2012. május 13., vasárnap

Húsvét 6. vasárnapja


2012. május 13. – Húsvét 6. vasárnapja

  Abban az időben  Jézus ezt  mondta tanítványainak: Amint  engem szeret  az
  Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben.  Ha
  megtartjátok  parancsaimat,   megmaradtok  szeretetemben,   ahogy  én   is
  megtartottam Atyám  parancsait, és  megmaradok az  ő szeretetében.  Ezeket
  azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel
  teljes legyen.  Az az  én parancsom,  hogy szeressétek  egymást, amint  én
  szerettelek titeket.  Nagyobb szeretete  senkinek sincs,  mint annak,  aki
  életét adja  barátaiért.  Ti  barátaim  vagytok,  ha  azt  teszitek,  amit
  parancsolok nektek. Nem  mondalak titeket többé  szolgának, mert a  szolga
  nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt,
  amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem,
  hanem én választottalak titeket, és  arra rendeltelek, hogy elmenjetek  és
  gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az  én
  nevemben,  megadja  nektek.  Azt  parancsolom  nektek,  hogy   szeressétek
  egymást!
  Jn 15,9-17

  Elmélkedés:

  Szeretetből fakadó öröm
  A húsvéti időszak 50 napja idején Krisztus feltámadásának örvendünk, amely
  esemény fordulatot  hozott a  megváltásra  váró emberiség  történetébe  és
  remélhetőleg fordulatot hoz mindannyiunk életébe. Ebben időszakban újra és
  újra  visszatérünk  gondolatban  az  utolsó  vacsorán  történtekhez  és  a
  keresztúthoz, amelyek egyértelműen  jelzik számunkra  Isten szeretetét.  A
  mai  vasárnap  evangéliuma  szintén  az  isteni  szeretet  titkába   enged
  bepillantást. Jézus azzal a szeretettel fordul felénk, amellyel őt szereti
  a mennyei  Atya. Két  dolgot kér:  egyrészt viszonozzuk  szeretetét,  azaz
  szeressük Istent, másrészt emberi  kapcsolatainkban ennek a szeretetnek  a
  megélésére, továbbsugárzására  törekedjünk.  Mi lehetne  nagyobb  Krisztus
  szereteténél, aki az életét áldozta fel értünk? Az ő szeretetnél nagyobbat
  nem kaphatunk egyetlen embertől sem, ezért semmit sem helyezhetünk  elébe.
  Nem szerethetünk senki mást jobban, mint aki bennünket a legjobban szeret!
  Mert válaszolhatunk-e másként Krisztus önfeláldozó és mértéket nem  ismerő
  szeretetére, mint azzal,  hogy ő az  első az éltünkben  és őt szeretjük  a
  legjobban? Hiába is keresnénk, nem  találunk olyan személyt, aki  Jézusnál
  jobban szeret bennünket!

  Sokak számára  furcsának  tűnik,  hogy Jézus  parancsba  adja  a  szeretet
  gyakorlását, amely parancs egyaránt szól egykori tanítványainak és  nekünk
  is, az ő követőinek. De hogyan lehet megparancsolni bárkinek is azt,  hogy
  szeresse a másik embert? Hogyan kell  ezt értenünk? Fontos, hogy ebben  az
  esetben   nem   egy   kívülről   jövő,   tőlünk,   emberi   létünktől   és
  személyiségünktől idegen  parancsról van  szó,  hanem jóval  többről,  egy
  szívünkbe írt törvényről, parancsról, mert  Isten, aki maga a szeretet,  a
  saját hasonlatosságára  teremtette  meg  az embert,  s  ezért  a  szeretet
  törvénye és képessége mindannyiunkban benne  él. Aki már legalább  egyszer
  megtapasztalta életében Isten szeretetét, az belső ösztönzést, belülről, a
  szíve, lelke mélyéről forrásozó késztetést érzett arra, hogy a  szeretetet
  tovább kell adnia.  Mintha a lelkünk  mélyéről parancsolná valami  nekünk,
  hogy osszuk meg a szeretetet, adjuk tovább Isten szeretetét.

  Isten szeretetének  megtapasztalása  örömöt ébreszt  a  szívünkben.  Jézus
  arról  beszél  a  mai  evangéliumban,  hogy  az  ő  öröme  teljessé  válik
  mindazokban, akik  az ő  szeretetében  élnek. Az  öröm abból  fakad,  hogy
  érzem: Isten szeret engem, találkozni akar velem. Szintén örömöt érezhetek
  akkor, ha  megtapasztalom, hogy  a szeretet  célba ér,  megérinti a  másik
  ember szívét. A találkozás nem csak érzelmet, a szeretet érzését  ébreszti
  bennem, hanem megmozgatja értelmemet és akaratomat is. Értelmemmel ugyanis
  belátom, hogy az engem szerető Isten  jót akar nekem, sőt, a legfőbb  jót,
  az üdvösséget, az örökké tartó együttlétet Ővele. Akaratom pedig elfogadja
  ezt az  isteni akaratot.  Az érzelmi  meghajlás, az  értelmi párbeszéd  és
  akaratom  meghajlása  által  fejlődök   a  szeretetben,  növekszem   Isten
  szeretetében.

  Jézus az örömről, pontosabban az öröm teljességéről beszél. Minek szoktunk
  örülni?  Egy  baráti  beszélgetésnek?  Egy  szeretetteljes   találkozásnak
  valakivel hosszú idő  eltelte után?  Vagy annak  örülünk, amikor  sikerült
  megvalósítanunk  azt,  amit   régóta  szerettünk  volna?   Vagy  talán   a
  megvásárolt vagy  ajándékba  kapott  dolgoknak  örülünk?  Vagy  örülünk  a
  elvégzett munkánk  eredményének,  illetve  másoktól  kapott  elismerésnek?
  Minek szoktunk örülni? Sok minden kiválthatja bennünk az öröm érzését,  de
  mindannyiszor el is múlik ez az érzés. Jézus másfajta örömöt ad nekünk. Az
  öröm teljességét. Soha  el nem  múló örömöt.  Jézus az  igazi, lelki  öröm
  forrása.
  © Horváth István Sándor
   
   

  Imádság:

  Urunk, Jézus Krisztus!  A szeretet  oly titokzatos  számunkra, hiszen  nem
  tudhatjuk, hogy mi  az a  cselekedet, mozzanat  vagy szó,  ami felkelti  a
  szeretet érzését szívünkben valaki iránt. És azt sem láthatjuk előre, hogy
  mi lesz az  a cselekedetünk,  szavunk, amely megérteti  a másik  emberrel,
  hogy szeretjük őt,  mert ez  a tett  szeretetünknek a  jele. Ahhoz  kérjük
  segítségedet, hogy  szeretetünk  soha  ne  merüljön  ki  szavakban,  hanem
  cselekedetekben nyilvánuljon  meg. Segíts  minket, hogy  az  evangéliumhoz
  méltóan éljünk!
_______________________________________________
Evangélium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom