2012. május 27., vasárnap

Pünkösdvasárnap


2012. május 27. – Pünkösdvasárnap

  Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent  a
  tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
  zárva tartották  az  ajtót.  Belépett és  így  szólt  hozzájuk:  „Békesség
  nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az  Úr
  láttára öröm töltötte  el a tanítványokat.  Jézus megismételte:  „Békesség
  nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak
  után rájuk  lehelt,  és így  folytatta:  „Vegyétek a  Szentlelket!  Akinek
  megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer,  s akinek nem bocsátjátok  meg,
  az nem nyer bocsánatot.”
  Jn 20,19-23

  Elmélkedés:

  Tanúságtétel és evangelizáció
  A gimnázium befejezése  után és  a papi szeminárium  megkezdése előtt  egy
  évig kötelező katonai szolgálaton voltam. Érdekes világ volt számomra, aki
  alapvetően vallásos  környezetben éltem  korábban. Emlékszem  rá, hogy  az
  egyik „politikai fejtágító” alkalmával az  előadó tiszt a katonaság és  az
  egyház szervezetét igyekezett összehasonlítani.  Mi különbség van a  kettő
  között? – tette fel a kérdést. Mindkettő lépcsőzetesen felépülő és szigorú
  törvények megtartásán alapul. A  katonaságnál vannak közkatonák,  fölöttük
  állnak a tisztek és még feljebb a tábornokok. Mindenki köteles a felettese
  parancsát teljesíteni. Az egyházban is vannak emberek, fölöttük a papok és
  a püspökök. Ott is mindenki engedelmeskedik a főnökének. Mindkét szervezet
  alapja a törvények  és parancsok  megtartására, és  mindkettő azt  állítja
  magáról, hogy az  embereket szolgálja.  Mi különbség van  a kettő  között?
  Kispaptársaimmal együtt figyelmesen  és kellő  tisztelettel hallgattam  az
  eszmefuttatást, mert volt  igazság benne,  persze azért  jól tudtam,  hogy
  különbségek is bőven akadnak, ha  már egyszer össze akarjuk hasonlítani  a
  katonaságot és az egyházat.  Tényleg, mi különbség van  a kettő között?  A
  tiszt kérdése utáni hatásszünetben mindenki által hallhatóan megszólaltam:
  A  Szentlélek.  Sok  év  múltán  is  magam  elé  tudom  idézni  megdöbbent
  tekintetét,  rögtön   látszott  rajt,   hogy  nem   erre  számított,   sőt
  valószínűleg egyáltalán  nem  számított  semmilyen  feleletre,  és  az  is
  látszott, hogy fogalma sincs a Szentlélekről, meg arról, hogy én miről  is
  beszélek. Szóval,  összehasonlíthatjuk  az egyházat  különféle  szempontok
  alapján más szervezetekkel,  találni fogunk hasonlóságokat,  de egy  „apró
  különbség” mindig marad: a Szentlélek.

  Ma, a húsvét utáni ötvenedik  napon, Pünkösd vasárnapján a Szentlelket,  a
  Szentlélek eljövetelét ünnepeljük, aki az Egyház Lelke, az Egyházat éltető
  és az Egyház tagjait megszentelő  Lélek. A Szentlelket, a harmadik  isteni
  személyt ünnepeljük, aki  nélkül nincs,  nem létezne  az Egyház.  Ő az  az
  „apró különbség”, aki nagyon  is sajátossá, egyedivé teszi  közösségünket,
  hiszen általa Isten van jelen és működik köztünk. Illő, hogy ma, a húsvéti
  időszak  lezárásaként   vagy   betetőzéseként   megemlékezzünk   róla,   a
  Szentlélekről, Krisztus ígéretéről, aki az első pünkösd alkalmával kiáradt
  az apostolokra bátorságot adva nekik, hogy tüzes lelkületű tanúságtevők és
  az evangélium elkötelezett  hirdetői legyenek.  Illő, hogy  a mai  pünkösd
  alkalmával közösen kérjük Isten  Szentlelkét: tegyen bennünket, az  Egyház
  tagjait Krisztus tanúivá és az evangélium igazságának terjesztőivé!

  Tapasztalhatjuk, hogy korunkban  sokan az Egyházban  csak egy  intézményt,
  egy világméretű szervezetet látnak. Meggyőződésem,  hogy ennek az az  oka,
  hogy éppen  a Szentlelket  nem  látják, a  Szentlélek tetteit,  jeleit  és
  csodáit nem veszik  észre a  világban. Ha észrevennék  a Lélek  működését,
  akkor ők  is felfedeznék  az Egyházban  az élő  közösséget, az  Istent  és
  embert összekötő nagy családot.

  Mivel a XVI. Benedek  pápa által 2013-ra  meghirdetett Hit évére  készülve
  egyre többet  beszélünk  az új  evangelizációról,  az idei  pünkösd  során
  érdemes  figyelnünk  a  Szentlélekre,   mint  az  evangelizáció   Lelkére.
  Mennybemenetele előtt Jézus meghagyta  apostolai számára, hogy várjanak  a
  Szentlélekre, azaz ne induljanak a  maguk erejében, képességeiben bízva  a
  misszióra. Várják  meg  a Szentlelket,  aki  erővel tölti  el  őket,  hogy
  igehirdetésük és  tanúságtételük  hatékony  legyen.  Ennek  megfelelően  a
  misszió, az evangelizáció pünkösd napján, a Szentlélek eljövetelével indul
  el, s  folytatódik azóta  is  évszázadokon keresztül.  Indítson  bennünket
  Isten  Lelke,  hogy  Krisztushoz  méltóan   éljünk  és  életünkkel  az   ő
  evangéliumát hirdessük!
  © Horváth István Sándor
   
   

  Imádság:

  Jöjj el, Szentlélek Isten! Jöjj el, az Atya és Jézus Krisztus Lelke!  Jöjj
  el, Szentlélek,  az apostolok  és az  Egyház Lelke!  Jöjj, és  segítsd  az
  Egyház minden tagját a tanúságtételben és az evangélium hirdetésében! Jöjj
  el,  megbocsátás  Lelke  és  egységet  adó  Lélek!  Jöjj  el,  megszentelő
  Szentlélek! Jöjj el, hét ajándék  Lelke! Jöjj el, tanúságtevő Lélek!  Jöjj
  el, maradj az Egyházzal és maradj bennünk! Jöjj el, és segíts minket, hogy
  az evangéliumhoz méltóan éljünk!
_______________________________________________
Evangélium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom