2012. május 20., vasárnap

Húsvét 7. vasárnapja


 2012. május 20. – Vasárnap, Urunk mennybemenetele

  Abban az  időben Jézus  megjelent a  Tizenegynek, és  így szólt  hozzájuk:
  „Menjetek el  az  egész világra,  és  hirdessétek az  evangéliumot  minden
  teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az
  elkárhozik. A híveket ezek  a jelek fogják  kísérni: A nevemben  ördögöket
  űznek ki,  új nyelveken  beszélnek,  kígyókat vehetnek  a kezükbe,  és  ha
  valami mérget isznak, nem  árt nekik. Ráteszik a  kezüket a betegekre,  és
  azok  meggyógyulnak.”  Az   Úr  Jézus,  miután   ezeket  elmondta   nekik,
  felvétetett a  mennybe,  és helyet  foglalt  az Isten  jobbján.  Ők  pedig
  elmentek,  és   mindenütt  hirdették   az  evangéliumot.   Az  Úr   együtt
  munkálkodott velük,  és  az  igehirdetést  megerősítette  a  jelek  által,
  amelyek kísérték őket.
  Mk 16,15-20

  Elmélkedés:

  Mindannyiunk küldetése
  A húsvét utáni  negyvenedik napon,  amely mindig  csütörtökre esik,  Urunk
  mennybemenetelét ünnepli az Egyház  világszerte. Csak remélni tudom,  hogy
  sok más  országhoz hasonlóan  idővel  nálunk is  munkaszünet lesz  ezen  a
  napon, és  mi is  csütörtökön, a  saját napján  tudjuk majd  megtartani  a
  mennybemenetelt. Mivel Magyarországon ez pillanatnyilag munkanap, ezért az
  ünnepet a következő  vasárnapon, azaz a  mai napon tartjuk,  hogy a  hívek
  részt vehessenek a húsvéti időszak e kiemelkedő ünnepén.

  Jézus mennybemenetelének  eseményét Szent  Márk evangéliumából  hallottuk.
  Ezek szerint a  feltámadását követő utolsó  megjelenésekor Jézus  beszédet
  intéz az  apostolokhoz  a rájuk  váró  küldetésről, majd  pedig  a  szemük
  láttára felemelkedett a mennybe. Ezt  követően az apostolok elindulnak  és
  örömmel hirdetik a Krisztusról szóló örömhírt.

  A leírás első eleme Jézus beszéde, amely egy búcsúbeszéd, hiszen a  földön
  most találkozik  utoljára  a tanítványokkal.  Ez  a búcsúbeszéd  eltér  az
  utolsó vacsorán mondottaktól, hiszen más Jézus szándéka. Az utolsó vacsora
  alkalmával a szeretetről, mint a  legfőbb parancsról adott tanítást,  majd
  önmagáról, mint a  mennyei Atyához  vezető útról  beszélt nekik,  valamint
  megígérte számukra  Szentlélek  eljövetelét és  működését  a  közösségben.
  Felkészítette őket távozására és arra, hogy milyen megpróbáltatások fogják
  várni a tanítványokat küldetésük teljesítése során. Most, a mennybemenetel
  előtti beszédben nem csupán búcsút vesz azoktól, akikkel éveken  keresztül
  megosztotta életét, hanem megbízza  őket az evangélium hirdetésével,  azaz
  küldetést ad nekik,  hogy életének, halálának  és feltámadásának tanúi  és
  hirdetői  legyenek.  Az  evangélium  elfogadását  és  megélését,  amely  a
  keresztségben, mint a hit  kifejezésében, illetve megvallásában  nyilvánul
  meg, az üdvösség feltételeként jelöli meg Jézus.

  A történet  második elemként  az evangélista  a mennybemenetelt  egyetlen,
  tényszerű mondatban rögzíti a következőképpen: „Az Úr Jézus, miután ezeket
  elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján”
  (Mk 16,19).  Feltámadása  után  Jézus  negyven  napon  át  jelent  meg  az
  apostoloknak és  a  tanítványoknak,  s  ezek a  jelenések  véget  érnek  a
  mennybemenetellel. Nem láthatják már a földön többé a Mestert,  ugyanakkor
  jelenlétét továbbra  is megtapasztalhatják  életükben. Az  égbe  emelkedés
  jelzi az apostolok  számára, hogy  a mennyei  Atyától érkező  és egykor  a
  világra  születő  Jézus  visszatér   a  mennybe.  Jézus   mennybemenetelét
  helytelen volna úgy értelmezni, hogy  örökre távozik és elhagy  bennünket,
  hiszen  valójában  megmutatja  számunkra   az  utat,  hogy  hová   érdemes
  törekednünk, eljutnunk.

  A mennybemenetel  elbeszélésének  harmadik  részéből  megtudjuk,  hogy  az
  apostolok megértik küldetésüket  és elindulnak  teljesíteni az  evangélium
  hirdetését, amely során  érzik és  megtapasztalják az  Úr segítségét.  Mit
  jelentett számukra e  missziós parancs  teljesítése? Napjainkban  néhányan
  úgy próbálják bemutatni  az egykori  missziós munkát,  mintha a  krisztusi
  parancsot az apostolok úgy értelmezték volna, hogy mindenhol mindenkit meg
  kell téríteniük. Én  úgy érzem, hogy  az apostolok és  a velük egy  időben
  igehirdetést végző Pál apostol gondolkozásától és magatartásától ez  távol
  állhatott. Talán inkább arra gondolhattak, hogy elmenjenek olyan helyekre,
  ahol korábban sosem jártak és hirdessék az evangéliumot olyan  embereknek,
  akik arról  korábban nem  hallottak,  és mindenütt  elvezessenek  valakit,
  legalább egyvalakit a hitre, aki  aztán majd szintén tanítani fog  másokat
  az evangélium szerinti életre.

  Urunk mennybemenetelének  mai ünnepe  emlékeztessen bennünket  Krisztustól
  kapott missziós  küldetésünkre.  Nem  százával,  ezrével,  tömegével  kell
  megtérítenünk az  embereket, hanem  lehetünk szerényebbek  is. De  életünk
  folyamán  elmondtuk-e  legalább  egy  embernek  az  evangélium  igazságát?
  Elvezettünk-e legalább egy embert Krisztushoz?
  © Horváth István Sándor
   
   

  Imádság:

  Urunk,  Jézus  Krisztus!  Földi  küldetésedet  befejezvén  visszatértél  a
  mennybe, az Atya  közösségébe, s  ezzel megmutattad  számunkra, hogy  hová
  vársz bennünket. Megígérted,  hogy elküldöd a  Szentlelket, aki  megerősít
  minket a  tanúságtételben. Várjuk  Szentlelked eljövetelét,  aki  megtanít
  minket arra, hogy az Egyház tagjaiként az evangélium örömhírét  terjesszük
  a világban.  E küldetésünk  teljesítése közben  sem feledkezünk  el  végső
  célunkról, azaz  arról, hogy  a mennybe  jussunk. Segíts  minket, hogy  az
  evangéliumhoz méltóan éljünk!
_______________________________________________
Evangélium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom