2012. május 20., vasárnap

Húsvét 7. vasárnapja


2012.05.20. vasárnap: URUNK MENNYBEMENETELE

(Sziénai Szent Bernardin)
Jézus úgy jön el ismét, ahogyan szemetek láttára mennybe száll


ApCsel 1,1-11
Az első könyvben, Teofil, szóltam mindarról, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva addig a napig, amelyen felvétetett, miután a Szentlélek által parancsot adott apostolainak, akiket kiválasztott. Kínszenvedése után élve megmutatta magát nekik, számos csalhatatlan jellel bizonyította be számukra, hogy él, és negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik. Amikor együtt étkezett velük, meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére: ,,Azt hallottátok tőlem, hogy János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.' Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: ,,Uram, talán most állítod helyre Izrael országát?' Ő azonban azt mondta nekik: ,,Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időket és a korszakokat, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg. A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában, egészen a föld határáig.' Miután ezeket mondta, a szemük láttára felemelkedett, és felhő takarta el a szemük elől. S miközben nézték őt, amint az égbe ment, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában. Így szóltak: ,,Galileai férfiak, miért álltok és néztek az égre? Ez a Jézus, aki felvétetett mellőletek, úgy jön el ismét, ahogy az égbe felmenni láttátok.'

Zs 46
A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára. Tapsoljatok mindnyájan, nemzetek, örvendezzetek Istennek ujjongó szóval, mert az Úr felséges, rettenetes, hatalmas királya ő az egész földnek. Alánk vetette a népeket, lábunk alá a nemzeteket. Kiszemelte nekünk örökségünket, Jákob ékességét, melyben kedvét leli. Ujjongás közepette felvonul az Isten, harsonazengés között az Úr. Zengjetek Istennek, zsoltárt zengjetek, zengjetek királyunknak, zengedezzetek. Mert Isten az egész föld királya, zengjetek bölcsességgel. Isten uralkodik a nemzeteken, s ül szent trónusán az Isten. Egybegyűlnek a népek fejedelmei Ábrahám Istenének népével, mert az Istené a föld pajzsa: s igen fenséges ő.

Ef 1,17-23
hogy Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt. Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy tudjátok, milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag dicsőséges öröksége a szentek számára, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, akik hiszünk. Hatalmas erejének hatékonyságát Krisztusban mutatta meg, amikor feltámasztotta halottaiból és jobbjára [Zsolt 110,1] állította a mennyekben, minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uralom, és minden név fölé, amelyet nemcsak ezen a világon említenek, hanem a jövendőben is. Mindent a lába alá vetett [Zsolt 8,7], s megtette őt mindenek fölött álló főnek az egyházban, amely az ő teste, és annak a teljessége, aki mindent mindenben betölt.

Mk 16,15-20
Azután ezt mondta nekik: ,,Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat, akik hisznek, ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; a betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.' Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölvétetett a mennybe, és ül az Istennek jobbja felől [2 Kir 2,3.11; Zsolt 110,1]. Azok pedig elmentek és prédikáltak mindenütt. Az Úr velük együtt munkálkodott, a tanítást megerősítette, s csodajelekkel kísérte.

Húsvét 7. vasárnapja


 2012. május 20. – Vasárnap, Urunk mennybemenetele

  Abban az  időben Jézus  megjelent a  Tizenegynek, és  így szólt  hozzájuk:
  „Menjetek el  az  egész világra,  és  hirdessétek az  evangéliumot  minden
  teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az
  elkárhozik. A híveket ezek  a jelek fogják  kísérni: A nevemben  ördögöket
  űznek ki,  új nyelveken  beszélnek,  kígyókat vehetnek  a kezükbe,  és  ha
  valami mérget isznak, nem  árt nekik. Ráteszik a  kezüket a betegekre,  és
  azok  meggyógyulnak.”  Az   Úr  Jézus,  miután   ezeket  elmondta   nekik,
  felvétetett a  mennybe,  és helyet  foglalt  az Isten  jobbján.  Ők  pedig
  elmentek,  és   mindenütt  hirdették   az  evangéliumot.   Az  Úr   együtt
  munkálkodott velük,  és  az  igehirdetést  megerősítette  a  jelek  által,
  amelyek kísérték őket.
  Mk 16,15-20

  Elmélkedés:

  Mindannyiunk küldetése
  A húsvét utáni  negyvenedik napon,  amely mindig  csütörtökre esik,  Urunk
  mennybemenetelét ünnepli az Egyház  világszerte. Csak remélni tudom,  hogy
  sok más  országhoz hasonlóan  idővel  nálunk is  munkaszünet lesz  ezen  a
  napon, és  mi is  csütörtökön, a  saját napján  tudjuk majd  megtartani  a
  mennybemenetelt. Mivel Magyarországon ez pillanatnyilag munkanap, ezért az
  ünnepet a következő  vasárnapon, azaz a  mai napon tartjuk,  hogy a  hívek
  részt vehessenek a húsvéti időszak e kiemelkedő ünnepén.

  Jézus mennybemenetelének  eseményét Szent  Márk evangéliumából  hallottuk.
  Ezek szerint a  feltámadását követő utolsó  megjelenésekor Jézus  beszédet
  intéz az  apostolokhoz  a rájuk  váró  küldetésről, majd  pedig  a  szemük
  láttára felemelkedett a mennybe. Ezt  követően az apostolok elindulnak  és
  örömmel hirdetik a Krisztusról szóló örömhírt.

  A leírás első eleme Jézus beszéde, amely egy búcsúbeszéd, hiszen a  földön
  most találkozik  utoljára  a tanítványokkal.  Ez  a búcsúbeszéd  eltér  az
  utolsó vacsorán mondottaktól, hiszen más Jézus szándéka. Az utolsó vacsora
  alkalmával a szeretetről, mint a  legfőbb parancsról adott tanítást,  majd
  önmagáról, mint a  mennyei Atyához  vezető útról  beszélt nekik,  valamint
  megígérte számukra  Szentlélek  eljövetelét és  működését  a  közösségben.
  Felkészítette őket távozására és arra, hogy milyen megpróbáltatások fogják
  várni a tanítványokat küldetésük teljesítése során. Most, a mennybemenetel
  előtti beszédben nem csupán búcsút vesz azoktól, akikkel éveken  keresztül
  megosztotta életét, hanem megbízza  őket az evangélium hirdetésével,  azaz
  küldetést ad nekik,  hogy életének, halálának  és feltámadásának tanúi  és
  hirdetői  legyenek.  Az  evangélium  elfogadását  és  megélését,  amely  a
  keresztségben, mint a hit  kifejezésében, illetve megvallásában  nyilvánul
  meg, az üdvösség feltételeként jelöli meg Jézus.

  A történet  második elemként  az evangélista  a mennybemenetelt  egyetlen,
  tényszerű mondatban rögzíti a következőképpen: „Az Úr Jézus, miután ezeket
  elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján”
  (Mk 16,19).  Feltámadása  után  Jézus  negyven  napon  át  jelent  meg  az
  apostoloknak és  a  tanítványoknak,  s  ezek a  jelenések  véget  érnek  a
  mennybemenetellel. Nem láthatják már a földön többé a Mestert,  ugyanakkor
  jelenlétét továbbra  is megtapasztalhatják  életükben. Az  égbe  emelkedés
  jelzi az apostolok  számára, hogy  a mennyei  Atyától érkező  és egykor  a
  világra  születő  Jézus  visszatér   a  mennybe.  Jézus   mennybemenetelét
  helytelen volna úgy értelmezni, hogy  örökre távozik és elhagy  bennünket,
  hiszen  valójában  megmutatja  számunkra   az  utat,  hogy  hová   érdemes
  törekednünk, eljutnunk.

  A mennybemenetel  elbeszélésének  harmadik  részéből  megtudjuk,  hogy  az
  apostolok megértik küldetésüket  és elindulnak  teljesíteni az  evangélium
  hirdetését, amely során  érzik és  megtapasztalják az  Úr segítségét.  Mit
  jelentett számukra e  missziós parancs  teljesítése? Napjainkban  néhányan
  úgy próbálják bemutatni  az egykori  missziós munkát,  mintha a  krisztusi
  parancsot az apostolok úgy értelmezték volna, hogy mindenhol mindenkit meg
  kell téríteniük. Én  úgy érzem, hogy  az apostolok és  a velük egy  időben
  igehirdetést végző Pál apostol gondolkozásától és magatartásától ez  távol
  állhatott. Talán inkább arra gondolhattak, hogy elmenjenek olyan helyekre,
  ahol korábban sosem jártak és hirdessék az evangéliumot olyan  embereknek,
  akik arról  korábban nem  hallottak,  és mindenütt  elvezessenek  valakit,
  legalább egyvalakit a hitre, aki  aztán majd szintén tanítani fog  másokat
  az evangélium szerinti életre.

  Urunk mennybemenetelének  mai ünnepe  emlékeztessen bennünket  Krisztustól
  kapott missziós  küldetésünkre.  Nem  százával,  ezrével,  tömegével  kell
  megtérítenünk az  embereket, hanem  lehetünk szerényebbek  is. De  életünk
  folyamán  elmondtuk-e  legalább  egy  embernek  az  evangélium  igazságát?
  Elvezettünk-e legalább egy embert Krisztushoz?
  © Horváth István Sándor
   
   

  Imádság:

  Urunk,  Jézus  Krisztus!  Földi  küldetésedet  befejezvén  visszatértél  a
  mennybe, az Atya  közösségébe, s  ezzel megmutattad  számunkra, hogy  hová
  vársz bennünket. Megígérted,  hogy elküldöd a  Szentlelket, aki  megerősít
  minket a  tanúságtételben. Várjuk  Szentlelked eljövetelét,  aki  megtanít
  minket arra, hogy az Egyház tagjaiként az evangélium örömhírét  terjesszük
  a világban.  E küldetésünk  teljesítése közben  sem feledkezünk  el  végső
  célunkról, azaz  arról, hogy  a mennybe  jussunk. Segíts  minket, hogy  az
  evangéliumhoz méltóan éljünk!
_______________________________________________
Evangélium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Húsvét 7. vasárnapja


Hagyjuk, hogy munkálkodjék az Úr!
2012. május 20. Urunk Mennybemenetele
P. John Doyle

Mk 16,15-20
Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: "Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak. Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölment a mennybe, elfoglalta helyét az Isten jobbján, ők meg elmentek, s mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr velük volt munkájukban, és tanításukat csodákkal kísérte és igazolta.

Bevezető ima: Uram, azzal kezdem imádságomat, hogy egész valómat felajánlom neked: gondolataimat, vágyamat, elhatározásaimat, tetteimet, reményemet, félelmemet, gyengeségemet, kudarcaimat és kicsiny sikereimet. Kitárom feléd magamat, hiszen Te már mindent tudsz rólam. Biztos vagyok, hogy irgalmas vagy hozzám, és átható, szerető tekinteted megtisztít engem.

Kérés: Uram segíts, hogy Országod apostola legyek!

1.Isten meglepő üdvözítő terve. Jézus felment a mennybe, de előbb küldetést bízott tanítványaira. Azt a feladatot adta nekik, hogy építsék fel Egyházát. Bizonyára megszoktuk már ezt a történetet, ezért nem lepődünk meg, pedig ez tényleg hihetetlen. Ugyanezek az emberek pár héttel ezelőtt magára hagyták Krisztust, és félelmükben bezárkóztak egy szobába. Emberi mértékkel mérve bárki fogadott volna arra, hogy a küldetés hamarosan és biztosan meghiúsul – és mégis: kétezer év múltán is itt vagyunk! Engem is hív Krisztus, hogy terjesszem a hitet, és ha esetleg úgy érzem, hogy nem vagyok alkalmas erre a küldetésre, nos… gondoljak csak arra, hogy az én vezérem az Atya jobbján ül, és irányítja a műveletet.

2.Az isteni gondviselés jelei. Urunk a történelem során újra és újra megmutatta, hogy hatalma működik Egyházában, és erősíti hitünket. Fantasztikus csodák kísérik mind a mai napig az evangélium hirdetését. Ördögöt űznek ki, betegek gyógyulnak meg megmagyarázhatatlan módon. A legnagyobb csoda azonban az, hogy Krisztus továbbra is velünk van az Eucharisztiában és a szív megtérésében a bűnbánat szentsége által. Isten állandóan munkálkodik népéért. Ha nem is mutat meglepő jeleket, akkor is elhalmoz minket gondviselésének jeleivel nap, mint nap. Képes vagyok ezt felismerni?

3.Az Úr munkálkodik. A küldetés, a Krisztusról és evangéliumáról való tanúságtétel sikerének kulcsa az, hogy hagyni kell Istent munkálkodni. Csak úgy, mint az első apostolok, vessük ki hálónkat ott, ahová az Úr irányít. Az emberi büszkeség és becsvágy oly sokszor állja Isten tervének útját. Nem kell ahhoz különleges képesség, hogy az Urat szolgáljuk, csak követnünk kell irányítását. Különben is, milyen tulajdonságunk van, ami nem Isten ajándéka, és nem az övé? Eléggé bízom abban, hogy az Úr munkálkodik bennem? Felismerem gondviselő szeretetének jeleit életemben, és köszönetet mondok ezekért?

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, segíts megértenem, hogy apostolnak lenni nem választás kérdése, hanem a keresztségben kapott kötelesség. Ez által tudom viszonozni az irántam való hatalmas szeretetedet. Kérlek, munkálkodj továbbra is életemben!

Elhatározás: Megállok egy kicsit lefekvés előtt, és elmélkedem az isteni gondviselés jeleiről életemben, és köszönetet mondok ezekért.

Erdő Péter bíboros atya 2012. májusi imaszándéka:
Imádkozzunk, hogy az új evangelizáció elmélyítse és megelevenítse hitünket, és ráébresszen arra, hogy Krisztus örömhírét mindenkinek tovább kell adnunk.

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger