2012.04.26. csütörtök
(Szent Anaklét, Szent Radbert)
Ha teljes szívedből hiszel, megkeresztelkedhetsz
ApCsel 8,26-40
Ezek után az Úr angyala így szólt Fülöphöz: ,,Kelj föl és menj délre,
arra az elhagyatott útra, amely Jeruzsálemből Gázába visz le!' Az
fölkelt tehát, és elment. S íme, egy etióp férfi, Kandakénak, az etiópok
királynőjének hatalmas udvari tisztje és minden kincsének kezelője, aki
Jeruzsálembe jött imádkozni, visszatértében kocsiján ülve Izajás
prófétát olvasta. Ekkor a Lélek így szólt Fülöphöz: ,,Menj oda, és
szegődj ahhoz a kocsihoz!' Amint Fülöp odasietett és hallotta, hogy
Izajás prófétát olvassa, megszólította: ,,Azt gondolod, hogy érted, amit
olvasol?' Az így felelt: ,,Hogyan érteném, ha nincs, aki megmagyarázza
nekem?' Megkérte tehát Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön melléje. Az
Írás helye pedig, amelyet olvasott, ez volt: ,,Mint a bárány, amelyet
leölésre visznek, és mint a juh, mely nyírója előtt elnémul, nem
nyitotta ki száját. Megaláztatásban hoztak fölötte ítéletet. A sorsával
ki törődik? Hisz életét elvették e földön' [Iz 53,7-8]. Erre az udvari
tiszt megkérdezte Fülöpöt: ,,Kérlek, kiről mondja ezt a próféta,
önmagáról vagy valaki másról?' Ekkor Fülöp megnyitotta száját, s ebből
az Írásból kiindulva hirdette neki Jézust. Amint haladtak az úton, egy
vízhez értek. Erre az udvari tiszt így szólt: ,,Íme a víz; mi gátol
abban, hogy megkeresztelkedjem?' Azután megállította a kocsit.
Mindketten lementek a vízbe, Fülöp és az udvari tiszt, és megkeresztelte
őt. Mikor a vízből feljöttek, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvari
tiszt nem látta őt többé, s örvendezve folytatta útját. Fülöp pedig
Asdódban termett, körüljárt, és hirdette az evangéliumot, amíg Cézáreába
nem érkezett.
Zs 65
A karvezetőnek. Ének. Zsoltár. Ujjongjatok az Istennek, minden földek,
mondjatok nevének éneket, dicsőségét dicsérve zengjétek. Mondjátok
Istennek: ,,Milyen félelmetesek műveid, hatalmad nagysága miatt
ellenségeid hízelegnek neked. Az egész föld imádjon és dicsérjen téged,
zengjen nevednek dicséretet.' Jöjjetek és lássátok az Úr tetteit,
félelmetes, amit végbevitt az emberek fiai közt. Szárazfölddé
változtatta a tengert, gyalog keltek át a folyóvízen; Örvendeztünk akkor
benne. Uralkodik hatalmával örökre, szemmel tartja a nemzeteket, hogy
fel ne fuvalkodjanak magukban a lázongók. Áldjátok Istenünket, ti
nemzetek, hallassátok dicséretének szavát; Ő adott életet lelkünknek, és
nem hagyta meginogni lábunkat. Mert próbára tettél minket, Isten,
megvizsgáltál minket tűzzel, mint ahogy az ezüstöt vizsgálják. Tőrbe is
vezettél, nyomorúságot tettél hátunkra. Engedted, hogy emberek
gázoljanak a fejünkön, tűzön és vízen mentünk keresztül, de te
kivezettél minket az enyhülésre. Égő áldozatokkal jövök házadba; Megadom
neked, amiket fogadtam, amit megígért ajkam, amit szám fogadott
nyomorúságomban. Kövér égőáldozatokat mutatok be neked; Jóillatú
áldozatul kosokat mutatok be neked, bikákat és kecskebakokat. Ti mind,
akik félitek Istent, jöjjetek, halljátok, elbeszélem, milyen nagy
dolgokat cselekedett velem! Számmal hozzá kiáltoztam, nyelvemmel őt
magasztaltam. Ha gonoszság lett volna szívemben, az Úr nem hallgatott
volna meg. Ám Isten meghallgatott engem, figyelembe vette hangos
könyörgésemet. Áldott az Isten, aki nem vetette el imámat, s nem vonta
meg irgalmasságát tőlem.
Jn 6,44-51
Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza;
és én feltámasztom őt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: ,,Mindnyájan Isten tanítványai lesznek'' [Iz 54,13]. Mindaz, aki az
Atyától hallott és tanult, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna
valaki: csak az látta az Atyát, aki Istentől való. Bizony, bizony mondom
nektek: Aki hisz, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere.
Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a mennyből
alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az
élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből
eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a
világ életéért.