2012. április 23., hétfő

Szent Adalbert püspök, vértanú

Szent Adalbert püspök, vértanú

A kereszténység második évezredének utolsó esztendeje az Atya éve volt. Megelőzte azt Jézus Krisztus, és a Szentlélek éve. Megerősíti ezt a sorrendet a mai evangélium: aki engem lát, látja az Atyát is – mondja Jézus, szavait pedig a Szentlélek tárja fel előttünk. A keresztény élet tehát egy nagy zarándoklat az Atya háza felé, akinek feltétlen szeretete mindennap megnyilvánul valamennyi ember felé. Szent Pál, amikor eljut erre a felismerésre, az efezusiakhoz írt levelében felujjong, és szavaihoz mi is csatlakozhatunk: „Áldott legyen Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki Krisztusban minden lelki áldással megáldott minket fönn az égben. Mert őbenne választott ki bennünket a világ teremtése előtt, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk előtt a szeretetben” (Ef 1,3-4). (Adoremus 2005)
További gondolatok...

SZENT ADALBERT

2012.04.23. hétfő: SZENT ADALBERT
 
Isten nagy csodákat és jeleket tett a nép között


ApCsel 6,8-15
István pedig, telve kegyelemmel és erővel, csodákat és nagy jeleket művelt a nép között. Felléptek azonban néhányan abból a zsinagógából, amelyet a libertinusokról, a cireneiekről, az alexandriaiakról neveztek el, és azokról, akik Kilíkiából és Ázsiából valók, s vitatkoztak Istvánnal. Nem tudtak azonban ellenállni a bölcsességnek és a Léleknek, amely által szólt. Erre férfiakat küldtek ki alattomban, akik azt mondták: ,,Hallottuk őt, amint káromló szavakat mondott Mózesre és Istenre.' Ilymódon felizgatták a népet, a véneket és az írástudókat, akik azután összecsődülve megragadták őt és a főtanács elé vitték. Sőt, hamis tanúkat is állítottak, hogy mondják azt: ,,Ez az ember minduntalan a szent hely és a törvény ellen beszél. Hallottuk ugyanis őt, amikor azt mondta, hogy ez a Názáreti Jézus lerontja majd ezt a helyet, s megmásítja a hagyományokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.' Akik a főtanácsban ültek, mind őt nézték, s olyannak látták az arcát, mint egy angyalét.

Zs 118,23-30
Ha fejedelmek összeülnek és tanakodnak ellenem, szolgád törvényeiden gondolkodik. Valóban parancsolataidról elmélkedem, és rendeleteid adnak tanácsot nekem. Földhöz ragadt az én lelkem, kelts életre engem ígéreted szerint! Feltárom előtted útjaimat, ó hallgass meg, taníts meg törvényeidre engem! Oktass rendeleteid útjára, hogy gondolkodjam csodáidon! Lelkem elbágyad a gondtól, erősíts meg igéiddel engem. Tartsd távol tőlem a gonoszság útját, és törvényed szerint irgalmazz nekem! Az igazság útját választottam, ítéleteidről meg nem feledkezem.

Jn 6,22-29
Másnap a tömeg, amely a tengeren túl állt, észrevette, hogy csak egy bárka volt ott, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a bárkába, a tanítványai egyedül távoztak el. Jöttek viszont Tibériásból más bárkák annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott. Amikor tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai, beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba mentek. Amikor megtalálták őt a tengeren túl, azt mondták neki: ,,Mester, mikor jöttél ide?' Jézus azt felelte: ,,Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg pecsétjével.' Erre azt kérdezték tőle: ,,Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?' Jézus azt felelte: ,,Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.'

Szent Adalbert püspök és vértanú

  2012. április 23. - Hétfő


  A csodálatos kenyérszaporítás  utáni napon a  Genezáreti-tó túlsó  partján
  maradt népnek eszébe jutott,  hogy csak egy bárka  volt ott. Tudták,  hogy
  Jézus nem  szállt a  bárkába tanítványaival;  tanítványai ugyanis  egyedül
  hajóztak el. Közben Tibériásból több bárka  jött a hely közelébe, ahol  az
  Úrtól megáldott kenyeret ették. Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem
  a  tanítványait,   bárkába  szálltak,   és  elmentek   Kafarnaumba,   hogy
  megkeressék Jézust. Amikor  a tó túlsó  partján megtalálták,  megkérdezték
  tőle: „Mester, mikor jöttél ide?” „Bizony, bizony, mondom nektek – felelte
  Jézus –,  nem azért  kerestetek, mert  csodajeleket láttatok,  hanem  mert
  ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely
  megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az  Emberfia
  adja nektek, – őt ugyanis az Atya igazolta.” Erre megkérdezték tőle:  „Mit
  tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” „Istennek az tetszik –
  válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.”
  Jn 6,22-29

  Elmélkedés:

  Mit tegyünk,  hogy Istennek  tetsző dolgokat  cselekedjünk? –  kérdezik  a
  csodálatos kenyérszaporítás után az emberek Jézustól. A kérdésre azért tud
  Jézus hiteles választ adni, mert ő is mindig keresi az Atya tetszését,  és
  akaratának  megfelelően  cselekszik.  Érdemes  odafigyelnünk  az   emberek
  fejlődésére. Először  a csodát  tevő Jézust  keresik és  a kenyeret,  majd
  pedig eljutnak arra, hogy Isten akaratát keressék. E lépcsőfokokat  nekünk
  is érdemes megtennünk. Ha megtaláljuk Jézust, az ő tanítása és életpéldája
  megmutatja nekünk,  hogy miként  tudhatjuk  meg Isten  velünk  kapcsolatos
  szándékát és hogyan  valósíthatjuk meg életünkben  szándékait. A  Jézusban
  való hit útján elindulva és Ővele járva eljuthatunk mennyei Atyánkhoz.
  © Horváth István Sándor
 
 

  Imádság:

  Istenünk, add, hogy  készségesek legyünk  befogadni az  életet. Add,  hogy
  legyen bennünk erő,  hogy fölemeljük fejünket,  és föltekintsünk  Jézusra,
  akit értünk szegeztek keresztre.  Add, hogy ne  vesszünk el a  hétköznapok
  gondjaiban,  hanem   vegyük  észre   az  odafönn-valókat.   Add,  hogy   a
  világosságban járjunk,  ne  pedig bűneink  sötétségében.  Köszönjük,  hogy
  Fiadban, Jézus  Krisztusban az  igazi Világosság  jött közénk.  Add,  hogy
  fölismerjük Őt, Neki szolgáljunk, ne pedig bálványoknak. Add, hogy  mindig
  úgy járhassuk életünk útját, hogy sose veszítsük szemünk elől: egyedül  Te
  vagy az Úr, a mi Istenünk.
______________________________

Szent Adalbert püspök és vértanú

Szent Adalbert püspök és vértanú
2012. április 23. Húsvét harmadik hete – hétfő

P. James Swanson LC

Jn 6,22-29
Másnap a tömeg, amely a tengeren túl állt, észrevette, hogy csak egy bárka volt ott, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a bárkába, a tanítványai egyedül távoztak el. Jöttek viszont Tibériásból más bárkák annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott. Amikor tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai, beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba mentek. Amikor megtalálták őt a tengeren túl, azt mondták neki: „Mester, mikor jöttél ide?” Jézus azt felelte: „Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg pecsétjével.” Erre azt kérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?” Jézus azt felelte: „Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.”

Bevezető ima: Szentlélek, Úristen, segíts, hogy felismerjem, és elfogadjam az Igazságot! Add, hogy mindenekelőtt felismerjem azt az Igazságot, amely lelkem épüléséről szól, hogy reálisan tudjam tervezni életemet!

Kérés: Uram, segíts eljutnom a meggyőződésre, hogy úgy sohasem fogok eljutni a boldogságra, ha életemben csupán egy mellékes szerepet adok neked. A boldogságot csak úgy érhetem el, ha Te leszel életem középpontja.

1. A kezdethez elég a kíváncsiság. Miután Jézus táplálta az ötezer embert, visszavonult, de ezek az emberek keresték Őt, mert újra megéheztek. Azért keresték a Mestert, mert abban reménykedtek, hogy újra kenyeret ad nekik, vagy tesz valamilyen másik csodát – csupán a kíváncsiság hajtotta őket. A mi első találkozásaink Jézussal is gyakran hasonlóak ehhez. Amikor elindulunk, hogy kövessük Őt, Jézus rögtön megajándékoz minket. Az imádság örömmel tölt el minket; milyen érdekes egyre többet megtudni róla; olyan problémák, amelyeket már régóta cipeltem magammal, egy éjszaka alatt eltűnnek. Ezek a dolgok azt eredményezik, hogy egyre nagyobb érdeklődéssel követem Jézust. Talán csak azért történik mindez, mert boldog vagyok kimondott imám szavaitól, vagy azért, mert vágyakozom az életben a szép dolgok után, s ezek mind elmélyítik bennem Krisztus utáni érdeklődésemet. Lehet, hogy ezek csupán kíváncsiságot szülnek bennem. Alapvetően mindig jó, ha visszagondolunk azokra az időkre, ahogy elindult szeretetkapcsolatom Jézussal. Melyek megtérésem legfontosabb pontjai? Ezekről jó elgondolkozni, s kincsként megőrizni lelkemben.

2. Beleszeretni Jézusba azt jelenti, hogy növekszünk lelkileg. Még oly csodálatosak is voltak életünk ezen pillanatai, nekünk tovább kell lépnünk. Mélyebbre kell mennünk lélekben. Jézus követése jó, mozgassa azt bármilyen tényező: kíváncsiság, öröm, vagy bármi más. Azonban a legjobb, ha szeretetből követjük Őt. A kezdeti okot, hogy elindultam az Ő követésében újra kell gondolnom, és a szeretet alapjaira kell helyeznem. Ez jó hatással lesz életem minden kapcsolatára. Amikor megismerek valakit, felfedezem benne a kincset, amely ezután az én életemnek is részét képezi. Így kívánságot fogok érezni szívemben, hogy ennek az embernek egy életen át szolgáljak. Ugyanaz a meggyőződés van bennem, ami a Krisztushoz fűződő kapcsolatomban? Ez a meggyőződés elvezet-e engem arra, hogy Jézus egyre fontosabb legyen életemben?

3. A keresztény hit szilárd meggyőződés, hogy Jézus feltétlenül szükséges a boldogságomhoz. Nekünk az a feladatunk, hogy olyan táplálékot keressünk, amely az örök életre visz minket. Ebben a keresésben döntő szerepe van a Krisztus iránti szeretetünknek. Ha valakit nagyon szeretünk, mindent meg fogunk tenni, hogy ez az ember életünk részévé váljon, és boldoggá tegyük őt. Ugyanez igaz a Jézussal való kapcsolatunkra is. Eléggé szeretem Őt, hogy semmilyen áldozat nem legyen túl nagy, hogy Jézus életem részévé legyen, és boldoggá tegyem Őt? Emlékeztessük magunkat arra, hogy hitünknek lényeges részét ez a szeretet alkotja. Nagy hibát követünk el, ha azt hisszük, hogy a keresztény hit csupán egy tény, egy tanítás, vagy egy dogma elfogadását jelenti. Nem. A keresztény hit szilárd meggyőződés arról, hogy Jézus nem csupán egy valóságosan létező személy, hanem boldogságomhoz és beteljesedésemhez feltétlenül szükségem van Őrá. Jézusba vetett hitem kell indítson arra, hogy minden szükséges dolgot megtegyek azért, hogy befogadjam Őt életembe, és többé ne veszítsem el. Csak ez jelenti az igazi keresztény hitet, csak így teljesítjük be Isten művét. Csak így hiszünk abban, Aki Jézust küldte nekünk.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, oly gyakran gyenge az én hitem. Szeretnék igazi keresztény hittel hinni benned. Szeretném, ha hitem többet jelentene annak a ténynek elfogadásánál, hogy Te létezel, és meghaltál értem a kereszten. Szeretném, ha szívből jövő hitem lenne. Kérlek, segíts, hogy szilárd meggyőződéssel higgyem, nélküled nem lehetek boldog földi életemben. Add, hogy mindaz, amit teszek, s a mindennapokban szükséges dolgok azért történjenek, hogy ezek által is részévé váljál életemnek!

Elhatározás: Ma este a lelkiismeret vizsgálatban meg fogom kérdezni magamtól, mik voltak a mai napom mozgató elemei – a kíváncsiság, más emberi tulajdonságaim, vagy a Krisztus iránti szeretet?

A pápa imaszándéka 2012. április hónapra:
Hivatások: Hogy sok fiatal tudja elfogadni Krisztus hívását arra, hogy kövesse Őt a papságban és a szerzetesi életben.
Krisztus, remény az afrikaiaknak: Hogy a feltámadott Krisztus biztos remény jele legyen az afrikai földrészen élő férfiak és nők számára.

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger