2012. április 6., péntek

Nagyböjti idő, B év, Nagypéntek

Nagyböjti idő, B év, Nagypéntek

  "A szent húsvéti eseményben az Úr Krisztus megváltotta az embert, és tökéletes módon tisztelte Istent. Halálával legyőzte halálunkat, föltámadásával újjáteremtette az életet. Az Úr szenvedésének, halottaiból föltámadásának három napja ezért az egész egyházi év csúcspontja." (Római misekönyv)
További gondolatok...

NAGYPÉNTEK


2012.04.06. péntek: NAGYPÉNTEK

A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze


Iz 52,13 - 53,12
Íme, sikert arat szolgám, magasra emelkedik, magasztos és igen fenséges lesz. Amint sokan megborzadtak tőle, hisz olyan torz volt, nem emberi a külseje, alakja nem hasonló az emberek fiaihoz, úgy ámulatba ejt majd sok nemzetet, királyok fogják be előtte szájukat, mert olyat látnak, amiről nem beszéltek nekik, és olyat vesznek észre, amiről nem hallottak. ,,Ki hitt annak, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg? Úgy nőtt fel színe előtt, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből; nem volt szép alakja, sem ékessége, hogy megnézzük őt, és nem volt olyan külseje, hogy kívánjuk őt. Megvetett volt, és utolsó az emberek között, fájdalmak férfia és betegség ismerője, aki elől elrejtettük arcunkat; megvetett volt, és nem becsültük őt. Pedig a mi betegségeinket ő viselte, és a mi fájdalmainkat ő hordozta; mi mégis megvertnek tekintettük, Istentől sújtottnak és megalázottnak. De őt a mi vétkeinkért szúrták át, a mi bűneinkért törték össze; a mi békességünkért érte fenyítés, és az ő sebe által gyógyultunk meg. Mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, mindenki a maga útjára tért; és az Úr őrá rakta mindnyájunk bűnét.' Megkínozták, és ő alázatos volt, nem nyitotta ki száját; mint a bárány, melyet leölésre visznek, és mint a juh, mely nyírói előtt elnémul, nem nyitotta ki száját. Sanyargatás és ítélet után vitték el; és sorsával ki törődik? Mert kivetették az élők földjéből, népem vétke miatt sújtották halálra. Istentelenek között adtak sírt neki, és gazdag mellett, amikor meghalt, bár nem követett el erőszakot, és nem volt álnokság a szájában. De az Úrnak úgy tetszett, hogy összetörje betegséggel. Ha odaadja engesztelő áldozatul életét, meglátja majd utódait, hosszúra nyújtja napjait; és az Úr tetszése az ő keze által teljesül. Lelkének gyötrelme után meglátja a világosságot, megelégedett lesz; tudásával szolgám igazzá tesz sokakat, és bűneiket ő hordozza. Ezért osztályrészül adok neki sokakat, és hatalmasokkal osztozik a zsákmányon, amiért halálra adta életét, és a bűnösök közé számították; pedig ő sokak vétkét viselte, és a bűnösökért közbenjár.

Zs 30
A karvezetőnek. Zsoltár Dávidtól. Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek, igazságodban szabadíts meg engem! Hajtsd hozzám füledet, siess, szabadíts meg! Légy oltalmazó sziklám és megerősített házam, hogy megszabadíts engem! Mert erősségem és menedékem vagy, a te nevedért légy vezérem és viseld gondomat! Ments ki ebből a csapdából, amelyet ellenem titokban felállítottak, hiszen te vagy erősségem. Kezedbe ajánlom lelkemet, ments meg engem, Uram, igazság Istene! Gyűlölöd azokat, akik üres hiúságok után futnak, én azonban az Úrba vetem bizalmamat. Ujjongva örvendek irgalmasságodnak, hisz megláttad megalázottságomat, észrevetted ínségemet, és nem juttattál ellenség kezére, sőt tágas térre állítottad lábamat. Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongatnak engem, szemem, lelkem, testem a búsulástól elsenyved, mert fájdalomban enyészik el életem, és éveim siránkozásban. Az ínségtől ellankad erőm és remegnek csontjaim. Temérdek ellenségem miatt csúfsággá lettem, szomszédaim és ismerőseim nagyon félnek tőlem: akik meglátnak az utcán, elfutnak előlem. Mint a halott, feledésbe mentem a szívekben, mint összetört edény, olyanná lettem. Mert hallottam sokak szidalmazását, az iszonyatot mindenfelől; Amint egybegyűltek ellenem mindannyian, s azon tanakodtak, hogy elveszik életem. Én azonban benned bízom, Uram; Azt mondom: ,,Te vagy az én Istenem! Sorsom a te kezedben van.' Ments meg ellenségeim kezéből s üldözőimtől. Ragyogtasd fel szolgád fölött arcodat, szabadíts meg irgalmasságodban. Uram, ne hagyd, hogy szégyen érjen, hisz segítségül hívlak téged. Érje szégyen a gonoszokat és némuljanak el az alvilágban; Némuljanak el az álnok ajkak, melyek az igaz ellen gonoszat szólnak, kevélyen és megvetéssel. Uram, milyen bőséges a te édességed, amelyet elrejtettél a téged félők számára, amelyet a benned bízóknak juttatsz az emberek fiai előtt! Elrejted őket arcod rejtekében az emberek háborgatása elől; Megoltalmazod őket hajlékodban a perlekedő nyelvektől. Áldott az Úr, mert csodásan megmutatta irgalmát nekem a megerősített városban! Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: ,,Elvetettél szemed elől engem!' Te azonban meghallgattad könyörgésem szavát, amikor kiáltottam hozzád. Szeressétek az Urat, szentjei mind, mert az Úr megőrzi a hűségest, de bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek. Legyetek bátrak és erősítsétek meg szívetek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!

Zsid 4,14-16
Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitvallás mellett. Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűnt kivéve. Járuljunk ezért bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk az alkalmas időben való segítségre.
5,7-9
Ő, testi mivoltának napjaiban imáit és könyörgéseit nagy kiáltással és könnyhullatással bemutatta annak, aki megszabadíthatta őt a haláltól; és meghallgatást is nyert hódolatáért. Bár Isten Fia volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett; és amikor eljutott a beteljesedéshez, örök üdvösség forrása lett mindazoknak, akik engedelmeskednek neki [Iz 45,17G].

Jn 18,1 - 19,42
Miután Jézus ezeket elmondta, kiment tanítványaival a Kedron patakon túlra, ahol volt egy kert; oda ment be ő és a tanítványai. Ismerte azt a helyet Júdás is, aki elárulta őt, mert Jézus gyakran járt oda tanítványaival. Júdás tehát, miután magához vett egy csapatot, s a főpapoktól és a farizeusoktól szolgákat, odament lámpásokkal, fáklyákkal és fegyverekkel. Jézus pedig, aki tudott mindent, ami várt rá, eléjük ment, és megkérdezte tőlük: ,,Kit kerestek?' Azt felelték neki: ,,A Názáreti Jézust.' Ő azt mondta nekik: ,,Én vagyok.' Ott állt velük Júdás is, aki elárulta őt. Amikor azt mondta nekik: ,,Én vagyok', meghátráltak és a földre estek. Erre ismét megkérdezte őket: ,,Kit kerestek?' Azok pedig azt mondták: ,,A Názáreti Jézust.' Jézus megismételte: ,,Mondtam nektek: Én vagyok! Ha tehát engem kerestek, hagyjátok ezeket elmenni!' Be kellett teljesednie az igének, amelyet mondott: ,,Akiket nekem adtál, azok közül senkit sem vesztettem el.' Mivel Simon Péternek volt egy kardja, kirántotta azt, lesújtott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. A szolga neve Malkusz volt. Jézus erre azt mondta Péternek: ,,Tedd a hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki a poharat, amelyet az Atya nekem adott?' Ekkor a csapat, a parancsnok és a zsidók poroszlói elfogták Jézust, és megkötözték őt. Először Annáshoz vitték, ő ugyanis apósa volt Kaifásnak, aki főpap volt abban az esztendőben. Kaifás volt az, aki azt a tanácsot adta a zsidóknak: ,,Jobb, ha egy ember hal meg a népért'. Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal a főpap udvarába, Péter pedig az ajtón kívül állt. Kiment tehát az a másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, szólt az ajtónálló szolgálónak, és bevezette Pétert. Akkor az ajtónálló szolgáló azt mondta Péternek: ,,Nem vagy te is ennek az embernek a tanítványai közül való?' Ő azt felelte: ,,Nem vagyok!' Ott álltak a szolgák és poroszlók, akik tüzet raktak, mert hideg volt, és melegedtek. Péter is ott állt velük, és melegedett. A főpap eközben tanítványairól és tanításáról kérdezte Jézust. Jézus azt felelte neki: ,,Én nyíltan beszéltem a világnak, mindig a zsinagógában tanítottam és a templomban, ahova a zsidók mindnyájan összegyűlnek, és titokban semmit sem mondtam. Miért kérdezel engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik. Íme, ők tudják, mit mondtam.' Amikor ezeket mondta, az ott álló poroszlók egyike arculütötte Jézust, és így szólt: ,,Így felelsz a főpapnak?' Jézus azt felelte neki: ,,Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha pedig jól, miért ütsz engem?' Akkor Annás elküldte őt megkötözve Kaifás főpaphoz. Simon Péter pedig ott állt és melegedett. Valaki azt mondta neki: ,,Ugye te is az ő tanítványai közül való vagy?' Ő azonban letagadta: ,,Nem vagyok!' A főpap egyik szolgája, rokona annak, akinek Péter levágta a fülét, így szólt: ,,Nem téged láttalak vele a kertben?' Péter pedig ismét tagadta, és nyomban megszólalt a kakas. Jézust Kaifástól a helytartóságra vezették. Kora reggel volt. Ők nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és megehessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus ment ki hozzájuk, és megkérdezte: ,,Miféle vádat hoztok fel ez ellen az ember ellen?' Azt felelték neki: ,,Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna őt a kezedbe.' Erre Pilátus azt mondta nekik: ,,Vegyétek át ti őt, és ítéljétek el a törvényetek szerint.' A zsidók azt felelték neki: ,,Nekünk senkit sem szabad megölnünk.' Ez azért történt, hogy beteljesedjék Jézus szava, amelyet mondott, jelezve, hogy milyen halállal fog meghalni. Ismét bement tehát Pilátus a helytartóságra, hivatta Jézust, és megkérdezte őt: ,,Te vagy-e a zsidók királya?' Jézus azt felelte: ,,Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?' Pilátus ezt válaszolta: ,,Hát zsidó vagyok én? Saját nemzeted és a főpapok adtak téged a kezembe. Mit tettél?' Jézus azt felelte: ,,Az én országom nem ebből a világból való. Ha az én országom ebből a világból volna, szolgáim harcra kelnének, hogy a zsidók kezébe ne kerüljek. De az én országom nem innen való.' Pilátus erre megkérdezte: ,,Tehát király vagy te?' Jézus azt felelte: ,,Te mondod, hogy király vagyok. Arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat a szavamra.' Pilátus erre így szólt: ,,Mi az igazság?' Majd e szavak után ismét kiment a zsidókhoz, és azt mondta nekik: ,,Én semmi vétket sem találok őbenne. Szokás pedig nálatok, hogy húsvétkor szabadon bocsássak nektek valakit. Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?' Erre ismét így kiáltoztak: ,,Ne ezt, hanem Barabást!' Barabás pedig rabló volt. Akkor Pilátus elfogatta Jézust és megostoroztatta. A katonák pedig koronát fontak tövisből, a fejére tették, és bíborszínű köpenyt adtak rá. Aztán eléje járultak, és azt mondogatták: ,,Üdvözlégy, zsidók királya!' És arculverték őt. Pilátus újra kiment, és azt mondta nekik: ,,Íme, kihozom őt nektek, hogy megtudjátok, hogy semmi vétket sem találok benne.' Akkor kijött Jézus, töviskoronával, bíborköpenyben. Ő pedig azt mondta nekik: ,,Íme, az ember!' Amikor a főpapok és poroszlók meglátták, kiáltozni kezdtek: ,,Feszítsd meg, feszítsd meg!,, Pilátus így szólt: ,,Vegyétek át ti őt, és feszítsétek keresztre, mert én nem találok vétket benne.' De a zsidók így szóltak: ,,Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!' Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, még jobban megijedt. Újra bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézustól: ,,Honnan való vagy te?' Jézus azonban nem adott neki feleletet. Ezért Pilátus azt mondta neki: ,,Nekem nem válaszolsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, és arra, hogy megfeszítselek?' Jézus azt felelte: ,,Semmi hatalmad sem volna felettem, ha onnan felülről nem adatott volna neked. Ezért annak, aki engem kezedbe adott, nagyobb a bűne.' Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt. De a zsidók így kiáltoztak: ,,Ha ezt elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mindaz, aki királlyá teszi magát, ellenszegül a császárnak.' Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet kövezett udvarnak neveznek, héberül meg Gabbatának. A húsvét készületnapja volt akkor, körülbelül hat óra. Így szólt a zsidókhoz: ,,Íme, a ti királyotok!' De azok így kiáltoztak: ,,El vele, el vele, feszítsd meg őt!' Pilátus megkérdezte tőlük: ,,A királyotokat feszítsem meg?' A főpapok azt felelték: ,,Nincs királyunk, csak császárunk!' Akkor aztán kezükbe adta őt, hogy feszítsék meg. Azok átvették Jézust. Ő pedig keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, amelyet héberül Golgotának neveznek. Ott keresztre feszítették őt, és vele másik kettőt kétfelől, Jézust pedig középen. Pilátus egy feliratot is készíttetett, és a kereszt fölé helyeztette. Ez volt ráírva: ,,A Názáreti Jézus, a zsidók királya.' Ezt a feliratot tehát sokan olvasták a zsidók közül, mert közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. Héberül, görögül és latinul volt írva. A zsidók főpapjai ezért arra kérték Pilátust: ,,Ne azt írd: A zsidók királya, hanem: Ez azt mondta: ,,A zsidók királya vagyok''!' Pilátus azt felelte: ,,Amit írtam, azt megírtam!' A katonák pedig, miután megfeszítették Jézust, fogták a ruháit, elosztották négy felé, minden katonának egy részt, azután fogták a köntöst is. A köntös varratlan volt, felülről egy darabban szőve. Ezért azt mondták egymásnak: ,,Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, kié legyen!' Ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás, amely így szól: ,,Elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek' [Zsolt 22,19]. A katonák tehát ezt tették. Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna. Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: ,,Asszony, íme, a te fiad!' Azután azt mondta a tanítványnak: ,,Íme, a te anyád!' És attól az órától magához vette őt a tanítvány. Ezután Jézus, aki tudta, hogy már minden bevégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: ,,Szomjazom!' Volt ott egy ecettel teli edény. Ezért ecettel telt szivacsot tűztek egy izsópra, és a szájához nyújtották. Amikor Jézus az ecetet megízlelte, azt mondta: ,,Beteljesedett!' És fejét lehajtva kilehelte lelkét. A zsidók pedig, mivel készületnap volt, kérték Pilátust, hogy törjék meg lábszárcsontjaikat, és vegyék le őket, hogy a testek ne maradjanak ott a kereszten szombatra, mert az a szombat nagy nap volt. Odamentek tehát a katonák, és eltörték a lábszárát először az egyik vele együtt keresztrefeszítettnek, aztán a másiknak. Amikor azonban Jézushoz értek, mivel látták, hogy ő már meghalt, nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki. Aki ezt látta, tanúságot tett róla, és igaz az ő tanúsága. Ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert ezek azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: ,,Csontját ne törjék össze' [Kiv 12,46; Zsolt 34,21]. Egy másik Írás pedig azt mondja: ,,Látni fogják azt, akit keresztülszúrtak' [Zak 12,10]. Ezek után pedig az arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, de a zsidóktól való félelmében csak titokban, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Elment tehát és levette a testet. Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment hozzá, s mirha- és áloé-keveréket hozott, körülbelül száz fontot. Fogták tehát Jézus testét, és a fűszerekkel együtt gyolcsruhákba göngyölték, ahogy a zsidóknál temetni szokás. Azon a helyen, ahol felfeszítették őt, volt egy kert, és a kertben egy új sírbolt, amelyben még senki sem feküdt. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületnapja miatt oda helyezték Jézust.

Nagypéntek


2012. április 6. - Nagypéntek


  Abban az időben Jézus kiment  tanítványaival a Kedron völgyén túlra,  ahol
  egy kert volt, s bement oda tanítványaival. Ezt a helyet ismerte Júdás is,
  aki őt elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. Júdás  kapott
  egy csapat katonát, valamint a főpapoktól és a farizeusoktól szolgákat, és
  kiment velük oda lámpákkal, fáklyákkal, fegyverekkel fölszerelkezve. Jézus
  tudott mindent, ami rá várt. Eléjük ment tehát és megkérdezte tőlük:  „Kit
  kerestek?” Azok  ezt  válaszolták: „A  názáreti  Jézust.” Jézus  erre  így
  szólt: „Én vagyok.“  Júdás is  ott volt  köztük, aki  elárulta. Mikor  azt
  mondta nekik:  „Én vagyok”,  meghátráltak és  a földre  estek. Ezért  újra
  megkérdezte tőlük:  „Kit  kerestek?”  Azok ezt  válaszolták:  „A  názáreti
  Jézust.” Erre Jézus így szólt: „Megmondtam  már, hogy én vagyok. Ha  tehát
  engem kerestek, engedjétek  el ezeket!” Így  beteljesedett, amit  korábban
  megmondott: „Senkit sem  veszítettem el azok  közül, akiket nekem  adtál.”
  Simon Péternél volt egy  kard. Kirántotta, és  a főpap szolgájára  sújtott
  vele: levágta a  jobb fülét.  A szolgának Malkusz  volt a  neve. De  Jézus
  rászólt Péterre:  „Tedd vissza  hüvelyébe kardodat!  Ne igyam  ki talán  a
  kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?”
  Ekkor a  csapat,  az  ezredes  és a  zsidó  szolgák  elfogták  Jézust,  és
  megkötözték. Először Annáshoz vezették, mert  ő apósa volt Kaifásnak,  aki
  abban az évben főpap volt. Ő adta  a zsidóknak azt a tanácsot, hogy  jobb,
  ha egy ember hal meg a népért. Simon Péter és egy másik tanítvány  követte
  Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, ezért bemehetett Jézussal
  a főpap  udvarába,  Péter  meg  kint várakozott  a  kapu  előtt.  A  másik
  tanítvány, aki  ismerőse  volt a  főpapnak,  visszajött, szólt  a  kapuban
  őrködő  lánynak,  és  bevitte  Pétert.   A  kaput  őrző  szolgáló   közben
  megjegyezte: „Talán te is ennek az  embernek a tanítványai közül vagy?”  Ő
  azt felelte: „Nem vagyok!”  Mivel hideg volt, a  szolgák és a  fegyveresek
  tüzet  raktak,  hogy  fölmelegedjenek.  Péter  is  köztük  álldogált,   és
  melegedett. A főpap eközben tanítványai és tanítása felől faggatta Jézust.
  Jézus ezt  válaszolta neki:  „Én a  világhoz nyíltan  beszéltem. Mindig  a
  zsinagógákban és a templomban  tanítottam, ahova minden zsidónak  bejárása
  van. Titokban  nem  mondtam  semmit. Miért  kérdezel  hát  engem?  Kérdezd
  azokat, akik  hallották,  amit  beszéltem.  Íme,  ők  tudják,  hogy  miket
  mondtam!” E szavakra az egyik ott álló szolga arcul ütötte Jézust, és  így
  szólt: „Így  felelsz  a főpapnak?”  Jézus  ezt mondta  neki:  „Ha  rosszul
  szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha viszont jól, akkor miért ütsz engem?”
  Ekkor Annás megkötözve elküldte őt Kaifás főpaphoz.
  Simon Péter még mindig  ott állt, és  melegedett. Újra megkérdezték  tőle:
  „Talán te is az ő tanítványai közül  vagy?” Ő így felelt: „Nem vagyok!”  A
  főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét,
  megjegyezte: „Nem  téged láttalak  én  a kertben  ővele?” De  Péter  ismét
  tagadta; és ekkor mindjárt megszólalt a kakas.
  Kaifástól tehát elvezették  Jézust a helytartóságra.  Kora reggel volt.  A
  zsidók nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak,  és
  elkölthessék a  húsvéti  bárányt.  Ezért  Pilátus  jött  ki  hozzájuk,  és
  megkérdezte: „Mivel vádoljátok ezt az embert?” Azok azt felelték: „Ha  nem
  volna gonosztevő,  nem adtuk  volna  őt a  kezedbe!” Pilátus  ezt  mondta:
  „Vigyétek el, és ítélkezzetek fölötte  ti a saját törvényetek szerint!”  A
  zsidók ezt válaszolták  neki: „Nekünk  senkit sem  szabad megölnünk!”  Így
  beteljesedett,  amit  Jézus  arról  mondott,  hogy  milyen  halállal   fog
  meghalni. Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és
  megkérdezte tőle:  „Te  vagy-e a  zsidók  királya?” Jézus  így  válaszolt:
  „Magadtól mondod  ezt,  vagy  mások  mondták  neked  rólam?”  Pilátus  ezt
  felelte: „Hát zsidó vagyok én? Saját  néped és a főpapok adtak a  kezembe.
  Mit tettél?” Ekkor Jézus így szólt:  „Az én országom nem ebből a  világból
  való. Ha ebből  a világból  volna az országom,  szolgáim harcra  kelnének,
  hogy ne  kerüljek a  zsidók kezére.  De az  én országom  nem innét  való.”
  Pilátus megkérdezte: „Tehát  király vagy?” Jézus  így felelt: „Te  mondod,
  hogy király vagyok.  Én arra születtem,  és azért jöttem  a világba,  hogy
  tanúságot tegyek  az igazságról.  Aki  az igazságból  való, az  hallgat  a
  szavamra!” Erre Pilátus azt mondta: „Mi az igazság?” E szavak után Pilátus
  újra kiment a zsidókhoz és ezt mondta nekik: „Én semmi vétket sem  találok
  benne. Szokás azonban nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon  bocsássak.
  Akarjátok-e, hogy  elbocsássam  nektek a  zsidók  királyát?” De  ők  ismét
  kiáltozni kezdtek: „Ne ezt, hanem Barabást!” Barabás rabló volt.
  Ekkor  Pilátus  fogta  Jézust,  és  megostoroztatta.  A  katonák  tövisből
  koszorút fontak, a fejére tették,  és bíborszínű köntöst adtak rá.  Azután
  eléje járultak, és így gúnyolták: „Üdvöz légy, zsidók királya!” És  közben
  arcul verték. Pilátus  ezután újra  kiment, és így  szólt hozzájuk:  „Íme,
  elétek vezetem őt, hogy megtudjátok:  nem találok benne semmi vétket.”  És
  kijött Jézus, töviskoronával, bíborruhában. Pilátus pedig így szólt: „Íme,
  az ember!”  A  főpapok  és  a szolgák,  mihelyt  meglátták  őt,  kiáltozni
  kezdtek:  „Feszítsd  meg!  Feszítsd   meg!”  Pilátus  azt  mondta   nekik:
  „Vigyétek, feszítsétek őt ti keresztre,  mert én semmi vétket sem  találok
  benne!” De a  zsidók ezt felelték:  „Nekünk törvényünk van,  és a  törvény
  szerint meg kell  halnia, mert  Isten fiává tette  magát!” Amikor  Pilátus
  meghallotta ezt, még jobban megijedt. Visszament a helytartóságra, és újra
  megkérdezte Jézust:  „Honnan  való  vagy?” De  Jézus  nem  válaszolt  neki
  semmit. Erre Pilátus azt mondta neki: „Nem felelsz nekem? Talán nem tudod,
  hogy  hatalmam   van   arra,   hogy  megfeszítselek,   vagy   arra,   hogy
  elbocsássalak?” Erre Jézus azt mondta: „Semmi hatalmad sem volna fölöttem,
  ha onnan  felülről nem  kaptad volna.  Ezért annak,  aki engem  a  kezedbe
  adott, nagyobb a bűne.”
  Ettől fogva Pilátus  azon volt,  hogy szabadon bocsássa  Jézust. A  zsidók
  azonban ezt kiáltozták: „Ha szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja.
  Mert mindaz,  aki királlyá  teszi magát,  ellene szegül  a császárnak.”  E
  szavak hallatára Pilátus kivezet- tette Jézust, maga pedig a bírói  székbe
  ült a  kövezett  udvaron, amelyet  héberül  Gabbatának hívnak.  A  húsvéti
  készület napja volt, a hatodik óra  körül. Így szólt a zsidókhoz: „Íme,  a
  királyotok!” De azok  így kiáltoztak:  „El vele, el  vele! Feszítsd  meg!”
  Pilátus megkérdezte: „Keresztre  feszíttessem a  királyotokat?” A  főpapok
  azonban  ezt   felelték:   „Nincs  királyunk,   csak   császárunk!”   Erre
  kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.
  Ekkor a zsidók átvették Jézust. A keresztet ő maga vitte, míg oda nem  ért
  az úgynevezett Koponyák  helyére, amelyet héberül  Golgotának hívnak.  Ott
  keresztre feszítették őt, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust
  meg középen. Pilátus feliratot is készített, és a keresztfára tétette.  Ez
  volt ráírva:  „A názáreti  Jézus,  a zsidók  királya.” A  feliratot  sokan
  olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel
  volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt felírva. A zsidó főpapok
  kérték Pilátust: „Ne  azt írd: A  zsidók királya hanem  ahogy ő mondta:  A
  zsidók királya  vagyok”.  Pilátus  azonban ezt  válaszolta:  „Amit  írtam,
  megírtam.”
  A katonák pedig,  miután Jézust  keresztre feszítették,  fogták a  ruháit,
  négyfelé osztották,  mindegyik  katonának  egy  részt.  Azután  a  köntöse
  következett. A  köntös  varratlan volt,  egy  darabból szabva,  ezért  így
  szóltak egymáshoz: „Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, hogy kié
  legyen!” Így beteljesedett az Írás: „Szétosztották maguk között  ruháimat,
  s a köntösömre sorsot vetettek.” A katonák pontosan ezt tették.
  Jézus keresztje mellett  ott állt anyja,  anyjának nővére, Mária,  Kleofás
  felesége, és Mária Magdolna. Amikor Jézus  látta, hogy ott áll anyja és  a
  tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te  fiad!”
  Azután a tanítványhoz  szólt: „Íme,  a te  anyád!” Attól  az órától  fogva
  házába fogadta őt a tanítvány.
  Jézus tudta, hogy minden beteljesedett. De hogy beteljesedjék az Írás, így
  szólt: „Szomjazom.” Volt  ott egy  ecettel telt  edény. Belemártottak  egy
  szivacsot, izsópra tűzték, és a  szájához emelték. Mikor Jézus  megízlelte
  az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!” És fejét lehajtva kilehelte lelkét.
  A zsidók  pedig, mivel  az előkészület  napja volt,  és a  holttestek  nem
  maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse meg a  keresztre
  feszítettek lábszárát,  és vetesse  le  őket a  keresztről. Az  a  szombat
  ugyanis nagy  ünnep  volt.  Elmentek  tehát  a  katonák,  és  megtörték  a
  lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt  fölfeszítettek.
  Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem  törték
  meg a lábszárát, hanem az  egyik katona beledöfte lándzsáját az  oldalába.
  Ekkor vér és víz folyt ki belőle.  Az tanúskodik erről, aki látta ezt,  és
  az ő  tanúságtétele  igaz. Jól  tudja  ő, hogy  igazat  mond, hogy  ti  is
  higgyetek. Mert mindez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontot
  ne törjetek benne!”  És ami az  Írás más helyén  áll: Föltekintenek  arra,
  akit keresztülszúrtak.”
  Arimateai  József,  aki  Jézus  tanítványa  volt,  bár  a  zsidóktól  való
  élelmében csak titokban, engedélyt  kért Pilátustól, hogy levehesse  Jézus
  testét. Pilátus megengedte. El  is ment, és  levette Jézus testét.  Eljött
  Nikodémus is, aki korábban egyszer  éjszaka ment Jézushoz. Hozott  mintegy
  száz font mirha-  és áloékeveréket.  Fogták Jézus  testét, és  fűszerekkel
  együtt gyolcsleplekbe göngyölték. Így szokás  temetni a zsidóknál. Azon  a
  helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig egy  új
  sírbolt, ahova még nem temettek senkit.  Mivel a sír közel volt, a  zsidók
  készületi napja miatt oda temették Jézust.
  Jn 18,1-19,42

  Elmélkedés:

  Aki meghalt értünk
  Amikor végigolvassuk Szent János evangéliumában Jézus szenvedéstörténetét,
  első pillanatban az jut eszünkbe, hogy a cselekményeket mindvégig  emberek
  irányítják.  Elsőként  Júdás  tűnik  fel  a  katonákkal  és   véghezviszik
  szándékukat: Júdás  az  árulás  tettét, a  katonák  pedig  végrehajtják  a
  parancsot és  elfogják Jézust.  Ez után  következik Jézus  kihallgatása  a
  főpap és a főtanács előtt, s értelemszerűen a kihallgatást végzők szándéka
  szerint történik  minden.  Ezt követően  lép  színre Pilátus  és  a  Jézus
  halálát követő  tömeg,  és  teljesül  a nép  akarata,  a  római  helytartó
  meghozza a  halálos ítéletet  és kiszolgáltatja  nekik Jézust.  A  katonák
  végrehajtván a  parancsot  a  Golgotára viszik  Jézust  és  ott  keresztre
  feszítik. Az  emberi  szándék  és  annak  megvalósulása  mindvégig  tetten
  érhető.

  De amikor  komolyabban átelmélkedjük  Jézus szenvedéstörténetét,  akkor  a
  háttérben feltűnik az  isteni szándék, a  mennyei Atya akarata.  Valójában
  minden  úgy  történik,  ahogyan  az  Atya  akarja.  Jézus  ugyan   valóban
  kényszerítik  az  emberi   erők,  de  ő   mindvégig  az  Atya   akaratának
  engedelmeskedik. János  evangélista leírása  a kezdődő  egyháznak arról  a
  meggyőződésétről tanúskodik, hogy nem volt a gonoszság erőinek  játékszere
  és  nem  a  gonoszság  kényük-kedvük  szerint  bántak  vele  a   gonoszság
  képviselői,  hanem  a  mennyei  Atya  tervének  megfelelően   teljesítette
  küldetését, hozta meg áldozatát.  Ennek a meggyőződésnek fontos  tanulsága
  van számunkra: hiába támadják a gonoszság erői az Egyházat és az egyházhoz
  tartozókat, nem  győzhetnek, mert  Isten nem  hagyja el,  hanem  védelmezi
  közösségét, s végül mindig az ő akarata valósul meg.

  A mennyei Atya  akarata mellett János  evangélista leírásából többször  is
  kitűnik, hogy Jézus önként  vállalja a szenvedést  és a halált.  Elfogadja
  azt, de nem mint emberi  kényszerítő erőt, hanem mint Atyjának  szándékát.
  Áldozatát önként vállalja.  Tudatosan vállalja  a halált  megváltásunkért.
  Nem elveszik  tőle  életét, hanem  maga  adja oda.  Jézus  engedelmessége,
  küldetésének   hűséges   teljesítése,   önfeláldozása   az   egész   világ
  szemeláttára történt. Szoros értelemben a megváltás beteljesítése csak  az
  Atyára tartozik,  aki  ezt az  áldozatot  várta és  a  Fiúra, aki  ezt  az
  áldozatot meghozza. De  mégis minden  a világ előtt  történik, az  emberek
  előtt, előttünk.

  Jézus kereszthalála  nem zsákutcába  vezető tragédia,  nem Isten  kudarca,
  hanem ajtó a feltámadás felé. Isten Fia részt vesz az emberi szenvedésben,
  hogy  ne  teherként  tekintsünk  életünk  keresztjeire,  hanem   tudatosan
  vállaljuk azokat  a feltámadás  reményében. Nagy  alázatra van  szükség  a
  részünkről, hogy Istentől megtanuljuk, miként kell viselnünk a  szenvedést
  és hogyan érdemes  viszonyulnunk a  halálhoz, amely átmenet  lesz az  örök
  életbe. Jézus  kereszthalála  örökre  legyőzi a  gonoszságot.  A  világban
  tapasztalható  és  az  emberben  felfedezhető  gonoszságot.  A  mi  emberi
  küzdelmünk a rosszal, a gonosszal szemben teljesen hiábavaló. Krisztus  új
  módját mutatja  meg  annak,  hogyan lehet  eredményesen  szembeszállni  és
  legyőzni a rosszat: a kereszt vállalásával. Nem az akaraterőnket  szeretné
  növelni, hanem azt kéri, hogy  egyszerűen vegyük fel és hordozzuk  életünk
  keresztjét, ahogyan ő is tette.  Ennek az elfogadásnak, áldozatnak  értéke
  van Isten szemében.

  A mai  napon  arra  kapunk  mindannyian  meghívást,  hogy  a  megfeszített
  Krisztusra tekintsünk és szeretettel  válaszoljunk annak szeretetére,  aki
  meghalt értünk.
  © Horváth István Sándor
 
 

  Imádság:

  Megfeszített és föltámadt  Urunk! Taníts meg  minket arra, hogyan  küzdjük
  meg a  mindennapi  élet harcait,  és  így teljesebbé  váljon  életünk.  Te
  türelmesen  és  alázatosan   viseled  az  emberi   élet  terheit,   miként
  kereszthalálod és szenvedésed kínjait.
  Segíts, hogy  napi  fájdalmainkat és  konfliktusainkat,  mint  növekedésre
  kapott lehetőségeket  fogadjuk, és  így egyre  hasonlóbbá váljunk  Hozzád.
  Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy
  Te támogatsz.
______________________________

Nagypéntek

Akit keresztülszúrtak
2012. április 6.  Nagypéntek

Csernus László, a Regnum Christi Mozgalom tagja

Jn 18,1 – 19,42
Azután, hogy ezeket mondta, Jézus kiment tanítványaival a Kidron-patakon túlra. Ott volt egy kert. Odament tanítványaival. Ezt a helyet Júdás is ismerte, aki elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. Júdás kapott egy csapat katonát, és a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat, és kiment velük, lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve. Jézus tudta, mi vár rá. Eléjük ment hát, és megszólította őket: "Kit kerestek?" "A názáreti Jézust" - felelték. Jézus megmondta nekik: "Én vagyok." Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. Amikor azt mondta: "Én vagyok", meghátráltak, és földre rogytak. Jézus ezért újra megkérdezte: "Kit kerestek?" "A názáreti Jézust" - felelték. Erre Jézus így folytatta: "Mondtam, hogy én vagyok. De ha engem kerestek, ezeket engedjétek el." Így beteljesedett, amit mondott: "Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál." Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta, a főpap szolgájára sújtott, s levágta a jobb fülét. A szolgát Malkusnak hívták. Jézus rászólt Péterre: "Tedd hüvelyedbe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?" A csapat és parancsnoka, valamint a zsidó szolgák elfogták Jézust és megkötözték. Először Annáshoz vitték, Kaifás apósához. Abban az esztendőben Kaifás volt a főpap, ő adta azt a tanácsot a zsidóknak, hogy: "Jobb, ha egy ember hal meg a népért." Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel ez a másik tanítvány ismerőse volt a főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarára, Péter azonban kint maradt a kapunál. A másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, kijött és szólt a kapuban őrködő lánynak, és bevitte Pétert. A kapunál őrködő szolgáló megkérdezte: "Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?" "Nem vagyok" - felelte. A szolgák és a poroszlók tüzet raktak és melegedtek, mert hideg volt. Péter is odaállt közéjük melegedni. A főpap a tanítványai és a tanítása felől faggatta Jézust. Jézus ezt felelte neki: "Nyíltan beszéltem, mindenki füle hallatára. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit. Mit kérdezel engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit mondtam. Ők tudják, mit tanítottam." E szavakra az egyik poroszló arcul ütötte Jézust ezt mondva: "Így felelsz-e a főpapnak?" Jézus csak ennyit mondott: "Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat. Ha meg jól, akkor miért ütsz?" Ekkor Annás megkötözve elküldte Kaifás főpaphoz. Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: "Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?" De tagadta: "Nem vagyok."  A főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: "De hisz ott láttalak vele a kertben." Péter ismét tagadta. Erre nyomban megszólalt a kakas. Jézust Kaifástól a helytartóságra vezették. Kora reggel volt. Ők nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és megehessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus ment ki hozzájuk, és megkérdezte: ,,Miféle vádat hoztok fel ez ellen az ember ellen?' Azt felelték neki: ,,Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna őt a kezedbe.' Erre Pilátus azt mondta nekik: ,,Vegyétek át ti őt, és ítéljétek el a törvényetek szerint.' A zsidók azt felelték neki: ,,Nekünk senkit sem szabad megölnünk.' Ez azért történt, hogy beteljesedjék Jézus szava, amelyet mondott, jelezve, hogy milyen halállal fog meghalni. Ismét bement tehát Pilátus a helytartóságra, hívatta Jézust, és megkérdezte őt: ,,Te vagy-e a zsidók királya?' Jézus azt felelte: ,,Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?' Pilátus ezt válaszolta: ,,Hát zsidó vagyok én? Saját nemzeted és a főpapok adtak téged a kezembe. Mit tettél?' Jézus azt felelte: ,,Az én országom nem ebből a világból való. Ha az én országom ebből a világból volna, szolgáim harcra kelnének, hogy a zsidók kezébe ne kerüljek. De az én országom nem innen való.' Pilátus erre megkérdezte: ,,Tehát király vagy te?' Jézus azt felelte: ,,Te mondod, hogy király vagyok. Arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat a szavamra.' Pilátus erre így szólt: ,,Mi az igazság?' Majd e szavak után ismét kiment a zsidókhoz, és azt mondta nekik: ,,Én semmi vétket sem találok őbenne. Szokás pedig nálatok, hogy húsvétkor szabadon bocsássak nektek valakit. Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?' Erre ismét így kiáltoztak: ,,Ne ezt, hanem Barabást!' Barabás pedig rabló volt. Akkor Pilátus elfogatta Jézust és megostoroztatta. A katonák pedig koronát fontak tövisből, a fejére tették, és bíborszínű köpenyt adtak rá. Aztán eléje járultak, és azt mondogatták: ,,Üdvözlégy, zsidók királya!' És arcul verték őt. Pilátus újra kiment, és azt mondta nekik: ,,Íme, kihozom őt nektek, hogy megtudjátok, hogy semmi vétket sem találok benne.' Akkor kijött Jézus, töviskoronával, bíborköpenyben. Ő pedig azt mondta nekik: ,,Íme, az ember!' Amikor a főpapok és poroszlók meglátták, kiáltozni kezdtek: ,,Feszítsd meg, feszítsd meg!,, Pilátus így szólt: ,,Vegyétek át ti őt, és feszítsétek keresztre, mert én nem találok vétket benne.' De a zsidók így szóltak: ,,Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!' Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, még jobban megijedt. Újra bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézustól: ,,Honnan való vagy te?' Jézus azonban nem adott neki feleletet. Ezért Pilátus azt mondta neki: ,,Nekem nem válaszolsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, és arra, hogy megfeszítselek?' Jézus azt felelte: ,,Semmi hatalmad sem volna felettem, ha onnan felülről nem adatott volna neked. Ezért annak, aki engem kezedbe adott, nagyobb a bűne.' Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt. De a zsidók így kiáltoztak: ,,Ha ezt elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mindaz, aki királlyá teszi magát, ellenszegül a császárnak.' Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet kövezett udvarnak neveznek, héberül meg Gabbatának. A húsvét készületnapja volt akkor, körülbelül hat óra. Így szólt a zsidókhoz: ,,Íme, a ti királyotok!' De azok így kiáltoztak: ,,El vele, el vele, feszítsd meg őt!' Pilátus megkérdezte tőlük: ,,A királyotokat feszítsem meg?' A főpapok azt felelték: ,,Nincs királyunk, csak császárunk!' Akkor aztán kezükbe adta őt, hogy feszítsék meg. Azok átvették Jézust. Ő pedig keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, amelyet héberül Golgotának neveznek. Ott keresztre feszítették őt, és vele másik kettőt kétfelől, Jézust pedig középen. Pilátus egy feliratot is készíttetett, és a kereszt fölé helyeztette. Ez volt ráírva: ,,A Názáreti Jézus, a zsidók királya.' Ezt a feliratot tehát sokan olvasták a zsidók közül, mert közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. Héberül, görögül és latinul volt írva. A zsidók főpapjai ezért arra kérték Pilátust: ,,Ne azt írd: A zsidók királya, hanem: Ez azt mondta: ,,A zsidók királya vagyok''!' Pilátus azt felelte: ,,Amit írtam, azt megírtam!' A katonák pedig, miután megfeszítették Jézust, fogták a ruháit, elosztották négy felé, minden katonának egy részt, azután fogták a köntöst is. A köntös varratlan volt, felülről egy darabban szőve. Ezért azt mondták egymásnak: ,,Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, kié legyen!' Ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás, amely így szól: ,,Elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek'. A katonák tehát ezt tették. Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna. Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: ,,Asszony, íme, a te fiad!' Azután azt mondta a tanítványnak: ,,Íme, a te anyád!' És attól az órától magához vette őt a tanítvány. Ezután Jézus, aki tudta, hogy már minden bevégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: ,,Szomjazom!' Volt ott egy ecettel teli edény. Ezért ecettel telt szivacsot tűztek egy izsópra, és a szájához nyújtották. Amikor Jézus az ecetet megízlelte, azt mondta: ,,Beteljesedett!' És fejét lehajtva kilehelte lelkét. A zsidók pedig, mivel készületnap volt, kérték Pilátust, hogy törjék meg lábszárcsontjaikat, és vegyék le őket, hogy a testek ne maradjanak ott a kereszten szombatra, mert az a szombat nagy nap volt. Odamentek tehát a katonák, és eltörték a lábszárát először az egyik vele együtt keresztrefeszítettnek, aztán a másiknak. Amikor azonban Jézushoz értek, mivel látták, hogy ő már meghalt, nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki. Aki ezt látta, tanúságot tett róla, és igaz az ő tanúsága. Ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert ezek azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: ,,Csontját ne törjék össze'. Egy másik Írás pedig azt mondja: ,,Látni fogják azt, akit keresztülszúrtak”. Ezek után pedig az arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, de a zsidóktól való félelmében csak titokban, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Elment tehát és levette a testet. Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment hozzá, s mirha- és áloé-keveréket hozott, körülbelül száz fontot. Fogták tehát Jézus testét, és a fűszerekkel együtt gyolcsruhákba göngyölték, ahogy a zsidóknál temetni szokás. Azon a helyen, ahol felfeszítették őt, volt egy kert, és a kertben egy új sírbolt, amelyben még senki sem feküdt. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületnapja miatt oda helyezték Jézust.

Bevezető ima: Uram Jézus, a nagypéntek emberi életed legnehezebb napja volt, amikor a kereszthalálod által legyőzted a bűnt. Szeretnék ott lenni veled szenvedésed minden mozzanatában. Szeretnék hűséges maradni hozzád. A világ összes bűnét válladra vetted – felfoghatatlan számomra, mit is jelentett ez pontosan neked. Szeretnélek vigasztalni, és enyhíteni a fájdalmaidat, Uram! Hadd hordozzam veled a keresztet, legalább ennek az elmélkedésnek néhány pillanatában!

Kérés: Uram, imádságomban egyesülni akarok veled, hogy megértsem: irántam való személyes szeretetből haltál meg!

1. Én vagyok. Néhány feltüzelt katona a templomőrségből megjelenik és Jézust keresi. Ekkor elhangzik: „Én vagyok.”, amelytől ők a földre rogynak. A tiszta, isteni megérzése földre kényszeríti őket. Milyen érzés lehetett bennük? Félelem, megdöbbenés? Hányszor van az életünkben, hogy nem vagyunk képesek felismerni Jézust, pedig tisztán és világosan megmutatja magát. Bűneink hályoga elhomályosítja látásunkat, hogy felismerjük embertársainkban. Jézus itt nem áll meg. Nem magára gondol, hanem ismeri tanítványait és őket védelmezi. Ugyanakkor rászól Péterre és meggyógyítja a Malkus nevű szolga fülét. Teszi mindezt akkor, amikor elfogják, hogy kivégezzék. Igen, ez Jézus, a szeretet. Uram, ezt várod tőlem is?

2. Mi az igazság? Pilátus kérdése ma is nagyon sokszor hangzik el a világban. Ugyanarról a hírről a sajtó különböző híradásai teljesen mást képesek állítani. Valóban ennyire szubjektív az igazság? A mai korban a relativizmus elve az igazi értékeket, igazságokat is megkérdőjelezi, viszonylagossá teszi. Én hányszor teszem fel ezt a kérdést a hitemmel kapcsolatban? Mennyire nyitott a szívem, hogy Istennél keressem mindenre a választ? Pilátus miután feltette ezt a kérdést, kiment a nép elé és kijelentette, hogy nem találja bűnösnek Jézust. Mi motiválta őt? A saját hatalmának a féltése. Valamit megérzett Jézus különlegességéből, nem merte kétségbe vonni szavait, de ott állt vele szemben a tomboló nép. Közben felesége megüzente, hogy valóban igaz ember az, akit fel akarnak feszíteni. És ekkor még ott volt a Heródes és a közte levő feszültség is, ráadásul Jézus galileai volt, Heródes alattvalója. Pilátus ekkor már nem az igazságot kereste, hanem saját magát, azt hogy hogyan tud ebből a legjobban kikerülni. Én a döntéseimben– Pilátushoz hasonlóan – mennyire csak a világnak szeretnék megfelelni?

3. Beteljesedett. Beteljesedett mindaz, amiért Jézus emberi testet öltött. A mennyei Atyával és a Szentlélekkel együtt a végtelen isteni szeretetet megmutatták nekünk, embereknek. Ez abban nyilvánult meg, hogy Jézus teljesen odaadta magát azért, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen. Megtörte a bűn hatalmát és megnyitotta számunkra a mennyek ajtaját. Most már csak rajtunk áll, hogy belépünk-e rajta. Ehhez azonban szükségünk van arra, hogy Jézus példáját kövessük a teljes önátadásban. Jézus az Atya akaratát teljesítve, a szeretetben bízva, hozta meg értünk ezt az áldozatot. Mi is Istennek adva önmagunkat juthatunk el az örök boldogságra. Jézus Szíve, amelyet megnyitott a katona lándzsája, megnyitotta számunkra is a kegyelem örök forrását. János apostol maga tesz személyes tanúságot: „Aki ezt látta, tanúságot tett róla, és igaz az ő tanúsága” (Jn 19, 35).

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus, szeretnék én is letérdelni eléd, átölelni a kereszt fáját. Szeretnék segíteni a kereszt hordozásában másoknak, közben a saját keresztemet is súlyos tehernek érzem. Add meg, hogy mindig az isteni igazságot keressem és a világ elvárása és csábítása ne vonja el a figyelmemet!

Elhatározás: Mai napon böjtömet kiegészítem azzal, hogy felajánlom azt, ami számomra a legnehezebb.

Erdő Péter bíboros atya 2012. áprilisi imaszándéka:
Imádkozzunk, hogy húsvét ünnepe erősítse Istenbe vetett bizalmunkat és egymás iránti szeretetünket, mert Krisztus mindnyájunkért meghalt és mindenkit az örök boldogságra hív.

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger