2012.04.13. péntek
(Szent I .Márton)
Nincsen üdvösség senki másban, mint Jézus Krisztusban
ApCsel 4,1-12
Amíg ők a néphez beszéltek, odajöttek a papok, a templomőrség
parancsnoka és a szadduceusok. Ezek bosszankodtak, hogy tanítják a
népet, és hirdetik a halálból való feltámadást Jézusban. Kezet emeltek
tehát rájuk, és őrizetbe vették őket másnapig, mert már esteledett. De
azok közül sokan, akik az igét hallgatták, hittek, úgyhogy a férfiak
száma elérte az ötezret. Történt pedig másnap, hogy a vezetőembereik, a
vének és az írástudók összegyűltek Jeruzsálemben, velük Annás főpap és
Kaifás is, valamint János és Alexander, és ahányan csak voltak a főpapi
nemzetségből. Miután középre állították őket, megkérdezték: ,,Milyen
hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ezt?' Ekkor Péter Szentlélekkel
eltelve így szólt hozzájuk: ,,Népünk vezetői és ti vének, halljátok! Ti
ma felelősségre vontok minket, mert jót tettünk egy beteg emberrel,
hogy megtudjátok, hogyan lett újra egészséges. Vegyétek hát tudomásul
mindnyájan, ti és Izrael egész népe, hogy a mi Urunknak, a Názáreti
Jézus Krisztusnak neve által, akit ti keresztre feszítettetek, akit
Isten feltámasztott halottaiból: őáltala áll ez itt előttetek
egészségesen. Ez az a kő, amelyet ti, az építők, elvetettetek, s amely
szegletkő lett [Zsolt 118,22]; és nincs üdvösség senki másban, mert más
név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk
kell.'
Zs 117
ALLELUJA! Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló!
Mondja hát Izrael, hogy jó, hogy irgalma örökkévaló! Mondja hát Áron
háza, hogy irgalma örökkévaló! Mondják hát, akik félik az Urat, hogy
irgalma örökkévaló! Szorongatásomban segítségül hívtam az Urat, s az Úr
meghallgatott és tágas térre vezetett. Az Úr velem van, nem félek, ember
mit árthatna nekem? Az Úr az én segítőm, s én lenézhetem ellenségeimet.
Jobb az Úrhoz menekülni, mint emberben reménykedni. Jobb az Úrhoz
menekülni, mint fejedelmekben reménykedni. Mind körülvettek engem a
nemzetek, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek,
bizony körülvettek engem, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk!
Körülvettek engem, mint a méhek, föllobbantak, mint a tűz a bozótban, de
az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Meglöktek, bizony meglöktek, hogy
elessem, de az Úr megsegített engem! Az Úr az én erőm és dicsőségem, ő
lett az én szabadítóm. Ujjongás és diadal szava hangzik az igazak
sátraiban: ,,Az Úr jobbja győzelmet szerzett, az Úr jobbja fölmagasztalt
engem, az Úr jobbja győzelmet szerzett!' Nem halok meg, hanem élek, és
hirdetem az Úr tetteit. Az Úr nagyon megfenyített engem, de nem engedett
át a halálnak. Nyissátok meg előttem az igazság kapuit, hadd lépjek be
rajtuk, hogy dicsérjem az Urat. Ez az Úr kapuja, az igazak lépnek be
rajta. Hálát adok neked, hogy meghallgattál engem, és szabadítóm lettél.
A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr műve ez,
csodálatos a mi szemünkben. Ezt a napot az Úr adta, ujjongjunk és
vigadjunk rajta! Nyújts, ó Uram, segítséget, adj, ó Uram, jó sikert!
Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldunk az Úr házából titeket. Az Úr Isten
világosított meg minket. Álljatok sort az ünnepi lombokkal, egészen az
oltár szarváig. Istenem vagy te, hálát adok neked, Istenem vagy te,
magasztallak téged. Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.
Jn 21,1-14
Ezek után Jézus ismét megjelent a tanítványoknak a Tibériási tengernél.
Így jelent meg: Együtt volt Simon Péter, Tamás, akit Ikernek hívnak, a
galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, és még másik kettő a
tanítványai közül. Simon Péter azt mondta nekik: ,,Megyek halászni.'
Azok azt felelték: ,,Megyünk veled mi is.' Elindultak tehát, és
beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. Amikor már
megvirradt, Jézus a parton állt, de a tanítványok nem tudták, hogy Jézus
az. Jézus azt mondta nekik: ,,Fiaim, nincs valami ennivalótok?' Azt
felelték: ,,Nincsen!' Ő ekkor azt mondta nekik: ,,Vessétek a hálót a
hajó jobb oldalára, és találni fogtok!' Kivetették, de kihúzni már nem
tudták a tömérdek hal miatt. Akkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett,
így szólt Péterhez: ,,Az Úr az!' Amint Simon Péter meghallotta, hogy az
Úr az, magára öltötte köntösét, mert mezítelen volt, és a tengerbe
vetette magát. A többi tanítvány pedig tovább hajózott, mert nem voltak
messze a szárazföldtől, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és vonták
magukkal a halakkal telt hálót. Amikor partra szálltak, égő parazsat
pillantottak meg, rajta halat és kenyeret. Jézus azt mondta nekik:
,,Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok!' Erre Simon Péter
visszament, és partra vonta a hálót, amely meg volt tömve százötvenhárom
nagy hallal. És bár ennyi volt, nem szakadozott a háló. Jézus azt
mondta nekik: ,,Gyertek, egyetek!' A tanítványok közül senki sem merte
őt megkérdezni: ,,Ki vagy te?' Tudták ugyanis, hogy az Úr az. Jézus
odament, fogta a kenyeret, és odaadta nekik, ugyanígy a halat is. Jézus
ekkor már harmadszor jelent meg a tanítványainak azóta, hogy föltámadt
halottaiból.