2012. január 15., vasárnap

Évközi idő, B év, évközi idő 2. vasárnapja

Évközi idő, B év, évközi idő 2. vasárnapja

  Utána menni, vele maradni, másokat elvinni Hozzá, elfogadni akaratát, elgondolását jövőnkről. A Jézussal való találkozás életünk döntő órájává válhat. Jézussal való találkozásunk közösséget hoz létre. A ma kezdődő héten különösen is a közösség, az egység újra megvalósulásáért imádkozunk.
További gondolatok...

ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP

2012.01.15. vasárnap: ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP
 
(Remete Szent Pál, Szent Maurusz és Placidusz)
Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád


1Sám 3,3b-10
Isten mécsesét pedig még nem oltották ki, és Sámuel az Úr templomában aludt, ahol az Isten ládája volt, hogy szólította az Úr Sámuelt. Az felelt és így szólt: ,,Itt vagyok!' Azután odafutott Hélihez és azt mondta: ,,Itt vagyok, hívtál!' Héli azt felelte: ,,Nem hívtalak, menj vissza és aludj!' Elment tehát és aludt. Ám az Úr ismét szólította Sámuelt. Sámuel megint felkelt, Hélihez ment, s azt mondta: ,,Itt vagyok, hívtál!' Az ezt felelte: ,,Nem hívtalak, fiam, menj vissza és aludj!' Sámuel ugyanis még nem ismerte az Urat, még nem nyilatkozott meg neki az Úr szózata. Ám az Úr ismét, harmadszor is szólította Sámuelt. Ő megint felkelt, Hélihez ment, és azt mondta neki: ,,Itt vagyok, hívtál!' Megértette erre Héli, hogy az Úr szólítja a gyermeket, ezért azt mondta Sámuelnek: ,,Menj és aludj, s ha megint szólít, mondd neki: ,,Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!''' Elment tehát Sámuel, s aludt a helyén. Ekkor eljött az Úr, odaállt és szólította, ahogy előbb is szólította: ,,Sámuel, Sámuel!' Sámuel erre azt felelte: ,,Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!'

Zs 39
A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Várva-vártam az Urat, s ő lehajolt hozzám. Meghallgatta könyörgésemet, kihúzott a nyomorúság verméből, a sár fertőjéből; Lábamat kősziklára helyezte, lépésemet biztossá tette. Új éneket adott számba, Istenünket dicsérő szózatot.Sokan látják és félelem fogja el őket, s az Úrba vetik reményüket. Boldog az az ember, aki az Úrba vetette reményét, s aki nem tart a gőgösöktől, a hazugságra vetemedőktől. Sokat tettél értünk, Uram, én Istenem, csodáiddal és terveiddel: nincs hozzád hasonló senki sem! Hirdetni akarom őket és beszélni róluk, de túl sok ahhoz, hogy számba vehetném. Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: ,,Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van.' Nagy gyülekezet előtt hirdetem igazságodat; Íme nem tartom vissza ajkamat, Uram, te tudod! Igazságodat nem rejtem el szívemben, hűségedet és segítségedet hirdetem. Nem titkolom irgalmadat és hűségedet a nagy gyülekezetben. Te, Uram, ne vond meg irgalmadat tőlem; Kegyelmed és hűséged tartson fenn mindenkor engem, mert számtalan veszély környékez; utolértek gonoszságaim, fel sem tudok tekinteni, számosabbak, mint a hajszál fejemen, és a szívem is elhagyott engem. Teljék kedved, Uram, megmentésemben, Uram, siess segítségemre. Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg, akik életemre törnek, hogy elvegyék. Hátráljanak meg és piruljanak, akik rosszat akarnak nekem. Dermedjenek meg zavarukban, akik azt mondják: ,,Úgy kell neked!' Ujjongjanak s örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek; ,,Magasztaltassék az Úr!' -- mondják mindenkor, akik örvendeznek szabadításodon. Bár én koldus vagyok és szegény, az Úr majd gondoskodik rólam. Segítőm és szabadítóm te vagy, Istenem, ne késlekedj!

1Kor 6,13c-15a.17-20
,,Az étel a gyomorért van, s a gyomor az ételért!' De Isten ezt is, azt is megsemmisíti. A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és minket is fel fog támasztani hatalmával. Nem tudjátok, hogy a testetek Krisztus tagja? Elszakítsam tehát Krisztus tagját, és parázna nő tagjává tegyem? Isten mentsen! Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ővele. Kerüljétek a paráznaságot! Minden bűn, amelyet az ember elkövet, a testen kívül van; aki azonban paráználkodik, az a saját teste ellen vétkezik. Vagy nem tudjátok, hogy testetek a Szentlélek temploma, aki bennetek van, s akit Istentől kaptatok, tehát nem vagytok a magatokéi? Mert nagy volt a ti váltságdíjatok! Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben.

Jn 1,35-42
Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt. Mikor meglátta Jézust, amint arra haladt, azt mondta: ,,Íme, az Isten Báránya.' A két tanítvány hallotta, amit mondott, és követték Jézust. Jézus pedig megfordult, és amikor látta, hogy követik, megkérdezte tőlük: ,,Mit kerestek?' Azt felelték neki: ,,Rabbi -- ami Mestert jelent --, hol laksz?' Ő azt mondta nekik: ,,Gyertek és nézzétek meg.' Elmentek tehát, és megnézték, hogy hol lakik. Aznap nála maradtak. Körülbelül tíz óra volt. A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól, és követték őt, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő elsőként testvérével, Simonnal találkozott, s azt mondta neki: ,,Megtaláltuk a Messiást, azaz a Fölkentet!' És elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt: ,,Te Simon vagy, János fia. Kéfás lesz a neved.' Ez azt jelenti, hogy Péter (vagyis Szikla).

Évközi 2. vasárnap

2012. január 15. – Évközi 2. vasárnap


  Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és  mihelyt
  meglátta  Jézust,  amint  közeledett,  így  szólt:  „Nézzétek,  az   Isten
  Báránya!” Két tanítványa  hallotta, hogy  (János) ezt  mondta, és  követni
  kezdte  Jézust.   Amikor  Jézus   megfordult,  s   látta,  hogy   követik,
  megkérdezte: „Mit  kívántok?”  Azok  ezt felelték:  „Rabbi  –  ami  annyit
  jelent, hogy  Mester –  hol  laksz?” „Jöjjetek,  nézzétek meg!”  –  mondta
  nekik. Elmentek  tehát vele,  megnézték,  hogy hol  lakik, és  aznap  nála
  maradtak. Ez a tizedik óra körül  volt. A kettő közül, akik hallották  ezt
  Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére.
  Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a
  Messiást, vagy  más  szóval  a  Fölkentet”,  és  elvitte  Jézushoz.  Jézus
  rátekintett, és így szólt hozzá: „Te  Simon vagy, János fia, de  Kéfásnak,
  azaz Péternek fognak hívni.”
  Jn 1,35-42

  Elmélkedés:


  Észrevette őket
  Évekkel ezelőtt,  talán még  első lelkipásztori  állomáshelyemen  történt,
  hogy egy alkalommal  a hittanórák  után az iskolából  hazafelé indultam  a
  plébániára. Az épület mellett elhaladva úgy hallottam, mintha valaki jönne
  mögöttem. Megálltam,  hátrafordultam, de  csak a  sarkon visszahúzódó  két
  iskolatáskát láttam már. Továbbhaladva  hamarosan ismét úgy éreztem,  hogy
  valaki jön  utánam.  Váratlanul  megfordultam  és  láttam,  hogy  két  kis
  tanítványom, két ministráns fiú, akik közül egyiket sem hívták Eszternek,
  gyorsan elbújnak  egy  fa mögé.  Mosolyogva  hívtam őket,  s  a  bátorítás
  hatására gyorsan odaszaladtak hozzám. Mit szeretnétek? – kérdeztem  tőlük,
  s egyikük  bátran ezt  felelte: „Szeretnénk  megnézni, hogy  hol lakik  az
  atya.” Gyertek nyugodtan – mondtam nekik, s a hátralévő utat együtt tettük
  meg.  A   plébánián  játszottunk   egy  bibliai   társasjátékkal,   közben
  beszélgettünk, s csak  estefelé indultak  haza. Később  aztán többször  is
  utánam szaladtak az iskolából, de már nem voltak olyan bátortalanok,  mint
  első alkalommal.

  Ezt a  kis  élményemet, amely  nagyon  hasonlít az  evangéliumban  hallott
  történethez, nem  azzal a  szándékkal mondtam  el, hogy  magamat  Jézushoz
  hasonlítsam, mert erre méltatlan vagyok,  hanem azért, hogy a két  gyermek
  viselkedését hasonlítsuk a két tanítvány viselkedéséhez, s így  könnyebben
  magunk elé tudjuk képzelni ezt a két tanítványt, akik nagyon  határozottan
  indulnak el  Keresztelő János  tanúságtételének hatására  Jézus  nyomában.
  Követik őt, de  kis idő után  mintha elbizonytalanodnának és  tétováznának
  kissé, s nem merik  megszólítani Jézust. Sok  kérdés foroghat a  fejükben,
  amit szeretnének  feltenni annak,  akit  a Keresztelő  „Isten  Bárányának”
  nevezett. Elszántak és biztosak a dolgokban, megteszik az első  lépéseket,
  közelednek Jézushoz. És  mennyire csodálatos dolog  történik ekkor!  Jézus
  észreveszi és megszólítja őket.  Észreveszi közeledésüket és az  esetleges
  bátortalanságukat is. Meglátja jó  szándékukat és rögtön észreveszi,  hogy
  ezek az  emberek készek  mindenben követni  őt. Jézus  megsejti, hogy  azt
  szeretnék, hogy ő legyen a mesterük. Mennyire figyelmes Jézus! Nem  csupán
  azt  veszi  észre,  hogy  közelednek  hozzá,  hanem  észreveszi  a  szívük
  közeledési szándékát  is! És  mennyire érdekes  az is,  hogy a  két  ember
  mindjárt  ezen   első   alkalommal  Mesternek   szólítja   Jézust.   Ennél
  egyértelműbben nem  is  tudnák  kifejezni  azon  szándékukat,  hogy  Jézus
  tanítványai akarnak lenni. Jézus pedig elvezeti őket a házhoz, ahol  lakik
  és aznap ott is maradnak. Vegyük észre,  hogy itt nem arról van szó,  hogy
  Jézus körbevezeti  őket  a házban,  ahol  lakik, megmutatja  a  szobát,  a
  konyhát, meg az udvart, hanem az evangélium egyszerű kifejezései mögött az
  áll, hogy Jézus megosztja  életét ezekkel az  emberekkel, s ezzel  mintegy
  tanítványaivá   fogadja   őket.   És   itt   érkezünk   el   a    történet
  mondanivalójához: ha Jézus  nyomába indulunk  és kifejezzük  szándékunkat,
  hogy tanítványai akarunk lenni,  akkor ő szívesen fogadja  közeledésünket,
  elfogad minket és megosztja velünk életét.

  Az évközi idő kezdetén  nem véletlenül olvassuk  éppen ezt az  evangéliumi
  részt. Jézus nyilvános működése, fellépése  a nép körében azzal  kezdődik,
  hogy tanítványok  gyűlnek köré,  akik őt  választják mesterüknek.  Ezek  a
  tanítványok elsősorban  nem elméleti  tanítást szeretnének  tőle  hallani,
  hanem életmódját akarják elsajátítani. Ezt  jelenti ugyanis a mester és  a
  tanítványok  kapcsolata.  Mindig  elcsodálkozom,  amikor  olyan  szülőkkel
  találkozom, akik úgy gondolják, hogy gyermekük tanuljon valamit Jézusról a
  hittanórán, aztán legyen elsőáldozó és bérmálkozó, mert ettől már vallásos
  ember.  Milyen  messze  áll  ez   a  kereszténységtől!  Az  ilyen   szülők
  valószínűleg semmit sem  értettek meg  abból, hogy  keresztény hitünk  nem
  elméleti tudást  vagy Istenről  szóló ismereteket  jelent, hanem  Krisztus
  követését! Meg kell  ismerkednünk Jézussal, hogy  megszeressük őt, és  úgy
  akarjunk élni, ahogyan ő élt. Mindez nagy változást jelent az  életünkben,
  de érdemes elindulni  ezen az  úton. Érdemes  elindulnunk Jézus  nyomában!
  Érdemes Jézus tanítványának lenni!
  © Horváth István Sándor
 
 

  Imádság:
  Urunk, Jézus Krisztus, kereső emberként fordulunk hozzád. Keressük életünk
  alapjait, az  életünk boldogságát  megadó értékeket.  Keressük az  igazság
  tanítását. Keressük  az örök  élet felé  vezető utat.  Keressük a  hiteles
  tanúságtételt.  Keressük  szívünk  békéjét.  Keressük  az   irgalmasságot.
  Keressük hivatásunkat és életcélunkat. Urunk, mindent benned találunk meg,
  mert te vagy az embert kereső és az embert szerető Isten!
______________________________

Évközi második vasárnap

A tekintet, mely mélyebb odaadásra indít
2012. január 15. vasárnap - Évközi második vasárnap

P. Ned Brown

Jn 1, 35-42
Abban az időben ismét ott állt (Keresztelő) János két tanítványával együtt. Mikor meglátta Jézust, amint arra haladt, azt mondta: „Íme, az Isten Báránya.” A két tanítvány hallotta szavait, és követték Jézust. Jézus pedig megfordult, és amikor látta, hogy követik, megkérdezte tőlük: „Mit kerestek?” Azt felelték neki: „Rabbi – ami Mestert jelent ­–, hol laksz?” Ő azt mondta nekik: „Gyertek és meglátjátok.” Elmentek tehát, és meglátták, hogy hol lakik. Aznap nála maradtak. Körülbelül tíz óra volt.
A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól, és követték őt, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő elsőként testvérével, Simonnal találkozott, és azt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást, azaz a Fölkentet!” És elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt: „Te Simon vagy, János fia. Kéfás lesz a neved.” Ez azt jelenti, hogy Péter (vagyis szikla).

Bevezető ima: Uram, te ismered szívemet. Ismered minden gondolatomat, vágyamat és tervemet, a jókat és a rosszakat egyaránt. Szeretsz a gyengeségeim és a hibáim ellenére is. Köszönöm türelmedet és megbocsátásodat. Köszönöm a sok kegyelmet, amelyet minden nap nekem ajándékozol, akkor is, ha nem veszem észre. Köszönöm, hogy kinyilvánítod felém szeretetedet, ami által helyt tudok állni, és abban a reményben élhetek, hogy mindig veled leszek majd a mennyben. Te ajándékozod nekem ezt az értékes időt, hogy egyre jobban megismerjelek és átalakuljak általad.

Kérés: Uram, ajándékozz nekem élő hitet, mely kegyelmedet és jelenlétedet keresi a mindennapokban!

1. Megéri várni. Olykor úgy tűnik, hogy Isten nem hallgatja meg imáinkat. Ha azonban meghallgatja, az eredmény felülmúlja minden elvárásunkat. Ábrahám ideje óta várta a világ a Megváltót. A Teremtés könyve beszámol arról, hogy hogyan tette próbára Isten Ábrahámot, amikor azt kérte tőle, hogy egyetlen fiát, Izsákot áldozza fel neki. Izsák, aki apja szándékáról mit sem tudott, megkérdezte: „Apám! Itt a tűz meg a fa, de hol van az egészen elégő áldozat? Ábrahám azt felelte: Fiam, Isten majd gondoskodik magának egészen elégő áldozatról!” (Ter 22, 7) Keresztelő Szent János hirdeti az örömhírt: „Íme, az Isten Báránya” (Jn 1, 29), Krisztusra mutatva a Jordán partján. Az elesett teremtés imái meghallgattatásra találtak, amikor a világ Szabadítója – az Isten Báránya – az üdvtörténetbe lépett. Elég erős a hitem ahhoz, hogy kiállja a várakozás próbáját? Gyengül a hitem, ha imáim nem hallgattatnak meg azonnal?

2. Mit akartok? Kit kerestek? A bűnbeesés után Isten szabadítót ígér, aki helyreállítja majd Isten és ember megsérült közösségét. A Katolikus Egyház Katekizmusa azt mondja: „Az emberi méltóság lényeges része az Istennel való közösségre szóló meghívás. Az ember kezdettől fogva párbeszédre hivatott Istennel, ugyanis csak azért létezik, mert Isten szeretetből megteremtette és szeretetből létben tartja, s csak akkor élhet teljesen az igazság szerint, ha önként elismeri ezt a szeretetet, és rábízza magát a Teremtőjére.”(KEK 27) A mai evangéliumban Simon Péter és András Krisztusra bízza magát. Életük radikális fordulatot vesz a javulás irányába. Minden nap keresem Krisztust? Rábízom egész életemet? Vannak területek az életemben, melyeket még nem adtam át Krisztusnak: a pénzügyeim, az időm, a családom?

3. Bátran magunk mögött hagyni mindent. Péter és András sokkal mélyebben és intenzívebben tapasztalhatták meg Krisztust, amikor maguk mögött hagyták korábbi útjaikat. Oly sokszor ragaszkodunk túlságosan is olyan dolgokhoz, utakhoz és életstílusokhoz, melyek nem illenek keresztény hitünkhöz. Bátrak vagyunk, mint Péter és András, hogy korábbi bűneinket és bűnös szokásainkat feladjuk? Tudunk eléggé nagylelkűek lenni, és még a jó dolgokat is magunk mögött hagyni, hogy Krisztust oly módon követhessük, mely időnk, erőforrásaink és tehetségünk nagyobb odaadását követeli? Mi tart vissza? Túl kicsi a hitem és bizalmam Krisztusban? Elég erős a hitem a kihíváshoz? Krisztus hív minket, hogy „jöjjünk és lássuk”, hogy milyen új értelmet nyerhet életünk, ha még jobban elmélyítjük benne odaadásunkat.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, taníts meg arra, hogy ne féljek, hanem bátor legyek, hogy igazán átadjam neked időmet, erőforrásaimat és adottságaimat. Szeretnék neked segíteni, hogy felépítsd országodat az emberszívekben! Tudom, hogy nem fogok benned csalódni, mert megerősíted hitemet és átalakítasz szereteteddel.

Elhatározás: Ezen a héten minden nap egy kis időt fogok szánni arra, hogy leüljek, és hogy a hitemet jobban megismerjem, különösen azokat a területeket, amiket másoknak csak nehezen tudok elmagyarázni.

Erdő Péter bíboros atya 2012. januári imaszándéka:
Imádkozzunk, hogy a Szent Család közbenjárására szeretetben és békességben éljenek családjaink és egész népünk.

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger