2012. február 2., csütörtök

Urunk Bemutatásának ünnepe (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

Urunk Bemutatásának ünnepe (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

  II. János Pál pápa a mai napot az Istennek szentelt élet napjává nyilvánította, mert Urunk templomi bemutatása példája minden Istennek felajánlott életnek. Jézust bemutatták Istennek, de az evangélista tudatosan hallgat arról, hogy helyettes áldozattal megváltották volna, mert Jézus véglegesen az Istené volt, halálával önmagát ajánlotta föl, és váltott meg bennünket. Jézus az ellentmondás jele lett, a hit próbaköve. Vele szemben nem elegendő a látszólagos rokonszenv, amilyen Pilátusé is volt, egész személyiségünkben kell elköteleződnünk mellette. A mai ünnepet a szent találkozás ünnepének is szokás nevezni. Simeon és Anna prófétanő készült a Messiással való találkozásra. A papi vagy szerzetesi hivatás is nagy szent találkozás pillanata. Krisztus világosságának fényében a fiatal fölismeri élete értelmét. Öröm tölti el szívét, és benső fölszólítást érez arra, hogy önmagát felajánlva Istennek, az evangélium világosságát terjessze. (Adoremusz 2006)
További gondolatok...

URUNK BEMUTATÁSA (ünnep)

2012.02.02. csütörtök: URUNK BEMUTATÁSA (ünnep)
 
Eljön templomába az Úr, aki után vágyódunk


Mal 3,1-4
Íme, én elküldöm angyalomat, hogy elkészítse az utat színem előtt, és csakhamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, s a szövetség angyala, akit ti óhajtotok. Íme, már jön is, -- mondja a Seregek Ura. -- De ki tudja elviselni az ő eljövetelének napját, s ki állhat meg az ő láttára? Mert ő olyan, mint az olvasztó tűz, és mint a posztóványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester, és salaktalanná teszi Lévi fiait; és megtisztítja őket, mint az aranyat és mint az ezüstöt, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak, és tetszeni fog az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint a hajdankor napjaiban, és mint a régi esztendőkben.
vagy

Zsid 2,14-18
Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által lerontsa azt, akinek a halál fölött uralma volt, az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott. Mert bizony nem az angyalokat karolta fel, hanem Ábrahám utódát karolta fel [Iz 41,8-9]. Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez [Zsolt 22,23], hogy irgalmas legyen, és hűséges főpap Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit. Mivel ő maga is megtapasztalta a szenvedést és a kísértést, segítségükre tud lenni azoknak, akik kísértést szenvednek.

Zs 23
Zsoltár Dávidtól. Az Úré a föld s ami azt betölti, a földkerekség és minden lakója. Mert ő alapította a tengerekre, s a folyók fölé ő állította. Ki mehet fel az Úr hegyére? Ki állhat meg az ő szent helyén? Az, akinek keze ártatlan, akinek szíve tiszta, aki magát hiúságra nem adja, s nem tesz hamis esküt. Az ilyen áldást nyer az Úrtól, s irgalmat Istentől, oltalmazójától. Ez azok nemzedéke, akik őt keresik, akik Jákob Istenének arcát keresik. Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, a harcban hatalmas Úr. Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya.

Lk 2,22-40
Mikor pedig elteltek a tisztulás napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: ,,Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve' [Kiv 13,2.12], és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: ,,Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát' [Lev 12,8]. Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt benne. A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt: ,,Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a te megváltásod [Iz 40,5], melyet minden nép színe előtt készítettél [Iz 52,10], világosságul a pogányok megvilágosítására [Iz 42,6; 49,6] és dicsőségére népednek, Izraelnek' [Iz 46,13]. Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: ,,Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak; és a te lelkedet tőr járja át -- hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.' Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte az Urat, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Izrael megváltását. Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt vele.

Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

2012. február 2. – Csütörtök, Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő
  Boldogasszony)

  Amikor  Mózes  törvénye  szerint  elteltek  Mária  tisztulásának   napjai,
  fölvitték Jézust  Jeruzsálembe,  hogy bemutassák  az  Úrnak, amint  az  Úr
  törvénye előírja: „Minden  elsőszülött fiú az  Úr szent tulajdona”.  Ekkor
  kellett Máriának, ugyancsak az Úr  törvénye szerint, „egy pár gerlét  vagy
  két  galambfiókát”   tisztulási  áldozatul   bemutatnia.  És   íme,   volt
  Jeruzsálemben egy Simeon  nevű férfiú,  egy igaz és  istenfélő ember,  aki
  Izrael  vigaszára  várt,  és  a  Szentlélek  lakott  benne.  A  Szentlélek
  kinyilatkoztatta neki, hogy  nem lát  halált addig,  míg nem  látja az  Úr
  Fölkentjét. A  Lélek arra  indította, hogy  menjen a  templomba, amikor  a
  gyermek  Jézust  odavitték  szülei,  hogy  a  törvény  előírásai   szerint
  cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
  Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
  szavaid szerint békességben,
  mert szemeim meglátták Szabadításodat,
  melyet minden nemzet számára készítettél,
  hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
  és dicsőség népednek, Izraelnek.
  Jézus atyja  és  anyja ámulva  hallgatták  mindazt, amit  Simeon  mondott.
  Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám,
  e  gyermek  által  sokan  elbuknak  és  sokan  feltámadnak  Izraelben!  Az
  ellentmondás jele lesz  ő –  még a  te lelkedet is  tőr járja  át –,  hogy
  napfényre  kerüljenek  sok  szívnek  titkos  gondolatai!”  Ott  volt  Anna
  prófétanő  is,  Fánuel  leánya  Áser  törzséből.  Idős  volt  már,  napjai
  előrehaladtak. Leánykora után  hét évig élt  férjével, majd özvegyen  érte
  meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta  el a templomot soha, böjtölve  és
  imádkozva szolgálta Istent éjjel  és nappal. Abban  az órában is  odament,
  dicsőítette Istent, és beszélt  a gyermekről mindazoknak, akik  Jeruzsálem
  megváltására vártak.
  Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek  városukba,
  a galileai  Názáretbe. A  gyermek pedig  növekedett és  erősödött;  eltelt
  bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
  Lk 2,22-40

  Elmélkedés:

  A mai napon,  Urunk bemutatásának ünnepén,  arra emlékezünk, hogy  negyven
  nappal  Jézus  születése  után  a  gyermeket  a  vallási  törvény  szerint
  bemutatták Istennek  a  jeruzsálemi templomban.  Az  ünnep  evangéliumának
  szövegében kulcsfontossága  van a  látás szónak.  Simeon ígéretet  kapott,
  hogy „nem lát halált” egészen addig a napig, amíg nem „látja a Fölkentet”.
  Amikor pedig karjába  vehette a  gyermek Jézust, hálát  ad Istennek,  mert
  „látták szemei a Szabadítót”. Mindannyiunk szívében ott él az  Isten-látás
  vágya. Mária,  aki  egykor  karjában vitte  gyermekét  a  templomba,  hogy
  bemutassa Istennek,  most  nekünk hozza  el  Jézust, felénk  tartja,  hogy
  láthassuk a Megváltót. Mária Jézust nyújtja a gyermekeknek, a fiataloknak,
  a felnőtteknek és az  időseknek. Nem kell  félve eltakarnunk az  arcunkat!
  Nem kell  rettegnünk attól,  hogy mi  történik, ha  találkozunk  Istennel!
  Hiszen nem ítélkezni jön,  hanem hogy szabadulást hozzunk  nekünk. Ő a  mi
  Megváltunk, Ő a mi világosságunk!
  © Horváth István Sándor
 
 

  Imádság:

  Ó mennyire édes  a léleknek és  mennyire kedves előttem  a szent  imádság,
  amelyet önmaga és az  Én megismerésem házában  végez, amikor felnyitja  az
  értelem szemét a szent hit világosságával és kitárja érzületét  szeretetem
  bősége felé!  Ez  a  szeretet  láthatóvá lett  számotokra  az  én  látható
  egyszülött Fiam  által, aki  a Vérével  mutatta meg  e szeretetet.  A  Vér
  megrészegíti a lelket,  az isteni szeretet  tüzébe öltözteti és  eledeléül
  adja a Szentséget, melyet Én  bocsátottam rendelkezésetekre a szent  Egyház
  misztikus testében. Azaz odaadtam Fiam, az egészen Isten és egészen  ember
  Testét és  Vérét,  hogy  szolgám;  kinek kezében  vannak  a  Vér  kulcsai,
  szolgálja fel nektek.
  Sziénai Szent Katalin
______________________________

A megszentelt élet világnapja – Imádkozzunk a megszentelt életű hivatásokért!

Február 2. – A megszentelt élet világnapja – Imádkozzunk a megszentelt életű hivatásokért!

II. János Pál pápa
II. János Pál pápa kezdeményezésére 1997 óta ezen a napon adnak hálát a keresztények azért az ajándékért, amelyet az Úr a szerzeteseken, a megszentelt életet élőkön keresztül a Krisztus-hívők közösségének ad.
Az alábbiakban közöljük II. János Pál 1997-es üzenetét, amelyben megfogalmazta ennek az imádságban és elmélyedésben töltendő napnak a céljait.
 
 
II. János Pál pápa üzenete
a megszentelt élet napjára
 
Tisztelt Püspöktestvéreim,
kedves Megszentelt Személyek!
 
1. A megszentelt élet napjának megünneplése, melyre első ízben február 2-án kerül sor, egyfelől segíteni kívánja az egész egyházat, hogy egyre jobban megbecsülje azoknak a személyeknek a tanúságtételét, akik az evangéliumi tanácsok megélésével Krisztus szorosabb követését választották, másfelől megfelelő alkalmat szeretne felkínálni a megszentelt személyeknek, hogy megújítsák szándékaikat és felélesszék magukban azokat az érzelmeket, amelyek új erővel tölthetik meg átadottságukat az Úrnak.
A megszentelt élet küldetése az egyház mai és jövőbeli életében, immár a harmadik évezred küszöbén, nemcsak azokat érinti, akik ezt a különleges karizmát megkapták, hanem az egész keresztény közösséget. A tavaly közzétett Vita consecrata kezdetű, szinódus utáni apostoli buzdításomban írtam: „Valóban, a megszentelt élet az egyház szívében helyezkedik el, és az egyház küldetését tekintve döntő jelentőségű, mert »a keresztény hivatás benső természetét jeleníti meg«, és a jegyes-egyháznak az egyetlen Jegyessel való egyesülésére irányuló törekvését fejezi ki" (3. pont).
A megszentelt személyekhez szólva szeretném újfent megismételni a felhívásomat, hogy bizalommal tekintsetek a jövőbe, számítsatok Isten hűségére és kegyelmének hatalmára, amely mindig új csodás dolgokat képes végbevinni: „Nemcsak dicsőséges történelmetek van, melyre emlékeznetek s melyről szólnotok kell, hanem egy még felépítendő nagy történelmetek is! Tekintsetek a jövőbe, amely felé a Szentlélek vezet titeket, hogy általatok még nagy dolgokat műveljen" (uo. 110).
 
A megszentelt élet napjának célja
2. A megszentelt élet napjának tehát hármas célja van: elsősorban annak a belső igénynek felel meg, hogy ünnepélyesebben dicsőítsük az Urat és adjunk hálát neki a megszentelt élet nagy ajándékáért. Ez az életforma ugyanis számtalan karizmával és az Isten országa ügyének teljesen átadott életek gyümölcseivel gazdagítja és táplálja a keresztény közösséget. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a megszentelt élet, mielőtt az ember elköteleződése lenne, felülről származó, az Atya kezdeményezéséből jövő ajándék, az Atyától, aki „különleges szeretettel és egy sajátos küldetésre való tekintettel vonzza magához teremtményét" (uo. 17). Az, hogy Isten ilyen különleges szeretettel tekint az emberre, mélyen megérinti a meghívott szívét, és a Szentlélek arra indítja, hogy Krisztus nyomába szegődjön, egy különleges követési módon, vagyis a tisztaság, a szegénység és az engedelmesség evangéliumi tanácsának vállalásával. Micsoda pompás ajándék!
„Mi lenne a világból, ha nem lennének szerzetesek?" - kérdezte joggal Szent Teréz (Libro de la vida, 32,11). Olyan kérdés ez, amely arra buzdít, hogy szüntelenül hálát adjunk az Úrnak, aki a Léleknek ezzel az egyedülálló ajándékával ma is lelkesíti és támogatja az egyházat felelősségteljes útján a világban.
 
3. A megszentelt élet napjának célja másodsorban annak elősegítése, hogy Isten egész népe jobban ismerje és becsülje a megszentelt életet.
Amiként a zsinat hangsúlyozta (vö. Lumen gentium, 44), és nekem is volt alkalmam kiemelni a már említett apostoli buzdításomban, a megszentelt élet „hűségesebben követi és az egyházban mindig láthatóvá teszi azt az életformát, amelyet Jézus - az Atya legtökéletesebb megszenteltje és misszionáriusa az ő országáért - magára vállalt, és az őt követő tanítványoknak javasolt" (22). A megszentelt élet tehát az ő Fiú-létének különleges és élő emlékezete, amely az Atyát választja egyetlen Szerelmének - íme a szüzessége; benne találja meg kizárólagos gazdagságát - íme a szegénysége; és az Atya akarata a tápláló „eledele" (vö. Jn 4,34) - íme az engedelmessége.
Ennek az életformának, melyet Jézus választott és különösképpen a megszentelt személyek jelenítenek meg, nagy jelentősége van az egyház számára, amely arra kapott meghívást, hogy minden tagjában ugyanezt az egészen Istenre irányult életet élje, követvén Krisztust a Szentlélek világosságában és erejében.
A sajátosan megszentelt élet a maga sokszínű kifejeződésében ily módon minden hívő keresztségi megszenteltségének szolgálatában áll. Az egyház, amikor szemléli a megszentelt élet ajándékát, akkor saját legbensőbb hivatására veti tekintetét, tudniillik arra, hogy egyedül az ő Urához tartozzon, és arra vágyjon, hogy szemében olyan legyen, „amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen" (Ef 5,27).
Az, hogy külön napot szentelünk a megszentelt élet megünneplésére, jó alkalom lehet tehát arra, hogy Isten népének minden tagja alaposabban végiggondolja és megértse a megszentelt életre vonatkozó tanítást.
 
4. Harmadsorban a megszentelt élet napja közvetlenül a megszentelt személyeket érinti. Arra hívja őket, hogy közösen és ünnepélyesen köszönjék meg a csodákat, melyeket az Úr vitt végbe bennük, hívő tekintetükkel világosabban felfedezhessék életükben az isteni szépségnek a Lélek által kibocsátott sugarait, és elevenebb legyen bennük az egyházban és a világban betöltött helyettesíthetetlen küldetésük tudata.
A megszentelt személyeket, akik a világ gyakran zavaros és széteső életébe bekapcsolódva élnek és olykor a legnehezebb feladatok látják el, a megszentelt élet napjának ez az évenkénti megünneplése is segítheti abban, hogy visszataláljanak hivatásuk forrásaihoz, mérlegre tegyék életüket, és megerősítsék megszenteltségük melletti elköteleződésüket. Így örömmel képesek tanúságot tenni a legkülönbözőbb körülmények között élő férfiak és nők előtt, hogy az Úr a minden ember szívét betölteni képes Szeretet.
Valóban nagy szükség van manapság arra, hogy a megszentelt élet egyre jobban „örömtelinek és Szentlélekkel elteltnek" mutatkozzon, hogy küldetésének útjain új erőt merítve lendületesen járjon, és a megélt tanúságtétel révén hitelesnek bizonyuljon, minthogy „a mai embert inkább érdeklik a tanúk, mint a tanítók, és ha mégis hallgat a tanítókra, azért teszi, mert ők egyben tanúk is" (Evangelii nuntiandi, 41).

Az Úr Jézus templomban való bemutatásának ünnepe
5. A megszentelt élet napját annak az ünnepnek a keretében fogjuk ünnepelni, amely emlékezetünkbe idézi Mária és József Jézust bemutató mozdulatát a templomban, hogy „felajánlják az Úrnak" (Lk 2,22).
Az evangéliumnak ebben a jelenetében feltárul Jézusnak, az Atya megszenteltjének misztériuma, aki azért jött a világra, hogy hűségesen teljesítse Atyja akaratát (vö. Zsid 10,5-7). Simeon „világosságnak" nevezi a „népek megvilágosítására" (Lk 2,32), és prófétai szavakkal előre meghirdeti Jézus tökéletes önfelajánlását az Atyának, valamint végső győzelmét (vö. Lk 2,32-35).
Jézus bemutatása a templomban ily módon beszédes ikonja az élet teljes átadásának azok részéről, akik arra hivatottak, hogy az evangéliumi tanácsok vállalásával újra megjelenítsék az egyházban és a világban „a szűz, szegény és engedelmes Jézus jellegzetes vonásait" (Vita consecrata, 1).
Krisztus bemutatásához Mária is hozzákapcsolódik.
A Szűzanya, aki a templomba viszi fiát, hogy felajánlja az Atyának, jól megjeleníti az egyház alakját, amely szintén felajánlja gyermekeit a mennyei atyának, s bekapcsolja őket Krisztus egyetlen életáldozatába, mely az egyházban megvalósuló minden megszenteltség alapja és mintája.
A római és más egyházmegyékben a február 2-i ünneplés évtizedek óta szinte spontán módon egybegyűjti a megszentelt élet intézményeinek és az apostoli élet társaságainak számos tagját, hogy testületileg is megmutassák - közösségben Isten egész népével - meghívottságuk ajándékát s annak vállalását, a megszentelt élet karizmáinak sokszínűségét, valamint sajátságos jelenlétüket a hívők közösségében.
Kívánom, hogy ugyanezt a tapasztalatot az egész egyházban átéljék oly módon, hogy a megszentelt élet napjának megünneplése egybegyűjtse a megszentelt személyeket a többi hívővel, és Szűz Máriával együtt énekeljenek azokról a csodákról, amelyeket az Úr művelt oly sok gyermekében, s megmutassák mindenkinek, hogy mindnyájunknak, akiket Krisztus megváltott, Istennek „szentelt néppé" (MTörv 28,9) kell válnunk.
 
Az egész egyház küldetése szempontjából várt gyümölcsök
6. Kedves testvéreim és nővéreim, amikor Mária anyai pártfogásába ajánlom ennek az ünnepnapnak az elindítását, szívből kívánom, hogy bőséges gyümölcsöt hozzon az egyház megszentelődése és küldetése számára. Segítse különlegesen is a sajátos megszenteltséggel járó hivatások iránti megbecsülés növekedését a keresztény közösségben, és tegye egyre erősebbé az imát, hogy az Úr megajándékozzon minket ilyen hivatásokkal és megérlelje a nagylelkű készséget a fiatalokban és a családokban ennek az ajándéknak az elfogadására. Az egész egyházi élet gazdagodik ezáltal, az új evangelizáció pedig erőre kap.
Bízom abban, hogy az imádságnak és az elmélyedésnek ez az napja segíteni fogja a részegyházakat a megszentelt élet ajándékának egyre nagyobb értékelésében, valamint abban, hogy a megszentelt élet üzenetének fényében mértékre tegyék önmagukat, hogy rátaláljanak a helyes és termékeny egyensúlyra tevékenység és szemlélődés, imádság és szeretetszolgálat, történelemben való elköteleződés és eszkatológiai távlat között.
Szűz Mária, aki abban a magasztos kiváltságban részesült, hogy tiszta és szent áldozatként bemutathatta az Atyának Jézus Krisztust, az ő egyszülött Fiát, segítsen minket, hogy szüntelenül nyitottak és befogadók legyünk azokra a csodás dolgokra, amelyeket napjainkban is művel Isten az egyház és az egész emberiség javára.
Ezekkel az érzelmekkel és a megszentelt személyeknek hivatásukban állhatatosságot és örömet kívánva adom mindenkire apostoli áldásomat.
Vatikánváros, 1997. január 6.
II. János Pál pápa

Körlevél a Megszentelt Élet ünnepére

A Megszentelt Élet napját minden esztendőben Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án ünnepeljük. Ebből az alkalomból adjuk közre a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevelét.

Bevezetés

Huszonnyolc évvel ezelőtt egy kicsiny, hajlott hátú, fakókék szárit és kopottas sarut viselő törékeny nő lépett a svéd király elé, hogy átvegye a Nobel-békedíjat. A bársonyban pompázó, ragyogó teremben körös-körül előkelőségek és hírességek foglaltak helyet frakkban és szmokingban, elegáns estélyiben. A világ befolyásos emberei mind odagyűltek. A kör közepén pedig a pici asszony száriban, saruban. Teréz anya Indiából, a betegek és haldoklók szolgálólánya.
Amikor a mikrofonhoz lépett, hogy megtartsa előadását, egyszerű szavakkal, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, imádságra hívta a jelenlevőket. A hírességekkel együtt Assisi Szent Ferenc szavaival mondott hálaimát Istennek a Nobel-békedíjért.

Kedves Testvérek!
Ma, a Megszentelt Élet napját követő vasárnapon, amikor az egész világon hálát adnak Istennek a szerzetesi hivatásokért, ezt a képet szeretnénk felmutatni nektek: egy törékeny nő áll a figyelem középpontjában, és imádságra indítja a világ vezetőit. Aki az életét Istennek szenteli, képes úgy tanúságot tenni az Ő emberszeretetéről, hogy a világ felfigyel rá, megérti tanúságtételét, és vele együtt ad hálát Istennek.
E képből kiindulva arról szeretnénk szólni körlevelünkben, miről is tanúskodik az Istennek szentelt élet, vagy ahogy egyszerűen hívjuk, a szerzetesség.

Az Istennek szentelt élet jellemzői

1. Erő az erőtlenségben
A szerzetesség első, talán legszembeötlőbb vonása a hatalomról való lemondás. Ez az eszköztelenség Jézus szegénységét és szelídségét idézi. A szerzetes mögött nem áll egy világbirodalom hadserege vagy a világcégek anyagi forrása. Szava és egész egyénisége mégis hatékony. Olyan erő sugárzik belőle, amely áttöri a közöny és a cinizmus falait. Minden nehézség ellenére meggyőz arról, hogy képes jót tenni, igaz életet élni, és hogy az emberiség sebei gyógyíthatók.
A szerzetes: „ember a határon”. Az emberi teljesítőképesség és méltóság határmezsgyéjén áll, mert vállalja saját határainak megtapasztalását, a saját valóságát: sebeit, kudarcait, botlásait, és így keresi az Istent. A szerzetes az elesett emberek mellett áll, akiket nem vagy csak nehezen vállal a világ. Otthon van köztük, a „legutolsók felebarátjává” válik.
Így tesz tanúságot arról – akár vészterhes időkben is, mint a nemrég boldoggá avatott Salkaházi Sára testvér –, hogy az „ember a legnagyobb érték minden idők társadalmában”.

2. Életszentség
A megszentelt életet élő ember Istent keresi az ember világában. Szerzetestestvéreink – mint Teréz anya is – arról számolnak be, hogy meg is találják. „Nem vagyunk igazi szociális munkások – mondja Teréz anya. – Az emberek azt gondolhatják rólunk, hogy szociális munkát végzünk, de valójában szemlélődők vagyunk a világ kellős közepén. Mert napi huszonnégy órában Krisztus testét érintjük.”
A szerzetes tehát Isten közelségében él az ember világában. Úgy él Isten jelenlétében, hogy mások számára is világossá válik: Isten közel van, engem is meg akar szentelni. Nem távoli, titkos, csak a kiválasztott keveseknek szóló életszentség ez, hanem mindenki számára elérhető.
„Huszonnégy óránk van Krisztus jelenlétében, neked is, nekem is. Próbáld meg te is elvinni Istennek ezt a jelenlétét a családodba, mert az a család, amely együtt imádkozik, együtt is marad.”

3. Jézus követése
A szerzetes nagyon ember – fogalmazta nemrég egy magyar szerzetes, majd így folytatta: „A rám bízott szegényektől nagyon sokat kaptam.” Igen, mert a szerzetes azt tartja, hogy „úgy lehet valóban fölemelkedni Istenhez, hogy a megtestesülő Istennel együtt leszállunk a világba.”
Amikor azt mondjuk, hogy a szerzetesek Jézus szorosabb követésére vállalkoznak, akkor tulajdonképpen erről beszélünk. A szüzességben, a szegénységben, az Atyának való engedelmességben élő Názáreti Jézus életét követik, hogy a lehető legközelebb kerüljenek hozzá, és általa az Atyához.
Jézus nem aszketikus megfontolásból rendezte így az életét, hanem azért, mert próféta volt: Isten országának a jelévé lett. Arról tett tanúságot, hogy Isten közel jött hozzánk, irgalmas és gyógyító szeretetével jelen van az életünkben.
A szerzetesek, amikor Jézus életformáját utánozzák, az ő prófétai küldetésében vesznek részt. Ennek a belső mozzanatnak rendelik alá életük külső, látható jellemzőit: a közösségi életet, öltözetüket és az engedelmességet.
A szerzetesi közösségeket nem a családi kötelék vagy a hasonló érdeklődés fogja össze, hanem Jézus szorosabb követésének vágya és az ebből fakadó küldetés. E küldetés megélése a közösségben kezdődik. Ezt jelzi a szerzetesek ruhája is, ami a közösségvállalás kifejezése, és csak ebből következően egyenruha. Mint Teréz anya nővérei esetében a szári a legszegényebbekkel való szolidaritást mutatja, amit egyénileg és közösségileg is vállalnak.
Az engedelmesség – a mai ember számára talán a legnehezebben érthető vonása a szerzetességnek, mert mintha attól fosztaná meg az embert, ami igazán emberré teszi: a szabad akarattól, az önrendelkezéstől, önmaga kibontakoztatásától. A szerzetesi engedelmesség, mint Jézus életében is, a következő meggyőződésből fakad: Isten akarata, hogy szabad legyek: szabad a jóra, annak meglátására és megvalósítására az életemben.

4. Az Egyház küldetésében
Az Istennek szentelt ember egész életével, szavaival és tetteivel, teljes személyiségével egyértelmű és erőteljes tanúságot tesz arról, hogy Istennek gondja van ránk és az egész világra. A szerzetes felelősségvállalásával tanúsítja Isten szeretetét. Küldöttnek tudja magát, és eszerint cselekszik. Nem másra vár, hogy jobbá legyen az élet, hanem hagyja, hogy megérintse mások nyomora és szenvedése, és megteszi, ami tőle telik. Az irgalmas szamaritánus magatartása ez, amely világosan és erővel hirdeti: „Isten szeret engem, nekem pedig megvan a lehetőségem arra, hogy úgy szeressek másokat, ahogyan Isten szeret engem; nem nagy dolgokban, hanem kis dolgokban nagy szeretettel.” Ugyanezt látjuk minden rend vagy szerzetesi közösség esetében. A közösségek az alapító sajátos istentapasztalatából eredeztethetők, majd ezt a tapasztalatot élik meg evilági tevékenységükön keresztül. Isten a betegekben, a tudatlanokban, a szegényekben személyesen szólította meg őket. Személyes válaszuk a vállalt tevékenység, ami egész életformájukat meghatározza.
Munkájuk így az Istennel való találkozás helye önmaguk és azok számára, akik körében tevékenykednek, akik között élnek, és akik általuk megtapasztalhatják Isten irgalmas szeretetét. A szerzetesben azzal az Istennel találkozhatunk, aki mindannyiunk életét fontosnak és szépnek tartja.
A szerzetesek tehát nem pusztán hasznos munkát akarnak végezni olyan területeken, amelyekre az elkényelmesedett vagy megcsömörlött társadalomnak nem jut ereje és figyelme. Jelek és küldöttek, mint Jézus. Nem birtokolják Istent, hanem keresik, és szomjukkal másokat is felszabadítanak az Isten után vágyakozó ember méltóságára.
A hegyen elvonuló és imádkozó Jézust a szemlélődő rendek, a betegeket gyógyító Jézust a betegápolók, a tanító Jézust a tanító rendek követik. Így teszik megtapasztalhatóvá Jézus és az Egyház küldetésében Isten emberszeretetét.

Befejezés

Kedves Testvérek!
Ma, a Megszentelt Élet ünnepén bátorítani, lelkesíteni és megerősíteni akarunk titeket. Ezért veletek együtt köszönjük meg Istennek azokat a testvéreinket, akik Jézust követve az Isten országának és az ember ügyének szentelték magukat. Életük példája kalandra hív mindnyájunkat: annak megértésére, hogy az élet Isten ajándéka, amelyet el kell fogadnunk, és tovább kell adnunk másoknak.

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

2008. január 21.

Urunk Bemutatása a templomban – Gyertyaszentelő Boldogasszony

Az ellentmondás sziklája
2012. február 2.
Urunk Bemutatása a templomban – Gyertyaszentelő Boldogasszony
A megszentelt élet napja

P. Alex Yeung LC

Lk 2,22-40
Amikor elteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, ahogy az Úr törvényében elő volt írva: az anyaméhet megnyitó minden elsőszülött fiú az Úr szentjének hívatik, s az áldozatot is be akarták mutatni, ahogy az Úr törvénye előírta: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.
Íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát, és a Szentlélek volt rajta. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek indítására a templomba ment. Amikor a szülők a gyermek Jézust bevitték, hogy a törvény előírásának eleget tegyenek, karjába vette és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal: "Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek." Apja és anyja csodálkoztak azon, amit fiukról mondott. Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: "Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak - a te lelkedet is tőr járja át -, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai." Volt egy Áser törzséből való, Anna nevű prófétaasszony, Fánuel leánya, aki már igen öreg volt. Hét évig élt férjével lánysága után, aztán özvegyen maradt. Már nyolcvannégy esztendős volt. Nem hagyta el a templomot soha, éjjel-nappal böjtben és imádságban szolgált. Ebben az órában is odajött, dicsőítette az Istent, és beszélt róla mindenkinek, aki csak várta Jeruzsálem megváltását. Miután így eleget tettek az Úr törvényének, lementek galileai városukba, Názáretbe. A gyermek pedig nőtt és erősödött, bölcsesség töltötte be, és az Isten kegyelme volt rajta.

Bevezető ima: Jézus Krisztus, köszönöm neked az imádság perceit. Alázatosan fordulok hozzád, elismerem nagyságodat és irántam való szeretetedet. Bocsásd meg, hogy sokszor a világot választottam helyetted. Add nekem kegyelmedet, hogy ma jobban szeresselek, és minden reményemet beléd vessem!

Kérés: Szűzanyám, segíts elnyernem a kegyelmet, hogy Krisztust és az Ő keresztjét válasszam!

1. Az ellentmondás jele. Simeon próféta meglepő dolgokat mond a kisded Jézusról. Mária és József ezek által ismeri fel, hogy Jézus a Messiás, akit a zsidók vártak, és Ő a világosság, aki megváltja a pogányokat. Simeon azonban a Szentírás ellentmondásáról is beszél: az Élet eljön az emberekhez, de csak a halál által. Szavai előre jelzik a keresztet. A titkot Szűz Máriára is kiterjeszti. Azt állítja, hogy ő is részese lesz a kereszt gyötrelmének: „a te lelkedet is tőr járja át -, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai." Nem is értjük: Krisztus nagyon szerette anyját, mégsem kímélte meg attól, hogy részt vegyen szenvedésében. Ez a kereszténység misztériuma: a szeretet és a szenvedés kéz a kézben haladnak. Nincs igazi szeretet szenvedés nélkül.

2. Isten bölcsessége. A keresztényeknek sok okuk van arra, hogy higgyenek. Gondolnunk kell azonban arra is, hogy Krisztus üzenete nem mindig érthető meg logikai úton. Nem szállíthatom le Krisztus elvárásait arra a szintre, amit helyesnek és értelmesnek tartok. Miért védelmezi például Krisztus és az Egyház a házasságot akkor is, ha a házastársak egymás iránti érzelmei elhalványultak, és súlyos személyiségi konfliktusokkal kerültek szembe? Miért legyen a keresztény becsületes és törvénytisztelő akkor is, ha ez sérti üzleti érdekeit, és senki más sem etikus? A világ embere úgy gondolkodik, hogy „a Jóisten nem biztosan nem akarja, hogy ennyit szenvedjünk, ugye?” Nos, itt van az, amikor Isten bölcsessége nem azonos a világ bölcsességével. Szent Pál mondja: A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. „...Hiszen Istennek a "balgasága" bölcsebb az embereknél, és Istennek a "gyöngesége" erősebb az embereknél” (1Kor 1:18,25)

3. Higgy a Kereszt erejében! A boldogság és a szenvedés nincsenek egymással ellentétben, de ezt csak az érti, aki Krisztus példáját követi. Hinnünk kell a keresztben, hinnünk és bíznunk kell hatalmában. Ez bizony nehéz, mivel büszkék vagyunk, és nem akarunk hinni a keresztben. Ahhoz, hogy higgyünk, Krisztusra kiáltunk, mint akkor, nagypénteken, hogy jöjjön le a keresztről, és hiszünk neki. Ha Krisztus lenne a haladás és a jólét, ahogyan ezt a világ érti, akkor készek lennénk hinni és elfogadni Őt. De Krisztus útja a kereszt. Mint az elmúlt húsz évszázadban, Krisztus és a Szentírás mindig is botránykő és ellentmondás, amivel szemben az emberek összecsapnak és megoszlanak. Ő a kő, amely épít és rombol: támogatja és biztosítja létünket, és lerombol büszkeségünkben. Szenvedni az igazságért, hűségért, becsületért, Krisztusban való hitért és embertársunk szolgálatában: ez a mennyei és földi boldogság forrása.

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, segíts, hogy higgyek kereszted hatalmában! Sokszor ösztönösen is kitérek a kereszt elől, amelyet Te engedsz életembe. Add meg nekem szereteted erejét, a szeretetét, amelyet bűneim miatt a kereszten függve mutattál meg. Ha vállamra veszem a keresztemet, akkor talán tanúsíthatom a világnak igazságodat és szeretetedet. Ha nehéz a keresztem, segíts, hogy édesanyádra, Máriára nézzek, és lássam, amint ő is részt vállal a keresztedből. Ne engedd, hogy sajnáljam magamat!

Elhatározás. Ha Isten iránti hűségem túl nehéz is számomra, nem utasítom vissza a keresztet, hanem Krisztussal egyesülve, szeretettel veszem a vállamra.


Erdő Péter bíboros atya 2012. februári imaszándéka:
Imádkozzunk, hogy a haldoklók Krisztus szeretetéből reményt és bizalmat merítsenek.

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger