Nagyböjti idő, 3. hét Szombat
Aki magát
felmagasztalja, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt
felmagasztalják. A farizeus bővelkedett a külsőséges vallási
megnyilatkozásokban, de szíve tele volt gőggel. Önteltségébe zárkózva
képtelen volt befogadni Isten nagyszerű ajándékát, a megbocsátást. A
vámos alázatos szívvel elismerte bűneit. Jézus róla mondja, hogy
megigazultan távozott.
Hogyan lehet
észrevenni a farizeust? Miről lehet felismerni? És mit lehet érte tenni?
A másikban lakó farizeusi lelkületet hamar észrevesszük, de ez sokszor
bizony csak elhamarkodott és felesleges ítélet részükről. Ha mégis
igazunk van, hát imádkozzunk érte. A kérdés azonban sokkal inkább arra
vonatkozik, hogy miről ismerjük fel önmagunkban a farizeusságot, s annak
rossz oldalát, mert az evangéliumok szerint van jó is, gondoljunk csak a
törvények ismeretére és megtartására. Felismerni szinte lehetetlen,
mert a farizeus tökéletesnek gondolja magát, azt hiszi, nincs bűne, s
ennek következtében nincs se lelkiismeret furdalása, se bűnbánata. A
farizeusi lelkület ellen azzal tudunk hatékonyan védekezni, ha
rendszeresen meggyónjuk bűneinket.
(Adoremus 2005)
(Adoremus 2005)
Forrás: Bárdosy Éva
- Hogy napkeltétől napnyugtáig a színed előtt éljünk, és estére sikerüljön jobban megismernünk téged, hallgass meg, Urunk!
- Formáld az egyházat olyan templommá, ahol vezetőink minden hátsó szándéktól tisztán, elöl járnak a vámos alázatos imádságának gyakorlásában! Hallgass meg, Urunk!
- Bocsásd meg, hogy már a megismert igazsággal tusakodva annyiszor akartunk mégis a farizeus imádságával állni eléd. Válts meg, szabadíts meg a gőgtől, vallásos teljesítményeink gőgjétől is! Hallgass meg, Urunk!
- Teremts bennünk tiszta szívet, amely mentes a farizeusi lelkülettől, főként, amikor imádkozunk, hallgass meg, Urunk!
- Köszönöm, hogy éppen olyan vagyok, mint a többi ember. Éppolyan hiú, anyagias, körülményes és nehezen elviselhető, mint akiket el szoktam ítélni. Hogy mindnyájan egészen őszintén kérhessük: irgalmazz nekem, bűnösnek! Hallgass meg, Urunk!
- Add, hogy ma valamennyien megigazultan mehessünk ki a templomból! Hallgass meg, Urunk!
Jézus példabeszédében, a
farizeus és a vámos közül az igazi vallásosságot a vámos képviselte. Ő
nem dicsekedett Isten előtt semmivel, sőt még mentséget sem keresett
gyarlóságaira, bűneire. Ellenkezőleg, alázatosan beismerte ezeket, és
bízott Isten irgalmas jóságában. Őszinteség, alázatosság, bűnbánat és
bizalom - ezek a keresztény ember nagyon fontos jellemzői. A nagyböjti
idő ezek megszerzésének ideje
forrás: Magvető lista 2000
Összecseng a próféta
felszólítása és a vámos sóhaja. Az Úrhoz való visszatérés kezdete a
bűnbánat. Nagyböjt ideje alkalom az Úrhoz való visszatérésre. A vámos
alázatával szeretnénk mi is Isten elé lépni. Meghallottuk hívó szavát -
térjetek vissza hozzám - és elindulunk a hozzá vezető úton.
Nem áldozatot, hanem
Isten ismeretet, Isten szeretetet vár tőlünk Istenünk. A nagyböjti szent
időben erősödjék hát ismeretünk, erősödjék szeretetünk azáltal, hogy
emlékezünk Isten nagy tetteire.
A nagyböjt félideje számvetésre késztethet. Mit tudtam megtenni. Lesz-e holnap, az öröm vasárnapján örülnivalóm.
Fülöp Ákos /satya/ RM
sárisápi plébános
sárisápi plébános
forrás: Magvető lista 2001
Lk 18,9-14 "... Némely elbizakodott embernek..."
Elbizakodott. Ha ennek a szónak az értelmét keressük az evangéliumi szóhasználaton kívül, ilyesmi juthat eszünkbe: (velem fordult elő) Gyermekkoromban, amikor még nem, vagy alig tudtam kerékpározni, egy rokonomnál voltunk vendégségben Budapesten a Kiscelli kastély környékén (Óbuda, Tábor-hegy lába, a Margit Kórház fölött). Ott ereszkedik le igencsak meredeken a Doberdó út. Összeverődve néhány rokon gyerekkel, előkerült egy kerékpár. Én is, én is! - Tudsz kerekezni? - kérdi egy idősebb fiú. - Persze! - lódítottam. Aztán megindult a kerékpár a lejtőn... (Szerencsére jött egy kanyar, s a kanyarban bokrok voltak...)
Valami ilyen az elbizakodottság. Elnézést a kifejezésért: mindig pofára-esés a vége!
Seidl Ambrus plébános
Elbizakodott. Ha ennek a szónak az értelmét keressük az evangéliumi szóhasználaton kívül, ilyesmi juthat eszünkbe: (velem fordult elő) Gyermekkoromban, amikor még nem, vagy alig tudtam kerékpározni, egy rokonomnál voltunk vendégségben Budapesten a Kiscelli kastély környékén (Óbuda, Tábor-hegy lába, a Margit Kórház fölött). Ott ereszkedik le igencsak meredeken a Doberdó út. Összeverődve néhány rokon gyerekkel, előkerült egy kerékpár. Én is, én is! - Tudsz kerekezni? - kérdi egy idősebb fiú. - Persze! - lódítottam. Aztán megindult a kerékpár a lejtőn... (Szerencsére jött egy kanyar, s a kanyarban bokrok voltak...)
Valami ilyen az elbizakodottság. Elnézést a kifejezésért: mindig pofára-esés a vége!
Seidl Ambrus plébános
forrás: nagyböjti lista (2000)
Wislawa Szymborska:
A negatív önértékelés dicsérete
A negatív önértékelés dicsérete
Az egerészölyv semmit ön-szemére nem vet.
Nem bántja bűntudat a sivatag párducát.
A piranha nem kétli, jót cselekedett-e.
A csörgőkígyó simán elfogadja magát.
Önkritikus sakál nem létezik.
A sáska, alligátor, trichina és bögöly
úgy él, ahogy él, és örül neki.
A bálna szíve száz kiló, ám
egyébként könnyű, akár a pehely.
Semmi sem állatibb
harmadik bolygóján, mint a tiszta lelkiismeret
Nem bántja bűntudat a sivatag párducát.
A piranha nem kétli, jót cselekedett-e.
A csörgőkígyó simán elfogadja magát.
Önkritikus sakál nem létezik.
A sáska, alligátor, trichina és bögöly
úgy él, ahogy él, és örül neki.
A bálna szíve száz kiló, ám
egyébként könnyű, akár a pehely.
Semmi sem állatibb
harmadik bolygóján, mint a tiszta lelkiismeret
(Kerényi Grácia fordítása)