Az alázatos szolgálat tökéletes példája
2012.
április 5. Nagycsütörtök
Csernus
Ágnes, a
Regnum Christi Mozgalom tagja
Jn
13,1-15
Húsvét ünnepe előtt
történt. Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az
Atyához, mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket.
A vacsora alkalmával, amikor az ördög már szívébe sugallta Júdásnak, az
iskarióti Simon fiának, hogy elárulja őt, Jézus tudva, hogy mindent kezébe
adott az Atya, és hogy Istentől jött el és Istenhez megy, fölkelt a vacsorától,
letette felsőruháit, fogott egy kendőt és maga elé kötötte. Azután vizet öntött
a mosdótálba, és mosni kezdte a tanítványok lábát, majd megtörölte a kendővel,
amely a derekára volt kötve. Amikor odaért Simon Péterhez, az így szólt hozzá:
„Uram, te mosod meg az én lábamat?” Jézus azt felelte neki:
„Amit teszek, azt te most nem érted, de majd később meg fogod
érteni.” Péter erre így szólt: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod
soha!” Jézus azt felelte neki: „Ha nem moslak meg, nem lesz részed
velem.” Akkor Simon Péter ezt mondta: „Uram, ne csak a lábamat,
hanem a kezemet és a fejemet is!” Jézus azt felelte: „Aki
megfürdött, annak elég, ha csak a lábát mossák meg, akkor egészen tiszta. Ti is
tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy ki az, aki
elárulja őt, azért mondta: „Nem vagytok tiszták mindnyájan.” Miután
megmosta a lábukat és fölvette felsőruháit, újra leült, és azt mondta nekik:
„Tudjátok-e, mit tettem veletek? Ti úgy hívtok engem:
„Mester” és „Uram”, és jól mondjátok, mert az vagyok.
Ha tehát én, az úr és a mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell
mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek,
ti is úgy tegyetek.
Bevezető ima: Uram Jézus, szeretném mélyen átélni a
szent három nap történéseit. Ott akarok lenni veled tanítványodként az utolsó
vacsora termében, a Getszemáni-kertben, a főpap udvarában, Pilátusnál és a
Golgotán is. Érjen el szívem mélyébe szenvedésed titka, hogy így a feltámadás
örömében is részesüljek!
Kérés: Uram, add meg a hit a remény és a szeretet
erényeit nekem, és mindenkinek, aki őszintén keres téged!
1. Az Ő
órája. Sokszor halljuk, és mondjuk: „Ez nem az én napom
volt. Ez most az én napom.” Amit mi értünk ez alatt, tökéletesen
ellenkezik azzal, amit Jézus ért az Ő órája
alatt. Mi a sikereinket, örömeinket könyveljük el úgy, hogy a mi napunk, és
amikor szenvedés, sikertelenség, fájdalom vagy bosszúság ér, akkor mondjuk:
„Ez nem az én napom volt.” Miért lát Jézus mindent fordítva? Mert Ő
nemcsak valóságos ember volt, hanem valóságos Isten is. Aki így szólt magáról:
„Az én gondolataim nem a ti gondolataitok,
és az én útjaim nem a ti útjaitok” (Iz. 55,8). Krisztus szempontjából
akkor érkezett el az Ő ideje, amikor beteljesíthette az Atya akaratát. Ő nem
azt nézte, hogy ez örömmel és dicsőséggel, vagy szenvedéssel és a magány
átélésével jár-e, Őt egyedül az Atya iránti tökéletes engedelmesség és az
irántam való tökéletes önátadó szeretet vezette.
2.
Krisztus alázata. Jézus Krisztusban Isten lehajolt hozzánk,
emberekhez. A legnagyobb alázat az volt, amikor értünk megtestesült, magára
vette emberi mivoltunk teljes valóját. Azután földi életében számtalanszor
mutatta meg a szeretet alázatos cselekedeteit nekünk, hogy példát adjon, elénk
élje azt, amit nekünk is meg kell tennünk. Péter nem akarta, hogy Jézus
megmossa az ő lábát, mert nem volt elég alázatos. Hányszor fordul elő, hogy én
sem engedem, hogy Jézus közel jöjjön, lehajoljon hozzám és megmossa lábamat,
megtisztítsa szívemet, átöleljen szeretetével? Elutasítom Őt, én akarom
meghatározni számára, hogyan jöhet hozzám közel. Határozott elképzeléseimet
saját életemről és a körülöttem élők életéről alázatosan tegyem le Krisztus
kezeibe! Így kevésbé leszek gőgös és ítélkező, így én is képes leszek másokhoz
odahajolni a szeretet, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteivel.
3.
Személyes példa. Ha keresztényekként szeretnénk hatni a
világra, nem tehetünk mást, mint hogy Krisztus valódi követőivé válunk:
„Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.”
Szükségünk van Isten közelségére, amire a szentségek– különösen az
Eucharisztia vétele és a szentgyónáshoz járulás –, a személyes imádság
valamint a Szentírás olvasása készít elő. Azonban kevés a misére járás, a sok
áhítatos imádság, ha nincsenek mögötte a hétköznapok szeretetcselekedetei. Ezek
válnak szeretetünk igazi tanúivá. Ha indulatos vagyok gyermekeimmel, mit látnak
tőlem? Amikor fáradt és csüggedt vagyok, akkor is átsugárzik rajtam Krisztus
példája? Amikor idősödő szüleim terhét cipelem, hogyan viselkedem velük? Ha egy
munkatársam fárasztó viselkedésével idegesít, miként reagálok? Próbáljuk meg
minden ilyen helyzetben felidézni magunkban Jézus példáját! Az Ő szemével látni
minden embert, és úgy viselkedni velük, ahogy azt Jézus is tenné! Így azok az
emberek is, akik nem hisznek, talán egyszer felteszik magukban a kérdést az én
példám nyomán: Mitől tud ez az ember más lenni, mint mi? Ha Krisztus az életem
középpontja, rá figyelek, képes leszek az Ő példáját követni, és ez hatni fog a
környezetemre is.
Beszélgetés Krisztussal: Uram, szeretnék most
nagyon figyelni rád, de annyi minden van, ami elvonja a figyelmemet. El akarok
csendesedni ezekben a napokban, és hagyni, hogy teljesen betöltsd a szívemet.
Add, hogy ennek látható jele is legyen a világban azáltal, hogy a felebaráti
szeretet és az alázat cselekedeteit gyakorlom mindenkivel, akivel kapcsolatba
kerülök.
Elhatározás: Igyekszem részt venni a nagycsütörtöki
szentmise után a szentségimádáson is, alkalmat teremtve Jézusnak, hogy betöltse
szívemet szeretetével.
Vagy: az irgalmasság
testi és lelki cselekedeteiből kiválasztok egyet, és azt megvalósítom a szent
három napban.
Az irgalmasság lelki cselekedetei:
- A
tudatlanok tanítása.
- Tanácsadás
a rászorulóknak.
- Szomorkodók
vigasztalása.
- Kétkedők
bátorítása.
- Megbocsátás.
- Más
gyengeségei iránti türelem.
- Imádság
az élőkért és a megholtakért.
Az irgalmasság testi cselekedetei:
- A
betegek látogatása és ápolása.
- Az
éhezők táplálása.
- A
szomjazóknak inni adni.
- Hajléktalanoknak
szállást adni.
- Ruhátlanokat
felruházni.
- A
börtönben lévőket fölkeresni.
- A
halottakat eltemetni.
A pápa imaszándéka 2012. április hónapra:
Hivatások:
Hogy sok fiatal tudja elfogadni Krisztus hívását arra, hogy kövesse Őt a
papságban és a szerzetesi életben.
Krisztus, remény az afrikaiaknak:
Hogy a feltámadott Krisztus biztos remény jele legyen az afrikai földrészen élő
férfiak és nők számára.