2012. március 11., vasárnap

Nagyböjti idő, B év, nagyböjt 3. vasárnapja

Nagyböjti idő, B év, nagyböjt 3. vasárnapja

SZENTMISEKOMMENTÁR
Bertalan atya kommentára
A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: Nagyböjt harmadik vasárnapjának imádságait bizalom tölti el. Bűnbánatunk nem kétségbeesett önmarcangolás. Nincs olyan őszintén megbánt bűn, amit Isten meg ne bocsátana. Mennyei Atyánk a lelki megtisztulás kegyelmi fürdőjébe merít és kiárasztja lelkét egybegyűlt fiaira.
ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: Csak akkor remélhetjük bűneink bocsánatát, ha mi is készek vagyunk másoknak megbocsátani. Az ősegyházban nagyböjt idején fokozatosan vezették be a hittanulókat az isteni titkok ismeretébe. A szentírás eligazít Isten ügyeiben, növeli ismereteinket. Figyelemmel hallgassuk az Isten üzenetét.
FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: A kenyér és a bor a hívő közösség ajándéka. A mi áldozatainkat jelképezik: az imát, önmegtagadást, bűnbánatot, szeretetet... Egész héten készülnünk kell a szentmise bemutatására, összegyűjtve Istennek tetsző cselekedeteinket. Lelki ajándékok nélkül nem léphetünk színe elé.
ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Mennyei Atyánk megbocsátotta bűneinket, visszafogadott fiai közé. Elfogadta Szent Fia érettünk megújított keresztáldozatát, testét eledelül adta a szentáldozásban. Oltáránál otthonra találtunk. A bizalom lelkületével indulunk útjainkra.

ELMÉLKEDÉS
Forrás: Ócsai József
Kedves Testvérek!
Meglepő jelenetet hallhattunk az evangéliumban: a szelíd Jézus, aki elmegy egészen a kereszthalálig szelídségében, most kötélből ostort fon és kiűzi a kereskedőket a jeruzsálemi templomból. Az evangélista az egyik zsoltár sorával kommentálja Jézus eme tettét: "Emészt a házadért való buzgóság". Hogy megértsük a zsidók megütközését Jézus tettén tudnunk kell, hogy a kereskedők a jeruzsálemi templomnak az úgynevezett pogányok udvarában kaptak helyet, amely még szoros értelemben nem tartozott a templomhoz. De Jézus mégis kiűzi őket, mert számára szentségtörés ezt tenni Atyja házában.
A templom van középpontban a mai vasárnap tanításában. Sokat sóhajtoznak manapság a papok, hogy nem járnak az emberek a templomba, s mindezt úgy mondják, hogy az ilyenek, akik távol tartják magukat Isten házától, már eleve bűnösök. Pedig a legtöbbje akik kívül rekednek a templom falain nem saját hibájukból vannak így. Olyan világban élünk, amely mindent profanizál, olyan világban, amelyben eltűnik a szent. A számítógépek korában mindent számadatokkal jelölünk meg. Az idő ebben a szemléletben nem más, mint egyforma pillanatok egymásutánisága, amelyben nincsenek kiemelt pontok, ünnepek. A teret is megszámozzuk, s eszerint a templom nem más mint egy darab épület egy település épületei között. A számítógépek világában nem létezik olyan, hogy szent idő és szent hely. Azt mondják ma sokan, hogy imádkozni mindenhol és bármikor lehet. Félreértés ne essék: nem vagyok a technikai haladás ellen. De az ember nem nőtt fel saját találmányaihoz, hogy mai divatos kifejezéssel éljek: a találmányai a fejére nőttek.
Ebben a profanizáló világban az Egyház sorra veszítette el az embereket a templomból. Először a munkásságot, mert ők kerültek először kapcsolatba a számok világával: nyolc óra munkáért ennyi, meg ennyi pénz jár. Azután elveszítette a parasztságot, mely az időjárásnak való kiszolgáltatottságban sokáig tartotta kapcsolatát az Istennel, de hogy már ide is betörtek a technikai vívmányok, ez a kapcsolat megszűnt. Az elmúlt évtizedek diktatórikus rendszerei pedig nagy igyekezettel takarították ki az embereket a templomokból azzal a jelszóval, hogy a vallás elidegenít. Ez azonban csak álcázása volt annak a ténynek, hogy a templomban a hatalom olyan helyet látott, ahol az ember kicsúszik ellenőrzése alól, ahol büntetlenül kimondhatja másvalakinek és nem a hatalomnak azt, hogy "Tied az ország a hatalom és a dicsőség".
Mindezek ellenére a hívek egy része kitartott a templom mellett. Egyesek pusztán megszokásból: mert szüleink, nagyszüleink is így tettek. Ennek a megszokásból való templomba járásnak azonban a kereszténység szempontjából nincs jövője, mert napjainkban észrevehetően lassan eltűnik ez a réteg.
Van aki azért maradt meg a templomban, mert engedelmeskedni akar az Egyház parancsának. Ez szép de kevés, nem elég.
Azoknál a leghelyesebb a templomba járás indítéka, akik azért jönnek, mert a templom számukra egy szent hely, ahol egy nagyszerű találkozásra van lehetőség.
Akárhogy is igyekezik a világ, a szent iránti igényét az embernek nem lehet kiirtani. Irtózik az ember a tér és az idő egyformaságától, egyhangúságától. Mindig vannak kiemelt helyek és idők egy-egy ember életében melyre ha nem is mondja, hogy szent, de teljesen úgy viszonyul hozzá.
Szent helyek ilyen hétköznapi értelemben azok a helyek lehetnek, amelyhez valami feledhetetlen élmény fűződik.
Itt van szomszédságukban a Mátra-hegység, s tőle keletre a Bükk. Én a Bükk-hegységet szeretem, mert ott rengeteget kirándultam sokféle társakkal. S amikor ott járok, egyes tájak még jobban tetszenek nekem, egyes tájak, vagy fák, sziklák szentek számomra, mert ott valami feledhetetlen dolog történt egy-egy kirándulás alkalmával. Ez lehet a magyarázata annak, hogy miért vannak tele az erdő fái, vagy egy-egy kilátó oszlopa mindenféle bevésésekkel, melyeken nevek és évszámok láthatók. Mert valakinek különösen kedves, különösen szent az a hely és mindenáron ne akart ezt jelölni, jelezni akarta másoknak is. Valami ilyesmit tett Jákob is, amikor egyik helyen az Isten létrájáról álmodott, melyen az angyalok fel, s alá járkáltak. S amikor felébredt megjelölte azt a helyet egy kővel, egy oltárral, mert az számára szent volt. S talán azért űzte ki a kereskedőket Jézus a templomból, mert azok ott űzték mesterségüket, ahol ő 12 éves korában a templomban maradva mennyei Atyjával beszélgetett, s kérdezgette az írástudókat.
Vannak szent idők. Számomra ilyen például június 17. Másnak ez egy nap a naptárban, a többi között, de nekem nem, mert ezen a napon szenteltek pappá.
Ezek a szent helyek és idők magánélmények alapján alakulnak ki. De vannak közös szent helyek és szent idők. Ilyen szent helyek a keresztények számára a keresztény templomok, és ilyen szent idők a keresztény ünnepek. De ezek csak egy igazán kereszténynek jelentenek valamit, másnak semmit: csak egy műemléképületet, vagy egy pirosbetűs napot a naptárban.
Mitől szent egy keresztény templom? A falaktól, a képektől, a díszektől, vagy a nagyvilág zajában ritkán tapasztalható csendtől? Nem, nem a templom épülete a szent, hanem amit hordoz. Nem a templom épülete a templom a keresztények számára, hanem Krisztus teste a templom. Az a test melyről azt mondta Jézus: "Romboljátok le ezt a templomot és én három nap alatt fölépítem!" Jézus Krisztus a mi templomunk, akiben találkozhatunk Istennel. Az Egyház a mi templomunk, amely Krisztus titokzatos Teste. Sajnos oly kevesen értik ez meg. Oly kevesen értik meg, hogy nem kőből épült templomokat kell építeni, kicicomázni, hanem a lelkek templomait.
Mitől szent egy keresztény ünnep? A csillogástól, a pompától, a zúgó imádságtól énektől, a tömegtől? Nem, hanem attól, hogy az ünnepen különösképpen is találkozunk Jézus Krisztussal. De sajnos művészi módon el tudjuk kenni ünnepeink lényegét egy értelmetlen misegyár sodrában a lelkek üdvösségére hivatkozva.
Templomban vagyunk, szent helyen. Nagyböjtben vagyunk, szent időben. A húsvétra készülünk, a kereszténység legnagyobb ünnepére, a legszentebb ünnepre. A nagyböjti egénygyakorlatokat végezve - az önmegtagadást, az irgalmasság cselekedeteit és az imádságot - készüljünk méltóan fel arra, hogy húsvétkor bevonulhassunk legszentebb templomunkba Jézus Krisztusba, az Újszövetség egyetlen templomába, melyet leromboltak, de Isten három nap alatt újra felépített.
Ámen.

Forrás: Vasárnapi Kalauz - http://www.piar.hu/pazmany

Forrás: www.katolikus.hu
Jézus az újszövetség temploma
a) János evangélista, amikor elbeszéli, Jézus nyilvános működésének kezdetén hogyan tisztította meg a templomot a pénzváltóktól és a galambárusoktól, ezzel azt hirdeti, hogy Izrael messiási várakozása beteljesült. Malakiás (3,14) és Zakariás próféta (14,1-21) úgy mutatja be a messiási idő kezdetét, hogy akkor az Úristen hirtelen a templomba jön, hogy azt megtisztítsa. Abban az időben ezt jövendölik: nem lehet majd kereskedőket látni az Úr házában. Jézus tette, hogy a templomba belépve a kereskedőket, pénzváltókat és az állatokat kiűzte onnan, a negyedik evangélium szemléletében jelképes cselekedet, amely azt hirdeti, működésének az lesz a célja, hogy "felborítsa" a zsidó törvények törvénytábláit, és kivesse onnan a képmutatás és a külsőséges törvénytisztelet kereskedőit. Ő az imádás régi formáit majd megszünteti, testének új és épülő templomával. A kicsinyes és elidegenítő törvények helyett felajánlja mindenkinek aki hisz benne azt a kapcsolatot a mennyei Atyával, amely az ő sajátja.
b) A templomot, amelyet most Jézus megtisztít, Heródes uralkodásának 18. évében kezdte építeni, avagy pontosabban felújítani. Ez 20-19-ben történhetett Krisztus előtt. Amikor a zsidók visszatértek a babiloni fogságból, a Kr.e. 6. század végén, az elpusztult templomot csak szegényesen építették fel. Heródes kedvezni akart a zsidó népnek, ezért határozta el a templom díszes felújítását. Ez csak 63-64-ben fejeződött be, és alig pár év múlva, 70-ben Titus csapatai véglegesen elpusztították. Jézus idejében a templom 46 éves volt, erről tudósít az evangélium, ezért ez az esemény 27-28-ban lehetett. Legvalószínűbb, hogy a pogányok udvarában történhetett. Itt kínáltak eladásra különféle állatokat, amelyeket áldozatok bemutatására szántak. Különösen nagy volt a kínálat a húsvéti ünnepek előtt, amikor Josephus Flavius szerint mintegy 15000 bárányt áldoztak fel. Zarándokok, akik nagy távolságról jöttek Jeruzsálembe a húsvéti ünnepekre, itt az árusoknál könnyen vehettek egy bárányt az ünnepléshez. Úgy tűnik, Jézus magatartása a galambárusokkal szemben enyhébb volt. Az ő asztalaikat nem forgatta fel, csak felszólítja őket, vigyék el innen asztalaikat. Ez valószínűleg azért van, mert a galambáldozatokat a szegények számára írta elő a törvény (vö. Lev 5,7). A pénzváltókra azért volt szükség, mert a templomi díjakhoz csak a tiruszi fél sékelt lehetett használni fizetési eszközként. Az átváltásnál ezek a kereskedők igazságtalanul nagy nyereségre tettek szert, így Jézus haragja azok ellen fordulhatott, akik a zarándokokat tisztességtelenül megkárosították.
c) Amikor az evangélista Jézus haragjáról számol be, amellyel a pénzváltók és kereskedők asztalait felforgatta, Jeremiás próféta szavaira is emlékezhetett (7, 11-15). Ő Izrael fiainak gonosz tetteiről beszél, amelynek az volt a következménye, hogy Isten Silót, Isten imádásának régi helyét elpusztította. "Elvetlek titeket színem elől" (15. v.), mondja erre emlékeztetve az Úr, ami azt jelenti, a templomhoz kapcsolódó cselekedetek fölötti ítélet azt hirdeti, a nép nem érdemes arra, hogy a templomban Isten színe előtt legyen. Tóbiás (14, 7-10) és Zakariás (14, 20, s. köv.) arról jövendöl, hogy az ideális templomban nincs helye a kereskedelemnek. Jézus úgy beszél a templomról, mint "Atyám házáról". Ez aláhúzza azt a speciális kapcsolatot az Atyával, amelyet Jézus képvisel a Földön, és amely általa minden hívőnek elérhető. A negyedik evangéliumban 27 alkalommal fordul elő az "Atyám háza" kifejezés, és ez egészen különleges jelentőséget kap, amikor Jézus ezekkel a szavakkal az örök élet királyságáról beszél (14,2), amely mindenkinek az ő megváltó művével válik elérhetővé. A templom megtisztulásának, mint jelnek megértését tovább bővíti, ha összevetjük a kánai csoda jelével, ahol Jézus a vizet borrá változtatta. Amikor Jézus a vizet borral helyettesítette, ezzel azt jelezte, hogy személyével befejeződött az Ószövetség. Így fogja helyettesíteni a templomot és liturgiáját is saját magával. Az újszövetséget, és így az Egyház életét is az jellemzi, hogy a hívek bensőséges kegyelmi kapcsolatban vannak Jézussal. Ő velünk van, és ez a közösség alapvetően megváltoztatja kapcsolatunkat a mennyei Atyával. Éppen a Jézushoz fűződő kegyelmi kapcsolatunk alapozza ezt meg. Minél bensőségesebb szeretet fűz minket hozzá, annál közelebb érezzük magunkhoz Isten atyai szeretetét. Így egyre erősödik bennünk az a hívő tudat, hogy életünk Isten atyai szeretetének védelme és irányítása alatt van. Erősödik bennünk annak tudata is, hogy imaéletünket a Jézussal való benső közösség hatja át. Ő teszi imádságunkat igazán hatékonnyá. Érdekes, hogy amíg a szinoptikusok szétválasztják a templom megtisztítását, és Jézus jövendölését a templom elpusztításáról, a negyedik evangélium a két eseményt egészen szoros kapcsolatba hozza. A zsidók nem értik meg Jézus állítását: "bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt felépítem azt". Azt gondolják, hogy Jézus szavai valóban a templom elpusztulására és felépítésére vonatkoznak. Jézus feltámadása után tanítványai visszaemlékeznek ezekre a szavakra, amelyről most már felismerik, hogy jövendölést tartalmaztak, és az még jobban megerősíti hitüket Jézus szavaiban. MK

NAGYBÖJT 3. VASÁRNAPJA

2012.03.11. vasárnap: NAGYBÖJT 3. VASÁRNAPJA
 
Irgalmasan bánik az Úr azokkal, akik szeretik őt


Kiv 20,1-17
Akkor Isten elmondta mindezeket a szavakat: ,,Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából. Rajtam kívül más istened ne legyen! Ne készíts magadnak faragott képet, és semmiféle képmást arról, ami fenn van az égen, vagy lenn a földön, vagy a föld alatt, a vizekben! Ne imádd ezeket, és ne szolgáld őket, mert én, az Úr, a te Istened erős és féltékeny vagyok, és az atyák vétkét megtorlom gyermekeiken, és azok harmadik és negyedik nemzedékén, akik gyűlölnek engem! De irgalmasságot gyakorlok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsaimat. Ne vedd hiába az Úr, a te Istened nevét: mert nem hagyja büntetlenül az Úr azt, aki hiába veszi az Úr, az ő Istene nevét! Emlékezzél meg arról, hogy a szombat napját megszenteld! Hat napon dolgozzál, és végezd minden munkádat! A hetedik napon azonban az Úrnak, a te Istenednek szombatja van: semmiféle munkát se végezz azon se te, se fiad, se lányod, se rabszolgád, se szolgálód, se állatod, se a jövevény, aki a kapuidon belül van! Hat nap alatt alkotta ugyanis az Úr az eget és a földet, a tengert, és mindazt, ami bennük van, a hetedik napon azonban megpihent, azért áldotta meg az Úr a szombat napját, és azért szentelte meg. Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked! Ne ölj! Ne paráználkodj! Ne lopj! Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen! Ne kívánd meg felebarátod házát! Ne kívánd meg feleségét, se rabszolgáját, se rabszolganőjét, se marháját, se szamarát: semmijét se, ami az övé!'

Zs 18B
A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt. Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az egyik éj a másikat. Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni őket: az egész földre elhat szózatuk, s a földkerekség határaira szavuk. Bennük ütötte fel a napnak sátrát, s az, mint a vőlegény, kilép nászházából, mint a hős, ujjongva indul neki útjának. Az ég egyik szélén kel föl, és útja annak másik széléig jut el, és nincs, aki melege elől elrejthetné magát. Szeplőtelen az Úr törvénye, felüdíti a lelket, az Úr rendelete megbízható, bölcsességet ad a kisdedeknek. Egyenesek az Úr végzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr parancsa, felvilágosítja a szemet. Az Úr félelme tiszta, örökkön-örökké megmarad, igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak. Kívánatosabbak az aranynál, és megannyi drágakőnél, édesebbek a méznél, meg a csepegő lépes méznél. Szolgád meg is tartja őket, megtartásuk jutalma bőséges. Ki veszi észre a vétkeket? Tisztíts meg titkos bűneimtől, és a kevélységtől mentsd meg szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor szeplőtelen leszek, s a nagy vétektől tiszta maradok. Hadd legyen kedves előtted szám beszéde, és szívem elmélkedése mindenkor. Uram, én segítőm, én üdvözítőm!

1Kor 1,22-25
Mert a zsidók jeleket kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi azonban a keresztre feszített Krisztust hirdetjük, ami ugyan a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig oktalanság; maguknak a meghívottaknak azonban, zsidóknak és görögöknek egyaránt, Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége, mert Isten oktalansága bölcsebb az embereknél, és Isten gyöngesége erősebb az embereknél.

Jn 2,13-25
Közel volt a zsidók Pászkája, és Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban ökör-, juh- és galambkereskedőket talált, s az odatelepedett pénzváltókat. Akkor kötelekből ostort font, és mindnyájukat kizavarta a templomból a juhokkal és az ökrökkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, az asztalaikat fölforgatta. A galambárusoknak pedig azt mondta: ,,Vigyétek el innen ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!' Akkor tanítványai visszaemlékeztek arra, hogy írva van: ,,Emészt engem a buzgóság házadért' [Zsolt 69,10]. A zsidók azonban megszólították, és azt kérdezték tőle: ,,Milyen jelet mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed?' Jézus azt felelte nekik: ,,Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem azt!' A zsidók erre így szóltak: ,,Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépítenéd?' De ő a saját testének templomáról mondta ezt. Amikor föltámadt halottaiból, tanítványai visszaemlékeztek, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak, és a szónak, amelyet Jézus mondott. Amikor Jeruzsálemben volt Húsvét ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták csodajeleit, amelyeket művelt. De Jézus nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, s mert nem szorult rá, hogy valaki tanúságot tegyen az emberről; jól tudta ugyanis, hogy mi lakik az emberben.

Nagyböjt harmadik vasárnapja

Keresztútjárás az Andrássy úton – Keresztút az életért az új evangelizáció évében
Szeretettel várunk március 31-én szombat délután erre a tanúságtételre.
Találkozó az Oktogonnál 14.45-kor. Kezdés 15 órakor.
Utána szabadtéri szentmise a Hősök terén, amelyet dr. Székely János püspök mutat be.
További részletek: www.regnumchristi.hu

Tisztíts meg minket, Uram!
2012. március 11. - Nagyböjt harmadik vasárnapja

P. David Daly

A zsidók húsvétjának közeledtével Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban kalmárokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott telepedtek le. Kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból, juhaikkal és ökreikkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, asztalaikat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: "Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!" Tanítványainak eszükbe jutott az Írás szava: "Emészt a házadért való buzgalom." A zsidók azonban szót emeltek, ezekkel a szavakkal fordultak hozzá: "Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezt mered tenni?" Jézus azt válaszolta: "Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem." A zsidók ellene vetették: "Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, s te három nap alatt újjáépítenéd?" De ő saját teste templomáról beszélt. Amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek ezekre a szavakra, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak. Akkor, amikor húsvét ünnepe alkalmával Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, sokan hittek benne, mert látták a csodákat, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, s nem szorult rá, hogy bárki is felvilágosítsa az emberről. Tudta, mi lakik az emberben.

Bevezető ima: Uram, Jézusom! Hiszek megtestesülésedben. Hiszem, hogy azért jöttél, hogy taníts minket, szenvedj értünk, és megmutasd nekünk a mennyországba vezető utat. Bízom tökéletes jóságodban és irgalmadban, és biztos vagyok benne, hogy mindig vezetsz engem. Szeretlek és vágyom arra, hogy megismertesselek sokakkal, s így őket is az a béke és öröm töltse el, amit egyedül te adhatsz meg. Itt vagyok most előtted, készen állok és vágyakozom arra, hogy találkozzunk ezen az elmélkedésen keresztül.

Kérés: Uram, tisztíts meg engem!

1. „Emészt a házadért való buzgóság.” Amikor észrevették, hogy megtisztítja a templomot, az apostolok visszaemlékeztek a 69. zsoltár szavaira: „Mert emészt a buzgóság házamért.” (Zsolt 69,9). A buzgóság – az Isten háza iránti szenvedélyes szeretet – által Jézus beteljesítette az ószövetségi szavakat. Birtokba veszi a saját házát, a templomot, és kiűz onnan mindenkit, aki piactérré tette azt. Miközben ezt teszi, arra is megtanít minket, hogy a szívünket szabaddá kell tennünk minden önzéstől és gyakorlatias aggodalomtól. Meg kell tisztulnunk, hogy növekedhessünk a Krisztussal való barátságban!

2. A templom lerombolása. Jézus tanításai a templomról szintén a belső megtisztulás felé vezető utat mutatják meg számunkra, vagyis nem mást, mint húsvét misztériumát. Halálára és feltámadására utal, amikor azt mondja: „Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem”. Itt nemcsak beteljesíti az ószövetségi jövendöléseket, hanem példát mutat nekünk, és megadja a kulcsot a saját megtisztulásunkhoz: Meg kell halnunk önmagunknak, hogy élhessünk. Ki kell dobnunk magunkból az aggodalmakat és megszokásokat, amik eluralkodnak a szívünkön és az elménken még az ima ideje alatt is. Egyedül a megtisztulás által hallhatjuk meg a Szentlélek hangját!

3. Jézus tudja. Jézusnak nincs szüksége senkire, hogy elmondja neki, miként működik az emberi természet. Jól ismeri azt. Tudja, milyen nehéz kitörni abból, ami pusztán emberi, és felemelni egy lelki szintre mindazt, amit csinálunk. Amikor a földön járt, megtapasztalta azokat a küzdelmeket és kísértéseket, amikkel mi is szembesülünk nap, mint nap. Hűséges élete által megtanította nekünk, hogyan kell élnünk. Megtanította nekünk, hogy legyünk radikálisak, amikor Istent választjuk, s bátran tegyük Őt az első helyre. Az első helyre kell Őt tennünk a munkában, a családban és a személyes életünkben. Ha az első helyre tudjuk tenni Istent, akkor igazán a Szentlélek templomai lehetünk.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus, Te tudod, mennyire lenyom minket a pusztán emberi nyugtalanság; és mégis sokkal többet kívánsz számunkra. Segíts követnem a példádat, és add, hogy radikális legyek a lelkiéletemben. Add meg az erőt, hogy minden aggodalom és nyugtalanság elé tudjalak helyezni!

Elhatározás: Uram, ma mérlegelni fogom, mi van az életemben az első helyen, ami helyett valami másnak kéne ott lennie, és fogok tenni egy konkrét lépést azért, hogy újra felállítsam a megfelelő fontossági sorrendet.

A pápa imaszándéka 2012. március hónapra:
A nők közreműködése: Hogy az egész világon kellően elismerjék a nők közreműködését a társadalom fejlődéséhez.
Az üldözött keresztények: Hogy a Szentlélek adományozzon állhatatosságot mindazoknak, különösen Ázsiában, akiket Krisztus neve miatt hátrányosan megkülönböztetnek, üldöznek vagy halálba visznek.

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger