Jézus engem választ
Szent Ágnes szűz és vértanú
2012. január 21. Évközi
második hét – szombat
P. Robert deCesare LC
Mk 3,20-21
Jézus az apostolok
kiválasztása után tanítványaival együtt hazatért (Kafarnaumba, Péter házába).
Ott azonnal nagy tömeg verődött össze, úgyhogy még evésre sem volt idejük.
Amikor rokonai ezt meghallották, elindultak, hogy erőnek erejével magukkal
vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy eszét vesztette.
Bevezető ima: Uram, köszönöm, hogy velem jársz ezen a
földön. Hiszem, hogy azért jöttél, hogy megszabadíts bűneimtől. Remélek benned,
Uram, mert életedet adtad értem. Szeretlek, Uram, mert Te előbb szerettél
engem. Növeld a szeretetemet!
Kérés: Uram, kérlek, add nekem
kegyelmedet, hogy felismerjem: csak egyetlen életem van.
1. Az
idő fontossága. Az idő Isten különleges ajándéka, melyet csak
akkor fogunk igazán megbecsülni, ha már kifogytunk belőle. Az emberek azért
közelednek Istenhez, hogy gyógyulást, tanácsot, támogatást vagy útmutatást
kapjanak. Jézus felfogta, hogy talán ez lesz az utolsó alkalom, hogy
találkozhat velük; most kell segítenie nekik. Tudta, milyen fontos ez a
pillanat. A mai korban nagy jelentőséget tulajdonítanak annak az emberek, hogy
fejlesszék értelmüket, művészi és sport képességeiket, vagy azt, hogyan tudnak
javaikkal másokon segíteni. Ugyanakkor nem olyan fontos, hogy a nekünk adatott
időt a lehető legjobban használjuk ki. Mégis, ha megjelenünk majd Isten előtt,
arról kell majd számot adnunk, hogy hogyan gazdálkodtunk a ránk bízott idővel,
mekkora nyereséget értünk el vele, és Isten számára hogyan kamatoztattuk.
2. Jézus
megértette az idő fontosságát. Jézus azért jött a földre,
hogy megtalálja az elveszettet és megmentse a bűnösöket. Tudta, hogy a földi
idő rövid. Csak harminchárom évet volt közöttünk, amiből mindössze három évet
töltött nyilvános élettel. Sok minden befejezni valója lett volna, de az időt
nem pörgethette vissza. Emberként élt köztünk, és mindent elfogadott azzal, ami
emberségünkkel jár. Ideje rövid volt, de küldetésként kapta, hogy segítsen
nekünk a mennybe jutni. Saját példájával tanít arra, hogy a földi élet a
mennybe is vezethet. Van összefüggés aközött, ahogyan életünket éljük, és hogy
a túlvilágon boldogok vagy boldogtalanok leszünk-e. Mi több, az, hogy mennyire
leszünk boldogok odaát, attól függ, hogy a földön hogyan viselkedtünk.
3.
„Megzavarodott”. Sok ember nem látja az
összefüggést az evilág és a túlvilág között. Azt gondolják, hogy az egyetlen,
amiért élni érdemes, az ez a földi világ. Az örökkévalóságnak való élet idegen
számunkra. Nem látják, hogy egy bizonyos célért vannak itt, küldetést kaptak,
mely előkészíti őket a mennyre. Jézus ennek ellenpéldájaként nagyon is értette
ezt, és nem zavarta, ha az evangélium hirdetésével bosszant másokat vagy
családtagjait. Krisztus azt tanítja, hogy az az igazán épelméjű, aki csekély
éveit arra fordítja, hogy a lehető legmélyebben és legtökéletesebben hasonuljon
az evangélium tanításához; aki szenvedélyesen akarja még jobban megismerni és
szeretni Őt és ezért szeszélyeit, önzését, és érzéki vágyait képes
visszaszorítani. Az az igazán józangondolkodású, aki tisztán felfedezi földi
küldetését és minden energiáját, lehetőségét, személyiségét, egész lényét ennek
teljesítésére szenteli felelősen választva, szemét nyitva tartva annak
érdekében, hogy félretegyen minden akadályt az útjából, mely hátráltatná vagy lassítaná
őt alapvető célja elérésében.
Beszélgetés Krisztussal: Uram, köszönöm, hogy ezen a földön járva
megmutattad az idő fontosságát. Mindössze harminchárom év állt rendelkezésedre,
hogy megismertess minket Országoddal. Az idő nagyon rövid ahhoz, hogy felkészüljek
a mennyre. Mindössze ennyi időm van arra, hogy tegyek valamit érted, valamit,
amit majd a mennybe is magammal vihetek.
Elhatározás: Felhagyok valamilyen időrabló
tevékenységemmel, mint pl. felesleges tévé műsorok nézése, ostoba fecsegés,
számítógépes, vagy videó játék.
Erdő Péter bíboros
atya 2012. januári imaszándéka:
Imádkozzunk,
hogy a Szent Család közbenjárására szeretetben és békességben éljenek
családjaink és egész népünk.