Karácsonyi idő, Január 7. vagy Vízkereszt utáni hétfő
A mennyegzős lakomán a vőlegény Istent jelképezi, a menyasszony a választott népet. A násznép jelenti az Ószövetséget, ehhez tartozik Mária is, aki várja az üdvösség teljes kinyilatkoztatását. A bor kifejezi a vőlegény és a mennyasszony szeretetét, hiánya arra is utal, hogy az Istennel megkötött szövetség betartása hiányos volt.
Jézus Anyja kéri a Fiát, hogy mentse meg a mennyegző becsületét. Kánában még nem jött el Jézus órája. Az Újszövetség órájában, a kereszt mellett Mária mint az Asszony, az új Éva, az élők igazi anyja talál meghallgatásra. A Bárány az Egyház, az ő menyasszonya kérésére testét és vérét ajándékozza. Szűzanyánk, segíts minket, hogy meg tudjuk tenni Isten akaratát! (Adoremus 2006.)
1Jn 3, 22-4,6
Istentől származó lélek arról ismerhető fel, hogy megvallja: Jézus testben jött el.
Mt 4, 12-17.23-25
Világosság támadt azoknak, akik a halál árnyékában ültek.
Gábor Bálint József OPrem 2005
A parancsolatok élmény-magja
A-év, Vízkereszt utáni H. (1Jn 3,22 - 4,6; Zs 2; Mt 4,12-
17.23-25)
"Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galieleába. Elhagyta Názáretet, elment, és letelepedett a tengerparti Kapernaumban, Zebulon és Naftáli területén, hogy beteljesedjék az, amit Ézsaiás prófétált: 'Zebulon földje és Naftáli földje, a Tenger melléke, a
Jordánon túl, pogányok Galileája! A nép, amely sötétségben lakott, nagy világosságot látott, és akik a halál földjén és árnyékában laktak, azoknak nagy világosság támadt'" (Mt 4,16). Jézus lelkiségét figyelheted meg. Éli azt a misztériumot, melyet a Dei Verbum, az isteni igérõl szóló zsinati dogmatikus konstitúció fogalmaz meg: a Szentírás szavaiban épp olyan
valóságosan jelen van Krisztus, mint az eukarisztiában. Számára Atyja van jelen a Tóra szavaiban. Szüntelen evokatív, szólító jelenlétben mutatkozik meg Abbája, akihez egészen tartozik. Megrendítõ, ahogyan kiüresítve önmagát rá meri bízni magát az ószövetségi Szentírás szavaira - a Jelenlétre. "És amit kérünk, megkapjuk tõle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt
tesszük, ami kedves õelõtte" (1 Jn 3,22). János, a szeretett tanítvány szavai ezek, aki maga is hasonlóvá lett az Atyára figyelõ mesteréhez. Jézus kéri az Atyát - épp így kérhetjük mi is õt. János (s nem véletlen hatolhatott a Jelenések könyvének mélységeibe) maga is vágyja az Atya és Jézus örömteli találkozását, s ezt a vágyat kívánja a keresztény közösségbe oltani. "Az õ
parancsolata pedig az, hogy higgyünk az õ Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk. Aki megtartja az õ parancsolatait, az õbenne van, és õ is abban; és ezt, hogy õ bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a Lelkébõl adott nekünk" (1Jn 3,23-24). A szeretett tanítvány pontosítja a törvény jelentését számunkra. Nem puszta parancs, hanem ikon. Jézus mélységes vágyakozását az Atya iránt - ezt sugározza minden keresztény parancsolat.
A-év, Vízkereszt utáni H. (1Jn 3,22 - 4,6; Zs 2; Mt 4,12-
17.23-25)
"Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galieleába. Elhagyta Názáretet, elment, és letelepedett a tengerparti Kapernaumban, Zebulon és Naftáli területén, hogy beteljesedjék az, amit Ézsaiás prófétált: 'Zebulon földje és Naftáli földje, a Tenger melléke, a
Jordánon túl, pogányok Galileája! A nép, amely sötétségben lakott, nagy világosságot látott, és akik a halál földjén és árnyékában laktak, azoknak nagy világosság támadt'" (Mt 4,16). Jézus lelkiségét figyelheted meg. Éli azt a misztériumot, melyet a Dei Verbum, az isteni igérõl szóló zsinati dogmatikus konstitúció fogalmaz meg: a Szentírás szavaiban épp olyan
valóságosan jelen van Krisztus, mint az eukarisztiában. Számára Atyja van jelen a Tóra szavaiban. Szüntelen evokatív, szólító jelenlétben mutatkozik meg Abbája, akihez egészen tartozik. Megrendítõ, ahogyan kiüresítve önmagát rá meri bízni magát az ószövetségi Szentírás szavaira - a Jelenlétre. "És amit kérünk, megkapjuk tõle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt
tesszük, ami kedves õelõtte" (1 Jn 3,22). János, a szeretett tanítvány szavai ezek, aki maga is hasonlóvá lett az Atyára figyelõ mesteréhez. Jézus kéri az Atyát - épp így kérhetjük mi is õt. János (s nem véletlen hatolhatott a Jelenések könyvének mélységeibe) maga is vágyja az Atya és Jézus örömteli találkozását, s ezt a vágyat kívánja a keresztény közösségbe oltani. "Az õ
parancsolata pedig az, hogy higgyünk az õ Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk. Aki megtartja az õ parancsolatait, az õbenne van, és õ is abban; és ezt, hogy õ bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a Lelkébõl adott nekünk" (1Jn 3,23-24). A szeretett tanítvány pontosítja a törvény jelentését számunkra. Nem puszta parancs, hanem ikon. Jézus mélységes vágyakozását az Atya iránt - ezt sugározza minden keresztény parancsolat.
Ezzel a mondattal lehetne összefoglalni a mai olvasmányokat.
Mai világunkban egyre nehezebben ismerjük fel, hogy mi az, ami Istentõl van és mi az, ami nem. Hiszen a gonosz nagyon tetszetõs és vonzó külsõvel jelentkezik elõttük, és ezzel könnyen csapdába ejt.
Mondhatnánk úgyis, hogy ami értékes, azt értéktelennek látjuk, ami értéktelen azt pedig értékesnek mutatja a világ.
A rendszeres lelkiismeretvizsgálat és önismeret segít, hogy eligazodjuk az élet útvesztõiben.
Isten lelkünkbe oltotta azt a képességet, hogy felismerjük mi a rossz és mi a jó, a helyes. Próbáljuk sokkal határozottabban észrevenni a jót, hogy ezáltal csökkenjen a rossz, az értéktelen.
Balogh Attila
Forrás: Magvető lista 2003