2012. február 15., szerda

Évközi idő, 6. hét Szerda

Évközi idő, 6. hét Szerda

Ki mehet fel az Úr hegyére? – teszi fel a kérdést a mai szentmise zsoltára, melyet annak idején a jeruzsálemi templomba zarándokló hívő zsidók énekeltek. A választ is megadják: „Aki kerüli a bűnt, jót tesz, keresi az igazságosságot, aki ápolja az emberekkel és az Istennel való kapcsolatát.” Jól ismeri a zsoltáros az emberi természet gyöngeségeit, és tudja, hogy nem állhatunk meg Isten előtt. Mégis ez az a jeruzsálemi templom, amelynek falai meglátták azt, aki ezt a zsoltárt teljesen tiszta lelkiismerettel imádkozta. Jézus az egyetlen, aki felmehetett az Úr hegyére és megállhatott Isten színe előtt. Vele és benne van nekünk is utunk az Atyához. Mint a földi élet zarándokait, akik Jézushoz tartozunk, arra is hív a zsoltár, hogy teremjük meg a jó cselekedetek gyümölcsét. (Adoremus 2006)
További gondolatok...

Hatodik évközi hét - szerda


2012.02.15. szerda

Legyetek megvalósítói az igének, ne csak hallgatói!


Jak 1,19-27
Szeretett testvéreim, ti is tudjátok! Legyen minden ember gyors a hallásra, és késedelmes a szólásra, s késedelmes a haragra! Mert haragjában nem azt teszi az ember, ami Isten előtt igazságos. Azért vessetek el minden tisztátalanságot és a különféle gonoszságokat, és fogadjátok szelídséggel a belétek oltott igét, amely meg tudja menteni lelketeket. Cselekedjetek az ige szerint, s ne csak hallgassátok, önmagatokat ámítva. Mert ha valaki hallgatja az igét és nem cselekszi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a saját arcát a tükörben szemléli; ha megnézte magát és elment, rögtön elfelejti, hogy milyen volt. Aki azonban gondosan beletekint a szabadság tökéletes törvényébe, és megmarad abban, s annak nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója, az boldog lesz tette által. Ha pedig valaki vallásosnak tartja magát, de nem fékezi a nyelvét, hanem megcsalja saját szívét, annak hiábavaló a vallásossága. Mert ez a tiszta és szeplőtlen vallásosság az Isten és Atya előtt: meglátogatni az árvákat és özvegyeket szorongatásukban, és önmagunkat szeplőtelenül megőrizni ettől a világtól.

Zs 14
Dávid zsoltára. Uram, ki lakhat sátradban? Ki tartózkodhat szent hegyeden? Az, aki szeplőtelenül jár, és igazságot cselekszik, aki igazat gondol szívében, aki nyelvével nem követ el álnokságot, felebarátjának nem tesz rosszat, nem ad hitelt embertársa gyalázásának. Aki előtt a gonosz nem ér semmit, de nagyra tartja azokat, akik az Urat félik. Aki esküjét nem vonja vissza, még ha kárára is van, pénzét nem adja kamatra, s vesztegető ajándékot nem fogad el az ártatlan ellen.Aki így cselekszik, meg nem inog sohasem.

Mk 8,22-26
Azután Betszaidába érkeztek. Egy vakot vezettek hozzá, és kérték őt, hogy érintse meg. Ő kézen fogta a vakot, kivezette a helységből, és a szemére köpve rátette a kezeit, aztán megkérdezte tőle, hogy lát-e valamit. Az föltekintett és azt mondta: ,,Látom az embereket, mintha a fák járkálnának.' Azután ismét a szemére tette a kezét, mire az látni kezdett, meggyógyult, és tisztán látott mindent. S ő ezzel küldte őt haza: ,,A faluba ne menj be!'

Hatodik évközi hét - szerda

  2012. február 15. - Szerda

  Jézus és tanítványai  egy alkalommal Betszaidába  érkeztek. Ott egy  vakot
  vezettek hozzá, és  kérték, hogy érintse  meg. Ő kézen  fogva kivezette  a
  vakot a faluból. Aztán nyállal  megnedvesítette szemét, rátette kezét,  és
  megkérdezte: „Látsz-e  valamit?” Az  fölnézett, és  így szólt:  „Látom  az
  embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának.” Erre ismét rátette kezét  a
  vak szemére.  Most már  tisztán kezdett  látni, és  úgy meggyógyult,  hogy
  élesen látott  mindent.  Ezután  hazaküldte,  és  meghagyta  neki:  „Erről
  senkinek se beszélj a faluban!”
  Mk 8,22-26

  Elmélkedés:

  Márk két olyan  történetről is beszámol  evangéliumában, amikor Jézus  vak
  ember adja vissza a  látását. Az első a  betszaidai vak meggyógyítása  (Mk
  8,22-26), amelyről ma olvastunk, a másik pedig a jerikói vak meggyógyítása
  (Mk 10,46-52). A két  történet főbb elemei  sokban különböznek. A  jerikói
  vak esetében a világtalant, aki hangosan kéri Jézus segítségét, az emberek
  inkább távol  akarják  tartani a  Mestertől.  A csoda,  amely  a  történet
  szerint a vak hitének a jutalma, mindenki szeme láttára történik. Jézus  a
  szavával gyógyítja  meg,  azonnal  visszanyeri látását  és  követni  kezdi
  gyógyítóját. A  betszaidai vak  esetében az  emberek vezetik  Jézushoz  az
  embert, akit ő kivezet a faluból, hogy senki se lássa őket. A vak hite nem
  játszik szerepet a csodánál. Nem  csupán szavakkal történik a  gyógyulást,
  hanem Jézus  rátette kezét.  A  vak nem  azonnal, hanem  csak  fokozatosan
  nyerte vissza látását és  nem indul el Jézus  nyomában. Az elbeszélések  a
  hit különböző útjait jelképezik számunkra. Más-más utakon juthatunk el  az
  igazság megismeréséhez és az Istenben való hithez. De ezen az úton  mindig
  Jézus vezet bennünket!
  © Horváth István Sándor
 
 

  Imádság:

  Isten Fia,  téged az  Atya minden  idők minden  emberéhez küldött  a  Föld
  minden részére!  Téged  kérünk  Mária  által,  a  Te  Édesanyád  és  a  mi
  édesanyánk által: ne engedd, hogy Egyházad hiányt szenvedjen hivatásokban,
  különösen ne hiányozzanak  azok, akik egészen  a Te Országodért  szentelik
  magukat.
  Boldog II. János Pál pápa
______________________________

Hatodik évközi hét - szerda

Vak voltam, de már látok
2012. február 15. Hatodik évközi hét - szerda

P. Jason Brooks

Mk 8, 22-26
Jézus és tanítványai egy alkalommal Betszaidába értek. Egy vakot hoztak eléje és kérték, hogy érintse meg. Megfogta a vak kezét, s kivezette a faluból. Itt nyállal megkente a szemét, rátette a kezét, s megkérdezte tőle: "Látsz valamit?" Az felnézett, s így szólt: "Embereket látok, olyan, mintha a fák járkálnának." Ezután ismét a szemére tette a kezét, erre tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent. Erre hazaküldte, de előbb figyelmeztette: "A faluba ne menj be!"

Bevezető ima: Jézus Krisztus, hiszem, hogy ismered nevemet, és szeretetből teremtettél engem, hogy veled közösségben éljek. Remélem, hogy ezt a napot és életem minden napját veled egyesülve élhetem meg, azáltal, hogy teljesítem legszentebb akaratodat. Add, hogy ma jobb ember legyek, és ezzel segítsem, hogy az emberek meglássák, milyen gyönyörűek is a Te útjaid.

Kérés: Uram, nyisd fel lelki szemeimet, hogy felismerjem jóságodat, és hálát adjak neked életem minden napján.

1. Hit által élünk. Jézus azért tett csodákat, hogy az emberek higgyenek Benne és megváltó üzenetében. Azt akarta, hogy az embereket ne csak a látható dolgok vezessék, hanem hitük által éljenek. Ezért Jézus felnyitotta az emberek lelki szemeit, hogy megismerjék és szeressék Őt, aki az Út, Igazság és Élet. Nekünk is engednünk kell, hogy hitünk vezesse életünk; nem szabad csak a szemünknek hinni. Ha szeretnénk, hogy Isten betöltse életünket, akkor kérnünk kell Őt, hogy növelje a hitünket, és nyissa fel szívünk szemeit. Így leszünk képesek arra mindent, ami velünk történik Isten szerető kezéből származó eszköznek tekintsünk. Sőt, kérnünk kell a kegyelmet, hogy bármire, ami velünk történik hittel, reménnyel és szeretettel tudjunk válaszolni.

2. Istentől megérintve. Mikor volt az utolsó alkalom, amikor valaki vagy valami megérintette a szívedet? Úgy kell viselkednünk, mint a mai evangéliumban a vak ember, és könyörögnünk kell Jézusnak, hogy érintse meg szívünket az imában. Ez az egyetlen út, hogy megváltozzunk és növekedjünk az Isten iránti szeretetben. Ezután engednünk kell Jézusnak, hogy megfogja a kezünket és elvezessen arra az útra, amelyen járnunk kell. Végső soron igent kell mondanunk Isten akaratára, aki olykor szokatlan eszközöket is felhasznál, hogy véghezvigye különleges műveit. Isten útjai nem a mi útjaink. Isten útjai annyival magasabbak nálunk, amennyire nekünk meg kell alázkodnunk; erősen kapaszkodnunk kell belé, mert Ő magával visz minket az úton. Biztos lehetsz benne, hogy Istennek nagy tervei vannak veled, azt akarja, hogy mélyen hívő ember legyél - és szilárdan reménykedj az Ő irgalmában.

3. Ha az embereket közelebb visszük Istenhez, ezáltal megadjuk neki a tiszteletet. Amikor Jézus azt mondja ennek az embernek, hogy ne menjen be a faluba, azt kéri tőle, hogy ne beszéljen senkinek a gyógyulásáról. Jézus a nagy nyilvánosság előtt is véghezvihette volna ezt a csodát, de ehelyett azt választotta, hogy titokban tegye meg, a falun kívül. Ebből láthatjuk, hogy Krisztus nem népszerűséget akart magának nyerni. Nem vágyott az emberek dicséretére. Csupán közelebb akarta vinni az embereket Istenhez. Atyját akarta megdicsőíteni. Tudta, hogy az emberektől dicséretet kapott volna a csodáért, de nem akarta, hogy a népszerűség küldetése útjába álljon.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, érted akarom élni az életemet. Nem akarom a világ múló élvezeteit hajhászni. Szívemet és az eszemet a Te akaratodra szeretném irányítani, és teljesíteni akarom számomra készített terveidet. Segíts, hogy felismerjem szent akaratodat, és lobbantsd lángra a szívemet, hogy szeressem azt. Erősíts meg, hogy tökéletesen teljesíthessem a Te akaratodat. Kérlek, add meg nekem azokat a kegyelmeket, amelyekre szükségem van, hogy hittel válaszoljak szent sugallataidra.

Elhatározás: Ma plébánosom egy jó tulajdonságát felismerem és azt el is mondom másoknak.

A pápa imaszándéka 2012. február hónapra:
Hozzájutás a vízhez: Hogy valamennyi nép teljesen hozzájusson a vízhez és azokhoz a készletekhez, amelyek a mindennapi életben maradáshoz szükségesek.
Egészségügyi dolgozók: Hogy az Úr hatékonyan támogassa az egészségügyi dolgozók erőfeszítéseit, akik a legszegényebb vidékeken nyújtanak segélyt a betegeknek és az öregeknek.

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger