Keresztútjárás az Andrássy úton – Keresztút az életért az új
evangelizáció évében
Szeretettel várunk március
31-én szombat délután erre
a tanúságtételre.
Találkozó az Oktogonnál 14.45-kor. Kezdés 15 órakor.
Utána szabadtéri szentmise
a Hősök terén, amelyet dr. Székely János
püspök mutat be.
Meg akarsz-e gyógyulni?
2012.
március 20. Nagyböjt negyedik hete – kedd
P. Steven
Reilly
Jn 5, 1-16
Ezek után volt a zsidók
ünnepe, és Jézus fölment Jeruzsálembe. Van Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy
fürdő, amelyet héberül Betezdának neveznek, és öt oszlopcsarnoka van. Ezekben
feküdt a betegek, vakok, sánták, bénák sokasága. Volt ott egy ember, aki már
harmincnyolc esztendő óta beteg volt. Mikor Jézus meglátta őt, hogy ott
fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta van így, megkérdezte tőle:
,,Akarsz-e meggyógyulni?'' A beteg azt felelte: ,,Uram, nincs emberem, aki,
amikor felkavarodik a víz, bevigyen engem a tóba. Mire pedig én odaérek, más
megy be előttem.'' Jézus azt mondta neki: ,,Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!''
Az ember azonnal meggyógyult, fogta az ágyát és járni kezdett. Azon a napon
pedig szombat volt. Ezért a zsidók azt mondták a meggyógyított embernek:
,,Szombat van, nem szabad az ágyadat vinned.'' Azt felelte nekik: ,,Aki
meggyógyított engem, ő mondta nekem: „Vedd ágyadat, és járj.'''' Erre
megkérdezték tőle: ,,Ki az az ember, aki neked azt mondta: ,,Vedd ágyadat és
járj''?'' A meggyógyult azonban nem tudta, hogy ki volt az, mert Jézus
eltávozott a helyszínen levő tömegből. Később Jézus találkozott vele a
templomban, és azt mondta neki: ,,Íme, meggyógyultál, többé már ne vétkezz,
nehogy valami rosszabb történjék veled.'' Az ember elment, és megvitte a hírt a
zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók pedig üldözték
Jézust azért, mert ezeket szombaton tette.
Bevezető ima: Atyám ez az elmélkedés a
Te ajándékod. Segíts, hogy nyitott legyek Szentlelked sugallataira!
Kérés: Uram, vedd el tőlem a
reményvesztettséget és adj igazi gyógyulást a lelkemnek!
1. Egy nyilvánvaló
kérdés. Élt egy hit a zsidóknál, mely szerint a Betezda
vize fölé leszáll egy angyal, hogy felkavarja a vizet, és gyógyerővel töltse
azt meg. Az első, aki belelépett a vízbe, meggyógyult. A „betegek, vakok,
sánták, bénák” izgatott sokasága bizonyítja a gyógyulás vágyának
hevességét. „Akarsz-e meggyógyulni?” – ez felesleges
kérdésnek tűnhet. Az Úr azonban semmit sem tesz ok nélkül. A kérdés a
gyógyulásra vonatkozik, majd továbbmegy ennél. Ahogyan Jézus a beteg emberre
néz, belelát a szívébe. A kérdés nekünk is szólhat: mi akarunk-e meggyógyulni,
akarunk-e teljesen egészségesek lenni, birtokolni a gyógyulásnak azt a
teljességét, amelyet Krisztus nyújt? Akarjuk-e, a léleknek azt a gyógyulását,
amely a bűntől való megszabadulást jelenti és akarunk-e igazán mély kapcsolatot
az Istennel?
2. ,,Nincs emberem.” A beteg ember nem
egy egyszerű igennel felel, hanem a válaszában benne van harmincnyolc év terhe
és reményvesztettsége. Egyedül van. Család, barátok nélkül; senki sem törődik
vele annyira, hogy levinné őt a fürdőbe. Jézus pontosan akkor jön hozzánk,
amikor már kifogytunk emberi megoldásainkból. Add, Uram, hogy soha ne adjuk fel
a reményt! Az Úr azt várja tőlünk, hogy bízzunk benne és ne szegődjünk a keserű
reménytelenség társául.
3. Azonos
kegyelmek, különböző gyümölcsök. Érdekes
összehasonlítani ezt a történetet azzal a csodával, amelyet Jézus négy
fejezettel később tesz. Mindkettő olyan emberről szól, aki régóta szenvedett. A
János evangélium ötödik fejezetében egy harmincnyolc éve beteg emberről, míg a
kilencedik fejezetben egy vakon született emberről van szó. Mindkét csoda
Jeruzsálemben történt, víz közelében és szombaton. Mindkét ember szembekerült a
farizeusokkal, és mindketten találkoztak utána Jézussal. Eddig a pontig minden
nagyon hasonló. A végkifejlet azonban nem is lehetett volna különbözőbb. Az
ötödik fejezetben a meggyógyított ember
visszamegy a farizeusokhoz és elmondja nekik: Jézus az az ember,
akit ők keresnek, így kezdődik meg Jézus üldöztetése. A kilencedik fejezet
embere miután kitaszították őt a farizeusok, leborul Jézus elé és imádja Őt.
Hasonló kegyelmek után különböző gyümölcsök. Miért ez a különbség? Miért nem
zárul mindkét gyógyulás történet „minden jó, ha vége jó”-val?
Melyik végszót szeretnénk mi, a mi kegyelmi életünkben?
Beszélgetés Krisztussal: Uram,
felteszem magamnak a kérdést: valóban meg akarok-e gyógyulni? Akarom-e a
gyógyulást, amely tőled származik? Segíts, édes Uram, hogy soha ne adjam fel,
hogy kitartsak melletted.
Elhatározás: Ma meglátogatok valakit,
akiről tudom, hogy beteg vagy küldök neki egy bíztató üzenetet, hogy megtudja,
nincs egyedül a szenvedésében és a küzdelmeiben.
Erdő Péter bíboros atya 2012. márciusi imaszándéka:
Imádkozzunk,
hogy a Szentlélek segítségével az új evangelizáció eljuttassa Krisztus
örömhírét minden emberhez