Húsvéti idő, B év, Húsvét 6. vasárnapja
SZENTMISEKOMMENTÁR |
Bertalan atya kommentáraA HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: A mai szentmise szövegeiben még mindig húsvét öröme visszhangzik. Feltámadt Üdvözítőnk végrehajtotta művét, megváltotta népét. Miközben elszenvedte a kínhalált, jóvátette az emberiség bűneit. Feltámadásával legyőzte a halál átkát, növelte reményünket, hogy nyomában járva mi is feltámadunk. A hit tanításának vigasza járja át lelkünket az áldozat bemutatásakor.ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: Jézus még együtt van tanítványaival, többször megjelenik körükben. Szavaiból kiérződik az útrakészülődés. Vigasztalja az itt hagyottakat, lelkükre köti fontos rendelkezéseit. Nemcsak, hozzájuk, hanem hozzánk is szól az igeliturgiájában feltámadt Urunk.FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: A kenyeret és a bort, a mi ajándékunkat nyújtotta a pap az ég felé. Felajánlottuk imádságunkat, dolgos életünket, szenvedésünket is. Mennyei atyánk elfogadja szent Fia és Egyháza áldozatát. A hála érzésével álljuk körül az oltárt. Megköszönjük Istennek mindazt, amit Tőle kaptunk, és amit érettünk tett.ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Közel a mennybemenetel ünnepe. A búcsúzó Jézus kéri, hogy szeressük őt, tartsuk meg parancsait. Vigasztaló Szentlelke által velünk marad a világ végéig. Ma is tőle kaptuk a megvilágosító kegyelmet Isten igéjének megértéséhez. A Szentlélek növelte bennünk a megszentelő kegyelmet, amikor szentáldozásban a feltámadt Urunk testét magunkhoz vettük. Bármerre járunk velünk van. Csak mi ne hagyjuk el őt.
ELMÉLKEDÉS |
Forrás: Ócsai JózsefKedves Testvérek!A mai evangélium hallatán kézenfekvő lenne, hogy beszéljek a szeretetről, arról, hogy hogyan szeressük egymást, hiszen első ránézésre erről szól az evangélium, mert ezzel a mondattal zárul: "Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!" Ha most erről beszélnék, úgy érzem hibát követnék el. Mert hiszen az Egyház az elmúlt időkben folyton csak arról prédikált, már-már az unalomig hangoztatva, hogy szeressük a másik embert, meg hogy meg kell tartani Isten parancsait. S aztán csodákoznak a papok, annyi sok beszéd után az emberek mégsem értik.Nem értik, mert nem érthetik, mert nincsenek megalapozva hitbeli ismereteik. Mert hogyan szeressem az embereket, ha nem tudom először azt, hogy az Isten hogy szeret engem. Olyan ezek után beszélni a felebaráti szeretetről, mint házat építeni úgy hogy egyből a tetőt építjük fel. Azt mondjuk, hogy meg kell tartani a parancsokat, mert hiszen Krisztus mondta. Tudomásul kell venni azt, hogy ma már Isten és Jézus Krisztus nem olyan tekintély akire minden további nélkül lehet hivatkozni. Demokratikus világunkban egy nem keresztény ember előtt Jézus Krisztus egyenrangúnak számít Mohameddel, Buddhával és más nagy tanítókkal, vagy istenekkel. Isten és Jézus Krisztus már nem tekintély a felvilágosodás óta, mert a társadalmak már nem keresztények a szó igazi értelmében. Egyszóval igehirdetésünkben beszélünk az erkölcsi élet követelményeiről, anélkül, hogy tudnák az emberek, hogy miért. Ez a fajta kereszténység szolgai kereszténység. A szolga teszi ura parancsát anélkül, hogy tudná, mit miért tesz, vagy magyarázatot várna tőle.Krisztus azonban azt mondta: "Barátaim vagytok". Ezt mondta, mikor megkereszteltek. S mennyi idő telt el azóta! De ő nem vonta vissza.Szoktak beszélni az emberi lélek sötét éjszakájáról, amikor az ember úgy érzi, hogy az Isten elhagyta, s elérhetetlenül távol van tőle. De keveset beszélünk Isten sötét éjszakájáról: amikor az ember - kezének alkotása, képmása, saját vérén visszaváltott barátja - elfelejti őt. Milyen sebet ejthet rajta az ő teremtményének közönbössége? Jézus tanítása, hogy "senkinek sincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja barátaiért". Márpedig ő életét adta, úgy ahogy senki más, s ezért szereti barátait úgy, ahogy senki más. Micsoda szenvedés lehet neki az, ha visszautasítod ezt a szeretetet? Amikor Jézus csak egy mellékszereplő lesz az életedben, mert a főszereplő a karrier, a pénz, az érvényesülés. Ekkor mondhatja el Jézus "Emlékezem gyermekkorod ragaszkodására, jegyességed szeretetére". Ja, ha már az Istennek emlékezni kell szeretetedre, mert az azt jelenti, hogy számára az már a múlt. Ekkor hangzik el Jézus panasza: "Elhagytad első szereteted. Gondold meg honnét jutottál ide, és tarts bűnbánatot".Fantasztikus lehetőség van a kezünkben, melyet világgá kellene kiáltani. Figyeljetek ide, csillagok és te, hold, a ti Alkotótok, amindenség Teremtője és Istene, akinek színe előtt a kerubok és szeráfok is megrendülve állnak, az én Teremtőm barátjául választot engem! És ő választott, ahogyan monja: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket". Ezért ha azt gondolog, hogy te választottad Istent, amikor megkeresztelkedtél vagy amikor tudatos keresztény lettél, akkor tévedsz. Még meg sem születtél, és már akkor Isten szeretett és kiválasztott.Ezek után már sokkal másabbul hangzik a ma hallott evangélium része: "Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek". A szolga úgy teljesíti ura parancsait, hogy sejtelme sincs az okról, amely urát cselekvésre bírja. Ha az úr ad a szolgának egy levelet, annak jogy van megnézni, hogy tett-e rá bélyeget. De az már szemtelenség részéről, ha arra kíváncsi kinek küldi, és még nagyobb szemtelenség ha az érdekli, hogy mi áll benne. Annál tökéletesebb a szolga, minél kevésbé ismeri az ő urának titkait és minál hűségesebben szolgálja. A barátom, a bizalmasom, viszont mindent tudhat. Örömmel feltárom előtte titkaimat, sőt megszállott módon kívánom, hogy mindenről tudjon. Szinte duplán élek: neki mindent elmesélek, mindenbe beavatom. Ez a lelki egyesülés. Ez a szeretet misztériuma.Jézus minden titkát feltárta előttünk. Mindent, amit az Atya mondott neki. "Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek". - hallottuk az evangéliumban. Krisztus barátai vagyunk, akiket ő választott ki, s "arra rendeltelt, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt".Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.
Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében.
Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök.
Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket.
Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.
Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok.
Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek.
Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle.
Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást! (15,12-17.)Az isteni szeretetről beszélt az előbb, most újra hangsúlyozza az emberek iránti szeretet parancsát. Ez a szeretet az Isten szeretetében gyökerezik, nem érzéki vágy, pillanatnyi rokonszenv vagy egyenesen érdek, a mértéke pedig a kereszt.15,18-25.Mi lesz a tanítványok, az Egyház sorsa ebben a világban? Ezt a kérdést fejtegeti Jézus búcsúbeszédének ebben a részében s a 16,1-4-ben is. Ha a szőlővesszők egy testet alkotnak, az isteni szőlővel, ha az Egyház élete egybenő Jézus életével, akkor az annyit jelent, hogy a keresztény élet sorsvállalás: vállalni kell azt a sorsot, amit az Úr is vállalt.Végső oka azonban ennek a gyűlöletnek az, hogy "az emberek jobban szeretik a sötétséget, mint a világosságot" (3,19), nem fogadják el az egyetlen igazi világosságot, Krisztust, s így nem ismerik az Istent.
A szeretet isteni forrásánál (Jn 15,9-17)a) "Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket" (9. v.). A szeretet mibenlétéről és gyakorlati megjelenéséről sokat szoktunk beszélni. Tudjuk, ez a szív nyitottságát jelenti mások felé, valamilyen jóakaratot, segítőkészséget. Ezzel azonban még nem mondtunk semmit a jóakarat mélységéről, állandóságáról. Jézus nem is elégszik meg ennyivel, amikor arról beszél, hogy mennyire szeret minket. A Szentháromság belső szeretetéből indul ki: Ahogyan az Atya szeret engem, hasonló az én szeretetem felétek. Jézus egész élete, de főleg kereszthalála és feltámadása tehát az Atya szeretetét nyilvánítja ki, sőt az Atya szeretete által árad ki ránk, és az egész világra. Itt arra nagyon jó figyelnünk, hogy Jézus szavai nem csak a tanítványoknak szólnak, hanem mindenkinek. Annak azonban, hogy be tudjuk fogadni Jézus szeretetét és meg tudjunk benne maradni, komoly feltétele van: parancsait meg kell tartanunk (10. v.). Amikor ezekre figyelünk, itt elsősorban Jézus szeretetét tartsuk szemünk előtt. Ő azt mondja, szeret minket, és ezt a kijelentést a legkomolyabban kell vennünk. Szavai mindenképpen igazak, és ezeket most még különlegesen aláhúzza az a körülmény, hogy az utolsó vacsorán hangzanak el. Ő, aki úgy szeret minket, azt mondja, tartsuk meg parancsait, Ezek tehát szeretetével vannak a legszorosabb kapcsolatban. Ő szeretetből állítja elénk követelményeit, tehát megbízhatunk bennük, jót akar nekünk. Nem szigorúságát, nem hatalmát akarja felettünk érvényesíteni parancsaival, hanem ezek is szeretetének megnyilvánulásaihoz tartoznak. Ha komolyan teljesíteni szeretnénk, akkor ugyancsak mellettünk áll, számíthatunk segítségére. Amikor tehát parancsait teljesítjük, ezt is tegyük szeretetből.b) Ha kapcsolatunkat Jézussal a szeretetre építjük, ennek igen értékes, áldásos következményei vannak. Részesülünk Jézus örömében, az ő öröme árad ki szívünkbe. Ha valakit szeretünk, akkor arra törekszünk, hogy örömet okozzunk neki. Amikor Jézus parancsait megtesszük, ezzel örömet szerzünk neki. Ezzel a megállapítással tovább növekedik a Jézushoz fűződő kapcsolatunk életszerűsége. Ha szeretetből teljesítjük akaratát, ezzel örömet szerzünk neki. Amikor azonban Jézus azt mondja, ennek következtében az ő örömében részesedünk (11. v.), itt többről van szó. "Itt egy lényegesen új szempont jelenik meg: nemcsak szeretetünket, hanem örömünket is Jézus belső erejéből merítjük. Az 'öröm' a szó szoros értelmében az az öröm, ami eredeti megvalósulásában Jézusé, az ő szívét tölti el, amikor visszatér az Atyához, De ez, mihelyt szívünkben helyet kap, a mi örömünkké válik, sőt az öröm teljességét eredményezi bennünk." (Farkasfalvy) Jézus tehát megosztja örömét velünk, és ez nélkülözhetetlen feltétele az Úrhoz fűződő barátságunknak (14-15. v. ). A barátság bizalmas, de nem bizalmaskodó közösséget jelent két személy között. Jézus személye azzal ad különleges hangsúlyt a barátságnak, hogy ő nemcsak az ember, hanem az Isten Fia, és életét is adja barátaiért (14. v.). Ezt a barátságot mélyíti tovább még azzal is, hogy az ő örömében részesít minket, amely abból ered, hogy ő teljesítette az Atya akaratát, a művet befejezte. Az is kitüntető barátságának megnyilvánulása, hogy megosztja velünk a mennyei Atya szavait, amelyet ő hallott (15. v.). Ennek tartalma nyilvánvalóan az, hogy az Atya hogyan szeret minket, és hogyan üdvözít minket. Jézusnak ezek a szavai nagy segítséget nyújtanak nekünk ahhoz, hogy tanítását különleges szeretettel és figyelemmel hallgassuk. Ezek mind a mennyei Atya titkába vezetnek be, amelyek megismertetnek életünk legbensőbb titkaival is: mi az üdvösség, és életünk hogyan halad az üdvösség útján.c) Jézus szavai, amelyekre eddig figyeltünk, életünk különleges értékéről szóltak, amelyekkel ő ajándékoz meg minket: a mennyei Atya szeretetét közvetíti felénk, szeretetében részesít, barátai vagyunk, az ő örömét osztja meg velünk. Ezekhez az ajándékokhoz azonban feladatok is kapcsolódnak. "Ez az én parancsom, szeressétek egymást" (17. v.). Itt először arra jó figyelnünk, hogy mielőtt ez a parancs elhangzott volna, előzőleg Jézus olyan dolgokról beszélt, amelyek az ő személyéhez fűződő kapcsolatunkról szóltak. Ezzel jelzi nekünk, hogy nagyon sok segítséget nyújt a testvéri szeretet gyakorlásához, ha a Jézushoz és általa a mennyei Atyához fűződő kapcsolatunkat minél személyesebbé, bensőségesebbé tesszük. Minél gazdagabb a mennyei Atyához fűződő kapcsolatunk, amely szeretetének megnyilvánulására épül Jézus Krisztusban, annál készségesebb lesz szívünk a szeretet gyakorlataira embertársaink felé. Ha az embertársi szeretet különböző megnyilvánulásaira szeretnénk figyelni, akkor most azokra emlékezzünk, amelyek mindennapi környezetünkhöz, családi életünkhöz, a hívő közösségben zajló életünkhöz kapcsolódnak. A családtagok szeretete gazdagodjon minél bőségesebben Krisztus szeretetével! Törekedjünk a Jézus szeretetéből táplálkozó életstílus elsajátítására! Abba pedig ne nyugodjunk bele, hogy nem alkotunk egymással hívő közösséget. Ennek kerete többféle lehet. Legyen szeretetközösség a rózsafüzért imádkozó közösség, a szentírás olvasására összejövő hívek közössége, a szentmise résztvevői, az ifjúsági csoportok, a hittanóra fiataljai. Keressük mindenütt a közösségi kereteket Jézus parancsának gyakorlásához: szeressétek egymást! MK
Benyik György gondolatai:
Húsvét 6. vasárnap
Jn 15,9-17
Barátaimnak mondalak titeket
A nagy orosz író Gogol szerint: „nincs szentebb kötelék a bajtársi hűségnél… lélek, és nem vér szerinti rokonságot kötni csak az ember képes.” Úgy gondolom aki tud megtartani igaz barátságot az önmagában is lelki fejlődéséről tesz tanúbizonyságot. Igaz a magyar mondás is, hogy „madarat tolláról, embert barátjáról” - lehet megismerni. A Bibliában Dávid és Jonatán barátságát úgy írta le, hogy Jonatán egész lelkével szerette Dávidot” (1Sám 20,17). Isten Ábrahámot barátjának nevezi (2Krón 20,7) mivel Isten beavatta terveibe, Hasonló a helyzet Mózessel is (Ter 18,17-21), „Isten úgy beszélt vele, mint az ember barátjával.” Nem véletlen tehát hogy a zsidó bölcsességi irodalomban gyakran olvashatunk a barátról, többek között a következőt „van olyan barát aki ragaszkodóbb a testvérnél” (Péld 18,24) . A barátok kritikájukkal egymást szolgálják (Péld 27,6). Persze Jób nem mondhatja el ezt barátairól. Az ókorban a „király barátja” cím igen nagy méltóságot jelentett.
Az újszövetségi Szentírásban a barát szerepel gúnyosan, amikor a példabeszéd gazdája azt mondja „barátom nem cselekszem veled igazságtalanul (Mt 20,13). Jézus gúnyosan a „vámszedők és bűnösök barátja” (Mt 11,19)kifejezéssel illetik., de Lukács evangéliumában szinte mindig két vagy több ember jó kapcsolatára utal. Annyira jó kapcsolat, hogy például az ember barátjának, ha kenyeret kér tőle nem ad követ.
János evangéliumában már Keresztelő János a „vőlegény barátjának” nevezte magát (3,29), Jézussal kapcsolatba, ami azt jelenti, hogy örül a sikereinek. Jézus pedig Lázárt nevezte barátjának és halálát meg is könnyezte.
Azonban a legkülönösebb gondolatmenetet a barátságról épen ebben a szakaszban olvashatjuk Jánostól, amelyben a hagyományosan búcsúbeszédnek nevezett szakaszban Jézus felfedi tan0tványaihoz fűződő viszonyát. A mester és tanítvány kapcsolatát, amely hasonlított az úr szolga kapcsolatához Jézus feloldja, és tanítványait barátainak nevezi őket.
Ez azonban nem ingyen barátság, akkor nevezi barátainak, ha megteszik mindazt, amit parancsolt nekik. Vagyis Jézus parancsai új viszonyt teremtenek közte és tanítványai között. Valamit megértenek a parancsok révén Jézus lelkéből a tanítványok. Majd pedig talányosan jövendő sorsára utalva Jézus a számunkra a legkülönösebb barátság mércét adja: „Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért.” Ezt a mondatot a János közösségben már a beteljesült próféciaként olvasták, és mértékadó köteléknek nevezték. Isten barátai mindig a szeretet hősei, az Isten bajnokai. Nem olyan üres és kétértelmű cím ez, mint Pilátusé, aki a „császár barátja” volt.
A mai ember az alkalmazkodást az eligazodás miatt sok ismerőst szerez magának a világban, és ezeket gyakran meggondolatlanul „barátai”-nak nevezi. Ahogyan az angol nyelvben szinte minden ismerőst barátnak (friend) neveznek, vagy a pesti zsargonban havernak mondanak. A magyar nyelv jól ismeri a barátságok különböző természetét, lehet haverkondi, és ez semmi komolyat nem jelent. Lehet bratyizni és ez nem jelent őszinte kapcsolatot, még a „cimbora”-ság is csak érzelmi kapcsolat csupán, a közös bulik által összekovácsolt fiatalok kapcsolata. Lehet valaki barátságos és nyájas, akár szívélyes is, de az még gyakorta csak érintkezési stílust jelent nem pedig szent igaz barátságot.
Jézus amikor életét adta barátaiért, vagyis tanítványaiért, akkor nem szívélyeskedett, nem haverkodott, nem is mindössze cimboraságot akart kötni velünk, hanem mély és igaz barátsággal utat mutatni az Istenhez. Nem az utasításokon keresztül, hanem a megértő barátságon keresztül. Csakhogy Jézus emberekhez fűződő barátsága soha sem zavarta az Atyához fűződő kapcsolatát. Számára minden ember, igaz és bűnös Isten képmása volt, akivel a kapcsolatot lélektől lélekig kell folytatni. Azért, hogy megmentse lelkeiket az örök életre. Már előre a még nem tökéletes tanítványokat is barátainak nevezte. Csak reméljük, hogy ez a barátság átformál bennünket, hiszen Gogol is azt mondta: „lélek, és nem vér szerinti rokonságot kötni csak az ember képes”, igazán szentet csak az akit az Isten barátjának neveznek.
Kiss Ulrich SJ gondolatai:
Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaimvagytok. Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az atya, amit nevemben kértek tőle. Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!
Mielőtt elmerülünk a szöveg elmélkedésében, emlékezzünk arra, hogy még mindig húsvétot ünnepeljük! Ez az üzenet, mely egyszerre a búcsúzó barát végrendelete, végszava övéihez, és a születő közösség „szervezési-és működési szabályzata”, gyökeresen húsvéti. Először is annyiban, amennyiben központi szava az öröm. A teljes öröm! Ez az öröm, minden öröm, csak a húsvét, a Feltámadás, az örök élet fényében lehet teljes, hisz egyébként állandóan búskomorságba kellene esnünk legnagyobb örömeink mulandósága miatt. Hisz mondjatok örömöt, ami nem mulandó? Mulandó még a barátság, a házasság, a születés öröme is: a kisgyermek meghalni születik a világra. Igaz – és ez húsvét üzenete –öröké életre hal meg. Ez örömünk végső oka. Ezért örvendhetünk felszabadultan és teljesen minden másnak. Mindenekelőtt a barátságnak! Isten barátjának mond minket! Hallatlan! Az Új Szövetség lényege bontakozik itt ki: egyenrangúak szövetsége, hisz a barátok egyenrangúak. Éppen azért, mert barátok. És ez akkor is így van, ha egyikük koldus, a másik király. A király koldussá lett, hogy a koldus királlyá lehessen. Mitől vagyunk azonban barátok? Pontosabban –hisz barátsága ingyenes ajándék – hogyan maradhatunk azok? Első sorban a nyitottság, a tejes őszinteség által: Jézus azt vallja magáról, mindentelmondott nekünk. Akkor mi hogyan mondhatunk neki féligazságokat? Milyen ostoba is „manipulálni” őt! Pedig, legyünk őszinték, imáink egy része épp erre szolgál. Jézus viszont arra hív, mindent tárjunk fel őszintén, mint ahogy ő tette. Még valami világos: ez nem egy meghitt kettes, hanem tágabb közösség! Jézus többes számban beszél, és a kapcsolat neve: szeretet! Isten barátunk, vele lehetünk nagyon bensőséges kapcsolatban, ez is jó hír. Egymás között azonban ez nem elég: mindenkit szeretnünk kell, nem csak a barátot. Marad egy utolsó pont: ő választott minket. Itt szó sincs se többségi határozatokról, se „demokráciáról”. Rossz hír? Döntsétek el magatok. Most rajtunk a sor, nézzük csak meg, hogy közösségeink megfelelnek-e a fenti öt kritériumna. Az öröm közösségei? A barátságé Istennel? A szereteté egymás között? Nyitott és őszinte? És valóban ő választott minket? Ha igen, akkor „benne vagyunk”: és maradandó lesz a gyümölcsünk.
Kiss Ulrich SJ