Évközi idő, 1. hét Hétfő
KÖNYÖRGÉSMennyei Atyánk,
fogadd jóságosan hozzád esdeklô néped imáját.
Add, hogy felismerjük, mit kell tennünk,
és adj erôt, hogy megismert kötelességeinket teljesítsük.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké.
I. év: Zsid 1, 1-6 Isten Fia által szólt hozzánk.
II. év: 1Sám 1, 1-8 Elkána és családja évente elzarándokol a szent sátorhoz
Mk 1, 14-20 Jöjjetek utánam, én emberhalásszá teszlek titeket.
Gábor Bálint József OPrem 2005
Kegyelem és alázat
„Míg
egyszer aztán nem bírjuk tovább a szívtelen világot, s karunkba zárjuk
az első kóbor kutyát, magunkkal visszük, hogy legyen akit szeressünk s
aki viszontszeret, majd ellökjük magunktól….És újra ott állok, …ismét
magamra utalva, nem azt hiszem soha sem léptem ki magamból…” (Samuel
Beckett, Molloy). Nem tudom miért, szenvedélyesen szeretem Beckettet.
Talán mert az Istentől való távollét mélységes krónikása. Szereplői,
sorai annak az embernek a szeretet utáni vágyat sugározzák − aki
képtelen újra rátalálni a szeretetre. Ha létezik a tudósok által feltárt
anyag és antianyag, mint tükör valóságok, akkor van evangélium és
„anti-evangélium” is. Beckett sorai nem fikció, hanem az emberi
szeretet stációinak valós állapotai. Az átélt evangélium és teljes
hiányának határvonalán születik közénk Jézus szava: „Betelt az idő, és egészen közel van már az Isten országa: térjetek meg és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,14-15). Szóval
azért érzem értékesnek Beckett világát, mert ebben a nincstelenségben
kapjuk a kegyelmet. Ekkor élhetjük át ingyenességét és szabadító voltát.
Megtérésünk gyakran azért olyan felszínes, mert soha nem tudunk olyan
mélyre menni, hogy átéljük a teljes kisemmizettségét. Jézus keresztje az
egyedül, mely elvezet az önismeret e középpontjáig − mikor hálaadás és
kegyelem egyek.
Nem gondolnám, hogy ez az „evangélium alatti világ” kitaláció. Jézus az evangélium világát és teljes hiányát egyszerre éli meg. „…Hanem dicsőségéről lemondott, szolgai formát vett fel, emberekhez lett hasonlóvá” (Filip 2,7-8). A
kegyelem ingyenességének felismeréséhez hozzátartozik, hogy Jézusban
meglátjuk, hogy ő a kegyelemtől távol élőkkel is épp olyan mély
közösségben van, mint „evangéliumbeli” tanítványaival. Átélnünk
szeretetét így belátása annak, hogy épp ilyen szenvedélyesen szereti a
szeretet valódi koldusait. A láthatatlan világát nem elég csak „felfelé” észrevenni,
ennyit látni a „természetfölöttiből” nem több gőgnél. A kegyelem világa
éppígy jelenti a megváltatlanság láthatatlan világát is. „Éjszaka
/haza/ térni/ villanyt gyújtani// lecsavarni/ látni az éjt/ ablaküvegre/
tapadt arc” (Beckett, versek, Fűzfahangok). Mersz-e alázattal
folyamodni e kettős állampolgárságért?