2012.01.28. szombat: AQUINÓI SZENT TAMÁS
Vétkeztem az Úr ellen!
2Sám 12,1-7a.10-17
Elküldte tehát az Úr Nátánt Dávidhoz. Amikor odaért hozzá, azt mondta
neki: ,,Két ember volt egy városban: az egyik gazdag, a másik szegény. A
gazdagnak igen sok juha és marhája volt, a szegénynek azonban nem volt
semmije sem, csak egy kis nőstény báránykája, amelyet ő vásárolt és
táplált, s amely nála, fiaival együtt nőtt fel, a kenyeréből evett, a
poharából ivott, az ölében aludt, s olyan volt neki, mintha a lánya lett
volna. Amikor aztán egyszer vendég érkezett a gazdaghoz, az nem akart a
maga juhaiból s marháiból venni, hogy lakomát szerezzen a hozzá
érkezett utasnak, hanem fogta a szegény ember bárányát, s azt készítette
el eledelül a hozzá érkezett embernek.' Igen nagy haragra gerjedt erre
Dávid az ellen az ember ellen, s azt mondta Nátánnak: ,,Az Úr életére
mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt cselekedte. Négyszeresen
térítse vissza a bárányt, mivelhogy ezt cselekedte és könyörtelenül járt
el.' Azt mondta erre Nátán Dávidnak: ,,Te vagy az az ember! Ezt üzeni
az Úr, Izrael Istene: Én felkentelek Izrael királyává,
megszabadítottalak Saul kezéből, Ne távozzék tehát a kard sohasem
házadtól, mivel semmibe sem vettél engem, s elvetted a hetita Uriás
feleségét, hogy a te feleséged legyen. Ezt üzeni ezért az Úr: Íme, saját
házadból támasztok bajt ellened, szemed előtt veszem el feleségeidet,
és adom oda vetélytársadnak. Az le fog feküdni feleségeiddel a nap színe
alatt. Te ugyanis titokban cselekedtél, én azonban egész Izrael színe
előtt s a Nap színe alatt váltom valóra ezt a dolgot.' Azt mondta ekkor
Dávid Nátánnak: ,,Vétkeztem az Úr ellen!' Azt mondta erre Nátán
Dávidnak: ,,Az Úr meg is bocsátotta bűnödet: nem lakolsz halállal;
mindazonáltal, mivel e dolog által alkalmat adtál az Úr ellenségeinek a
káromlásra, fiad, aki született neked, meghal.' Nátán erre visszatért
házába. Meg is verte az Úr azt a gyermeket, akit Uriás felesége szült
Dávidnak, úgyhogy lemondtak róla. Erre Dávid könyörgött Istenhez a
gyermekért, majd böjtöt tartott Dávid, félrevonult, és lefeküdt a
földre. Erre odamentek hozzá házának vénei, és unszolták, hogy keljen
fel a földről. Ő azonban nem akart, s eledelt sem vett magához velük.
Zs 50
A karvezetőnek. Dávid zsoltára, amikor Nátán próféta eléje járult,
miután ő Batsebával vétkezett. Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad
szerint, könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat! Moss egészen
tisztára vétkemtől, bűnömtől tisztíts meg engem! Mert elismerem
gonoszságomat, és bűnöm előttem van szüntelen. Ellened vétkeztem,
egyedül ellened, s azt cselekedtem, ami előtted gonosz, hogy igaznak
bizonyulj beszédedben, és igzságos a te ítéletedben. Íme, gonoszságban
fogantattam, és bűnökben fogant engem az én anyám. Íme, te a szív
igazságát szereted; bölcsességedet titokban kinyilatkoztattad nekem.
Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem és a hónál
fehérebb leszek! Add, hogy örömet és vidámságot halljak, hadd
ujjongjanak csontjaim, amelyeket összetörtél! Fordítsd el bűneimtől
arcodat, töröld el minden gonoszságomat! Tiszta szívet teremts bennem,
Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben! Színed elől ne vess el
engem, szent lelkedet ne vond meg tőlem! Add vissza nekem üdvösséged
örömét, és készséges lélekkel erősíts meg engem! Hadd tanítsam útjaidra a
bűnösöket, hogy hozzád térjenek az istentelenek! Szabadíts meg a
vértől, Isten, szabadító Istenem, hogy nyelvem ujjongva hirdesse
igazságodat! Uram, nyisd meg ajkamat, hadd hirdesse szám dicséretedet!
Hiszen nem kedveled a véres áldozatot, ha égő áldozatot hozok, nem
tetszik neked. A töredelmes lélek áldozat Istennek, a töredelmes,
alázatos szívet, Isten, nem veted meg. Tégy jót, Uram, jóságodban
Sionnal, hogy felépüljenek Jeruzsálem falai. Akkor majd kedvedet leled
az igaz áldozatban, ajándékokban, egészen elégő áldozatokban; Akkor majd
fiatal bikákat tesznek oltárodra.
Mk 4,35-41
Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: ,,Menjünk át a túlsó
partra!' Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték
úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket. Nagy
szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már
megtelt. Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltteték:
,,Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?' Ő fölkelt, megfenyegette a
szelet, és azt mondta a tengernek: ,,Csendesedj és némulj el!' Erre
elállt a szél és nagy csendesség lett. Azután hozzájuk fordult: ,,Miért
vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?' Erre nagy félelem fogta el
őket, és azt kérdezgették egymástól: ,,Ki ez, hogy a szél és tenger is
engedelmeskedik neki?'