2012. február 8., szerda

Emiliáni Szent Jeromos, nevelő

  Emiliáni Szent Jeromos, nevelő 

  Jó dolog, ha a harcos tudja, hogy ki az ellensége. Jézus megtisztítja látásmódunkat, amikor arra figyelmeztet, hogy nem az szennyezi be az embert, amit megeszik. Mindnyájan tudjuk azonban tapasztalatból, hogy könnyebb a rosszat a külső körülményekre hárítani, mint önmagunkban felkutatni és gyökerestől kiszakítani. Jézus erre az utóbbi, nehezebb, de hatékonyabb magatartásra, figyelmeztet bennünket. A szívünket tisztítsuk meg, és ne az étkezési törvények betartásától várjuk lelkünk tisztaságát. Hogyan tisztíthatjuk meg a szívünket? Bűnbánatban és alázatban befogadva az Igazat. Gondolat-, érzelem – és akaratvilágunkat Jézus élete hassa át. (Adoremus 2006)
További gondolatok...

Évközi ötödik hét – szerda

2012.02.08. szerda

(Emiliáni Szent Jeromos)
Áldott legyen Istened, az Úr, aki Izrael trónjára ültetett


1Kir 10,1-10
Amikor pedig Sába királynője hallott Salamon híréről az Úr nevével kapcsolatban, ő is eljött, hogy találós kérdésekkel próbára tegye. Miután nagy kísérettel és gazdagsággal, fűszereket, mérhetetlen sok aranyat és drágaköveket hozó tevékkel bevonult Jeruzsálembe, elment Salamon királyhoz, s elmondta neki mindazt, ami a szívében volt. Salamon fel is világosította minden dologról, amelyet eléje terjesztett: nem volt olyan dolog, amely a király előtt rejtély lett volna, s amire meg nem felelt volna. Amikor aztán Sába királynője látta Salamon egész bölcsességét s a házat, amelyet épített, meg az asztalán levő ételeket, meg a szolgák lakóhelyeit s a cselédek sorait és ruháit, meg a pohárnokokat, meg azokat az egészen elégő áldozatokat, amelyeket az Úr házában szokott bemutatni, még a lélegzete is elállt, és azt mondta a királynak: ,,Igaz az a beszéd, amelyet hallottam földemen a te dolgaidról s bölcsességedről; nem hittem, amikor nekem beszélték, amíg el nem jöttem magam és saját szememmel nem láttam, s meg nem győződtem, hogy felét sem mondták el nekem: bölcsességed és dolgaid felülmúlják a hírt, amelyet hallottam. Boldogok embereid, s boldogok szolgáid, akik mindig előtted állnak, s hallják bölcsességedet. Áldott legyen az Úr, a te Istened, akinek megtetszettél, s aki Izrael trónjára ültetett -- mivel az Úr mindörökké szereti Izraelt --, s aki királlyá tett, hogy jogot s igazságot szolgáltass!' Majd adott a királynak százhúsz talentum aranyat s nagyon sok fűszert meg drágaköveket: sohasem hoztak többé annyi fűszert, mint amennyit Sába királynője adott Salamon királynak.

Zs 36,5-40
Tárd fel az Úr előtt utadat, bízzál benne, ő majd eligazít. Mint a világosságot, felragyogtatja igazságod, és mint a delet, jogodat. Csendesülj el az Úrban és várd őt. Ne irigykedj arra, akinek szerencsés az útja, se arra az emberre, akinek cselekvése álnok. Állj el a haragtól és hagyd a bosszúságot; Ne irigykedj, hogy bűnbe ne essél, mert kiirtás vár a gonosztevőkre, s az Úrban bízók öröklik a földet. Kevés idő múlva a bűnös már nem lesz, a helyét sem találod, ha keresed. A szelídek pedig öröklik a földet, és élvezik a béke teljességét. Les a bűnös az igazra, fogát vicsorítja rá. Ám az Úr kineveti őt, mert előre látja, hogy eljön az ő napja. A bűnösök kardot rántanak, megfeszítik íjukat, hogy elejtsék a szegényt és a szűkölködőt, hogy megöljék az igaz úton járót. De saját szívükbe hatol a kardjuk, s összetörik íjuk. Többet ér a kevés az igaznak, mint sok bűnösnek a gazdagsága; Mert összetörik a bűnösök karja, de az Úr erőt ad az igaznak. Ismeri az Úr az ártatlanok napjait, s örökségük örökre megmarad. Rossz időkben sem vallanak szégyent, s az éhség napjaiban is jóllaknak. A bűnösök azonban elvesznek, s az Úr ellenségei eltűnnek, mint a mezők ékessége, eltűnnek, miként a füst. Kölcsönre szorul majd a bűnös és megfizetni nem tudja, de az igaz megkönyörül majd és adakozik. Mert az ő áldottai öröklik a földet, az átkozottak pedig elvesznek. Az Úr teszi szilárddá az ember lépteit, és útjában kedvét leli. Ha el is esik, sem üti meg magát, mert az Úr alátartja kezét. Ifjú voltam, meg is öregedtem, de sohasem láttam az igazat elhagyottan, sem gyermekét kenyeret koldulni. Könyörül és adakozik szüntelen, és áldott lesz gyermeke. Kerüld a rosszat, jót cselekedj, hogy megmaradhass örökkön-örökké! Mert az Úr szereti az igazságot, s szentjeit el nem hagyja. Örökre megbűnhődnek a gonoszok, és kipusztul az istentelenek magva; Az igazak pedig öröklik a földet, s örökkön-örökké rajta laknak. Bölcsességet beszél az igaznak szája, és igazságot szól nyelve. Szívében van Istenének törvénye, s nem ingadozik lépése. Leselkedik a bűnös az igazra, és halálra keresi; De az Úr nem adja kezére, s nem ítéli el, ha ítéletet mond felette. Várd az Urat és őrizd meg útjait, ő majd felmagasztal és öröklöd a földet; Látni fogod a bűnösök vesztét. Láttam az istentelent amint mindenek fölé emelkedik, zöldellő cédrusként magasodik; De íme, már nem volt ott, amikor visszatértem, kerestem és nem találtam. Ügyelj az ártatlanságra és figyelj az igazságra: mert a békés embernek van jövője, De egy szálig elvesznek a gonoszok, a bűnösök jövője pusztulás. Megsegíti az Úr az igazakat, oltalmazójuk a szorongatás idején. Megsegíti őket az Úr és megszabadítja, megmenti a bűnösöktől és megsegíti őket, mert őbenne reméltek.

Mk 7,14-23
Ezután ismét magához hívta a tömeget, és azt mondta nekik: ,,Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg: Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem teheti őt tisztátalanná, hanem ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert. Akinek füle van a hallásra, hallja meg.' Amikor bement a házba a tömeg elől, megkérdezték őt tanítványai a példabeszéd értelméről. Így válaszolt nekik: ,,Hát ti is ilyen értetlenek vagytok? Nem látjátok be, hogy mindaz, ami kívülről megy be az emberbe, nem szennyezheti be őt, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, aztán pedig a félreeső helyre kerül?' Ezzel megtisztított minden ételt. ,,Hanem, amint mondtam, ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert. Mert belülről, az emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiság, gonoszság és csalárdság, kicsapongások, irigység, káromkodás, kevélység és esztelenség. Mindez a rossz belülről származik, és beszennyezi az embert.'

Évközi ötödik hét – szerda

2012. február 8. – Szerda


  Jézus egy alkalommal ismét magához hívta  a népet, és így tanította  őket:
  „Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az szennyezi be  az
  embert, ami kívülről jut az emberbe;  hanem ami az emberből származik,  az
  szennyezi  be  őt.”  Amikor  Jézus  a  népsokaság  elől  bement  a  házba,
  tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt felelte: „Hát
  még ti sem  értitek? Nem  tudjátok, hogy amit  megeszik az  ember, az  nem
  szennyezheti be, mert nem a szívébe  jut, hanem a gyomrába, és a  félreeső
  helyre kerül?” Ezzel tisztának mondott minden ételt.
  Aztán így  folytatta: „Ami  az emberből  ered, az  teszi tisztátalanná  az
  embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat,
  paráznaság, lopás,  gyilkosság,  házasságtörés,  kapzsiság,  rosszindulat,
  csalás, kicsapongás,  irigység, káromlás,  kevélység,  léhaság. Ez  a  sok
  rossz mind belülről származik, és ez teszi tisztátalanná az embert.”
  Mk 7,14-23

  Elmélkedés:

  Jézus arról beszél a mai  evangéliumban, hogy az ember szívéből,  belülről
  származik minden  rossz.  Ez azokra  az  emberekre vonatkozhat,  akik  nem
  ismerik fel a szívükbe írt isteni törvényt vagy kitörlik azt. De  ugyanígy
  a jó  is a  szívük mélyéből  fakad, ha  ezeket a  törvényeket belátjuk  és
  megtartjuk. Isten a saját képmására alkotta meg az embert és belénk írta a
  jó képességét is.  Rosszra hajló emberi  természetünk néha fellázad  Isten
  ellen. E kísértéseket  kell legyőznünk önmagunkban.  A gonosz lélek  által
  sugallt kísértések és az Isten által nekünk juttatott kegyelem között kell
  nap mint  nap  választanunk  szabad akarattal.  Tudunk-e  együttműködni  a
  kegyelemmel? Isten segítségével képesek vagyunk legyőzni  kicsinységünket,
  csak engedjük, hogy Ő legyen egyre nagyobb bennünk.
  © Horváth István Sándor
 
 

  Imádság:

  Krisztusunk, aki  elfogadod a  keresztet az  emberek kezéből,  hogy  Isten
  embereket üdvözítő  szeretetének jelévé  tedd, add  meg nekünk  és  korunk
  minden emberének,  hogy higgyünk  e határtalan  szeretetben, s  átadván  a
  kereszt jelét az új évezrednek, a megváltás hiteles tanúi lehessünk.
  II. János Pál
______________________________

Évközi ötödik hét – szerda

A szív bőségéből szól a száj
2012. február 8. Évközi ötödik hét – szerda 

P. Ned Brown

Mk 7, 14-23
Ezután ismét magához hívta a tömeget, és azt mondta nekik: ,,Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg: Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem teheti őt tisztátalanná, hanem ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert. Akinek füle van a hallásra, hallja meg.'' Amikor bement a házba a tömeg elől, megkérdezték őt tanítványai a példabeszéd értelméről. Így válaszolt nekik: ,,Hát ti is ilyen értetlenek vagytok? Nem látjátok be, hogy mindaz, ami kívülről megy be az emberbe, nem szennyezheti be őt, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, aztán pedig a félreeső helyre kerül?'' Ezzel megtisztított minden ételt. ,,Hanem, amint mondtam, ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert. Mert belülről, az emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiság, gonoszság és csalárdság, kicsapongások, irigység, káromkodás, kevélység és esztelenség. Mindez a rossz belülről származik, és beszennyezi az embert.''

Bevezető ima: Uram, a beléd vetett hit által jövök eléd, hogy megnyissam akaratomat Szent Akaratod számára. Ragaszkodom akaratodhoz, mert bízom benned. Tudom, hogy azt akaratod, úgy szeressek, ahogy Te szeretsz. Ezért kérlek, növeld hitemet, reményemet és szeretetemet irántad, hogy hűséges maradhassak barátságodhoz!

Kérés: Jézusom, tisztítsd meg szívemet az értéktelen szeretetektől, hogy teljes szívvel Téged szerethesselek!

1. Egy elcsábított ember története. Két szerzetes sétált egy folyó partján, amikor hirtelen egy hangot hallottak: valaki kétségbeesetten kiáltott segítségért. Egy nő zuhant a vízbe egy leszakadt hídról, s fuldokolni kezdett. A fiatalabb szerzetes a vízbe ugrott, és a nő mentésére sietett, míg az idősebb szerzetes ezt rosszallóan végignézte. Miután visszatértek a rendházba, az incidens után egy órával az idősebb szerzetes kötelességének érezte, hogy tanácsban részesítse szerzetes testvérét, és hogy testvériesen figyelmeztesse őt a meggondolatlan tettel kapcsolatban: „Tudnod kell, Testvérem, hogy a mi szabályaink megkövetelik tőlünk, hogy ne érintkezzünk nőkkel. Most, nemcsak hogy megérintetted ezt a nőt, de még a karjaidban ki is hoztad őt a vízből.” A fiatal szerzetes őszintén reagált: „Minden tiszteletem ellenére, kedves Testvérem, én a folyó partján hagytam a nőt, Te azonban még mindig a szívedben hordozod őt.” Vajon kinek a szíve örvendeztette meg jobban Urunkat?

2. Kifogások, kifogások. Az irigy ember él a kifogással: „Az ő lakása túl elegáns.” A tolvaj pedig azt mondja: „Nyitva hagyta a házát.” A buja így szól: „A mai nők annyira szemérmetlenek.” Az én kifogásaim listája így gyarapszik tovább, mígnem ott tartok már, hogy saját magamat mentem fel. Hiszen: „A Sátán tehet mindenről.” Legyünk őszinték magunkkal, és tegyük fel a kérdést: „Mik a mentségeim?” Az Úr figyelmeztet minket, hogy ne csak a gonoszság tüneteit vegyük észre, hanem azok gyökerét magát. Milyen gonosz gondolatokat engedek be a szívembe? Ő tudja, hogy még mielőtt bármi rossz kiderült volna tettekben, külsőleg, valami tönkre ment már belül. A rossz tehát elsősorban belül leledzik. Saját jó tulajdonságainkat keresve átnézünk kötelességeink fölött, végső soron a másik ember tiszteletén és megbecsülésén. Túl gyakran vezetnek önző indítékaink; túl ritkán keressük felebarátunk hasznát.

3. Ellenszer bizalmatlan szívünknek. Várjuk Urunk eljövetelét, de túlságosan gyakran kutatunk tiltott vagy értéktelen szeretetek után, amik megakadályozzák, hogy az Úré legyen a szívünk. Meg kell tanulnunk odaadni magunkat áldozatos szeretettel Krisztus követésében. Mindaddig, amíg nem akarunk önmagunknak meghalni, és nem igaz a szeretetünk, sohasem fogjuk elfogadni teljesen Krisztus meghívását, hogy legyünk az Ő tanítványai. Ehhez gyakorolnunk kell a felebaráti szeretetet, szeretnünk kell Istent. Mindezt az Ő örömére tegyük, anélkül, hogy állandóan a személyes vigasztalásunkat hajkurásszuk. A hűséges és feltétlen bizalom ennek a szeretetnek a kulcsa! Nem szabad engednünk, hogy az Istenbe vetett bizalmunk meginogjon, amikor nem érkezik meg tőle az a vigasz, amit mi szükségesnek gondolunk, vagy elvárunk. Ő ismeri szükségeinket, jobban, mint mi magunk. Ez nagy hitet követel tőlünk, és pontosan ez az, amit akar tőlünk: „Hit nélkül pedig nem lehet senki sem kedves, aki ugyanis az Istenhez járul, hinnie kell, hogy Ő van és megjutalmazza azt, aki Őt keresi.”(Zsid 11,6)

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Te ismersz engem. Tudod, hogy nyugtalan a szívem addig, amíg meg nem nyugszik benned. Tarts meg reményben és elszántságban, amikor elkezdenék kételkedni! Tudom, hogy hűséges vagy ígéreteidhez, mert szerető Atyám vagy, aki folyamatosan vigyázol rám, és a legjobbat akarod nekem. Segíts, hogy mindig ügyeljek szívemre, hogy készen álljon látogatásod órájában!

Elhatározás: Bármikor, amikor azt érzem, hogy nincs válasz az imáimra azonnal és úgy, ahogy azt akarom, türelmet fogok gyakorolni, és bizalmamat fogom kifejezni Istennek a következőt ismételgetve: „Jézusom, bízom Benned!”

Erdő Péter bíboros atya 2012. februári imaszándéka:
Imádkozzunk, hogy a haldoklók Krisztus szeretetéből reményt és bizalmat merítsenek.

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger