Megpillantani Jézus mélységeit
2012.
április 24. Húsvét harmadik hete – kedd
P.
James Swanson LC
Jn
6,30-35
Abban az időben, amikor
Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak hozzá a tömegből: ,,Milyen
jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel? Atyáink
mannát ettek a pusztában, amint írva van: ,,Égi kenyeret adott enni nekik”.
Jézus ezt válaszolta: ,,Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adta nektek az
égből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret.
Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a
világnak.” Ekkor azt mondták neki: ,,Uram, mindenkor add nekünk ezt a
kenyeret!” Jézus azt felelte nekik: ,,Én vagyok az élet kenyere. Aki
hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.”
Bevezető ima: Szentlélek, Úristen, világosítsd meg
elmémet ebben az elmélkedésben, hogy tisztán láthassam, mit szeretnél mondani
nekem. Segíts, hogy mindig keressem és meg is találjam az igazságot az imában,
és meggyőződésem legyen, hogy az igazságot ebben kell megtalálnom, nem pedig
máshol. Te vagy az Igazság.
Kérés: Uram, add meg a kegyelmet, hogy ne a jelek
érdekeljenek, hanem inkább az, hogy megtapasztaljam szeretetedet - elsősorban a
lelkiismeretem által.
1.Mit
tettél értem az utóbbi időben? A tömeg egy jelet kér
Jézustól, és ez furcsa. Nem ugyanennek a tömegnek adott enni előző nap öt
kenyérből és két halból Jézus? (Vö. Jn 6,1-14) Nem ők mondták erre, hogy
"Bizonyára ez az a próféta, aki eljön a világra!" (Vö. Jn 6,14) Nem
kellett Jézusnak elmenekülnie előlük, mert királlyá akarták tenni? (Vö. Jn
6:15) Hogy felejthették el ilyen hamar a következtetéseket, amikre előző nap
jutottak? Mindenük megvolt ahhoz, hogy hinni tudjanak Jézusban, mégis egy újabb
jelet kértek tőle. Néha én is ugyanilyen vagyok. Rengeteg olyan dolog van, amit
Jézus értem tett. Abban a pillanatban, amikor ezek megtörténnek, örömmel
fogadom őket. Talán hálás is vagyok, de legtöbbször ezt nem mutatom ki eléggé.
És még ha meg is köszönöm neki, a következő nap (vagy néha még hamarabb) úgy
teszek, mintha elfelejtettem volna. Még több szívességet kérek. Talán az az
érzésem, hogy Ő sosem tesz értem semmit. Hogy lehetek ilyen vak, hogy nem
veszem észre szeretetének jeleit, amelyeket minden nap megmutat nekem?
2. A tömeget a saját maguk által idézett Zsoltár ítéli
meg. A tömeg a Szentírásból idézi Jézusnak, hogy "ennivalóként
mannát hullatott nekik, és mennyei kenyeret adott" (Zsolt. 78,24) A saját
anyagi hasznukat nézik, és azt akarják, hogy olyan csodát tegyen Jézus, ami
által minden nap táplálékhoz jutnak, ahogyan a manna is negyven éven át
táplálta ősatyáikat a pusztában. De pont saját szavaik ítélik meg őket. A 78.
Zsoltár ugyanis arról szól, hogy ősatyáik a pusztában a manna, és az Úr más
csodái ellenére is keményszívűek maradtak: "Ettek és nagyon jóllaktak,
mert megadta nekik, amit kívántak... Mindamellett ismét csak vétkeztek, és nem
hittek csodatetteinek." (Zsolt. 78,29,32)
Nem bánik velem Jézus
legalább olyan jól, mint a zsidókkal a pusztában? Nem állt mindig készen, hogy
segítsen nekem? Nem adott meg nekem mindig mindent, amire szükségem volt, még
életem legreménytelenebb pillanataiban is, mindaddig, amíg kész voltam
elfogadni az Ő segítségét?
3.
Jézus mindig jobbat ad annál, amit mi kérünk. Még több földi
kenyeret kérnek tőle és Jézus valami sokkal jobbat ígér nekik - kenyeret a lélek
táplálására. Jézus mindig ezt teszi. Egy hétköznapi szintről indul, és a
beszélgetést felemeli a lelki dolgokhoz. Mindannyian tisztában vagyunk vele,
mennyire szükségünk van bizonyos mindennapi dolgokra, például kenyérre. Jézus
megpróbál segíteni nekünk, hogy lássuk, legalább ennyire szükségünk van
valamire, ami a lelkünket táplálja, ha nem még inkább. A tömeg tegnap evett és
tegnap jóllakott. Ma ismét éhesek, és ezért felkeresik Jézust, remélve, hogy
kapnak tőle valami mannához hasonlót, ami minden nap táplálja őket, hogy ne
kelljen többé aggódniuk a mindennapi éhség miatt. Jézus túlmegy ezen, és egy
eljövendő kenyérről beszél nekik, a kenyérről, ami lelkileg fogja táplálni
őket, hogy többé ne kelljen lelkileg éhezniük. Valami sokkal jobbat ad nekik, mint
amit kértek tőle: saját testének kenyerét.
Beszélgetés Krisztussal: Drága Jézusom, oly gyakran
van, hogy a dolgokat csak önzésemen át látom. Nagyon anyagias vagyok és csak
magamra gondolok, nem tekintve arra, ami a természetfeletti szinten történik, különösen
az isteni ajándékokra, amiket minden nap megadsz nekem. Segíts, hogy jobban
törődjek a lelki dolgokkal és kevésbé legyek önző. Nem akarok egy lenni a
tömegben levő emberek közül, újból és újból megismételve ugyanazokat a hibákat,
amiket az őseik követtek el. Meg akarok szabadulni ettől a rövidlátástól, hogy
megtapasztalhassam az örömöt, hogy ismerlek, és magamhoz vehetlek minden nap az
Oltáriszentségben.
Elhatározás: Megtalálom a módját, hogy ma meglátogassam
Jézust az Oltáriszentségben. Ha ez teljesen lehetetlen, akkor elvégzek egy
lelki áldozást, kérve Jézust, hogy töltse el a szívemet, még ha nem is tudom
ebben a pillanatban magamhoz venni; és növelje hitemet, reményemet és
szeretetemet.
Erdő Péter bíboros atya 2012. áprilisi imaszándéka:
Imádkozzunk,
hogy húsvét ünnepe erősítse Istenbe vetett bizalmunkat és egymás iránti
szeretetünket, mert Krisztus mindnyájunkért meghalt és mindenkit az örök
boldogságra hív.