogy már most, ebben a világban történik, az örök életet pedig az eljövendő világban kapjuk. Máténál a részletet a szőlősgazdáról szóló példabeszéd követi, és csak utána szól arról, amire a másik két evangélista rögtön rátér: Jézus harmadszor is megjövendöli szenvedését. Érthető, hogy Máté tovább foglalkozik a jutalom témájával, hiszen nála szerepel Péter erre vonatkozó kérdése.
Mi tagadás, emberek lévén magáért a munkáért nem lelkesedünk. De amint felcsillan előttünk a jutalom reménye, felvillanyozódunk, és erőinket összeszedve hajlandók vagyunk küzdeni. Isten ismeri az ember szívét, hiszen Ő alkotta. Tudja, hogy cél és értelem kell neki, mert anélkül nem "működik". Ezért Fia által elmondja nekünk, mi a jutalom, ha az Ő nyomában járunk, Őt követjük.
A jutalom egy része már a földön a miénk. De vajon észrevesszük-e a sok-sok ajándékot a nagy munkálkodásban? A festő is néha hátrébb lép, hogy megszemlélje, amit alkotott. Mi is gyönyörködjünk néha abban, amit már sikerült az életben "megfestenünk", és vegyük észre, ha valamit elrontottunk! Ilyen megállások idején mindig bontsuk ki az érkezett égi ajándékcsomagot, melyben mindig egy-egy újabb színt találunk, amivel tovább alkothatunk az Isten dicsőségére! Ha javítófestékre bukkanunk a csomagban, akkor adjunk hálát, mert korrigálhatjuk a hibákat a képen.
Jó festegetést mindenkinek!
Bangó M. Klára

Forrás: Bárdosy Éva
  1. Járd át egész életünket, kenyérkereső munkánkat, minden emberi kapcsolatunkat Lelkeddel, tégy szentté minden profán dolgot! Hallgass meg, Urunk!
  2. Segíts ma is valamiképp megfelelni az életszentségre szóló meghívásnak! Hallgass meg, Urunk!
  3. Erősítsd meg a hűségben egyházadat! Vezesd püspökeinket és papjainkat Lelked által, hogy szíved szerinti pásztorok legyenek! Add meg a nagylelkűek és hűségesek jutalmát nekik már itt a földön! Hallgass meg, Urunk!
  4. Váljék szokásunkká a megfontolt döntés! Hogy döntéseink akaratoddal megegyezzenek, és a célhoz közelebb vigyenek mindnyájunkat! Hallgass meg, Urunk!
  5. Szoktasd hozzá szívünket a szabadsághoz! Segíts, hogy semmihez se ragaszkodjunk, de sose jutalom fejében akarjunk a nyomodban járni! Hallgass meg, Urunk!
  6. Adj a betegeknek és övéiknek elegendő hitet, hogy valóban akarják a gyógyulást! Erősítsd hitüket és reménységüket, hogy bizalommal bízzák rád magukat! Hallgass meg, Urunk!
  7. Gyógyítsd meg a gyászolókat is, azoknak pedig, akiket gyászolnak, add meg, az örök boldogságot! Hallgass meg, Urunk!

Évközi nyolcadik hét – kedd


                                                                             

2012. május 29.
B év, évközi idő, 8. hét, kedd

1Pét 1,10-16 

Ezt az üdvösséget vizsgálták és kutatták a próféták, akik a bennetek megvalósuló kegyelemről jövendöltek, kutatva, hogy melyik vagy milyen időre mutat bennük Krisztus Lelke, aki előre megjövendölte a Krisztusra váró szenvedéseket és a rájuk következő dicsőséget. Tudomásukra adták, hogy nem önmaguknak, hanem nektek szolgáltak mindazzal, amit most az evangélium hirdetői feltárnak nektek, miután az égből elküldetett a Szentlélek; ennek szemlélésére vágynak az angyalok is. Ezért tehát övezzétek fel elmétek derekát, legyetek józanok, és bízzatok tökéletesen a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor felajánlanak nektek; mint engedelmes fiak, nem tudatlanságotok régi vágyaihoz alkalmazkodva, hanem a Szent szerint, aki titeket meghívott, magatok is egész életmódotokban szentek legyetek, mert írva van: ,,Szentek legyetek, mert én szent vagyok!'' [Lev 19,2]

Mk 10,28-31 

Ekkor megszólalt Péter: ,,Íme, mi mindent elhagytunk és követtünk téged!'' Jézus azt felelte: ,,Bizony, mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért, százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet. Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők.''

Évközi nyolcadik hét – kedd


 2012. május 29. - Kedd

  A gazdag ifjúval folytatott beszélgetés után Péter apostol megszólalt,  és
  ezt mondta Jézusnak:  „Nézd, mi mindent  elhagytunk, és követtünk  téged.”
  Jézus így  válaszolt: „Bizony  mondom nektek,  mindenki, aki  értem és  az
  evangéliumért elhagyja  otthonát,  testvéreit, anyját,  apját,  gyermekeit
  vagy földjét,  százannyit kap;  most, ezen  a világon  otthont,  testvért,
  anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő
  világban  pedig  örök  életet.  Sokan  lesznek  az  elsőkből  utolsók,  az
  utolsókból pedig elsők.”
  Mk 10,28-31

  Elmélkedés:

  A tegnapi evangéliumban  megismert gazdag  ifjú nem  volt képes  lemondani
  földi javairól,  hogy  Jézust  kövesse. Szomorúan  elmegy,  mert  nem  tud
  mindent otthagyni.  A szomorúság  bizonyára  nem csak  az ő,  hanem  Jézus
  szívét  is  eltöltötte.  Hiába   a  pillanatnyi  lelkesedés,  a   vallásos
  neveltetés, a  gazdagság és  a vagyonban  való bővelkedés  olyan  akadály,
  amelyet nem tudott leküzdeni. Ezzel szemben a mai evangéliumban  feltűnnek
  az  apostolok  és  a  tanítványok,  akiknek  a  nevében  Péter  megkérdezi
  Jézustól, hogy  mi lesz  a jutalmuk  nekik, akik  mindent elhagytak,  hogy
  kövessék a Mestert. Jézus nem  csupán túlvilági jutalmat ígér  követőinek,
  hanem azt, hogy már ebben a világban, a földi életben mérhetetlenül többet
  kap a tanítvány, mint amennyi áldozatot  hoznia kell. Az örök élet  ráadás
  minderre.
  © Horváth István Sándor
   
   

  Imádság:

  Ó, Uram,  nem merem  már  ígérni, hogy  megjobbítom  életemet! Ha  te  nem
  segítesz, csak  rosszat tudok  tenni. Ha  nem segítesz,  még szeretni  sem
  tudlak. Magamban  semmit sem  bízom, Jézusom.  Bizalmatlan vagyok  önmagam
  iránt, benned azonban  bízom! Uram,  Jézus Krisztus, ha  te nem  segítesz,
  sohasem leszek képes jót tenni! Ha te nem segítesz, elvesztem. Jézus, légy
  az  én  Jézusom,  ez  számomra  az  üdvösség!  Add,  hogy  ne   félelemből
  ragaszkodjak hozzád, hanem szeretetből! Nem  akarok mást tenni, mint a  te
  akaratodat. Szentháromság egy Isten, könyörülj rajtam!
  Néri Szent Fülöp
_______________________________________________
Evangélium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger