Húsvéti idő, 7. hét Kedd
János evangélista Jézus utolsó vacsoráját a főpapi imával fejezi be. Itt az első részét halljuk. Jézus abból indul ki, hogy eljött az órája amelyet annyiszor emlegetett. Ebben az imában össze van foglalva messiási küldetése. Igazolnia kell, hogy szereti az Atyát, engedelmeskedik neki, és szereti az embereket akiknek megváltójuk lett. Az Atyától kéri, hogy dicsőítse meg őt embersége szerint is, hiszen földi fáradozása az Atya megdicsőítését szolgálta. Azután az Atya irgalmába ajánlja apostolait, akik elfogadták tanítását. A főpapi ima azt is megvilágítja, hogy a hívő ember békességben elszámolhat élete végén az irgalmas Atya előtt. (Adoremus
2005)
|
2012. május 22., kedd
Húsvéti idő, 7. hét Kedd
Húsvét hetedik hete – kedd
2012.05.22. kedd
(Szent Rita)
Feladatom: az Isten kegyelméről szóló evangélium hirdetése
ApCsel 20,17-27
Milétoszból beüzent tehát Efezusba, és hivatta az egyház presbitereit. Amikor azok odaértek és együtt voltak, így szólt hozzájuk: ,,Tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától fogva hogyan voltam veletek az egész idő alatt. Szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyhullatás és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek. Semmi hasznosat el nem hagytam, mindent hirdettem nektek, tanítottalak titeket nyilvánosan és házanként. Tanúságot tettem mind a zsidók, mind a pogányok előtt az Istenhez való megtérésről és a Jézus Krisztusba, a mi Urunkba vetett hitről. És most íme, lélekben megkötözve elmegyek Jeruzsálembe, és nem tudom, mi minden vár ott rám. Csak azt tudom, amit a Szentlélek minden városban értésemre ad, hogy bilincsek és szorongatások várnak rám Jeruzsálemben. De nem félek ezektől. Az életemet sem tartom értékesebbnek, mint magamat, csak elvégezhessem pályafutásomat, az ige szolgálatát, amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy tanúságot tegyek Isten kegyelmének evangéliumáról. Azt is tudom már, hogy közületek, akik között jártam, s akiknek hirdettem Isten országát, többé senki sem fogja látni arcomat. Azért szentül állítom ma nektek, hogy nem szárad rajtam senkinek a vére sem. Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek Isten maradéktalan akaratát.
Zs 67,10-21
Bőséges esőt adtál örökségednek, Isten, s ha ellankadt, te felüdítetted. Nyájad megtelepedett rajta, jóságodban, Isten, gondját viselted a szegénynek. Az Úr mondja a szót; Szűzek serege hozza az örömhírt: ,,A seregek királyai futva futnak, a háznak szépe zsákmányt osztogat. Ti pedig békén pihentek az aklok között, akárcsak az ezüstszárnyú galambok, halvány, aranyszínű tollakkal. Amikor a Mindenható szétszórja rajta a királyokat, hótól fehérlik a Szelmon.' A Básán hegye Isten hegye, a Básán hegye sok ormú hegy. Mit nézitek irigyen, ti sok ormú hegyek, a hegyet, amelyen Isten tetszéssel lakott? Bizony, ott fog lakni az Úr örökké! Tízezernél is több a harci szekere Istennek: bevonul az Úr a Sínairól szentélyébe. Felvonultál a magaslatra, foglyokat ejtettél; Hódolati ajándékként embereket fogadtál, hogy még a pártütők is az Úristennél lakjanak. Áldott legyen az Úr mindennap! Üdvösségünk Istene hordoz minket. A mi Istenünk szabadító Isten, s az Úr, az Úr a halálból is kivezet minket.
Jn 17,1-11a
Amikor Jézus mindezt elmondta, szemét az égre emelve így szólt: ,,Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, ahogy hatalommal ruháztad fel őt minden test fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek téged a földön: befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. Most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett. Megismertettem nevedet az emberekkel, akiket a világból nekem adtál. Ők a tieid voltak, és nekem adtad őket, s ők megtartották a te szavadat. Most már megtudták, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van, mert az igéket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik; ők elfogadták, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert ők a tieid. Mindaz, ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az enyém, és én megdicsőültem bennük. Én már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi.
Húsvét hetedik hete – kedd
2012. május 22. - Kedd
Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott:
„Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen
téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit
neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek
téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél. Én
megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám bíztál,
teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel,
amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt! Kinyilatkoztattalak
téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem
adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit
nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők
pedig elfogadták: megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel
elfogadták, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért
könyörgök, hanem értük, akiket nekem adtál. Tieid ők– hiszen a tied
mindaz, ami az enyém, és minden az enyém, ami a tiéd –, és én
megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább itt e világban, ők azonban a
világban maradnak. Én most hozzád megyek.”
Jn 17,1-11a
Elmélkedés:
Jézus utolsó vacsorán mondott főpapi imáját olvassuk az előttünk álló
három nap evangéliumában, amelyben először saját küldetéséről, mint az
Atya megdicsőítéséről van szó, ezután pedig az apostolokért, majd a
hívőkért imádkozik. Ez az imádság előkészíti és bevezeti azt az áldozatot,
amelyet az emberek megváltásáért Jézus nagypénteken mutatott be a
kereszten. Az Atyának szóló imádság ez, ahogyan a keresztáldozat is az
Atyának szól. Jézus úgy tekint a rá váró szenvedésre és halálra, amely
küldetésének része és beteljesedése, mint az Atya akaratára. Az Atya
iránti szeretetéről tanúskodik, hogy engedelmes lélekkel fogadja el a rá
váró halált, amely egyúttal Isten dicsőségének megnyilvánulása is lesz.
Földi küldetésének teljesítéséből már csak egyetlen dolog hiányzik: hogy
egészen odaadja életét. Az imában Jézus kifejezésre juttatja, hogy készen
áll ennek megtételére.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Mindenünk Krisztus minekünk. Ha sebre vágysz gyógyulást, Őbenne orvost
találsz. Ha láz hevít, Forrás Ő, és üdít. Ha bűnöd súlya fojt: Ő
igazulásod. Ha kell segítség: Ő erősség. Halál rettegtet: Ő az Élet! Az
égbe hív vágy: Ő az Út, hogy járjad! Sötéttől félő: nézd, a Fény Ő. Ha
kínoz éhed, Ő az Étked. Ízleljétek tehát és lássátok, mily édes a ti
uratok!
Szent Ambrus
______________________________
Evangélium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/
Húsvét hetedik hete – kedd
Láthatom
2012. május 22. Húsvét hetedik hete – kedd
Szent Rita
P. Daniel Pajerski, LC
Jn 17, 1-11a
E szavak után Jézus az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: „Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett. Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, s nekem adtad őket, és megtartották tanításodat. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. A tanítást, amit kaptam tőled, továbbadtam nekik. El is fogadták, s ezzel valóban elismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid - hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém -, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád.”
Bevezető ima: Mennyei Atyám, Te teremtettél engem, és én mindent neked köszönhetek. Tehetségemet és képességeimet akkor használom a legbölcsebben, ha azok te akaratod teljesítését szolgálják. Meghívtál, hogy dicsőséget szerezzek neked azáltal, hogy Fiad példáját követem cselekedeteimmel. Bízom segítségedben, hogy megmutatod a megfelelő utat, s így téged követlek majd.
Kérés: Atyám, Te kinyilatkoztatod magad nekem Fiad, Jézus Krisztus személyében. Segíts, hogy mindennap készüljek a mennyországra azáltal, hogy egyre jobban megismerlek és szeretlek Téged!
1. Látod, amit én látok? Jézus földi életében még a legegyszerűbb tetteket is az Atyával egységben vitte véghez. Amikor szemeit az égre emelte az Atyához az imádságban, ezzel azt jelezte, hogy hol volt a szíve minden pillanatban: az Atyánál a mennyben. Jézus felemelt tekintetével, arra hív meg minket, hogy nézzünk a dolgok pusztán anyagi értékei mögé. Milyen sokszor emelte tekintetét Jézus az égre az imádságban egyszerű názáreti élete folyamán! Az egyszerű hétköznapi eseményeket megváltásunk eseményeivé formálta át azáltal, hogy felajánlotta azokat az Atyának. Isten meghív minket a világban való életre, azért, hogy átalakítsuk azt. A világot úgy tudjuk átalakítani, ha gondolatainkat a menny felé irányítjuk, ahol Isten dicsőségében ül trónusán. Még akkor is, ha keményen kötnek a földhöz elkötelezettségeink, Jézus hív bennünket, hogy gondolkozzunk el a mennyei dolgokon, amik örök érvényűek: szeretet, béke, öröm, boldogság.
2. A hatalom hangja. Isten csak egy okból használja hatalmát felettünk: saját javunkra és irántunk való szeretetből. Az Övéi vagyunk, és úgy vezet minket, mint szerető Atyánk. Jézus színeváltozásakor az Atya hangja lehetett hallani: „Ez az én szeretett Fiam. Őt hallgassátok.” Amikor Jézust és az Ő tanítását hallgatjuk, a Jó Pásztor hangját hallgatjuk. A Jó Pásztor zöldellő legelőkre vezet minket, ahol nyugalmat találunk. Az Atya hatalmat adott Jézusnak minden ember felett, hogy mindenkit megajándékozzon az örök élettel.
3. Munka és imádság. Jézus földi életét értünk és a mi üdvösségünkért élte. Megváltásunk művét Jézus a kereszten teljesítette be. Tudjuk, hogy imádkozott is, mialatt véghezvitte ezt a művét. Imádkozott, hogy az Atya bocsásson meg üldözőinek. A mai evangéliumi szakaszban Jézus világosan a tudtunkra adja, hogy értünk is imádkozik. Az Ő élete egy állandó figyelmeztetés, mert azt akarja, hogy kiérdemeljük az örökéletet – melyet a kereszten elnyert számunkra – a munka és az imádság által. Isten maga munkálkodott és imádkozott a mi üdvösségünkért. Mire vagyok kész, mennyi munkát és imádságot vagyok hajlandó én hozzátenni ehhez, hogy együttműködjek az Ő jóságával?
Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, megtestesülésed kifejezője annak, hogy részesíteni akartál mennyei életedben. Amíg élek és lélegzem ezen a földön, segíts tekintetemet arra az örök boldogságra irányítanom, amiben reményeim szerint egykor majd a mennyben veled együtt részesülhetek! Te vagy lelkem számára az út, az igazság és az élet. Ha velem vagy, sohasem fogok meginogni.
Elhatározás: Néhány percet az Oltáriszentségben jelenlevő Jézus előtt vagy csendes imádságban fogok tölteni, hálát adva neki a vezetésért, amit a Szentatyán és a vele közösségben levő püspökökön keresztül ad nekünk.
Erdő Péter bíboros atya 2012. májusi imaszándéka:
Imádkozzunk, hogy az új evangelizáció elmélyítse és megelevenítse hitünket, és ráébresszen arra, hogy Krisztus örömhírét mindenkinek tovább kell adnunk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)