2012. április 11., szerda

Húsvéti idő, 1. hét Szerda

Húsvéti idő, 1. hét Szerda

A feltámadt Üdvözítőnek nemcsak az apostolokhoz van közlendője, hanem az egész Egyházhoz. Nemcsak a tizenkettőnek jelenik meg, hanem a csalódottan Emmauszba igyekvő két tanítvány előttük is feltárja a hit útját. Ezt az ószövetségi jövendölések értelmezésével kezdi, és fokról fokra ismerteti meg magát. Szenvedése, halála és feltámadása nem különálló események, hanem az üdvtörténet kibontakozásai. Isten azt valósítja meg, amit ígért, és az egész emberi nemet vezeti üdvösségre. Akik így látják a feltámadás titkát, azok a húsvét utáni megjelenéseket nem tartják képzelgésnek, és elfogadják azt is, hogy a feltámadt Krisztus közöttünk van a kenyértörésben. (Adoremus 2006.)
További gondolatok...

Húsvét nyolcada – szerda

2012.04.11. szerda

(Szent Szaniszló)
A názáreti Jézus nevében kelj föl, és járj!


ApCsel 3,1-10
Péter és János pedig felmentek a templomba a kilencórai imádság idején. Ekkor egy férfit vittek arra, aki születésétől fogva béna volt. Naponta odatették a templomnak az úgynevezett Ékes-kapujához, hogy a templomba jövőktől alamizsnát kérjen. Amikor Pétert és Jánost meglátta, amint a templomba készültek bemenni, könyörgött, hogy alamizsnát kapjon. Péter Jánossal együtt reátekintett, és azt mondta: ,,Nézz ránk!' Erre az rájuk nézett, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter azonban így szólt: ,,Ezüstöm, aranyam nincs, de amim van, azt neked adom: a Názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!' Azzal megfogta jobb kezénél, és fölemelte. Erre azonnal erő szállt a lábába és talpába, úgyhogy felugrott, állt és járt-kelt. Bement velük a templomba, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. Az egész nép látta, hogy jár, és Istent magasztalja. Ráismertek, hogy ő az, aki alamizsnáért üldögélt a templom Ékes-kapujánál. Elteltek csodálkozással, és magukon kívül voltak amiatt, ami vele történt.

Zs 104,1-9
ALLELUJA! Áldjátok az Urat, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek a nemzetek közt műveit! Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki, beszéljétek el minden csodatettét. Dicsekedjetek szent nevével, örvendezzen azoknak a szíve, akik az Urat keresik. Keressétek az Urat és erejét, keressétek szüntelenül arcát. Emlékezzetek meg csodatetteiről, amelyeket művelt, jeleiről és szája ítéleteiről, ti, az ő szolgájának, Ábrahám utódai, választottjának, Jákobnak fiai. Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földön ő ítélkezik. Örökké gondol szövetségére, szavára, amelyet ezer nemzedékre adott, arra, amit Ábrahámmal megkötött, amire megesküdött Izsáknak.

Lk 24,13-35
Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt, s beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék. Megszólította őket: ,,Miről beszélgettek egymással útközben?' Ők szomorúan megálltak. Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: ,,Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?' Ő megkérdezte tőlük: ,,Micsoda?' Azt felelték: ,,A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt. A főpapok és a főembereink azonban halálos ítéletre adták, és megfeszítették őt. Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak, s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.' Erre ő azt mondta nekik: ,,Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?' És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt. Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni. De marasztalták: ,,Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!' Bement hát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől. Ők pedig így szóltak egymáshoz: ,,Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?' Még abban az órában útrakeltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Azok elmondták: ,,Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!' Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.

Húsvét nyolcada – szerda


2012. április 11. - Szerda


  Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba  mentek,
  amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra  (két-három óra járásnyira)  fekszik.
  Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek
  és vitatkoztak,  egyszerre  maga  Jézus közeledett  feléjük,  és  hozzájuk
  szegődött. Ők azonban  nem ismerték  meg őt,  mert látásukban  akadályozva
  voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással
  útközben?” Erre szomorúan megálltak,  és egyikük, akit Kleofásnak  hívtak,
  ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben,  aki
  nem tudja, mi történt ott ezekben  a napokban?” Ő megkérdezte: „Miért,  mi
  történt?”
  Azok ezt felelték:  „A názáreti Jézus  esete, aki szóban  és tettben  nagy
  hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink
  kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi
  azt reméltük, hogy ő váltja meg  Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek,  már
  három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart  bennünket.
  Hajnalban a  sírnál voltak,  de nem  találták ott  a holttestét.  Azzal  a
  hírrel  tértek  vissza,  hogy  angyalok  jelentek  meg  nekik,  akik   azt
  állították, hogy  él. Közülünk  néhányan el  is mentek  a sírhoz,  és  úgy
  találtak mindent,  ahogyan  az asszonyok  mondták,  őt magát  azonban  nem
  látták.”
  Jézus erre így szólt: „Ó,  ti oktalanok és késedelmes szívűek!  Képtelenek
  vagytok hinni abban, amit a  próféták jövendöltek! Hát nem ezeket  kellett
  elszenvednie a Messiásnak,  hogy bemehessen  dicsőségébe?” Azután  Mózesen
  kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta,  ami az írásokban őróla  szól.
  Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna
  menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik,  és
  lemenőben már a nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor  asztalhoz
  ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és  odanyújtotta
  nekik. Erre megnyílt a szemük, és  fölismerték. De ő eltűnt előlük.  Akkor
  azt mondták egymásnak:  „Ugye lángolt a  szívünk, amikor útközben  beszélt
  hozzánk, és kifejtette az  írásokat?” Még abban az  órában útra keltek  és
  visszatértek  Jeruzsálembe.  Ott  egybegyűlve  találták  a  tizenegyet  és
  társaikat.  Azok  ezzel  fogadták  őket:  „Valóban  feltámadt  az  Úr,  és
  megjelent Simonnak!” Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan
  ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
  Lk 24,13-35

  Elmélkedés:


  A húsvéti ünnepek befejeződtek Jeruzsálemben. Nincs értelme tovább maradni
  a városban. Az ünnep előtti napon Jézus meghalt, élete véget ért. Vasárnap
  reggel az  asszonyok, akik  a  sírhoz mentek,  még  az Úr  holttestét  sem
  találták meg. Csalódottan és reményvesztetten indul haza, Emmauszba a  két
  tanítvány. A feltámadás híre nem volt elég nekik ahhoz, hogy higgyenek.  A
  Feltámadottal való  találkozás  és  az  Úr  felismerése  a  kenyértörésben
  viszont hitet  ébresztett bennük  és a  feltámadt Krisztus  tanúivá  tette
  őket. A húsvéti ünnep elmúltával  mi is visszatérünk a mindennapi  életbe.
  De minden szentmisében, a  kenyértöréskor felismerhetjük Urunkat.  Legyünk
  mi is Krisztus feltámadásának hirdetői!
  © Horváth István Sándor
 
 

  Imádság:

  Miért szükséges tudnom, hogy hogyan jössz hozzám az Oltáriszentségben,  én
  Istenem? Elég, hogy hiszem,  erős hittel hiszem,  hogy valósággal te  vagy
  az, aki hozzám jössz. És ezt azért hiszem, mert te magad mondtad, ki  örök
  igazság vagy; azért hiszem, mert tudom, hogy szereteted  mindenhatóságának
  semmi sem lehetetlen. Ámen.
  Szalézi Szent Ferenc
______________________________

Húsvét nyolcada – szerda

Váratlan társ, személyes átértékelés
2012. április 11. Húsvét nyolcada – szerda 

P. Robert Presutti LC

Lk 24,13-35
Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra feküdt. Az eseményekről beszélgettek. Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De szemük képtelen volt felismerni. Megszólította őket: "Miről beszélgettetek itt az úton?" Elszomorodtak, megálltak. Aztán az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban." "Micsoda?" - kérdezte. "A názáreti Jézus esete - felelték -, aki próféta volt, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra ítélték, és keresztre feszítették. Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek. Igaz, még néhány közülünk való asszony is megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál, s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de őt magát nem látták." Erre így szólt: "Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek. Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De marasztalták: "Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van." Betért hát, és velük maradt. Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől. "Hát nem lángolt a szívünk - mondták -, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?" Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat. Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor.

Bevezető ima: Uram, Te vagy az élet forrása, mivel Te vagy maga az Élet. Feltámadásod a halálból reményt ad nekem, hogy én is feltámadok, és veled örvendezek a mennyben. Többet kell gondolkodni a jótetteidről és ígéreteidről mindazoknak, akik bíznak benned. Köszönöm Jézus, hogy újra életre keltél, és mutatod az utat hazafelé, a mennyország felé. Szeretlek, és teljes szívemből akarlak követni téged. Továbbra is szeretnék még inkább együttműködni veled, hogy sok embert vezessek feléd.

Kérés: Uram Jézus, légy velem! Tárd fel nekem a Szentírás jelentését és az Életet! Segíts, hogy szívem lángoljon szavaidtól!

1. Két szomorú arc. A két tanítványt mélyen megrázták az utóbbi napok eseményei. Ők bátran hagyták el otthonukat és családjukat, hogy kövessék az Urat. Hallgatták szavait, látták csodáit, és szívesen mentek és tanítottak nevében. Azt gondolták, hogy Jézus a régen várt Messiás. És pontosan akkor szakítottak vele, amikor legnagyobb tettét vitte végbe, abban az órában, amit Jézus az „én órám”-nak nevezett. Mi baj történt? Isten úgy működött, olyan hatalommal, amilyent a tanítványok nem vártak és nem is fogadtak el. Kereszt és szenvedés nem szerepelt a tervükben. Ők dicsőséges, győzelmes utat tudtak volna elfogadni, nem keresztre feszített Urat. Amíg csodák voltak és a tömegeket bátorítani, lelkesíteni kellett, addig Krisztus követése megfelelt nekik. De a Kereszt árnyékában bedobták a törülközőt. Ezért hazafelé indultak, vissza, korábbi életük felé, összetört szívvel, szomorúan. Beszélgetésük önsajnálatról, az események felidézéséről szólt, hit nélkül, Isten nélkül, belesüllyedve a bánatukba.

2. Egy váratlan vendég váratlan kérdései. A két tanítványt úgy eltöltötte saját bánata és sérelme, hogy nem ismerték fel, ki megy velük az úton. Az önsajnálat nem vezet el Istenhez, csak tovább süllyeszt a tehetetlenségbe. Mi képes átsegíteni ezen a helyzeten? Egy váratlan kérdés, ami a két kedvetlen ember helytelen feltevéseit romba dönti, és arra készteti őket, hogy mélyebben vizsgálják meg a dolgokat. A nyilvánvalóról való elgondolkodás, életünk valóságos eseményeinek megítélése nyit ajtót az új remény felé és nem kicsinyes, összetört terveinké, reményeinké. Miről van szó? Miért? Hol hibáztam el valamit?

3. A Kenyértörés. Krisztus a Jó Pásztor, aki megkereste ezt a két eltévedt bárányt. Mint mindig, most is mesterien és gyengéden világítja meg elméjüket és vezeti el őket az igazsághoz. Krisztus szavai készítik fel a két tanítványt arra, hogy felismerjék Őt, amint „kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik” ugyanúgy, mint az utolsó vacsorán. Miután felismerték az Urat a „kenyértöréskor”, teljesen átalakultak. Az is megváltozott, ahogyan ez eseményeket, körülményeket megítélték. Megálltak estére, de amint megtapasztalták az Urat, rögtön rohannak ki az éjszakába, hogy megosszák az élményt a többiekkel.

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, taníts engem, hogy megtagadjam magamat, és elfogadjam nagyszerű tervedet! Légy mindig velem, segíts felismernem, hogy amíg veled beszélgetek - ha nem is veszem észre - mindig van remény és üdvösség.

Elhatározás: Engedem, hogy Isten áttörjön kicsinyes terveimen és várakozásomon. Elmondom Krisztusnak életcélomat, ezt az Ő elvárásához igazítom, akkor is, ha ez most számomra lehetetlennek tűnik.

A pápa imaszándéka 2012. április hónapra:
Hivatások: Hogy sok fiatal tudja elfogadni Krisztus hívását arra, hogy kövesse Őt a papságban és a szerzetesi életben.
Krisztus, remény az afrikaiaknak: Hogy a feltámadott Krisztus biztos remény jele legyen az afrikai földrészen élő férfiak és nők számára.

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger