2012. január 28., szombat

Aquinói Szent Tamás áldozópap és egyháztanító

Aquinói Szent Tamás áldozópap és egyháztanító

  Jézust magukkal vitték – olvassuk a tanítványokról az evangéliumban. Velük volt nappal, fenn a hegyen, a tömegtől körülvéve, miközben tanított, és velük van a viharban is. Jézus közelsége megtapintható, de az apostolok mégis félnek, és ébresztgetik: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk? Még nem tudják, hogy Jézus nélkül minden elvész, Jézussal semmi sem veszhet el. Aquinói Szent Tamás is Jézust vitte magával. Szívében, értelmében, ajkán hordozta és hirdette Jézus életének titkait. Imádkozó teológus volt. Közbenjárása mindnyájunkat segíthet annak tudatosításában, hogy merjük mindenhová magunkkal vinni Jézust, és amit Tőle tanulunk, azt átelmélkedve váltsuk hiteles életté. (Adoremus 2006)
További gondolatok...

AQUINÓI SZENT TAMÁS

2012.01.28. szombat: AQUINÓI SZENT TAMÁS
 
Vétkeztem az Úr ellen!


2Sám 12,1-7a.10-17
Elküldte tehát az Úr Nátánt Dávidhoz. Amikor odaért hozzá, azt mondta neki: ,,Két ember volt egy városban: az egyik gazdag, a másik szegény. A gazdagnak igen sok juha és marhája volt, a szegénynek azonban nem volt semmije sem, csak egy kis nőstény báránykája, amelyet ő vásárolt és táplált, s amely nála, fiaival együtt nőtt fel, a kenyeréből evett, a poharából ivott, az ölében aludt, s olyan volt neki, mintha a lánya lett volna. Amikor aztán egyszer vendég érkezett a gazdaghoz, az nem akart a maga juhaiból s marháiból venni, hogy lakomát szerezzen a hozzá érkezett utasnak, hanem fogta a szegény ember bárányát, s azt készítette el eledelül a hozzá érkezett embernek.' Igen nagy haragra gerjedt erre Dávid az ellen az ember ellen, s azt mondta Nátánnak: ,,Az Úr életére mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt cselekedte. Négyszeresen térítse vissza a bárányt, mivelhogy ezt cselekedte és könyörtelenül járt el.' Azt mondta erre Nátán Dávidnak: ,,Te vagy az az ember! Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Én felkentelek Izrael királyává, megszabadítottalak Saul kezéből, Ne távozzék tehát a kard sohasem házadtól, mivel semmibe sem vettél engem, s elvetted a hetita Uriás feleségét, hogy a te feleséged legyen. Ezt üzeni ezért az Úr: Íme, saját házadból támasztok bajt ellened, szemed előtt veszem el feleségeidet, és adom oda vetélytársadnak. Az le fog feküdni feleségeiddel a nap színe alatt. Te ugyanis titokban cselekedtél, én azonban egész Izrael színe előtt s a Nap színe alatt váltom valóra ezt a dolgot.' Azt mondta ekkor Dávid Nátánnak: ,,Vétkeztem az Úr ellen!' Azt mondta erre Nátán Dávidnak: ,,Az Úr meg is bocsátotta bűnödet: nem lakolsz halállal; mindazonáltal, mivel e dolog által alkalmat adtál az Úr ellenségeinek a káromlásra, fiad, aki született neked, meghal.' Nátán erre visszatért házába. Meg is verte az Úr azt a gyermeket, akit Uriás felesége szült Dávidnak, úgyhogy lemondtak róla. Erre Dávid könyörgött Istenhez a gyermekért, majd böjtöt tartott Dávid, félrevonult, és lefeküdt a földre. Erre odamentek hozzá házának vénei, és unszolták, hogy keljen fel a földről. Ő azonban nem akart, s eledelt sem vett magához velük.

Zs 50
A karvezetőnek. Dávid zsoltára, amikor Nátán próféta eléje járult, miután ő Batsebával vétkezett. Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint, könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat! Moss egészen tisztára vétkemtől, bűnömtől tisztíts meg engem! Mert elismerem gonoszságomat, és bűnöm előttem van szüntelen. Ellened vétkeztem, egyedül ellened, s azt cselekedtem, ami előtted gonosz, hogy igaznak bizonyulj beszédedben, és igzságos a te ítéletedben. Íme, gonoszságban fogantattam, és bűnökben fogant engem az én anyám. Íme, te a szív igazságát szereted; bölcsességedet titokban kinyilatkoztattad nekem. Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem és a hónál fehérebb leszek! Add, hogy örömet és vidámságot halljak, hadd ujjongjanak csontjaim, amelyeket összetörtél! Fordítsd el bűneimtől arcodat, töröld el minden gonoszságomat! Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben! Színed elől ne vess el engem, szent lelkedet ne vond meg tőlem! Add vissza nekem üdvösséged örömét, és készséges lélekkel erősíts meg engem! Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket, hogy hozzád térjenek az istentelenek! Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem, hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat! Uram, nyisd meg ajkamat, hadd hirdesse szám dicséretedet! Hiszen nem kedveled a véres áldozatot, ha égő áldozatot hozok, nem tetszik neked. A töredelmes lélek áldozat Istennek, a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg. Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal, hogy felépüljenek Jeruzsálem falai. Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban, ajándékokban, egészen elégő áldozatokban; Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra.

Mk 4,35-41
Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: ,,Menjünk át a túlsó partra!' Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket. Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt. Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltteték: ,,Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?' Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: ,,Csendesedj és némulj el!' Erre elállt a szél és nagy csendesség lett. Azután hozzájuk fordult: ,,Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?' Erre nagy félelem fogta el őket, és azt kérdezgették egymástól: ,,Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?'

Évközi harmadik hét – szombat

2012. január 28. - Szombat

  Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a
  túlsó partra.”  Erre  azok elbocsátották  a  tömeget, és  Jézust  magukkal
  vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük.  Nagy
  szélvihar támadt,  a  hullámok  a  bárkába  csaptak,  úgyhogy  az  már-már
  megtelt.  Ő  a   bárka  végében  egy   vánkoson  aludt.  Felkeltették   és
  megkérdezték: „Mester, nem törődsz  azzal, hogy elveszünk?” Erre  fölkelt,
  ráparancsolt a szélre, és  ezt mondta a  tengernek: „Hallgass el,  nyugodj
  meg!” A  szél elállt,  és nagy  csendesség lett.  Ekkor hozzájuk  fordult:
  „Miért féltek?  Még mindig  nincs  bennetek hit?”  Nagy félelem  fogta  el
  ugyanis őket. Egymást  kérdezgették: „Ki lehet  ez, hogy még  a szél és  a
  tenger is engedelmeskedik neki?”
  Mk 4,35-41

  Elmélkedés:

  A  vihar   lecsendesítésének  elbeszélésében   az  evangélista   egymással
  szembeállítja Jézus  nyugodt viselkedését  és az  apostolok  feszültségét.
  Miközben  Jézus   nyugodtan   alszik   a   háborgó   tengeren,   apostolai
  halálfélelemmel a szívükben küszködnek,  nehogy elmerüljenek a  tengerben.
  Miután felébresztik az Urat, ő nem csak a tengeri vihart némítja el, hanem
  elcsendesíti tanítványai háborgó lelkét  és eloszlatja félelmeiket.  Szent
  Márk  írásában  több  helyen  is  észrevehetjük,  hogy  Jézus  személyének
  kilétére vonatkozóan szeretne  tanítást adni.  Az emberek  is sokszor  azt
  kérdezték, ami  többek  között  a  mai jelenetben  is  szerepel,  hogy  ki
  tulajdonképpen Jézus? Márk erre a  kérdésre akar válaszolni az  evangélium
  megírásával. A  mai rész  több választ  is ad  erre. Egyrészt  Jézus Úr  a
  természet felett, másrészt úr a gonoszt jelképező tengeri vihar felett. De
  az is kiderül, hogy Jézus  mindig velünk utazik életünk „bárkájában”,  nem
  hagy el bennünket, az  ő tanítványait. Ő az,  aki a veszélyben  eloszlatja
  félelmeinket és növeli hitünket.
  © Horváth István Sándor
 
 

  Imádság:

  Te vagy az Úr az egész teremtett világ felett. Életünk napjainak számát Te
  méred ki. Te adsz  nekünk lehetőséget, hogy amíg  ebben a világban  élünk,
  azokat a  kincseket  keressük,amelyek  soha el  nem  múlnak.  Tégy  minket
  készségessé, hogy tekintetünket mindig az égre emeljük. Múlandó ez a föld,
  ez a világ: add, hogy megértsük Igéd igazságát.
______________________________

Évközi harmadik hét – szombat

a Szent Benedek Iskolaközpont nyílt napjára,
amelyről bővebb információ a http://www.szentbenedekiskola.hu/ oldalon található.

 „Miért vagytok gyávák?”
2012. január 28. Évközi harmadik hét – szombat

P. Ernest Daly

Mk 4,35-41
Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: ,,Menjünk át a túlsó partra!'' Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket. Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt. Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltették: ,,Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?'' Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: ,,Csendesedj és némulj el!'' Erre elállt a szél és nagy csendesség lett. Azután hozzájuk fordult: ,,Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?'' Erre nagy félelem fogta el őket, és azt kérdezgették egymástól: ,,Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?''

Bevezető ima: Uram, hiszem, hogy Te is ott ülsz az én bárkámban. Szeretném, hogy erős legyen a beléd vetett hitem. Bízom benne, hogy a Te jó kikötődbe fogsz vezérelni engem, bármilyen bűnös vagyok is. Szeretlek, mert mindig elkísérsz engem ebben az életben.

Kérés: Uram, add, hogy növekedjek a hitben!

1. Rázós út. Tudjuk, hogy nem maradunk örökre itt a földön. Van egy másik part, amely a mi otthonunk. Krisztus azért jött, hogy emlékeztessen minket erre és megmutassa, hogyan tudunk eljutni oda. Felveszem Jézust a bárkámra és hagyom, hogy megmutassa, mit kell tennem életemben? Vagy visszahúzódom, és nem megyek bele abba a kalandba, hogy teljesen Krisztusra hagyatkozzak?

2. Megengedett veszély. Krisztus hagyja, hogy az olykor legyőzhetetlennek tűnő nehézségek ide-oda dobálják a bárkánkat. Az, hogy Jézus a bárkánkban ül, nem garancia arra, hogy minden simán fog menni. Észre kell vennünk, hogy Ő a nehézségeink idején is munkálkodik. Meg kell kérdeznünk Őt, hogy mire akar tanítani minket. Ha a kísértések közepette közelebb kerülünk Krisztushoz, az bizonyára a kegyelem műve. Mégis sokszor megállapítjuk, hogy a nehezebb időkben a Krisztusba vetett bizalmunk elillan. Még nem tanultuk meg, hogy „az Istent szeretőknek minden javukra szolgál…” (Róm 8,28).

3 A legbiztonságosabb kezekben. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Krisztus megnyerte a végső csatát. Megengedi a nehézségeket, hogy növekedhessünk az érte való odaadásban. Ha az élet fáj, és nincs semmi értelme sem, akkor a bűn és a halál legyőzőjébe vetett hitünket kell elmélyítenünk. Ő fogja megírni életünk utolsó fejezetét. Ő fog minket a biztos kikötőbe vezérelni. Benne való hitünket úgy erősíthetjük meg, hogy tekintetünket az Ő ígéreteire és jelenlétére szegezzük. Megújíthatjuk bizalmunkat, hogy Krisztus nem hagyja megválaszolatlanul imáinkat, hanem amikor jónak látja, akkor hatalommal és nagy erővel megválaszolja azokat, és ez messze felülmúlja majd várakozásainkat. Ha a bárkában ülve folytatjuk utunkat a vihar közepette is, akkor hagyjuk, hogy egyedül Ő döntsön a sorsunk felől. Ilyenkor biztosabb kezekben nem is lehetnénk!

Beszélgetés Krisztussal: Uram, tudom, hogy erősíteni akarod hitemet, ezért nehézségeket küldesz rám, hogy megértsem, rajtad kívül nincs senkim, akihez fordulhatnék. Add, hogy az életemben adódó nehézségeket arra tudjam használni, hogy egyre teljesebben oda tudjam magam adni neked! Meg akarok tanulni bízni benned, életem igazi Ura. Vezess el engem a biztos kikötőbe!

Elhatározás: Át fogom világítani életem egyik nagyobb problémáját és megvizsgálom, hol kell nagyobb bizalmat felmutatnom Isten iránt.

A pápa imaszándéka 2012 január hónapra:
Természeti katasztrófák áldozatai: A természeti katasztrófák áldozatai megkapják azt a lelki és anyagi erősítést, amelyre szükségük van életük újraépítéséhez.
Elköteleződés a békéért: A keresztények elköteleződése a béke javára alkalom legyen arra, hogy minden jóakaratú ember előtt tanúsítsák Krisztus nevét.

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger