2012.02.09. csütörtök
Elhajolt Salamon szíve az Úrtól, ezért megharagudott rá az Úr
1Kir 11,4-13
Amikor ugyanis már vén volt, feleségei arra csábították szívét, hogy más
isteneket kövessen, s így szíve nem volt teljesen az Úrral, az ő
Istenével, mint Dávidnak, apjának a szíve, hanem Astartét, a szidoniak
istennőjét s Molokot, az ammoniták bálványát tisztelte Salamon, és azt
cselekedte Salamon, ami nem tetszett az Úrnak, s nem követte oly
teljesen az Urat, mint apja, Dávid. Ekkoriban építtetett Salamon
templomot Kámosnak, a moabiták bálványának, a Jeruzsálemmel szemben levő
hegyen, meg Moloknak, Ammon fiai bálványának, s ugyanígy járt el minden
idegen feleségével, akik az ő isteneiknek tömjéneztek, s áldoztak.
Megharagudott erre az Úr Salamonra, hogy elfordult az elméje az Úrtól,
Izrael Istenétől, aki kétszer is megjelent neki, s éppen azt parancsolta
meg, hogy ne kövessen más isteneket, s ő mégsem tartotta meg, amit az
Úr megparancsolt neki. Azt mondta azért az Úr Salamonnak: ,,Mivel ezt
tudtad, s mégsem tartottad meg szövetségemet s parancsaimat, amelyeket
meghagytam neked, azért elszakítom tőled királyságodat és szolgádnak
adom. Mindazonáltal apád, Dávid miatt nem a te napjaidban cselekszem meg
ezt, hanem fiad kezéből szakítom majd el, s nem is veszem el az egész
királyságot, hanem egy törzset meghagyok fiadnak, szolgám, Dávid miatt s
Jeruzsálem miatt, amelyet kiválasztottam.'
Zs 105,3-40
Boldogok, akik megtartják a törvényt, és mindenkor az igazat cselekszik!
Gondolj ránk, Uram, néped iránti jókedvvel, látogass meg minket
szabadításoddal, hadd lássuk választottaid jólétét, hadd örvendjünk
nemzeted örömének, hadd dicsekedjünk örökségeddel. Vétkeztünk, mint
ahogy atyáink, igaztalanul cselekedtünk, gonoszságot követtünk el.
Atyáink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, nem fogták fel nagy
irgalmadat, lázadoztak, amikor a tengerhez, a Vörös tengerhez jutottak.
De ő megmentette őket nevéért, hogy megismertesse hatalmát.
Megfenyegette a Vörös tengert és az kiszáradt, és mint valami
sivatagban, átvezette őket a mélységek között. Megmentette őket
gyűlölőik kezéből, ellenségeik kezéből megszabadította őket. Víz
borította el szorongatóikat, egy sem maradt életben közülük. Ekkor
hittek szavainak, és dicséretére éneket zengtek. De csakhamar elfeledték
tetteit, és nem bíztak terveiben, hanem heves kívánságra gerjedtek a
sivatagban, és megkísértették Istent a pusztában. Ő teljesítette
kérésüket, csömörlésig jóllakatta őket. Majd irigykedtek a táborban
Mózesre, és Áronra, az Úr szentjére. Erre megnyílt a föld, elnyelte
Dátánt, s elborította Abiron csoportját. Tűz gyulladt fel
gyülekezetükben, láng égette el a bűnösöket. A Hórebnél borjút
készítettek, és az öntött képet imádták. Dicsőségüket fölcserélték a
füvet evő bika képével. Elfeledték Istent, aki megszabadította őket, aki
nagy dolgokat művelt Egyiptomban, csodákat Kám földjén, félelmetes
dolgokat a Vörös tengeren. El is határozta volna, hogy elpusztítja őket,
ha választottja, Mózes, nem állt volna résen, hogy elhárítsa haragját,
nehogy megsemmisítse őket. Semmire sem becsülték az óhajtott földet, nem
hittek ígéretének. Zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az Úr szavára.
Erre ő fölemelte kezét ellenük, hogy lesújtson rájuk a sivatagban, s a
nemzetek közé szórja utódaikat, és elszélessze őket az országokban. Majd
Baál-Peorhoz pártoltak, és holt bálványoknak bemutatott áldozatokat
ettek. Cselekedeteikkel haragra ingerelték őt, és romlás tört rájuk. De
Fineesz előállt, ítéletet tartott, és a csapásnak vége lett. Ezt ő
érdeméül számította be neki, nemzedékről nemzedékre, örökre. Majd Meriba
vizeinél ingerelték haragra, és miattuk Mózes is bajba jutott, mert
elkeserítették lelkét, s ő meggondolatlanul beszélt szájával. Nem
irtották ki azokat a nemzeteket, amelyeket az Úr mondott nekik. Sőt a
nemzetek közé vegyültek, eltanulták cselekedeteiket, bálványaiknak
szolgáltak, s ez vesztükre lett. Feláldozták fiaikat és leányaikat a
gonosz szellemeknek. Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét,
akiket Kánaán bálványainak áldoztak. Megfertőzték a vérrel az országot,
tisztátalanná lettek cselekedeteikben, paráznákká tetteikben. Ekkor az
Úr haragra gerjedt népe ellen, és megutálta örökségét.
Mk 7,24-30
Ezután továbbment onnan, és Tírusz és Szidon vidékére ment. Betért egy
házba, de nem akarta, hogy valaki is megtudja; mégsem maradhatott
titokban. Mindjárt hírét vette egy asszony is, akinek a lányában
tisztátalan lélek volt; odajött és a lábaihoz borult. Az asszony pogány
volt, szír-föníciai nemzetiségű, s kérte őt, hogy űzze ki lányából az
ördögöt. Ő azt mondta neki: ,,Hadd lakjanak jól először a gyermekek;
mert nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és a kutyák elé dobni.' De az
csak kérlelte: ,,Ez igaz, Uram! Csakhogy a kiskutyák is esznek az
asztal alatt a gyermekek morzsáiból!' Erre ő azt felelte neki: ,,Mivel
ezt mondtad, menj, kiment az ördög lányodból.' Amikor hazaért, a
kislányt az ágyon fekve találta, és az ördög már kiment belőle.