2012. április 5., csütörtök

Nagyböjti idő, B év, Nagycsütörtök, az utolsó vacsora miséje

Nagyböjti idő, B év, Nagycsütörtök, az utolsó vacsora miséje

Az a húsvéti lakoma - a Pászka, - melyet Jézus is megünnepelt tanítványaival a szabadulás feletti örömben telt. Szentmisénken ezt az örömöt idézik fel a liturgia fehér színe, a virág, az orgonaszó, a felcsendülő Dicsőség, melyet a csengők hangja kísér. Egyben megjelennek a fájdalom jelei is. Megrázó ellentétek feszülnek. Jézust azon az éjjelen fogják el, amikor szeretetének legnagyobb jelét adja. Elnémulnak a harangok, a csengők, nem szólal meg az orgona sem a feltámadásig. Mint a leölésre szánt bárány - így némulunk el mi is. Jézus elbúcsúzik barátaitól, feltárja előttük a szenvedés és a szeretet összefüggésének titkát. Megígéri a vigasztaló Szentlelket, aki Egyházzá alakítja a tanítványokat és minket is megtanít mindenre.
További gondolatok...

NAGYCSÜTÖRTÖK

2012.04.05. csütörtök: NAGYCSÜTÖRTÖK
 
(Ferrer Szent Vince)
Tartsátok emlékezetben ezt a napot, és ünnepeljétek meg!


Kiv 12,1-8.11-14
Akkor az Úr azt mondta Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: ,,Ez a hónap legyen nálatok a hónapok kezdete, ez legyen az első az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izrael fiainak egész közösségéhez, és mondjátok nekik: Ennek a hónapnak a tizedik napján vegyen mindenki, családonként és házanként, egy-egy bárányt! Ha háznépének száma kevés egy bárány elfogyasztásához, vegye maga mellé háza legközelebbi szomszédját, annyi személyt, amennyi elég egy bárány elfogyasztásához. A bárány hibátlan, hím, egyesztendős legyen! Ugyanezen szabály szerint kecskegidát is vehettek. Aztán tartsátok őrizet alatt ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig! Akkor estefelé vágja le azt Izrael fiainak egész sokasága! Vegyenek a véréből, és kenjék be mindkét ajtófélfát és a szemöldökfát azokban a házakban, amelyekben elfogyasztják. A húsát pedig egyék meg azon az éjszakán, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel, keserű salátával! Így egyétek: derekatokat övezzétek fel, sarutok legyen a lábatokon, bototokat tartsátok a kezetekben, és sietve egyétek, mert az Úr Pászkája (vagyis: Átvonulása) ez. Átvonulok ugyanis azon az éjszakán Egyiptom földjén, megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, embert, állatot egyaránt, és ítéletet tartok Egyiptom minden istenén: én, az Úr. Ez a vér jel lesz számotokra a házakon, amelyekben lesztek. Én meglátom a vért, elvonulok mellettetek, és nem ér benneteket pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét. Legyen azért ez a nap emléknap nálatok: üljétek meg nemzedékről-nemzedékre, mint az Úr Ünnepét, örök szertartásként!

Zs 115
Az Úr kedvében járok az élők földjén. Hittem, még ha így is szóltam: ,,Nagyon nagy megalázás ért!' Elkeseredésemben azt mondtam: ,,Hazug minden ember!' Mivel viszonozzam az Úrnak mindazt, amit velem cselekedett? Fölemelem a szabadulás kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt. Az Úr szemében drága dolog, szentjeinek halála. Én is, Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok és szolgálód fia. Széttörted bilincseimet: a hála áldozatát mutatom be neked, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem.

1Kor 11,23-26
Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: ,,Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!' A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: ,,Ez a kehely az új szövetség [Jer 31,31] az én véremben. Tegyétek ezt, ahányszor csak isszátok, az én emlékezetemre!' Mert amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.

Jn 13,1-15
A Húsvét ünnepe előtt Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket. A vacsora alkalmával, amikor az ördög már szívébe sugallta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának, hogy elárulja őt, Jézus tudva, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött el és Istenhez megy, fölkelt a vacsorától, letette felsőruháit, fogott egy kendőt és maga elé kötötte. Azután vizet öntött a mosdótálba, és mosni kezdte a tanítványok lábát, majd megtörölte a kendővel, amely a derekára volt kötve. Amikor odaért Simon Péterhez, az így szólt hozzá: ,,Uram, te mosod meg az én lábamat?' Jézus azt felelte neki: ,,Amit teszek, azt te most nem érted, de majd később meg fogod érteni.' Péter erre így szólt: ,,Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!' Jézus azt felelte neki: ,,Ha nem moslak meg, nem lesz részed velem.' Akkor Simon Péter ezt mondta: ,,Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!' Jézus azt felelte: ,,Aki megfürdött, annak elég, ha csak a lábát mossák meg, akkor egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.' Tudta ugyanis, hogy ki az, aki elárulja őt, azért mondta: ,,Nem vagytok tiszták mindnyájan.' Miután megmosta a lábukat és fölvette felsőruháit, újra leült, és azt mondta nekik: ,,Tudjátok-e, mit tettem veletek? Ti úgy hívtok engem: ,,Mester'' és ,,Uram'', és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az úr és a mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.

Nagycsütörtök

2012. április 5. – Nagycsütörtök


Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg is törölte. Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?” Jézus így felelt: „Most még nem érted, mit teszek, de később majd megérted”. De Péter tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha.” Jézus azt felelte: „Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám”. Erre Péter így szólt: „Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” Jézus azonban kijelentette: „Aki megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.” Miután megmosta lábukat, fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült, és így szólt hozzájuk: „Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.”
Jn 13,1-15

A szeretet cselekedete


Milánóban, a Santa Maria delle Grazie-kolostor ebédlőjében található Leonardo da Vinci híres freskója, amely az utolsó vacsorát ábrázolja. A művészettörténeti elemzések szerint a kép azt a pillanatot örökíti meg, amikor Jézus kijelenti az apostoloknak: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem” (Jn 13,21). A festmény hűen tükrözi az apostolok megdöbbenését, amelyről az evangéliumok is beszámolnak. Vajon mi járhatott ebben a pillanatban Jézus fejében? Mire gondolhat egy ember, akit éppen elárulni készülnek? És milyen gondolatok járhattak Júdás fejében? Mire gondolhat az ember, akinek szívében már megszületett az árulás? Az utolsó vacsora nagy titka ez. Júdás tettét, Júdás árulását nem magyarázhatjuk a végzetszerűséggel, a sorszerűséggel. Júdás nem véletlenül lett áruló, mert az ember nem véletlenül válik árulóvá.
Leonardo freskóján Júdás elkülönül. Ott ül az asztalnál, a szeretetközösséget megjelenítő asztalnál, de mégsem tartozik már az apostoli közösségbe, nem tartozik a krisztusi közösségbe. Nem az apostolok rekesztik ki őt, hanem önmagát zárja ki a szeretetközösségből. Jézus részéről a szeretet mindenkinek szól, akit egykor kiválasztott apostolának. De Júdás kizárja magát e szeretetből, mert az áruló mindig önmagát zárja ki az Istennel való szeretetközösségből. Júdást nem érintette meg a szeretet közelsége. Nem hallotta meg a szeretet tanítását. Nem értékelte a szeretet cselekedeteit. Júdás nem értette meg a szeretet titkát, mert az árulót még a szeretet sem képes megváltoztatni. A többiek Mesternek és Messiásnak tartották Jézust, de Júdás nem tartotta annak, mert az árulónak senki és semmi nem szent, képes még az Istent is elárulni. Évszázadokon át ismétlődik a kérdés: miért árulta el Jézust? Hogyan válhatott a tanítványból áruló? Csak a pénzért tette? Vagy más előnyt remélt? Esetleg csalódott Jézusban és mást várt tőle? János evangélista az árulás okát nagyon egyszerűen írja le: „belészállt a sátán” (Jn 13,27), mert az árulóba mindig belészáll az ördög, az teszi őt árulóvá.
Az árulás tettének ellenpontja az utolsó vacsorán a szeretet cselekedete. Jézus kétféleképpen mutatja meg szeretetét az apostoloknak. A lábmosás éppoly megdöbbentő az apostolok számára, mint az árulás tényének közlése. Jézus szolgaként viselkedik, így ad példát arra, hogyan szolgálják majd tanítványai, követői embertársaikat. Amikor pedig a kenyeret és bort saját testeként és véreként adja az apostoloknak, akkor talán nem is a döbbenet, hanem az értetlenség jellemzi őket, nem értik teljes egészében, hogy mit jelent Jézus kijelentése. A szeretet egyértelmű kimutatásánál Jézus mindent maga tesz: leveszi felsőruháját, kendőt köt derekára, megmossa, majd megtörli a tanítványok lábát. És Jézus töri meg a kenyeret, ő nyújtja oda a megtört kenyeret és a bort az apostoloknak. Az ő példája a követendő. Nem az árulóé. Jézus példáját kell követnünk, mert ez a kifejezett kérése. A szeretet cselekedeteit gyakoroljuk embertársainkkal és a szeretet kenyerét megtörve osszuk szét felebarátainknak.
Az utolsó vacsorára emlékezve ma, nagycsütörtök este az árulás és a szeretet cselekedetét láttuk. Menthetetlenül árulóvá válunk, a szeretet árulóivá, Isten árulóivá, emberi méltóságunk árulóivá, ha engedjük, hogy belénk szálljon a sátán. Ha Isten él bennünk, ha Isten Lelke száll belénk, akkor a szeretet fog bennünk élni.
Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Isteni szereteted örök jeleként kenyérben, élő kenyérben adod nekünk önmagadat. Légy mindennapi kenyerünk, lelki táplálékunk, hogy megérezzük a szeretet igazi ízét és erejét! Áldozatod, halálod és feltámadásod irántunk való szeretetedről tanúskodik. Segíts minket, hogy mindenkor szeretetedben éljünk!

______________________________

Nagycsütörtök

Az alázatos szolgálat tökéletes példája
2012. április 5. Nagycsütörtök

Csernus Ágnes, a Regnum Christi Mozgalom tagja

Jn 13,1-15
Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket. A vacsora alkalmával, amikor az ördög már szívébe sugallta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának, hogy elárulja őt, Jézus tudva, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött el és Istenhez megy, fölkelt a vacsorától, letette felsőruháit, fogott egy kendőt és maga elé kötötte. Azután vizet öntött a mosdótálba, és mosni kezdte a tanítványok lábát, majd megtörölte a kendővel, amely a derekára volt kötve. Amikor odaért Simon Péterhez, az így szólt hozzá: „Uram, te mosod meg az én lábamat?” Jézus azt felelte neki: „Amit teszek, azt te most nem érted, de majd később meg fogod érteni.” Péter erre így szólt: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” Jézus azt felelte neki: „Ha nem moslak meg, nem lesz részed velem.” Akkor Simon Péter ezt mondta: „Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!” Jézus azt felelte: „Aki megfürdött, annak elég, ha csak a lábát mossák meg, akkor egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy ki az, aki elárulja őt, azért mondta: „Nem vagytok tiszták mindnyájan.” Miután megmosta a lábukat és fölvette felsőruháit, újra leült, és azt mondta nekik: „Tudjátok-e, mit tettem veletek? Ti úgy hívtok engem: „Mester” és „Uram”, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az úr és a mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.

Bevezető ima: Uram Jézus, szeretném mélyen átélni a szent három nap történéseit. Ott akarok lenni veled tanítványodként az utolsó vacsora termében, a Getszemáni-kertben, a főpap udvarában, Pilátusnál és a Golgotán is. Érjen el szívem mélyébe szenvedésed titka, hogy így a feltámadás örömében is részesüljek!

Kérés: Uram, add meg a hit a remény és a szeretet erényeit nekem, és mindenkinek, aki őszintén keres téged!

1. Az Ő órája. Sokszor halljuk, és mondjuk: „Ez nem az én napom volt. Ez most az én napom.” Amit mi értünk ez alatt, tökéletesen ellenkezik azzal, amit Jézus ért az Ő órája alatt. Mi a sikereinket, örömeinket könyveljük el úgy, hogy a mi napunk, és amikor szenvedés, sikertelenség, fájdalom vagy bosszúság ér, akkor mondjuk: „Ez nem az én napom volt.” Miért lát Jézus mindent fordítva? Mert Ő nemcsak valóságos ember volt, hanem valóságos Isten is. Aki így szólt magáról: „Az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok” (Iz. 55,8). Krisztus szempontjából akkor érkezett el az Ő ideje, amikor beteljesíthette az Atya akaratát. Ő nem azt nézte, hogy ez örömmel és dicsőséggel, vagy szenvedéssel és a magány átélésével jár-e, Őt egyedül az Atya iránti tökéletes engedelmesség és az irántam való tökéletes önátadó szeretet vezette.

2. Krisztus alázata. Jézus Krisztusban Isten lehajolt hozzánk, emberekhez. A legnagyobb alázat az volt, amikor értünk megtestesült, magára vette emberi mivoltunk teljes valóját. Azután földi életében számtalanszor mutatta meg a szeretet alázatos cselekedeteit nekünk, hogy példát adjon, elénk élje azt, amit nekünk is meg kell tennünk. Péter nem akarta, hogy Jézus megmossa az ő lábát, mert nem volt elég alázatos. Hányszor fordul elő, hogy én sem engedem, hogy Jézus közel jöjjön, lehajoljon hozzám és megmossa lábamat, megtisztítsa szívemet, átöleljen szeretetével? Elutasítom Őt, én akarom meghatározni számára, hogyan jöhet hozzám közel. Határozott elképzeléseimet saját életemről és a körülöttem élők életéről alázatosan tegyem le Krisztus kezeibe! Így kevésbé leszek gőgös és ítélkező, így én is képes leszek másokhoz odahajolni a szeretet, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteivel.

3. Személyes példa. Ha keresztényekként szeretnénk hatni a világra, nem tehetünk mást, mint hogy Krisztus valódi követőivé válunk: „Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” Szükségünk van Isten közelségére, amire a szentségek– különösen az Eucharisztia vétele és a szentgyónáshoz járulás –, a személyes imádság valamint a Szentírás olvasása készít elő. Azonban kevés a misére járás, a sok áhítatos imádság, ha nincsenek mögötte a hétköznapok szeretetcselekedetei. Ezek válnak szeretetünk igazi tanúivá. Ha indulatos vagyok gyermekeimmel, mit látnak tőlem? Amikor fáradt és csüggedt vagyok, akkor is átsugárzik rajtam Krisztus példája? Amikor idősödő szüleim terhét cipelem, hogyan viselkedem velük? Ha egy munkatársam fárasztó viselkedésével idegesít, miként reagálok? Próbáljuk meg minden ilyen helyzetben felidézni magunkban Jézus példáját! Az Ő szemével látni minden embert, és úgy viselkedni velük, ahogy azt Jézus is tenné! Így azok az emberek is, akik nem hisznek, talán egyszer felteszik magukban a kérdést az én példám nyomán: Mitől tud ez az ember más lenni, mint mi? Ha Krisztus az életem középpontja, rá figyelek, képes leszek az Ő példáját követni, és ez hatni fog a környezetemre is.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, szeretnék most nagyon figyelni rád, de annyi minden van, ami elvonja a figyelmemet. El akarok csendesedni ezekben a napokban, és hagyni, hogy teljesen betöltsd a szívemet. Add, hogy ennek látható jele is legyen a világban azáltal, hogy a felebaráti szeretet és az alázat cselekedeteit gyakorlom mindenkivel, akivel kapcsolatba kerülök.

Elhatározás: Igyekszem részt venni a nagycsütörtöki szentmise után a szentségimádáson is, alkalmat teremtve Jézusnak, hogy betöltse szívemet szeretetével.
Vagy: az irgalmasság testi és lelki cselekedeteiből kiválasztok egyet, és azt megvalósítom a szent három napban.

Az irgalmasság lelki cselekedetei:
  1. A tudatlanok tanítása.
  2. Tanácsadás a rászorulóknak.
  3. Szomorkodók vigasztalása.
  4. Kétkedők bátorítása.
  5. Megbocsátás.
  6. Más gyengeségei iránti türelem.
  7. Imádság az élőkért és a megholtakért.

Az irgalmasság testi cselekedetei:
  1. A betegek látogatása és ápolása.
  2. Az éhezők táplálása.
  3. A szomjazóknak inni adni.
  4. Hajléktalanoknak szállást adni.
  5. Ruhátlanokat felruházni.
  6. A börtönben lévőket fölkeresni.
  7. A halottakat eltemetni.

A pápa imaszándéka 2012. április hónapra:
Hivatások: Hogy sok fiatal tudja elfogadni Krisztus hívását arra, hogy kövesse Őt a papságban és a szerzetesi életben.
Krisztus, remény az afrikaiaknak: Hogy a feltámadott Krisztus biztos remény jele legyen az afrikai földrészen élő férfiak és nők számára.

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger